Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30 / 2. szám
Kisebbségi önkormányzatok Újpesten II. rész Lengyelek Öt esztendeje immár, hogy az Országgyűlés elfogadta „a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényt. A jogszabály megfogalmazása szerint „kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik, érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”. A törvény összesen 13 etnikumot sorol fel. A tavaly októberben lezajlott önkormányzati választásokkal egy időben országszerte kisebbségi önkormányzatokat is választottak a települések. Újpesten az eddigi négyről nyolcra emelkedett a kisebbségi önkormányzatok száma. Sorozatunk második 'részében a „régi-új” lengyel kisebbségi önkormányzatot mutatjuk be olvasóinknak. ÚJPEST 1999. január 30. — ................................■■■■— A három éve működő újpesti lengyel kisebbségi önkormányzat 1998-ban új jelöltekkel indult a választásokon. A megújulás és a folyamatosság okairól, valamint a tapasztalatokról és tervekről dr. Bodrogi Jenőné Kozlowska Annával, az újpesti lengyel kisebbségi önkormányzat elnökével beszélgettünk. • 1994-ben Újpesten mindössze három kisebbség alakított kisebbségi önkormányzatot. A lengyelek nem tartoztak közéjük...- Az Újpesten élő lengyelek 1995-ben, a városrészben negyedikként hozták létre önkormányzatukat. Akkoriban a roma, a horvát és a német szervezet már kellő tapasztalatok birtokában, tanácsokkal segíthette az alakulás utáni teendőket. Az újpesti lengyelek többsége korábban is jól ismerte egymást, hiszen a káposztásmegyeri lakótelepen számos lengyel anyanyelvű ember lakott. A magyar katonatisztek egy része ugyanis Lengyelországban végezte tanulmányait, és lengyel lányt vett feleségül. Ezek a családok tehát gyakran találkoztak egymással, de nem szerveztek maguk köré közösségi életet. Három évvel ezelőtt Príszler György elnökletével alakult meg a lengyel kisebbségi önkormányzat. Ebben az időszakban Káposztásmegyeren megalakult a Lengyel-Magyar Baráti Kör is. • Szembetűnő, hogy a hazai lengyel kisebbség tagjai között jóval több a nő mint a férfi. Véleménye szerint miért alakult ez így?- Bár akad jó néhány kivétel is, a lengyelek többsége valójában házasság révén került Magyarországra. Ha egy lengyelországi egyetemen tanuló magyar fiú lengyel lányt vett feleségül, általában a nő jött Magyarországra és nem a férje maradt külföldön. A nők könnyebben alkalmazkodnak az idegen környezethez, ugyanakkor általában a férfiak a családfenntartók, ezért számukra fontosabb, hogy hivatásukat, szakmájukat anyanyelvi környezetben gyakorolják. • Az ön életútja is ezt a pályát követte? Magánemberként hogyan élte meg a kisebbségi létből adódó konfliktusokat, beilleszkedési nehézségeket?- A Sziléziához közeli bányavidékről, Sosno- viecből származom. Bányamérnöknek tanultam a krakkói akadémián, ott ismerkedtem meg a férjemmel. Gyakorlatilag egyetlen szót sem tudtam magyarul, amikor 1954 decemberében megérkeztem Magyarországra. A férjem a munkája miatt hetente egyszer járt haza, magamnak kellett hát boldogulnom. Kezdetben hallás után próbáltam megérteni a nyelvet, állandóan rádiót hallgattam. Egy hónap után olvasni kezdtem Mikszáth Különös házasságát, s hetente beszámoltam a férjemnek, hogy mit értettem meg a szövegből. Négy-öt hónap után már jól értettem a regény minden mondatát. Ennek ellenére a gyerekek születéséig egymás között csak lengyelül beszélgettünk. A nagyobbik lányomhoz kezdetben lengyelül szóltam, a gyerek mindent megértett, ám sokáig nem szólt egyetlen szót sem. Ma már tudom, hogy az anyanyelvhez érzések kötődnek, az idegen nyelvhez nem. A lányomnak az édesanya kifejezés az igazi, a „mamusia" azonban idegen. Bár gazdag a magyar szókincsem, és észreveszem, ha helytelenül, rosszul beszélnek magyarul, ma is kisebbségi érzésem van a kiejtésem miatt. Szakmai pályámon azonban szerencsésnek mondhatom magam. Egészen nyugdíjba vonulásomig azt csinálhattam, amit tanultam és szerettem. Előbb az ózdi, majd a borsodi szénbányáknál dolgoztam, majd az Aknamélyítő Vállalat tervezőmérnöke voltam. • Mikor és hogyan kapcsolódott be az újpesti lengyel közösség életébe?