Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-05-03 / 8. szám
18 ^s, Ki Li Tamás ______________ A m y alatt - Interaktív kalandozás a sötétben címmel rendhagyó kiállítás nyílt a Gregor József Általános Iskola VIII. utcai épületében április 15-én. A tárlat megrendezését a képviselő-testület egyhangúan támogatta, és 3,7 millió forintot biztosított a megrendezésére, üzemeltetésére, amely magába foglalja a kerületi diákok belépőjegyeinek átvállalását is. A kiállítás „apropóját" az az önkormányzati döntés adta, amelynek értelmében a jövő tanévtől kezdődően az önkormányzat saját intézményei útján kívánja biztosítani a kerületben élő, integráltan nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű gyermekek ellátását. A programmal a vakok és a látók világát igyekeznek közelíteni egymáshoz, látó embereket hoznak olyan helyzetekbe, amelyek mentén megtapasztalhatják a mindennapi élet vakokkal szemben támasztott követelményeit, nehézségeit. A látogatók megismerkedhetnek a vakokat segítő eszközökkel is, mint például a beszélő számítógép, a braille-írógép, illetve dombortérképek. A megnyitó előtti sajtótájékoztatókon megjelent Riz Levente polgármesÁrny alatt Megdöbbentő kiállítás a vakok életéről A látogatók számos vakokat segítő' eszközzel megismerkedhettek tér, Dombóvári Csaba alpolgármester, Dunai Mónika oktatási tanácsnok, Tímár Péter rendező, Elekes Zoltán, a kiállítás szervezője, Horgas Eszter fuvolaművész, továbbá önkormányzati képviselők, oktatási intézményvezetők. A vendégek és a sajtó képviselői elsőként láthatták a láthatatlant, ami tömören fogalmazva megdöbbentő. Ez a kiállítás segít abban, hogy a látók egy kis időre, döbbenetes tapasztalatokra tegyenek szert, így ismerve meg a vakok életének egy pici szegmensét. A tárlat bevezető szakasza egy zsilipnek nevezett szoba, amelynek apró, halványuló fényei a csillagos eget juttatják eszünkbe. Innen a szó szerinti vaksötétbe, a megfoghatatlan ürességbe, különböző helyszíneken vezet az utunk. A hatást még teljesebbé teszik a különféle hang-, illetve illathatások. A sötétségben néhány perc múlva az ember elveszíti minden idő- és térérzékét. Nem tudjuk merre van az előre és a hátra, vagy a bal, meg a jobb. Rá kell döbbennünk arra is, hogy a látó ember az irányt mindig kapcsolja valamiféle tartalomhoz is, és ez az a tartalom, amit a vak ember nem lát. Az első helyszín egy erdő, ahol tapinthatjuk a fákat, hallhatjuk a madarakat, érezhetjük az erdő jellegzetes illatát, cipőnkkel beletúrhatunk az avarba. Tapogatódzva össze-vissza forgolódik az ember, a mellettünk tapogató- dzók pedig csak fokozzák a bizonytalanságunkat. Szerencsére vannak segítő kezek és hangok, amelyek azután a mezőre kalauzolnak bennünket, s ha sikerül megtalálnunk, a szalmabálán megpihenhetünk, miközben a tücskök ciripelését hallgathatjuk. Majd következik a vízpart a mólóval, ahol a cipőnk orrával kell kitapogatnunk, meddig tart a palló, hol kezdődik a víz, és az sem hátrány, ha nem a nádba próbálunk megkapaszkodni. Az úttest is kemény feladatnak ígérkezik, gyalogátkelőhelyen kell átjutni a túloldalra, miközben halljuk az autókat, ahogy ide-oda suhannak, aztán végre beléphetünk a „biztonságos" szobába. A megterített asztal, a törékeny tányérok, poharak, az evőeszközök kitapoga- tása azonban nem egyszerű feladat, használni ezeket elképzelhetetlenül nehéz, de az ágyra fekvés is bajos, hisz fogalmunk sincs arról, hol a fal. Azt gondolja az ember, hogy lényegében csak körbe-körbe forog, és ugyanazon az ajtón megy majd ki, mint amelyiken bement, ez azonban nem így van. Az élmény megélése két dologra ösztönöz: tudatosul bennünk mennyire szerencsések vagyunk, hiszen hatalmas kincs a szemünk fénye, másrészt arra is, hogy a vak ember mindig a látók segítségére szorul, mert hiányzik az az érzékszerve, amely a világról szerzett információink 80 százalékát adja. Dombóvári Csaba, Horgas Eszter és Riz Levente Dunai Mónika Tóth Róbert: Mosolyország. Az alkotó erősen látáscsökkent
