Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-27 / 9. szám
Izzó fények - száz éven át Egger volt, GE lett, de Tungsram is maradt az újpesti gyár Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvény- társaság, korábban az Egger és Tsa, későbbiekben Tungsram, köznyelven szólva az Izzó, jelenleg pedig a magyar General Electric augusztus elsején ünnepli a századik születésnapját Újpesten, a Külső Váci úton. Hét vidéki telephellyel, kevesebb emberrel, némi nosztalgiával, nyugati etikett szerint. * A bécsi születésű Egger Bemát 1872-ben nyitotta meg távírdaszerelő műhelyét a pesti Dorottya utcában. Két év múltán kapott iparengedélyt a helyi elöljáróságtól, majd újabb két év elteltével, amikor már nyereségesen működött, a cégbíróságon is bejegyeztette üzemét. Gyorsan kinőtte belvárosi telephelyét, így az erzsébetvárosi Huszár utcában új üzemet nyitott 1887-ben. Az elkövetkező években több szénszálas izzót gyártottak itt, mint Svájcban, Franciaországban és Angliában. A századforduló már Újpesten találta a céget. Két okuk is akadt a költözködésre. Egyrészt kinőtték a belvárosi telephelyet, másrészt a Kereskedelemügyi Minisztérium is erre ösztökélte a céget. Legfőbb érve a 15 évre szóló adómentesség volt. Erre járt a megyeri lóvasút és az első honi vasút is, a község elöljárósága pedig ingyen és bérmentve hosszabbította meg a gyárkapuig a víz- és csatornahálózatot, sőt homokot és földet is adtak a terület feltöltéséhez, s mentesítették a vállalatot a községi adók és járulékok fizetése alól. A cég 1896-ban, banktőke bevonásával Egyesült Villamossági Rt.-vé alakult. * Az izzótörténelem nagy éve volt 1903, amikor Just Sándor és Hanaman Ferenc bejelentette új találmányát: a wolframszálas izzót. (Az rt. szerződést is kötött velük.) A következő fontos dátum 1913, amikor Irwing Langmauir kikísérletezte a gáztöltésű izzólámpát. (A cég megvásárolta a licencet.) 1930-ban pedig a gyár kutatólaboratóriumában Bródy Imre készítette el a világ első kriptonégőjét. * Az első időkben nem sokat törődött munkásaival a gyár vezetése. Olcsóságuk miatt főként nőket foglalkoztatott, nem épített orvosi rendelőt és munkáslakásokat sem. A tízes években azonban változott a helyzet. A cég ekkor már fontosnak tartotta szakemberei megtartását, ezért a következő húsz évben kétszáz lakásos telepet, kultúrházat, uszodát és jégpályát építtetett munkásainak. Az Aschner-birodalom. Oívasóinfi írják • ♦ Tisztelt Szerkesztőség! Április elején történt az eset, melyet szeretnék megosztani Önökkel. Újpesten, a Nephrocentrum Alapítványnál dolgozom. Egy úr - állítólag a szomszéd házban lakik - elkérte tőlem a létrát csupán 10 percre, míg a biztosítékot kicseréli. Azt mondta, hogy ez az első alkalom, rögtön hozza vissza. Segítsünk egymáson - gondoltam -, vigye. A 10 perc azóta már nagyon rég letelt, de a létrát nem kaptam vissza. Eddig mindig megbíztam a felém bizalommal forduló emberekben, ezután nem szabad megtennem. A megnyerő modorú „szomszéd” jóvoltából most én, a rokkantnyugdíjas, vehetek egy létrát, mely közel egyhavi nyugdíjamba kerül. Talán ez a megtörtént eset leírása másokat is figyelmeztet arra, hogy ne felejtse el, nem mindenki becsületes. Sipos József (cím a szerkesztőségben) Születésnapi ■ ■■ ■■ ■ koszonto Csukás István írót - hatvanadik születésnapja alkalmából - Újpesten, a Kossuth Könyvkiadó Csányi utcai épületében köszöntötték a minap. Az ünnepeltet Kocsis András Sándor vezérigazgató, majd Pomo- gáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke (képünkön balról jobbra) köszöntötte a legkedvesebb ajándékkal: egy új - az ünnepi könyvhéten megjelenő - verseskötettel, és az ilyenkor elmaradhatatlan tortával. (Az író mellett, a kép jobb szélén: Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő ül.) (Fotó: Horváth Dávid) 6 A gyár történetének első nagy korszaka az első világháborúval véget ért. Ezután nem gyártott több erősáramú berendezést, teljes kapacitásával az izzólámpa és a telefonközpontok készítésére állt át. Több mint egymillió koronát fordítottak beruházásra, licencek és gépsorok vásárlására. A cég alaptőkéje 6,5 millió koronára emelkedett, gyártelepét és berendezéseit 8,7 millióra értékelték akkortájt. Munkáslétszámban csak a csepeli Weiss Manfréd Művek előzte meg. A gyár nem állt le a háború idején sem, sőt növelte a termelést, újabb kétmillió koronát ruházott be, kísérleti jelleggel megkezdte az elektroncsövek gyártását, jelentős belső nyeresége még azt is lehetővé tette, hogy iparvállalatokat kebelezzen be. így azután sem a Tanácsköztársaság, sem Trianon nem tudta tönkretenni a céget. A túlélés stratégiája a következő volt: nagyobb állami megbízások szerzése, az izzólámpagyártás automatizálása, új szabadalmak vásárlása, a konkurens gyár tönkretétele, valamint az újonnan alakult nemzetközi izzó- és elektromos ipari kartellhez való csatlakozás. * A gyár 1927-re konszernné nőtte ki magát, amelynek 14 vállalatnál voltak érdekeltségei. Nyeresége megközelítette, később jócskán meg is haladta a hárommillió pengőt évente, ingó- és ingatlanvagyonát pedig 44 millió pengőre taksálták. A biztos pénzügyi alapokon álló céget a világgazdasági válság sem rendítette meg különösebben, sőt kőszénbányát vásárolt és üveggyárat létesített a fekete években. * A második világháborút már nem úszta meg ilyen könnyen. Az újpesti gyárból - részint a katonai rekvirálások, részint a ’45-ös árvíz miatt - nem sok maradt. Külföldi üzemeit elveszítette, hazai leány- vállalatai önállósodtak. Az Izzó 1950-ben érte el az utolsó békeév termelési szintjét. Ekkor pedig rögvest bekapcsolódott az állami tervgazdálkodásba, az Elektroimpexnek adva át külkereskedelmi kapcsolatait. Kutatólaboratóriuma beolvadt a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézetbe. A nagy átszervezés után új termékkel jelentkeztek, mint például az infralámpa és a „de Luxe”, valamint a félvezető-dióda és a tranzisztor. Az ország ipari profiljának 1962-es rendelkezésekor három vidéki gyárat csatoltak a Tungsramhoz. A cég ezzel nagyvállalattá lépett elő és ily módon visszanyert exportjogával újraépíthette nemzetközi fiókhálózatát. A termelés fokozását szolgálta az a 600 milliós beruházás, melynek egyik lényeges eleme a földgázüzemre való áttérés volt. Ezekben az években körvonalazódott az a jövőkép is, miszerint a fővárosi központban csak a kutatás, a fejlesztés és az irányítás kapjon helyet. * Amikor a General Electric 1990-ben megvette a Tungsram-részvények felét, a cég Európa ötödik legnagyobb fényforrásgyártójának számított, míg a világranglistán a 9. helyen szerepelt. A vállalat a Magyar Hitel Bank közreműködésével már 1988-ban részvénytársasággá alakult. Részvényeinek egyik felét a magyar bank, másik felét egy nyugati bankkonzorcium birtokolta. A General Electric (GE) először a hitelbank részvényeit vásárolta meg, majd másfél év múltán 75 százalékosra emelte részesedését. A GE három év alatt 550 milliót fordított a gyár versenyképessé tételére, amelyből 30 milliót az úgynevezett puha módszerekkel történő létszámleépítésre költött. A hajdani Tungsram 18 ezer emberével hetedannyit termelt, mint a GE most 9400 dolgozójával. A termelékenységi mutatók szerint ez a társulás biztosítja a Tungsram nevének fennmaradását és a fejlődést a nemzetközi mamutcégek között. Szalai Anna ■■■
