Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-10-22 / 21. szám
A Clarisseum egykor és most (II. írásunk első részében Szendrey Sándorné igazgatónő segítségével megismerkedtünk Magyarország egyik első nevelőotthona: a Clarisseum történetével. A krónikát napjaink modellértékű intézményének bemutatásával folytatjuk. A több mint százéves épületében ma a Fővárosi Önkormányzat Bányai Júlia Gyermekotthona és Szakiskolája működik, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal hivatásukat megszállottan szerető pedagógusok foglalkoznak. Egyéni problémakezelés- Az otthonban bármelyik gyerek, minden bújával- bajával, bármikor bekopoghat hozzám - meséli az igazgatónő. - Az én szerepem egyfajta anyamodell nyújtása, és megvallom, valóban úgy szeretem, olyannak fogadom el őket, amilyenek. Bár a lányok önállóan és szabadon közlekednek a városban, ebben a nagyon közvetlen kapcsolatban sokan tőlem kapnak szülői mintát, s ez olyan hétköznapi dolgokra is vonatkozik, mint a főzés vagy a háztartási szokások. “1 Tányérok és korsók: a fazekasok vizsgamunkái Gyakran „anyai titokba” is beavatom őket; fontos lehet például, hogy hogyan viselkedjenek, amikor barátjuk bemutatja egymásnak az édesanyját és a lányt. A nevelőtestület és a gyerekek közös családot alkotnak. Gyakran kirándulunk együtt, és ha kedvünk tartja, hétvégén a kertben szalonnasütést tartunk. Azt tervezzük, hogy együtt ünnepeljük az idei szilvesztert. Délelőtt indul majd a program rengeteg játékkal, és 2000. január 1-jéig egyfolytában mulatunk. Ebben a csapatban a pedagógusok értéket visznek a gyerekek közé, s ettől a fiatalok visszanyerik megtépázott önbizalmukat. Intézményünkben párhuzamosan folyik gyermekvédelmi és szakoktatói munka, e kettő összekapcsolása ma még egyedülálló Magyarországon. A „Bányaiban” összesen 34 pedagógus dolgozik, és mindannyian hisznek abban, amit csinálnak. Munkájuk eredményeként az országos szakmai versenyeken tanítványaink rendszeresen első-második helyezéseket érnek el. Itt szeretném megemlíteni, hogy egykori növendékeink között több sikeres pályát befutott fiatalembert említhetünk. Közéjük tartozik a Bravo magazin lelki rovatának vezetője, aki ugyancsak nálunk volt iskolás. Ha a saját életutamról kérdez, elárulom, hogy valaha zenepedagógusnak készültem. Alapító tagja voltam a debreceni Kodály Zoltán Kórusnak, amellyel végigkoncerteztük fél Európát. Később Nyíregyházán zongora-, szolfézs- és ütőszakon tanítottam. Ezt követte Szigethalom, majd Csepel, ahol tanítványaimmal országos kórusversenyt nyertünk. Férjem Budapest fővegyészmémöke volt, s amikor váratlanul meghalt, két kicsi gyerekkel arra kényszerültem, hogy állást változtassak. A főváros 1967-ben - zenetanári helyett - egy nevelőotthoni tanári státust kínált, ahonnan rövid idő múlva megpályáztam a Bányai Júlia Nevelőotthon megüresedett zenetanári állását. Már felvettek, amikor kiderült, hogy az iskolában korábban nem zongorára, hanem gitárra épült a zenei oktatás... Mégis itt maradtam és ennek immár harminc éve. Azóta időről időre, mindig itt ragadok; jönnek az új gyerekek, akiknek szeretnék értéket csempészni az életébe, és magam elbocsátani őket. Nincs annál csodálatosabb érzés, mint amikor karácsonykor megcsörren a telefon: - Halló, Marika néni? - és egy régen hallott hang mesélni kezd... Szeretethiány gyógyítása - drámapedagógiával- A pedagógus számára a deviáns magatartás talán a legnagyobb szakmai kihívás - mondja Teleld Gyöngyi, a magyar nyelv és irodalom tanára, a Bányai Színkör vezetője. - Vallom, hogy valamennyi viselkedési zavar szeretetéhségből fakad. Leggyakrabban a „sündisznóál- lással” találkozom, amely gyerekenként más és más módszerrel kezelhető. A drámapedagógia, a színjátszás egyaránt segít feloldani a feszültségeket. A legfontosabb, hogy megtaláljam az egyéni motiváció kulcsát, amellyel megnyithatom a bezárkózott lelkeket. Természetesen én is élek meg kudarcokat, de ez számomra azt jelenti, hogy még nem találtam meg a megfelelő módszert. Szeptemberben az ötödik tanévemet kezdtem