- Nem tartozom az alapítók közé, sőt másfél évnek kellett eltelnie, hogy bekapcsolódjak a munkába. Évtizedekig azon igyekeztem, hogy a családommal együtt én is „szín magyarrá” váljak. Szüleim és testvéreim meghaltak, itt kívántam új gyökeret ereszteni. A szerencsés véletlen összehozott a szomszéd lépcsőház egyik családjával, Vermes Lászlóékkal akiről megtudtam, hogy honfitársam. Ők hívtak el a Kisebbségek Házába, s akkorra már elég erősnek éreztem a páncélt, hogy újra a lengyelek közé lépjek.- Előbb kisebbségi képviselőjelöltté, később képviselővé, majd elnökké választották. Milyen tervekkel vette át az elnöki posztot?- Az önkormányzat új elnökségét zömében lengyelek vagy lengyel származásúak alkotják. Legfiatalabb tagunk a 22 éves Kis Gyula, aki lengyel-filológia szakos egyetemi hallgatóként, magyar létére a lengyel kultúra elkötelezett híve. Elnökként első teendőm a törvények és jogszabályok alapos áttanulmányozása volt. A paragrafusok ismerete nélkül sem tanácsot kérni, sem munkához látni nem lehet. • A kisebbségi önkormányzat idei tervei mennyire követik az eddigi hagyományokat, illetve milyen új programokat szerveznek?- Az idei költségvetést még nem fogadta el a képviselő-testület, ám a választás után néhány héttel már kész tervet kellett benyújtanunk. Az anyagi feltételekről tehát nem beszélhetek, ám biztos, hogy néhány jól bevált programot továbbra is az előző kisebbségi önkormányzat által meghonosított szokásnak megfelelően kívánunk lebonyolítani. Ezek közé tartozik a lengyel mise, amelyet minden 3. vasárnap a székházunkban rendezünk. Havonta műsoros klubestekre várjuk az újpesti lengyel közösséget. Lengyelország függetlenségének 80-adik évfordulója alkalmából 1998 december 4-én korabeli dokumentumok alapján kiállítást szerveztünk. Családias karácsonyt és szilveszter estét rendeztünk. Szilveszterkor meghatottan hallgattuk a magyar himnusz után a lengyel himnuszt is. Programjainkat történelmi-néprajzi évfordulókhoz kapcsoljuk. Terveink között szerepel még farsangi bál rendezése, a magyar, illetve lengyel nemzeti ünnepek megünneplése. Húsvétkor lengyel szokásnak megfelelően tojást szentelünk, a nyárköszöntőt pedig szabad téren, bogrács körül tartjuk. 1999 Chopin halálának 150. évfordulója alkalmából emlékév, ezért szeretnénk hangversenyt rendezni a nagy zeneszerző tiszteletére. Ha anyagi lehetőségeink megengedik, eljutunk Krakkóba is. • Mekkora az újpesti lengyelek köre?- Klubestjeinket 25-30 család látogatja rendszeresen. Általában a 35 és 50 év közöttiek vannak többségben, akik elhozzák a gyerekeiket is. A magyar férjek jól beszélnek lengyelül, ismerik egymást és számukra az ilyen alkalmak rendszeres nyelvgyakorlást jelentenek. Rendezvényeink az egész családnak szólnak, ezért nem kell érdektelenségtől tartanunk, biztosított az utánpótlás. Úgy gondolom, az újpesti lengyeleknek nem elszigetelten, hanem egész Budapestre kiterjedően kell részt venniük a különböző kulturális és oktatási programokban. A nagykövetség közelében lengyel tannyelvű iskola is működik, ezért aránylag sok gyerek beszél lengyelül. A magyarországi lengyelek számára a most 40 éves Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület a legnagyobb összefogó erő, ahol a Senior Társaságban, egy pohár tea mellett nem csak az idősek találkozhatnak. Kőbányán működik a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Köre, a lengyel templom és plébánia. Rendezvényeik a lengyelek összefogását segítik. A magyarországi lengyel kisebbség rendelkezik budapesti és országos kisebbségi önkormányzattal is, ezek megújítása a következő hetek programja. Az újpesti kisebbségi önkormányzaton belül a jövőben szeretnénk a tolerancia jegyében, politikamentesen ápolni a lengyel kultúrát és tradíciókat. Nem csupán a lengyeleket várjuk, hanem mindazokat, akik nyitottak kultúránk iránt. Székházunkban, a Nyár u. 40-42. szám alatt, kedden 17-től 19-ig, pénteken 16-tól 18 óráig tartunk ügyeletet. Rojkó A. Az anyanyelvhez érzések kötődnek - vallja dr. Bodrogi Jenőné elnökasszony (Fotó: Zalka I.)
