Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-10-29 / 22. szám

Újpesti polgárok Az operatőr... Fogas János operatőr-zeneszerző nem szívesen be­szél szakmai sikereiről. Pedig vannak... Azt mondja viszont, hogy szakmai terveiről, a hétköznapokról, a fiáról és három éve választott szőkébb pátriájáról szívesen beszélne. • Kezdjük akkor a rutinmunkákkal! Az ön számá­ra melyek a napi feladatok?- A hétköznapok nagyobbik felében az Óceán Te­levíziónak dolgozom, mivel ez a munkahelyem. A gyakran napi 4-5 helyszínes forgatásos hajszák nem­csak hétköznap zajlanak, hiszen az események hét­végeken is megkívánják a munkát. Persze a hétköz­napi történetek is roppant érdekesek lehetnek, ame­lyekkel könnyen azonosulok érzelmileg. A legfonto­sabb azonban, hogy a stáb tagjai igényes munkára törekedjenek a rutinmunkákban is. Számomra ez je­lenti, hogy a beállításokkal, a képek értelmezését se­gítő zenével és a vágásokkal igyekezzem a valóságot minél pontosabbá és élményszerűbbé tenni. • Eszerint Fogas János nemcsak operatőr, nem­csak zeneszerző, hanem film vágó szakember is. Nem túlzás ez a „szakma halmozás" ?- Szerintem előnyös a munkámban, hiszen már a felvételek készítése közben tudom, hogy miként aka­rom készre vágni a nyersanyagot, ennek megfelelően alkalmazom a különböző képkivágásokat, állítom be a kamerát, így a rendezővel együttesen kialakított el­képzelések pontosabban érvényesülnek a filmvász­non, vagy a képernyőn. • Ön 1993 óta újpesti polgár. A három év persze ahhoz még kevés, hogy az ember maga is azonossá váljék a várossal, de a kötődés már megvan...- Bennem a képek és a hangok erősen élnek, hi­szen a hivatásom a látványhoz és a zenéhez köt. A foglalkozásomból adódik, hogy a kamerával rövi- debb időn belül megismertem a kerület jellegzetes helyszíneit. Figyelem az itt élő emberek arcát, kife­jező gesztusait és ezeket az élményeket igyekszem képekkel, zenével is megmutatni nekik. Vannak kedvenc helyeim. Különösen kedvelem a Szent István teret és környékét, ahol kiváló lehető­ség adódik a színek, a kontrasztok, az egymással fe­leselő hangok kifejezésére, az emberi élet minőség­beli különbségeinek leplezetlen megmutatására. Az Árpád út 66.-ba is mindig szívesen megyek, hiszen az Újpesti Polgárcentrum hangulata mindig megra­gad. A lakásom Káposztásmegyeren van. Közigaz­gatásilag ugyan ez is a kerülethez tartozik, de ez a vidék minőségileg egészen különálló település. Ami­kor reggelente fölébredek, az előkertes háromszintes házak „varázsa” hat rám, élvezem a madárfüttyös csendet és nyugalmat. . • Az otthon azonban több mint ház és utca. Az otthon - a család...- Számomra a 14 éves fiam a világ közepe - mondja Fogas János és hozzáteszi ha róla írok, ez nagyon fontos! • Ez a mai férfinép szájából alig hallható mondat pedig valóban meghatározó, hiszen ilyet csakis egy „anyaszívű” apa mondhat.- A fiú - mondja az apa — nehéz korban van. És én ezért is féltem. Igyekszem „atyai szigorral” segí­teni, irányítani, s lehet, hogy nem mindig teszem jól, de meghagyom neki a döntés jogát. Sportolásra, nyelvtanulásra ösztönzöm, hiszen ebben a mostani és a következő világban ez is alapvető. De természe­tesen - fűzi hozzá - amennyire az időm engedi, én is sportolok, hiszen az operatőrnek is kell bírnia a kü­lönlegesen nehéz helyzeteket is. A víz számomra különleges közeg. Az a vágyam, hogy természetvédelmi filmet készítsek a víz alatti világról, amelyben csak képekkel és zenével mon­dom el, hogy odalent van a béke és a harmónia vilá­ga, amit meg kell védenünk. A tudósító persze készült Fogas Jánosból. És ha a vendéglátó nem is mondja, az újságíró azért tudja, hogy Fogas János kiemelkedő alkotásai között olyan doku­mentumfilmek szerepelnek, amelyek a közelmúlt törté­nelméről, elfelejtett emberekről szólnak. Olyan, nemrég még nagyhatalmú személyiségek vallanak életükről ezekben a filmekben, akik ma ntár az árnyékban élnek, de akiket emlékezésre és szóra kellene bírni, mert amit mondanak, azt az utókornak meg kel! tudnia.