Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-12-20 / 25. szám

Ki tudja, eddig hány kollégáját hozta zavarba, amikor mosolyogva kezet nyújtott és bemutatkozott: Szabó Ervinné. Szerencsére kitűnő humorérzékkel rendelkezik, így amikor a Király könyvtár munkatársai félve megváltották, hogy a könyvtár terráriumában élő hím nemű ékszerteknőst Szabó Ervinnek hívják, rövidesen maga is elhozta otthonról a család páncélos hátú, nőstény hüllőjét, amelyet ettől kezdve mindenki Áginak nevez. Szabóné Tenta Agnes szeptember 1-jétől vezeti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár újpesti főkönyvtárát. Kellemes meglepetés, hogy az újpestiek mennyire magukénak érzik a könyvtárat - mondja Szabóné Tenta Ágnes (Fotó: Zalka I.) • Ön is vallja a régi mondást: a név kötelez? Bizto­san sokan megkérdezték már, hogy házasságkötése előtt vagy után választotta szép hivatását?- Már könyvtárosként dolgoztam, amikor megis­merkedtem a férjemmel, aki egy rövid ideig, maga is a FSZEK munkatársa volt. Ervin afféle reneszánsz emberként sok mindennel foglalkozott, többek kö­zött 6 alapította a Csepeli Utcaszínházat, majd halá­láig a Kurír újságírója volt. Mindkét gyerekünk tőle örökölte azt az egészséges exhibicionizmust, amely a színház, a zene és a film felé viszi őket. Ami engem illet, kilenc éves korom óta vagyok könyvtári tag, hobbim az olvasás. Egy könyvtárosnak is lehetnek restanciái, úgy érzem, hogy a szépirodalmi munkák­ból még sok pótolni valóm akad. A könyvek mellett a komolyzene a másik kedvencem, amikor éppen nem olvasok, hangversenyre vagy operába járok. Harminckét éve kerültem a pályára: egy évtizedet töltöttem Csepelen, majd hat évig a Budapest Gyűjte­ményben dolgoztam. A nyolcvanas évek derekán lettem a Török utcai főkönyvtár munkatársa, ezt követően 1992-től ugyanott kineveztek főkönyvtár-igazgatóvá. Egy évvel később a II. és XII. kerület vezetését vettem át, és amikor 1995-ben, a II., ül. és XII. kerületből kia­lakították a Szabó Ervin Könyvtár Eszak-budai régióját, régióigazgatóként dolgoztam tovább. Idén nyáron a ki­alakult területi egységeket átszervezték, és felkértek, hogy pályázzam meg a humánerőforrás-vezetői posztot. Rövid gondolkodási időt kértem és végül nemet mond­tam. Akkoriban üresedett meg a Király utcai könyvtár vezetői állása, ide nyújtottam be a pályázatomat. Nem érzi szakmai visszalépésnek, hogy a háló­zat egyik vezető beosztását az újpesti könyvtár veze­tésével cserélte fel? — Nem bántam meg a döntést, hiszen így könyvtáros maradhattam. A humánpolitika, azaz a személyzeti munka teljesen más szakma, amely az egyéniségemtől távolabb áll. Jelentős kihívásnak éreztem azonban a Ki­rály utcai könyvtár tevékenységének irányítását, mert pályám során még nem dolgoztam ilyen nagy területű, sokfunkciós könyvtárban. Bár korábbi munkahelyem, a Török utcai könyvtár a n. kerület főkönyvtára, területe mindössze harmada ennek az épületnek, a munkafolya­matok ott nem különülnek el ennyire élesen. A vezetői állás számomra nem azt jelenti hogy egész nap az iro­dámban dolgozom. Ahhoz, hogy valóban megismerjem az újpesti olvasókat, a kollégákat, a problémákat, ma­gam is rendszeresen beállók a kölcsönző pult mögé, vagy az emeleti tájékoztató poszton tartok ügyeletet. • Milyen a kapcsolata a városrésszel, hogy érzi magát a Király könyvtárban? — A Lipótvárosban élek, az utóbbi években nem so­kat jártam erre, de elárulom, Újpest közel áll a szívem­hez. A féljem a Vízmű-telepen nőtt fel, sőt kamasz korában a Vízmű csapatában futballozott. Gimnazista koromban magam is megfordultam itt amikor iskolánk kosárlabda meccset játszott a Könyves Kálmán Gimná­zium csapatával, de mindez halvány emlék csupán. Amióta idetartozom, igyekszem nagyokat sétálni a kör­nyéken, valójában azonban a helytörténeti anyagon ke­resztül ismerkedem a városrésszel. Bevallom, számos kétséggel érkeztem, ezek jó része szerencsére eloszlott. Úgy éreztem, nehéz lesz beilleszkednem egy jól műkö­dő könyvtári közösségbe, ma talán már mondhatom, hogy a munkatársaim elfogadtak, befogadtak. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy az új­pestiek - az önkormányzat, a média és a lakosság - mennyire magukénak érzik a könyvtárat. A látoga­tottság és a rendezvényeink fogadtatása egyértelmű­en jelzi a város és a könyvtár szoros kapcsolatát. Azt is el kell árulnom, hogy pályám során még sehol nem találkoztam olyan támogató, könyv- és könyvtárbarát városvezetéssel, mint itt. Tapasztalatai szerint melyek a könyvtár legnép­szerűbb szolgáltatásai? — A könyvtári rendezvények érezhetően különleges színt jelentenek a városrész kulturális életében. Az épület adottsága kiválóan alkalmas kamarahangverse­nyek és gyerekprogramok megrendezésére, és úgy lá­tom, hogy érdeklődőkben sincs hiány. A december ele­jei bábelőadás hatalmas tömeget vonzott. Sallai Virág és Meixler Ildikó gyermekelőadását a szülők, nagyszü­lők családi programnak tekintették, így nagyon sokan elkísérték a kicsiket. Ugyancsak sikeres volt novem­berben a Musica Poetica ének és lant régizene együt­tes hangversenye, amikor Petrarca és kortársainak megzenésített versei hangzottak fel. Egészen varázsla­tossá válik a hangulat, ha zene csendül fel a könyvek között. Visszatérő fellépő művészünk az Újpesten élő Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész is, aki rendszeresen segít a színvonalas zenei programok szervezésében. Rendezvényeink többségét az újpesti könyvtárak tá­mogatására létrehozott Humanitás Kulturális Alapít­vány anyagi segítségével finanszírozzuk, a gyerekp­rogramokat esetenként számos helyi kereskedő és cuk­rászat is támogatja. A Király utcai egységnek a könyv­tári régió vezetése is hangsúlyozottan rendezvényszer­vező szerepet szán. Könyvtárhálózatunk fontos fel­adatnak tekinti, hogy nyitottak legyünk a nagyközön­ség felé. A gyerekeknél mindez még lényegesebb, hi­szen a kézműves foglalkozással, a bábelőadással olyasmit adunk az olvasás mellé, amivel kicsit gyara­podnak is. A könyvtár hagyományos szolgáltatásait tekintve meghatározhatatlan, hogy melyik a legnépszerűbb: a gyerekkönyvtár szinte mindig tele van kisdiákokkal, az olvasóteremben is szép számmal ülnek érdeklődők, és országos hírű phonotékánkban is állandó a zsúfoltság. • Milyen tervekkel készül a következő esztendőre?- Továbbra is szeretnénk, ha minél többen keresnék fel könyvtárunkat. Az adatokból úgy tűnik, a Király könyvtár 1997-es megnyitása óta, felfelé ívelő ágban van, hiszen évről évre gyarapszik látogatóink száma. Je­lenleg 6600 beiratkozott olvasóról beszélhetünk. Köz­ponti könyvtárunkhoz hasonlóan, jövőre mi is áttérünk a számítógépes kölcsönzési rendszerre, ez meggyorsítja és pontosabbá teszi a nyilvántartásainkat. Számos zenei és irodalmi rendezvénnyel várjuk az érdeklődőket, az egyeztetésekkel az óév utolsó napjaiban készülünk el. Kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani a gyerekekre. Szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatainkat az újpesti iskolákkal, hogy minél több osztály, napközis csoport eljusson könyvtárunkba. Terveink szerint - az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központtal közös szervezésben, gyermekrészlegünk ad otthont a kerületi mesemondó­verseny egyes fordulóinak. Az UPSZK a legszebben író kisdiákok munkáiból nálunk rendez kiállítást, emellett könyvtárosaink bemutató foglalkozást tartanak az isko­lák munkaközösségvezetőinek. A jövő esztendő ország­szerte, így nálunk is az Olvasás éve lesz! Rojkó A. Adalék az újpesti városháza krónikájához November 23-i számunkban közzétett rövid visszaemlékezésre telefonon érkezett az alábbi észrevétel.(Olvasónk kérésére eltekintünk nevé­nek közlésétől):-1933-34-ben történhetett, hogy a kötéltáncos Új­pesten vendégszerepeit. 1926-os születésű va­gyok, és 7-8 évesen én is ott álltam a tömegben. Az akrobata két vagy három napig maradt a város­ban és esténként mutatta be produkcióját. A kötelet az „Antal hentes” épület hátsó sarkához vagy a mögötte lévő házhoz rögzítették. Az állványt 45°-os szögben lefutó feszítő huzalok tartották, hogy meg­akadályozzák a kötél kilengését. A mutatványos végig kötélhálóval dolgozott. Számomra az a szám volt a legemlékezetesebb, amikor a kötéltáncos fel­vitt egy asztalt és két széket a kötélre, megterített és elfogyasztotta a vacsoráját. A nézőket is meg­hívta vacsorázni; a szüleim alig tudtak visszatarta­ni amikor én is föl akartam mászni. A kötéltáncost - ma is emlékszem - Tro Schneidemek hívták. Mu­tatványaival járta a világot és évekkel később az a hír járta, hogy kémkedésért letartóztatták.-r­6 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom