Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-02-04 / 2. szám
Kultúra 2010. FEBRUAR 4. 17 fontos a régmúlt megfinése Interjú Szakáll Ágnes festőművésszel Szakáll Ágnes festőművésznek Magyar táj, magyar ecsettel címmel nyílt kiállítása január 24- én a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Ballonyi galériájában a magyar kultúra napja tiszteletére. A megnyitó után csendes, téli napok következtek, amelyek egyikén a Rákoshegyi Közösségi Házban találkoztunk. Egész nap esett a hó, de mind a ketten pontosan érkeztünk. Ő kerekesszékben. És innen indult a beszélgetésünk. ■Js. Szakács Zsuzsa M ár tíz éve annak, hogy egy rossz lépés miatt meg kellett műteni a bokámat, kórházi fertőzést kaptam, aminek az lett a következménye, hogy azóta ehhez a székhez vagyok kötve. Azokban az időkben én annyi szenvedést láttam magam körül, hogy végül is nem szólhatok semmit, hiszen működik a kezem, működik a fejem, így ma is ugyanúgy tudok festem, mint annak idején. Az életem annyiban változott, hogy nem oda megyek és nem akkor, amikor akarok. Leszűkültek a lehetőségeim. Aki két lábon jár, az nem is tudja, hogy milyen problémákkal kell szembenézni annak, aki kerekesszékhez van kötve. Gyulára, a művésztelepre viszont most is el tudok menni, mint régen, mert megteremtették a feltételeket. Alkotómunkáját mennyiben befolyásolta, festészetét mennyiben változtatta meg balesete? Elmondhatom, hogy a szabadságomat elsősorban az adja meg, hogy tudok festeni. Szerintem nem érződik a képeimen, hogy merőben megváltozott az életem. Sőt, régen sokkal sötétebb színekkel festettem, mostanában viszont kivilágosodtak a képeim, mondják azt is, hogy a visszafogott színkezelés jellemzi a festményeimet.- Mikor kezdődött kapcsolata a művészettel?- Sopronban születtem, 1954-ben költöztünk a kerületbe, először Rákoskertre, majd Rákosligetre. 1986 óta élek Rákoshegyen. A rákosligeti általános iskolában Tóth Júlia volt a rajztanárom, ő ébresztette fel bennem a művészet iránti érdeklődést. A Képző- és Ipar- művészeti Gimnázium elvégzése után kerültem be Tóth Tibor festőművész ligeti szakkörébe. Itt a szakmai képzésen túl lehetőségünk volt bekapcsolódni a Művészetbarát Kör rendezvényeibe. így megismerhettük az akkori magyar képzőművészeti élet támogatott, tűrt és tiltott irányzatait, alkotóit is.- Érettségi után mihez kezdett?- Soha nem gondoltam arra, hogy a festé-' szetből meg lehet élni, a hetvenes évek elején Laborcz Mónika kerámiaműhelyében dolgoztam, majd különböző múzeumi kiállítások szervezési és kivitelezési munkáiban vettem részt. Közel harminc éve szabadúszóként tevékenykedem.- Több mint negyven éve, megalakulása óta állandó résztvevője és időnként vezetője a Gyulai Nyári Művésztelepnek. Mi volt az, ami minden nyáron odavonzotta a művésztelep fiatal alkotóit?- A város mindig készségesen segített, kaptunk kollégiumban szállást és műtermi lehetőséget. Alkalmunk volt modell után rajzolni, festeni, de Gyulán lehetett látni templom- tornyot, patakot, elhagyott házakat, sufnit, bozótot és hátsó udvart, roskatag tárgyakat és öreg embereket. Igazi klasszikus értelemben vett szabadiskola volt a művésztábor, erős érzelmi kapcsolódással a látványhoz. A legfontosabb mégis talán az volt, hogy mesterünk, Tóth Tibor szilárdan összefogta a telep fiataljait.- Képein nyomon követhetők az elmúlt korok tárgyai, utcarészletei, amelyek mára szinte teljesen eltűntek.- A gyulai művésztelep alkotócsoportjának tagjai pontos megfigyelés alapján, szociografikus megközelítésmóddal „dokumentálták" a látványt, amolyan értékmentést végeztek. Ezt tettem én is. Többfajta technikával dolgozom, szívesen festek akvarellel és olajto- jástemperával; az előbbit azért kedvelem, mert gyors a technikája, az olajtojástemperát - ez hatásában a klasszikus olajfestéshez hasonlít - pedig hosszan lehet fejleszteni.- Mennyi idő alatt készül el egy Szakáll Ágnes- festmény?- A festők sokféleképpen dolgoznak: van, aki kimegy a helyszínre, mindig ugyanabban az időpontban, és ott fest; van, aki a helyszínre kiérve csak vázlatot készít, és aztán a műteremben alkot, de mostanában egyre gyakoribb, hogy fotó készül a modellről, az utcarészletről és annak alapján készül a kép. Én azt szeretem, és szerintem akkor lesz igazán jó egy alkotás, ha a művésznek érzelmileg is köze van ahhoz, amit csinál. Én a helyszínen akvarellt szoktam készíteni, ami önálló képként is megállja a helyét, viszont egy nagyobb méretű olaj-, vagy olajtojástempera képen több hónapig dolgozom a műteremben.- Mi foglalkoztatja mostanában ?- Télen is festek, ilyenkor inkább csendéletet. Ha eljön a tavasz, kimegyek a kertbe, és majd ott fogok dolgozni. Nyáron pedig Gyulán. De mostanában nagyon foglalkoztat, hogy mi lesz a képeimmel, ha én már nem tudok rendelkezni felettük. Ezért elhatároztam, hogy átnézem a régi festményeimet, válogatok köztük, sőt, még talán némelyiket tovább is gondolom. Nagyon foglalkoztat ezen kívül a helytörténet, ezért régi képeslapokat és fotókat is gyűjtök. A napokban az interneten például rábukkantam egy aukcióra, ahol egy olyan képeslapra lehetett licitálni, amelyen Aulitzky Ottó régi üzlete látható Rákoshegyen, a Damjanich és a Petőfi utca sarkán. Mivel a férjem, Lakatos József Péter abban a házban született, és még ismerte a tulajdonost is, ezért nagyon szeretném ezt a lapot megszerezni. Úgy gondolom, kötelességünk a régmúlt megőrzése, dokumentálása. Ez tulajdonképpen a festészetemre is igaz.