a Bányaiban, ezalatt az idő alatt kétszer ugyanazt még nem tanítottam. Év elején a gyerekkel megismertetem a tanulás módszertanát. Az általános iskolai tananyag átismétlése után az ókori és középkori világirodalomra jut idő. A törzsanyaghoz tartozik a Biblia, az Iliász, az Odüsszeia, valamint a reneszánsz és barokk szerzők néhány műve. A nyelvtan órákon kizárólag helyesírást tanítok, hiszen arra minden szakma képviselőjének egyaránt szüksége van. A tanév végére valamennyi tanítványom képes a tartalmi és formai követelményeknek megfelelő, tökéletes önéletrajz megírására. A bibliai példázat ereje- A gyermekotthon mellett működő szakiskola nyitva áll a budapesti és az újpesti agglomerációban élő halmozottan hátrányos helyzetű: tanulási, magatartási nehézségekkel küszködő, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok előtt - magyarázza Ottó Rezső igazgató- helyettes. - A felvételinél azok „élveznek előnyt”, akiknek a legrosszabb a helyzetük. Járnak hozzánk diszgráfiás, diszlexiás (írási és olvasási zavarokkal bajlódó) gyerekek is; ők a sokévi kínlódás után már alig hiszik, hogy az iskolában jól érezhetik magukat. Szakmánként nyolcan-kilencen kerülnek egy csoportba, ugyanakkor gondoskodunk róla, hogy kerüljön közéjük egy-két érettségizett, szaktudásra vágyó, kompromisszumkész fiatal is. Tapasztalataink birtokában ma már elmondhatom, hogy a záróvizsga időpontjára minden gyereket sikerül megtanítani érthetően, szabatosan beszélni. Korábban ez nem volt mindig így, ezért bevezettük, hogy tanítványainknak negyedévente szóbeli vizsgát kell tenniük. Szakmai tudás nélkül senki sem távozik az iskolából. A pedagógiai munkát felzárkóztatás, szakma-előkészítés alapozza meg, és csak ezt követően kerül sor szakmai oktatásra. A szakoktatók irányításának megfelelően a virágkötők, bőrdíszművesek, keramikusok és szövők osztályzás nélkül tanulják a következő tárgyakat: néprajz, művészettörténet, irodalom, nyelvtan, drámapedaAz iskola alkalmi kiállításán valamennyi mesterség képviselői bemutatkoztak (Fotók: Zalka I.) gógia, történelem, matematika, földrajz és számítás- technika. (A szövős növendékek például az iparművészeti főiskola tananyagát tanulják.) Az itt szerzett tudásnak nagy az ázsiója, valamennyi növendékünk el tud helyezkedni a szakmájában. A tanítás délelőtt folyik, és nem ritkán előfordul, hogy a fiatalok délután dolgozni járnak. A magas követelmények ellenére alig fordul elő lemorzsolódás. Kétségtelen, hogy gumiból vannak az idegeink, ugyanakkor senkinek sem akarjuk elengedni a kezét. Család- és utógondozó szakembereink a nyár folyamán valamennyi gyerek családjához ellátogatnak, így mire elkezdődik a tanév, közvetlen kapcsolatban állunk a szülőkkel is. Adott esetben még segélykérelmek elintézésében is segítünk. Ilyen előzmények után, ha a délelőtti tanításról valaki hiányzik, délután már biztosan tudjuk, hogy hol van és mi történt vele. Néhány évtizeddel ezelőtt még magam sem gondoltam, hogy katolikus lelkészi pályámat a pedagógusival cserélem fel. 1980-ban váltam meg a papi szolgálattól, és szerettem volna a gyámügy területén elhelyezkedni. Akkoriban azonban még elképzelhetetlennek tűnt egy „volt pap” az államigazgatásban. Végül némi kitérő után kerültem a nevelőotthonba, ahol valóban megtaláltam és betölthetem hivatásomat. Szeretném egy bibliai hasonlattal megvilágítani saját munkám örömét és értelmét: János evangéliumában olvasható az a történet, amelyben Jézus elment a Jeruzsálem melletti Betesda fürdőbe. Az Úr angyala időnként leszállt a tóra, felkavarta annak vizét, s aki ezután elsőként lépett a fürdőbe, az meggyógyult. Jézus a part közelében meglátott egy béna embert, aki esélytelenül vonszolta magát, hogy időben elérje a vizet, mert a többiek mindig megelőzték. Jézus segített ezen az emberen, így az meggyógyulhatott. Magam úgy gondolom, hogy ha semmi mást nem csinálok, mint hogy az idejáró gyerekeket eljuttatom „a víz partjáig”, akkor értelme van a munkámnak. (Vége) Rojkó Annamária A divatos bőrtáskákat rusztikus motívumok díszítik