- Ezeket a dokumentumfilmeket legtöbb­ször Geréb Anna rendezőtársammal forga­tom. Az elmúlt években többször szerepel­tünk munkáinkkal a Magyar Filmszemlén, ezeket a filmeket a Duna Televízió műsorá­ban is láthatták a nézők. A legutóbbi a „Ti­toktartók” című dokumentumfilm, amely anyagi okok miatt nem készülhetett el a zsűri által megszabott határidőig, ezért hi­vatalos programon kívül mutatták be az idei filmszemlén. Lehet, hogy még nagyon ele­venen él bennem ez a munka, de úgy ér­zem, a „Titoktartók” zenéje az eddigi leg­jobban sikerült és talán legegyszerűbb film­zeném. Ugye, most szerénytelen voltam?! Bocsánat! - jelenti ki az operatőr-zeneszerző, aki személyes életében is a teljességre törekszik. Fogas János egyik filmjét november 15-én este, a Duna TV „Olvasólámpa" műsorában láthatják „Va­riációk egy színészre” címmel. Az Innokentyij Szmoktunovszkijról készült filmnél operatőr kollégá­ja Jankura Péter volt. Egri Tamara Hagyománytiszteletből A klub „körösítése”... Száz évvel ezelőtt, azonos névvel és céllal ala­kult az előd, vagyis Újpest szellemi életét pezs- dítő kör - mondja dr. Somos András ügyvéd, az Újpesti Értelmiségi Klubból nemrégiben átala­kult Újpesti Közművelődési Kör egyik tisztségvi­selője. Az ügyvéd úr félig tréfásan, félig-meddig komolyan hozzáteszi, hogy a maiakhoz viszo­nyítva mennyivel könnyebb volt a múlt század cégeinek! Anyagi lehetőségeik nemcsak az em­lített közművelődési csoport létrehozását tették lehetővé, de például a Könyves Kálmán Gimná­zium megalapítását is... A hatvanas években alakult - az imént emlí­tett „Könyves"gimnázium köré csoportosulva: - a középiskolás diákokból, egyetemistákból, friss diplomásokból az Újpesti Értelmiségi Klub. A legújabb kori próbálkozás parazsa-lángja vi­szonylag hamar elhamvadt, de a város közmű­velődéséért felelősséget érzőket aligha hagy­hatta nyugodni a gondolat, mert 1988-tól ismét Újpesti Értelmiségi Klub néven újraéledt az a kezdeményezés, amelynek ma már komoly eredményei vannak. 1996-ban tehát közművelődési körré alakul­tak. Amikor a Helytörténeti Alapítvány a város történetébe „ásta” magát, kiderült - mert az élet ilyen és ehhez hasonló dolgokat produkál hogy a száz éve megalapított közművelődési kör pontosan ugyanott működött, mint ahol a mai, vagyis az Árpád út 66. számú épületben. A megsárgult iratok tanúsága szerint további azo­nosságot is felfedeztek, akik átnézték az irato­kat, a még fellelhető feljegyzéseket. A száz évvel ezelőtti közművelődési kör ha­gyományait nyugodt lelkiismerettel örökösként folytathatjuk - jegyzi meg dr. Somos András. Ezért is elöntöttünk így. A névváltoztatás másik oka, hogy azok számára, akik kevésbé ismerték az értelmiségi klub tevékenységét, már az elne­vezés is kirekesztőnek tűnhetett. Bár a klub sem a céljában, sem tevékenységében soha nem volt kirekesztő, nem szabtuk felvételi kritérium­nak például az egyetemi végzettséget sem...- A mostani névváltoztatás nem érintette a szervezeti „felállást”, egy immár nyolc éve sike­resen működő társaság alapszabályát. Ezt megelőzően az ötletet felkarolta az önkormány­zat, szorgalmazva, hogy az Újpesti Közművelő­dési Kör - körülményeihez, anyagi lehetőségei­hez mérten - bővítse tevékenységi körét. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek, vál­lalkozók, mérnökök, orvosok, pedagógusok, jo­gászok a tagjaink. Óriási szellemi tőkét kon­centrálunk és a város szeretete tart össze ben­nünket - folytatja dr. Somos András. - Ugyan­akkor nem kívánjuk a kör létszámát nagyon bő­víteni, s ennek nagyon praktikus oka van, egy­szerűen nem férnénk el. A jelenlegi két- és há­romszáz közötti létszám optimálisnak tűnik. A másik ok, hogy az elmúlt nyolc év során a klub­ban, illetve most már a körben olyan családias légkör alakult ki, ami nem szeretnénk, ha meg- romlana. Új tag jelentkezését - ezért is - két tag ajánlásával fogadjuk el...- Van-e tagdíj, miből tartja fenn magát a kör?- Félévenként ezer forint a tagdíj, sajnos úgy tűnik - mivel a mai viszonyokhoz képest ez már olyan csekély összeg -, jövőre emelni kell. Ezenkívül vannak olyan tagjaink - vállalkozók például akik bizonyos adóalap-csökkentéssel kulturális célokra tudnak adományozni és ezzel segítik a kör működését.- Milyen gyakran találkoznak?- Kéthetente péntekenként tartjuk a már em­lített Polgárcentrum épületében összejövetele­inket. Az eddigi programjaink bizonyítják, hogy helyesen döntöttünk, amikor szinte patikamérle­gen ügyelünk az arányokra. Hogy mire gondo­lok? Ha meghívtuk körünkbe Konrád Györgyöt, meghívtuk Csoóri Sándort is. De vendégeink között tarthatjuk számon Göncz Árpádot épp­úgy, mint Habsburg Ottót vagy Várszegi Asztri- kot és Raj Tamást. Túlzás nélkül állíthatom, hogy meghívottjaink az ország legszínesebb egyéniségei. Haumann Péter, Bessenyei Fe­renc, Hernádi Judit, Müller Péter, Popper Péter is voltak már vendégeink. Továbbra is arra törekszünk, hogy kellemes órákat töltsünk együtt...-dek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom