Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16 / 1. szám

Újpesti polgárok A zongoraművész: Erdélyi László ______1999. január 16. ÚJPEST S zereti ön Brahmsot? - kérdezték a filmvásznon Anthony Perkinstől 1960-ban. Erdélyi László „valódi" zongoraművész, mégsem a fenti kér­déssel kezdtük a beszélgetést. Mielőtt a muzsi­kára terelődött volna a szó a fiatal zenész a pa­rányi panelkonyhában kínált hellyel. Sebtében rendbe tette a lakást, előkészítette kislánya reggelijét, majd átkísért a nappaliba. A lakás földrajzi középpontjában: a hallban a zongora uralja a terepet. A fiatal muzsikus e sajátos mili­őben, az újpesti Nyár utcában él feleségével és két kisgyerekével. • A „civilek" számára elképzelhetetlen, hogy a zongoraművésznek két élete legyen. Úgy gon­doljuk, a muzsikus átlagos hétköznapja kizáró­lag próbából, gyakorlásból és tanulásból áll...- Tanulni és gyakorolni sokféleképpen lehet. Magam is tanítok, és amikor a növendékeim­mel foglalkozom, gyakorlom is egyben. Ma­gyarországon a legnagyobb csillagok mellett kevés azoknak a szólistáknak a száma, akik­nek tele a notesze hangverseny időpontokkal. A fellépési lehetőség ritka kincs, amelyre egész évben készen kell állni, a tanítás pedig segít a kondíció megőrzésében. A legtöbb zenemű­vész pedagógusként is dolgozik, hogy megél­hetését biztosítani tudja. A mindennapi kie­gyensúlyozott élethez természetesen a csalá­dom is szorosan hozzátartozik; a gyerekeim, akik számára nem művész, hanem elsősorban papa vagyok. Dani fiam kiscsoportos óvodás, belőle bizonyára karmester lesz, mert állandó­an vezényel. Kislányom Dorka egyelőre csak érdeklődő zenerajongó. Újpesttől alig egyórányi utazásra hatalmas, régen ki­hunyt vulkán alussza évmilliós álmát. A komor szépsé­gű táj nyugalmát nemhogy a gyér számú turista, de még a jóval gyakoribb muflonok sem igen háborítják. A Börzsöny meredek, sziklás, jórészt bükkösökkel borított ormai közül a Csóványos 939 méteres csúcsa a legma­gasabb. Aki meglepetésre vágyik, javasoljuk, válassza a Királyrétről induló „piros kör" turistajelzést. Ha fi­gyelmesen követi a jeleket, egy erős óra múltán eléri az Újpest-kunyhót, majd a közeli Újpest-forrásnál frissít­heti fel magát. A hegység e két „különlegessége" né­hány hónapja szomorú látványt mutat. Tapasztalatairól dr. Sallai János határőr-őrnagy, Káposztásmegyeren élő természetjáró tájékoztatta munkatársunkat.- Sok-sok éve járom a hegyet, az erdőt; Magas- Taxon a büfés már a nevemen szólít. Legtöbbször egye­dül vágok neki a kirándulásnak, és sajnos egyre ritkáb­ban találkozom turistákkal. A természetjárás ma már • Úgy tartják a zongorázás óriási kitartást igé­nyel, és évek telnek el mire valakiről kiderül, hogy valójában tehetséges-e. Milyen zenei indít­tatást kapott?- Édesanyám fiatal lányként tanult zongoráz­ni. Hat-hét éves lehettem, amikor az öcsémmel együtt közös zongoratanárra bízott bennünket. A testvéremből végül matematikus lett, ám én egy­re komolyabban vettem a muzsikálást. Emlék­szem, amikor a gyerekek focizni hívtak, bizony mentem volna. A mama azonban csak a gyakor­lás után engedett. Elvégeztem a Zeneakadémia előkészítőjét, majd középiskolásként bejutottam a főiskolá­ra. A közismereti tárgyakat magántanulóként a balettintézet és az artistaképző növendéke­ivel tanultam. Együtt érettségiztem - többek között - Csalog Gábor, Nagy Péter zongora- művészekkel és Demcsák Ottó balett-táncos­sal. A Zeneakadémián Nádor György tanítvá­nya voltam. Végzős hallgatóként megnyertem a Dohnányi-verseny első díját, majd a Műve­lődési Minisztérium ösztöndíjával eljutottam Drezdába, ahol a főiskolán három éven át Amadeus Webersinke volt a mesterem. Kipró­báltam magam számos nemzetközi verse­nyen, indultam Olaszországban, az Egyesült ÁHamokban és nem utolsósorban Görögor­szágban, ahonnan 1989-ben a második he­lyezéssel tértem haza. • Előadóként melyik zenei korstílus áll önhöz a legközelebb?