Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-09-28 / 19. szám
UJl t!>l 2000. szeptember 28. 13. rész Címtáblák, órák, bátorok Az új községháza hihetetlen gyorsasággal épült: alig egy esztendővel az építkezés megkezdését követően - 1900 nyarán -, a kivitelező jelentette, hogy kész az épület átadására. Néhány apróbb változtatás és a hivatal berendezése, felszerelése azonban még hátra volt. Az elöljáróság mindent megtett az épület külső és belső csinosításáért. A község vezetői, kapcsolataik révén igyekeztek minél kedvezőbb áron megszerezni a hivatal nélkülözhetetlen berendezési tárgyait. A főhomlokzatra például egy óriási óraszerkezet került volna - a helyét később különleges dísszel pótolták - Zsoldos János közigazgatási jegyző azonban kénytelen volt bejelenteni, hogy „a székesfőváros régi városházának a toronyóráját az új községháza számára nem lehet megvásárolni, mert arra magának a fővárosnak is szüksége van”. Wolfner Tivadar országgyűlési képviselő jobban lobbizott, amikor sikerült „a budapesti kereskedelmi és iparkamara vezetőségét rábírni, hogy a kamara tanácstermének alig két év előtt 18 000 korona költségvetéssel készített - még úgyszólván egészen új, igen fényes és rendkívül praktikus berendezését, melyet, eleinte a kamara új palotájába is el akartak vinni, Újpest községnek 2800 korona csekély árban eladja. A berendezés egy három elnöki széket magában foglaló elnöki emelvényből, hozzá előadói asztalból, 84 székből és 25 pádból áll a megfelelő dobogókkal és lépcsőkkel úgy, hogy a székeket és padokat a terem három oldalára amfiteatralikusan felállítani, kívánatra pedig szétszedve a teremből eltávolítani lehessen. Az összes bútordarabok faragott tölgyfából készültek” - adja hírül a Társadalmi Lapok 1900. június 10-i száma. Az épület legszebb terméről így vélekedett a sajtó: „Bar- cza Lajos szobrásznak igazán dicséretére válik a nagy tanácsterem mennyezetének a díszítése, amelyről nemcsak a laikusok, hanem a szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak, s egész elragadtatással jelentették ki, hogy ez a mennyezet a szó valódi értelmében a díszterem jellegét kölcsönzi a tanácsteremnek.” Az ülésterem berendezése mellett szükség volt azonban a hivatal összes irodáinak és helyiségeinek bebútorozására és felszerelésére is. Minderre a község elöljárósága pályázatot hirdetett. Közzétették a berendezési darabok jegyzékét és az iparosok számára igen szigorú feltételeket szabtak. „Az írásbeli zárt ajánlatokat a megajánlott ár szerinti 5% bánatpénzzel felszerelve június hó 21-ig Újpest község elöljáróságánál adják be. A munka az erre vonatkozólag kiadott felhívástól számított 4 hét alatt szállítandó. Meg nem felelő munka át nem vétetik." Az ajánlatokról szeptember derekán hozott határozatot a községház építőbizottsága. „Az elbírálásánál elsősorban az ajánlatok olcsósága jött tekintetbe, de amellett a bizottság arra is tekintettel volt, hogy lehetőleg csupa hazai gyártmány szállíttassák s egyenlően olcsó ajánlatok esetében újpesti iparosok előnyben részesítessenek, és ahol több ilyen ajánlkozott, a munka azok között megosztassék.” A döntés értelmében a bútor- és irodaberendezés munkálatait Bajusz Bálint és társai újpesti, valamint Machun- ka budapesti vállalkozók között osztották meg; a vendéglő berendezését ugyancsak a Machunka cég nyerte el. A hajlított bútorok szállításával Diamant Ignácz újpesti kereskedőt bízták meg. A vasbútorok tekintetében Buchwald Sándor budapesti gyáros ajánlata volt a legolcsóbb, de mert nem ígért kizárólag hazai gyártmányt, a szállítással Schottola Ernő budapesti cégét választották. A címtáblákat Maitz Elek újpesti címerfestő, az órákat Deutsch Zsigmond, illetve a Nasser testvérek szállították. A mosókonyha felszerelését „házilag”, újpesti iparosoktól rendelték meg. Ugyanekkor bejelentették, hogy az istálló beerendezése már elkészült és 400 koronával kevesebbe került az előirányzottnál. A községházépítő bizottság még két lényeges kérdésben hozott döntést, mielőtt átvette volna az épületet. Egyrészt elhatározta, hogy az új községház első emeleti folyosóját „a község egészségére és kényelmére való tekintettel beüvegez- teti”, majd az udvar burkolatáról nyitottak vitát. Burkolatként ugyanis eredetileg keramit szerepelt, a kivitelezéskor azonban kiderült, hogy a vállalkozó által adott minta nem keramit, hanem vasbeton, amelyet csak kívülről borít keramit máz. Mindemellett e gyengébb minőségű termék - amely ráadásul nem is hazai gyártmány - egységára ugyanannyi mint a keramitkockáé. „A kérdést, tekintve hogy a vállalkozót az alvállalkozó megtévesztette, az építőbizottság akként oldotta meg, hogy a vendéglői udvart, ahol kocsiközlekedés nincs, két és fél cm vastagságú vasbeton-ke- ramit lapokkal, a tűzoltóudvart ellenben 6 cm vastagságú keramittal kell a vállalkozónak burkolni. A kérdés ilyetén megoldásával kárt se a község, se a vállalkozó nem szenved, miután az anyagok e célnak teljesen megfelelnek.” A díszterem lámpáit az Egyesült Villamossági Részvénytársaságban készítették. (Fotók: Zalka I.) Mindezek után Schreiber Gyula építési vállalkozó a község elöljáróságának bejelentette, hogy az új községházát a kellő időben, illető tervek szerint elkészítette s egyúttal kérte ennek jegyzőkönyvi megállapítását, s az új községház ideiglenes átvételét. „Ennek alapján az ideiglenes átvétel Zsoldos főjegyző, Virág főmérnök, Hegedűs és Bőhm műépítészek, Hotter mérnök által 1900. augusztus 22-én megtörtént s jegyzőkönyvileg megállapíttatott, hogy az építési vállalkozó szerződési kötelezettségeinek eleget tett.” (Folytatjuk.) Rojkó A. A városháza főhomlokzatára eredetileg óraszerkezet került volna, helyét különleges dísszel pótolták. 6 Az újpesti városháza száz esztendeje
