Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-07 / 5. szám
1997. március 7. IWPffM Nők a Nők a politikában... E mondat hányféle értelmezést kap. ha különböző írásjelet: pontot, felkiáltójelet, vagy kérdőjelet teszünk a végére... Nők a politikában'YóH') évtizeddel ezelőtt megbotránkozfatást váltott volna ki, ha asszony - a férfiakhoz méltó feladatot vállal. Sok időnek kellett althoz is eltelnie, hogy egy nőnek egyszerűen választójoga legyen. Szavazhasson, majd rá is voksolhassanak. Persze kár tagadni, ma is egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a nőket, akik vezéregyéniségei a politikai életnek. Bár a pszichológusok azt plántálják belénk: a küszöbönálló és a jövő évszázad választásai során a nők meghatározó szerepet kapnak, mivel érzelmeikre hallgatva is voksolnak, eldönthetik a választási eredményt. Nők a politikában! Küzdenek szinte szó szerint, akiket politikusi pályára juttattak. Hiszen egyenjogúság ide vagy oda, igaz a régi mondás: egy nőnek ma is bizonyítania kell: nemcsak szíve, esze is van, s a helyén... Nők a politikában. Újpesten, szűkebb hazánkban, a harminchárom tagú képviselő-testületben, két politikai párt jelöltjeként három képviselőnő . jutott mandátumhoz a legutóbbi választás során. A velük történt beszélgetés során kiderült: belülről jövő késztetés, a tenni akarás volt az a motiváció, amely végső soron politikai pályára terelte őket... Ibolya... Bujdosó Miklósáé, Ibolya hármójuk között a rangidős. Szerencsés adottságokat örökölt, fürge, fiatalos mozgású, csupán ősz haja jelzi korát és az a tény: több éve nyugdíjas már, banktisztviselő volt az OTP VII. kerületi fiókjában.- Nem voltak nekem képviselői ambícióim - szögezi le a beszélgetés elején a Független Kisgazdapárt listán bejutó képviselő asszonya. Olyannyira nem. hogy nem is hittem abban: képviselő leszek. No nem a feladattól ódzkodtam, hiszen mindig is igyekeztem másokon segíteni. Ám képviselőként nemcsak az igyekezet a lényeges, hanem a mozgástér megismerése is, amely utat nyit, nyithat a lehetőségek előtt. Az önkormányzat népjóléti és lakásügyi bizottságában pedig hetente szembesülök azzal, sokkal több az igény, mint a lehetőség. Látványos eredmény, a sikerélmény igen kevés... Szerencsére - mondja Ibolya -, az Újpesten is egyre inkább közismert Zrínyi Ilona Társaskör vezetőjeként további - karitatív - feladatok jelentenek számára örömöt. Ez az asszonyokat tömörítő és maguk közé váró szervezet lassan hét éve, hogy létrejött. Nem politikai indíttatásra, de végső soron a politika hatására. A kilencvenes évek elején Erdélyből érkező kisgyermekek magyarországi, sőt újpesti vendéglátását tűzték ki elsődleges feladatuknak. Majd egymásra épültek, sőt halmozódtak a tennivalók, amikor a határon túli magyaroknak játékot, ruhaneműt, élelmiszert kezdtek gyűjteni és vitték Ungvárra, Kassára, Csíksomlyóra és számtalan helyre, az adományokat. Megtapasztalták: hiába a szíves segítség, a többnél több adomány, elkél még a segítség a mai napig. Persze segíteni, támogatni a rászorulókat, Újpesten is állandó feladatot jelent. S bár több évtizedes tapasztalata van Ibolyának abban: a segítés milyen formája jelent támaszt és szívből jövő adományt, a református egyház körzetlátogatójaként tapasztalja: ma is sok még a tennivalója. Hogy hogyan van erre ereje?- Én ez ideig csak kevés emberben csalódtam, annál többtől kaptam azonban támogatást. Volt az életünknek egy olyan szakasza, amikor mi is, mint sokqn mások, nélkülöztünk, kevés pénzből kellett, hogy éljünk. A férjem, aki 1945-48 között parlamenti fotós volt, és emiatt az államvédelmi hatóság is elvitte, sok mindenen ment keresztül. Volt, hogy egyedüli kenyérkereső voltam, és a betegségek sorozata sem került el bennünket. Akkor munkatársaim. sőt gyermekeink tanárai nyújtottak segítő kezet, sőt sokszor kölcsönt is. Azután, amikor sok munka és lemondás árán visszaadtuk a kölcsönt, egyenesbe kerültünk. Volt, amit nem lehetett meghálálni, a tartozást pénzben mérni. A mai napig hálás vagyok azért, hogy sokan mellénk álltak. Talán ezért is vagyok úgy