- Szeretem a romantikát, de sok klasszikus átiratot és Bach-darabot is játszottam. Valójá­sokkal kevésbé népszerű tevékenység, mint néhány év­vel ezelőtt. A Börzsönyben a nyár elején jártam utoljá­ra, az ösvényeket térkép nélkül is jól ismertem. Eleredt az eső, ezért úgy gondoltam, az Újpest-kunyhóban hú­zom meg magam. Az építmény évekig változatlan álla­potban állt, majd korhadni kezdett az erdőben, mostan­ra azonban szinte teljesen használhatatlanná vált.- Ismeri az Újpest-kunyhó és -forrás névadásának történetét?- Valószínűleg a helyi természetjáróktól származ­hat az elnevezés... A forrás mellett emlékeim szerint egy táblát is elhelyeztek, de a szövegét nem jegyez­tem fel. Úgy gondolom, az Újpest név okán felelősek vagyunk mindkét objektum állapotáért, hiszen a Bör­zsöny-térkép jelzi a kunyhót és a forrást is. Felhívás Szerkesztőségünk ezúton kéri, jelentkezzenek az egy­kori természetjárók, kutatók, helytörténészek stb., akik a Börzsönyben található Újpest-kunyhó és -for­rás eredetéről jiévadóiról információkkal rendelkez­nek. Egyben kérjük mindazokat, akik fényképfelvé­tellel rendelkeznek, vagy ismerik a forrás mellé elhe­lyezett tábla szövegét, ugyancsak írjanak, telefonálja­nak nekünk. Végül arra kérjük a természetjáró diák­csoportokat és felnőtteket, hogy segítsenek a kunyhó helyreállításában és a forrás környékének megtisztí­tásában. Lapunk hasábjain olvasóinkat folyamatosan tájé­koztatni kívánjuk az ügy fejleményeiről. . na. ban Brahms, Liszt és Chopin műveit érzem igazán közel magamhoz. Napjainkban Brahmsot sokan csak a táncairól ismerik, egyéb műveit ritkán játsszák a hang­versenytermek­ben. Egyetlen­egyszer a MA­TÁV zenekarral alkalmam volt eljátszani a Ze­neakadémián Brahms B-dúr Erdé|y' Lászl0 szereti a zongoraverse- romantikát, ám kikap- nyét. Szóló fel- csolódásként dzsesszt lépések mellett hallgat (Fotó: Zalka I.) szívesen válla­lok kamarazenei hangversenyeket. Az elmúlt évben több sikeres koncertet adtunk Pege Ala­dárral- többek között Újpesten is. Októberben a váci Országos Fuvolatalálkozón Ittzés Ger- gely fuvolaművész volt a partnerem. • Úgy érzi, művészi ambíciói egyensúlyban vannak zenetanári pályájával?- Az arányok kérdésesek, hiszen Drezdából hazatérve nem hittem, hogy valaha tanítani fo­gok. Kezdetben heti három nap tanítást vállal­tam, ma már az időm nagyobb részét zeneokta­tással töltöm. Alsó foktól a felsőig minden kor­osztállyal találkozom, hiszen egy csepeli alapít­ványi iskolában a legkisebbeket, a váci konzer­vatóriumban középiskolásokat, a Zeneakadémi­án a főiskolásokat oktatom. Egyszerre mindig egy növendékkel foglalkozom, ez állandó szelle­mi ráhangolódást igényel. • Vác és Csepel között milyen zenét hallgat a kocsiban?- Nincs autóm. Busszal, metróval, villamos­sal és HÉV-vel utazom. Egyébként biztosan dzsessz szólna a hangszóróból. Szeretem ezt a műfajt, egy időben komolyabban is foglalkozta­tott. A gyerekek megszületése előtt nagyon sok dzsessz-lemezt hallgattam. • Két esztedeje a díszpolgári avatóünnepség zenei műsorában, tavaly a Király utcai könyvtár városnapi hangversenyén lépett fel az újpesti közönség előtt. Milyen érzés a városrész pódiu­main játszani?- 1985-ben Angyalföldről költöztem Újpestre. Megtiszteltetésnek érzem, hogy számontarta- nak a város zeneművészei között és örömmel teszek eleget a felkéréseknek. A könyvtárban Scarlatti, Dvorák, Debussy és Liszt műveiből ját­szottam. Szeretek alaposan felkészülni, utána­nézni a zenedarabok történetének, időt hagyni a gyakorlásra. Szokatlan hangverseny volt, hiszen a hallgatóság a közvetlen közelemben ült, nem volt közöttünk távolság. Bár nem vagyok a sza­vak embere, a műsorszámok előtt rövid ismerte­tőt tartottam a szerzőkről és műveikről. A közön­ség értő figyelemmel hallgatott, és ez igen ösztönzően hatott a játékomra. Rojkó Annamária Felhívás turistáknak A BÖRZSÖNY TITKAI 7 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom