Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-05-28 / 9. szám
Köztünk élnek 2009. MÁJUS 28. — Mestertenyésztő Rákoscsabán 19 Tóth Sándor galambjai bejárták szinte egész Európát Tóth Sándor gyémántkoszorús mestertenyésztőt rákoscsaba-újtelepi otthonában kerestük fel, hogy személyesen meggyőződhessünk Éva asszony tavaszi virágba borult kertjének szépségéről és a gazda kétlábú büszkeségeiről. Ahogy nyomom a csengőt feltűnik, hogy a ház falán sok-sok tábla hirdeti, az itt lakók 1982-től 1991-ig minden évben kiérdemelték a Mintaudvar címet, aminek akkoriban az volt a feltétele, hogy a kert virágos legyen, az udvarban pedig állatok is éljenek. Az utóbbi tizenöt év táblái csak azért nem láthatók, mert megszűnt ez a fajta minősítés, pedig a családi házban élő emberek kedvelték, büszkék voltak ezekre az alumínium kitüntetésekre. É va asszony mindjárt a bejáratnál felhívja a figyelmemet az igen ritka, éppen virágzó vadcitromfára, a lila akác buja szépségére, de megtudom, hogy a bizonyítottan egynyári pistike egész télen virágzott az üveges verandán. Ennyit a kertről és most jöhet Sándor büszkesége, a baromfiudvar. Feltűnő a tisztaság, semmi orrfacsaró szag, az állatok közelében máshol otthonosan mozgó legyek közül itt egyet sem kell elhajtanunk. A világ legkisebb baromfijának, a sebrigh tyúknak az ismerkedésével kezdjük a bejárást, amely citrom színű, természetesen igen ritka, majd közvetlen szomszédjukat, a holland bóbitásokat csodálom meg, hajkoronájuk egészen különleges. Következnek a kelet-ázsiai selyem- baromfik fekete, fehér és sárga színben, érdekességük, hogy testüket nem toll, hanem szőr borítja. A szerény külsővel rendelkező kotló évente akár háromszor is képes költeni, legyen a tojásban fürj, vagy akár kacsa, nem válogatós. rekként megismerkedett a galambokkal, innen a kétlábúak máig tartó szeretete. A falépcsőt megmászva érkezünk a ház mellett szorosan megkapaszkodó madárfaunába, ott először a Kuvaitból származó selyem kontyos kacagó gerle követel figyelmet. A gyémánt galambok társaságában találjuk az ausztrál kontyos, bronz- és zöldszárnyú, valamint fokföldi-, zebra- és fahéjgalambokat. Jelenleg tizenhat fajta egzotikus galamb él a röptesoron a világ különböző helyeiről érkezve, az angol és indiai selyem pávagalambok - ezeknek szinte egyedüli tenyésztője az országban -, a seregély- nyakúak, amelyből még Németországban is csak néhány tenyészet található. Galambjai a kiállítások révén bejárták szinte egész Európát, sok- sok díjat szerezve gazdájuknak. Külön helyiségben és dúcokban él a Japánból származó szelíd, békés fürjek népes csapata, pár naposak, de annál elevenebbek. Sándor azt mondja, a fürjtojá- sok vitamintartalma igen magas, sütve és főzve is nagyon finom, tésztákhoz, süteméamelyet ma már az egész világon gazdasági állatként, vagy díszállatként tartanak. Nagyságuk, színük már alig hasonlít az eredeti, vadonban élőhöz. A tojásból nemrég kibújt utódok még csak nyékhez szintén felhasználható. Szerinte, egy család tojásszükségletét úgy hat darab fürj tudná biztosítani. Harmincéves fürjte- nyésztési tapasztalatát már sok tenyésztőnek átadta határon belül és kívül egyaránt. Miután végignéztük a sok különleges szépségű tollast, a dolgozó- szobában telepszünk le, ahol a polcok roskadoznak a ragyogóra fényesített trófeáktól, serlegektől, érméktől, a többi helyet pedig az oklevelek foglalják el. A relikviák megtekintése után megtudom, Fegyverneken, gyerekként Lelovich Györgytől, a világhírű solymásztól tanulta Sándor az állatok idomítását. Tizenöt évesen már galambokat röptetett az ottani egyesület tagjaként, és mikor két év múlva felkerült Budapestre, a Margitszigeten, illetve az állatkertben kezdett el dolgozni. Ezeken a helyeken nem csak pénzt keresett, hanem igen sok tapasztalatot is szerzett az állatok tartásáról, aminek a későbbiekben nagy hasznát vette. Tóth Sándor és Éva asszony több mint negyven éve él itt Rákoscsabán, együtt építették fel a Hektár utcai házat, és 1980-ban már magukénak tudhatták az ország legnagyobb szárnyasállat-gyűjte- ményét. Azt mondják, a kapu mindig nyitva van, mert azt szeretnék, ha minél több óvodás és kisdiák jönne el hozzájuk, hogy megismerkedjenek az itt élő kétlábúak szokásaival, tulajdonságaival. Abban bíznak, egyszer talán e kisvendégek valamelyike közül fog kikerülni, a következő évek gyémántkoszorús mestertenyésztője... ■&. Szakács Zsuzsa Tóth Sándor már gye-