vele: szeretnék én is segítséget adni másoknak. Ez időigényes tevékenység, de nyugdíjasként van erre módom, lehetőségem... Örömömre szolgál, hogy a férjem és a fiaim is, jószemmel nézik, hogy sok feladat vár. De bevallom, nekem örömöt jelent egy jól sikerült ebéd, egy családi ünnep, amikor látom, hogy a fiaim, akik ma már 39, illetve 27 évesek, is kötődnek egymáshoz. Jó testvérek, bennünket is szerető gyermekek. Nagyfiam több nyelven beszél, már családos, Bálintka, az unokánk két és fél éves... Erzsébet... Majzik Ferencné, Erzsiké a telefonban úgy igazit el: Káposztásmegyer legszebb óvodája az „övé”, könnyű lesz megtalálnom, a kör alakú kis tornyos épületet örökzöldek veszik körül, nem mellőzöm el... Azt már a beszélgetés során tudom meg a képviselő-testület középkorú, Magyar Szocialista Párt színeiben megválasztott képviselő asszonyától: nemcsak óvodavezetőként van ehelyütt otthon, hanem, friss óvodavezetői kinevezéssel a zsebében a szeme láttára épült az óvoda, sőt a kivitelezés során olyan elképzelései is testet ölthettek, amelyek a mai napig is a csoportok kényelmét, a nevelőmunka hatékonyságát, a kicsinyek komfortérzetét növelik. Nemcsak munkahelye, választókörzete is a Park óvoda környéke, s nem véletlen, hogy itt tölti a nap nagy részét. Majzik Ferencné hat éve Káposztásme- gyerre is „hazajött”. Tősgyökeres újpesti család harmadik gyermekeként szinte óvodája helyén kapált gyermekkorában kukoricát, segített szüleinek a sertéstartásban. Nosztalgiával említi: akkoriban még a Fóti út is homokos volt. Újpest e falusias jellegű részéről jártak ki, s közel nem „hobbiból" Káposztás- megyerre. Annak idején bizonyára mosolygott volna azon, ha valaki megemlíti: a kukoricaföldön egyszer majd lakótelep áll, és óvoda melynek ő lesz a vezetője... Azt azonban kicsi korában elhatározta: óvónő lesz...- A mai napig is elevenen élnek bennem az óvodáskori élményeim - mondja. - Csodálatos óvó nénim volt, jól is biztonságban éreztem magam a gyerektársakkal. És egyre tudatosabban haladtam a pályaválasztás felé. A „Könyvesében érettségiztem, majd a továbbtanulás anyagi terheit nem szerettem volna idősödő szüléimre hárítani. És hajtott az is: mielőbb óvodában dolgozzam. így kerültem képesítés nélküli óvónőként - bátyám segítő közbenjárására a Duna Cipőgyár óvodájába. Elvégeztem az óvónőképzőt is. A cipőgyári óvoda megszűnése után a Nagyváradi majd a Deák ovikban dolgoztam csoportban. Onnan vezetett az utam ide a Park óvodába, ahol már a hatodik évet kezdtük. Mi úgy mondjuk magunk között: nemcsak az itt nevelkedő kicsinyek, hanem az ovi is iskolaérett korba került. Az évek múlását az is jelzi, van olyan kis óvodásunk akinek az édesapja annak idején az én csoportomban nőtt fel... A hétvégeken játszóházra is vállalkozunk, hagyományosak nemcsak a gyermekek, hanem a szülők számára rendezett farsangi mulatságok. Összeszoktunk tehát a több mint kétszáz kisgyermekkel, a családokkal... Közszereplés? Én is úgy voltam ezzel, mint sokan mások: egyik feladat hozta a másikat. Itt dolgozva úgy éreztem, szeretnék tenni azokért, akiknek lakóhelye Káposztásmegyer. Sokat fejlődött a lakótelep, képviselőként, a településrészi önkormányzat tagjaként is tudom közvetíteni az itt felvetődő elképzeléseket. Mi tagadás: sok még a tennivalóm. Szerencsére a gyermekeim nagyok, pártolnak. Amikor szóba került a képviselőség: leültünk és megbeszéltük. Nem szerettem volna, ha az ő kárukra jönne az újabb megbízatás. A férjem sajnos hosszú ideje gyógykezelésre szorul, őt nem akartam terhelni tovább. A fiam már harmadéves egyetemista, jogásznak készül, a kislányom középiskolás, másként mint kiskorukban, de szükségük van rám. Komolyan végiggondolták: van, amiben tudnak nekem segíteni. Egyet viszont kértek: mivel nincs menza, az ételről ne feledkezzek meg. így aztán egyezséget kötöttünk, és én meg valamit megfogadtam: tudatosan szétválasztom ezentúl a munkámat és a családi életet. A hétvége szent és sérthetetlen, a gyerekekkel vannak közös programok. Boldoggá tesz, hogy ezt ők is igénylik... Bujdosó Mikiósné Majzik Ferencné
