Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-10-29 / 22. szám
Újpesti polgárok Az operatőr... Fogas János operatőr-zeneszerző nem szívesen beszél szakmai sikereiről. Pedig vannak... Azt mondja viszont, hogy szakmai terveiről, a hétköznapokról, a fiáról és három éve választott szőkébb pátriájáról szívesen beszélne. • Kezdjük akkor a rutinmunkákkal! Az ön számára melyek a napi feladatok?- A hétköznapok nagyobbik felében az Óceán Televíziónak dolgozom, mivel ez a munkahelyem. A gyakran napi 4-5 helyszínes forgatásos hajszák nemcsak hétköznap zajlanak, hiszen az események hétvégeken is megkívánják a munkát. Persze a hétköznapi történetek is roppant érdekesek lehetnek, amelyekkel könnyen azonosulok érzelmileg. A legfontosabb azonban, hogy a stáb tagjai igényes munkára törekedjenek a rutinmunkákban is. Számomra ez jelenti, hogy a beállításokkal, a képek értelmezését segítő zenével és a vágásokkal igyekezzem a valóságot minél pontosabbá és élményszerűbbé tenni. • Eszerint Fogas János nemcsak operatőr, nemcsak zeneszerző, hanem film vágó szakember is. Nem túlzás ez a „szakma halmozás" ?- Szerintem előnyös a munkámban, hiszen már a felvételek készítése közben tudom, hogy miként akarom készre vágni a nyersanyagot, ennek megfelelően alkalmazom a különböző képkivágásokat, állítom be a kamerát, így a rendezővel együttesen kialakított elképzelések pontosabban érvényesülnek a filmvásznon, vagy a képernyőn. • Ön 1993 óta újpesti polgár. A három év persze ahhoz még kevés, hogy az ember maga is azonossá váljék a várossal, de a kötődés már megvan...- Bennem a képek és a hangok erősen élnek, hiszen a hivatásom a látványhoz és a zenéhez köt. A foglalkozásomból adódik, hogy a kamerával rövi- debb időn belül megismertem a kerület jellegzetes helyszíneit. Figyelem az itt élő emberek arcát, kifejező gesztusait és ezeket az élményeket igyekszem képekkel, zenével is megmutatni nekik. Vannak kedvenc helyeim. Különösen kedvelem a Szent István teret és környékét, ahol kiváló lehetőség adódik a színek, a kontrasztok, az egymással feleselő hangok kifejezésére, az emberi élet minőségbeli különbségeinek leplezetlen megmutatására. Az Árpád út 66.-ba is mindig szívesen megyek, hiszen az Újpesti Polgárcentrum hangulata mindig megragad. A lakásom Káposztásmegyeren van. Közigazgatásilag ugyan ez is a kerülethez tartozik, de ez a vidék minőségileg egészen különálló település. Amikor reggelente fölébredek, az előkertes háromszintes házak „varázsa” hat rám, élvezem a madárfüttyös csendet és nyugalmat. . • Az otthon azonban több mint ház és utca. Az otthon - a család...- Számomra a 14 éves fiam a világ közepe - mondja Fogas János és hozzáteszi ha róla írok, ez nagyon fontos! • Ez a mai férfinép szájából alig hallható mondat pedig valóban meghatározó, hiszen ilyet csakis egy „anyaszívű” apa mondhat.- A fiú - mondja az apa — nehéz korban van. És én ezért is féltem. Igyekszem „atyai szigorral” segíteni, irányítani, s lehet, hogy nem mindig teszem jól, de meghagyom neki a döntés jogát. Sportolásra, nyelvtanulásra ösztönzöm, hiszen ebben a mostani és a következő világban ez is alapvető. De természetesen - fűzi hozzá - amennyire az időm engedi, én is sportolok, hiszen az operatőrnek is kell bírnia a különlegesen nehéz helyzeteket is. A víz számomra különleges közeg. Az a vágyam, hogy természetvédelmi filmet készítsek a víz alatti világról, amelyben csak képekkel és zenével mondom el, hogy odalent van a béke és a harmónia világa, amit meg kell védenünk. A tudósító persze készült Fogas Jánosból. És ha a vendéglátó nem is mondja, az újságíró azért tudja, hogy Fogas János kiemelkedő alkotásai között olyan dokumentumfilmek szerepelnek, amelyek a közelmúlt történelméről, elfelejtett emberekről szólnak. Olyan, nemrég még nagyhatalmú személyiségek vallanak életükről ezekben a filmekben, akik ma ntár az árnyékban élnek, de akiket emlékezésre és szóra kellene bírni, mert amit mondanak, azt az utókornak meg kel! tudnia.- Ezeket a dokumentumfilmeket legtöbbször Geréb Anna rendezőtársammal forgatom. Az elmúlt években többször szerepeltünk munkáinkkal a Magyar Filmszemlén, ezeket a filmeket a Duna Televízió műsorában is láthatták a nézők. A legutóbbi a „Titoktartók” című dokumentumfilm, amely anyagi okok miatt nem készülhetett el a zsűri által megszabott határidőig, ezért hivatalos programon kívül mutatták be az idei filmszemlén. Lehet, hogy még nagyon elevenen él bennem ez a munka, de úgy érzem, a „Titoktartók” zenéje az eddigi legjobban sikerült és talán legegyszerűbb filmzeném. Ugye, most szerénytelen voltam?! Bocsánat! - jelenti ki az operatőr-zeneszerző, aki személyes életében is a teljességre törekszik. Fogas János egyik filmjét november 15-én este, a Duna TV „Olvasólámpa" műsorában láthatják „Variációk egy színészre” címmel. Az Innokentyij Szmoktunovszkijról készült filmnél operatőr kollégája Jankura Péter volt. Egri Tamara Hagyománytiszteletből A klub „körösítése”... Száz évvel ezelőtt, azonos névvel és céllal alakult az előd, vagyis Újpest szellemi életét pezs- dítő kör - mondja dr. Somos András ügyvéd, az Újpesti Értelmiségi Klubból nemrégiben átalakult Újpesti Közművelődési Kör egyik tisztségviselője. Az ügyvéd úr félig tréfásan, félig-meddig komolyan hozzáteszi, hogy a maiakhoz viszonyítva mennyivel könnyebb volt a múlt század cégeinek! Anyagi lehetőségeik nemcsak az említett közművelődési csoport létrehozását tették lehetővé, de például a Könyves Kálmán Gimnázium megalapítását is... A hatvanas években alakult - az imént említett „Könyves"gimnázium köré csoportosulva: - a középiskolás diákokból, egyetemistákból, friss diplomásokból az Újpesti Értelmiségi Klub. A legújabb kori próbálkozás parazsa-lángja viszonylag hamar elhamvadt, de a város közművelődéséért felelősséget érzőket aligha hagyhatta nyugodni a gondolat, mert 1988-tól ismét Újpesti Értelmiségi Klub néven újraéledt az a kezdeményezés, amelynek ma már komoly eredményei vannak. 1996-ban tehát közművelődési körré alakultak. Amikor a Helytörténeti Alapítvány a város történetébe „ásta” magát, kiderült - mert az élet ilyen és ehhez hasonló dolgokat produkál hogy a száz éve megalapított közművelődési kör pontosan ugyanott működött, mint ahol a mai, vagyis az Árpád út 66. számú épületben. A megsárgult iratok tanúsága szerint további azonosságot is felfedeztek, akik átnézték az iratokat, a még fellelhető feljegyzéseket. A száz évvel ezelőtti közművelődési kör hagyományait nyugodt lelkiismerettel örökösként folytathatjuk - jegyzi meg dr. Somos András. Ezért is elöntöttünk így. A névváltoztatás másik oka, hogy azok számára, akik kevésbé ismerték az értelmiségi klub tevékenységét, már az elnevezés is kirekesztőnek tűnhetett. Bár a klub sem a céljában, sem tevékenységében soha nem volt kirekesztő, nem szabtuk felvételi kritériumnak például az egyetemi végzettséget sem...- A mostani névváltoztatás nem érintette a szervezeti „felállást”, egy immár nyolc éve sikeresen működő társaság alapszabályát. Ezt megelőzően az ötletet felkarolta az önkormányzat, szorgalmazva, hogy az Újpesti Közművelődési Kör - körülményeihez, anyagi lehetőségeihez mérten - bővítse tevékenységi körét. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek, vállalkozók, mérnökök, orvosok, pedagógusok, jogászok a tagjaink. Óriási szellemi tőkét koncentrálunk és a város szeretete tart össze bennünket - folytatja dr. Somos András. - Ugyanakkor nem kívánjuk a kör létszámát nagyon bővíteni, s ennek nagyon praktikus oka van, egyszerűen nem férnénk el. A jelenlegi két- és háromszáz közötti létszám optimálisnak tűnik. A másik ok, hogy az elmúlt nyolc év során a klubban, illetve most már a körben olyan családias légkör alakult ki, ami nem szeretnénk, ha meg- romlana. Új tag jelentkezését - ezért is - két tag ajánlásával fogadjuk el...- Van-e tagdíj, miből tartja fenn magát a kör?- Félévenként ezer forint a tagdíj, sajnos úgy tűnik - mivel a mai viszonyokhoz képest ez már olyan csekély összeg -, jövőre emelni kell. Ezenkívül vannak olyan tagjaink - vállalkozók például akik bizonyos adóalap-csökkentéssel kulturális célokra tudnak adományozni és ezzel segítik a kör működését.- Milyen gyakran találkoznak?- Kéthetente péntekenként tartjuk a már említett Polgárcentrum épületében összejöveteleinket. Az eddigi programjaink bizonyítják, hogy helyesen döntöttünk, amikor szinte patikamérlegen ügyelünk az arányokra. Hogy mire gondolok? Ha meghívtuk körünkbe Konrád Györgyöt, meghívtuk Csoóri Sándort is. De vendégeink között tarthatjuk számon Göncz Árpádot éppúgy, mint Habsburg Ottót vagy Várszegi Asztri- kot és Raj Tamást. Túlzás nélkül állíthatom, hogy meghívottjaink az ország legszínesebb egyéniségei. Haumann Péter, Bessenyei Ferenc, Hernádi Judit, Müller Péter, Popper Péter is voltak már vendégeink. Továbbra is arra törekszünk, hogy kellemes órákat töltsünk együtt...-dek-