XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-05-19 / 10. szám

2D 16. MÁJUS 19. ^ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Tervezési fázisban Újlipotvárosban kap új zsinagógát Budapest «!• r r i •• •• r • ■ / Virágzó közösségi tor A Margit híd pesti hídfőjénél lévő egyik Palatínus ház földszinti terü­letén az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) az újlipótvárosi zsidó közösségi élet fontos színhelyét tervezi kialakíta­ni. A patinás Duna-parti ingatlan felújítása és átalakítása után a ter­vek szerint zsinagóga, zsidó kultu­rális központ, kóser étterem és cuk­rászda, illetve oktatási központ is helyet kap majd. A zsinagóga vár­ható átadására 2017-ben kerül majd sor, jelenleg tervezési fázis­ban van. Szimbolikus értéke van annak, hogy-az új zsinagógát éppen azon a napon jelentették be, amelyen hosszas egyeztetéseket követően zsidó szertartás szerinti végtisztes­séget kaptak a központtól nem messze fellelt zsidó áldozatok. Kö­ves Slomó, az Egységes Magyaror­szági Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija kifejtette: „Örömteli, hogy épp akkor je­lenthetjük be ezt a nagyszabású tervünket, amikor a Margit híd lá­bánál mártírhalált halt zsidó hon­fitársaink hosszas egyeztetés után végül zsidó szertartás szerint kap­nak végtisztességet a Kozma utcai temetőben. Ezért is kap különös aktualitást az, hogy éppen itt, az Újlipótvárosban, a Margit híd mel­lett, a Duna-parton tudunk egy vi­rágzó közösségi teret zsinagógával, étteremmel, oktatási központtal létrehozni. A több mint 70 évvel ez­előtt mártírhalált halt zsidók közül is sokan származtak az Újlipótvárosból, így fontosnak tar­tom kiemelni, hogy előttük is tisz­telgünk az új intézményünkkel. A hagyományok ápolása, a történel­münk ismerete létfontosságú, ugyanakkor meggyőződésem, hogy gyászbeszédeken túl a tettek­nek még nagyobb ereje van: a zsidó hagyományok ápolásával és megis­mertetésével, újabb és újabb zsina­gógák és közösségi terek, oktatási intézmények létrehozásával tud­juk a legemelkedettebben kegyele­tünket is leróni a mártírok előtt, az EMIH pedig évek óta elkötelezet­ten jár ezen az úton. Fontos, hogy a temetés mellett a zsinagóga nyitá­sával az élet üzenetét is eljuttassuk az emberek felé.” A tervek szerint az EMIH új lé­tesítménye az egyik Palatínus ház földszinti részlegén, megközelítő­leg 2000 négyzetméteren kap majd helyet. Kulturális központ, étte­rem, cukrászda, oktatási tér és egy új zsinagóga is kialakításra kerül a komplexumban. Ennek jelentősé­gét az is jól jelzi, hogy közel 11 éve adtak át utoljára Budapesten zsi­nagógát: 2005-ben az EMIH a Károly körúti Keren-Or központ­ban alakított ki imahelyet hívei szá­mára. Hasonló méretű zsinagóga pedig a második világháború óta nem létesült Magyarországon. Jótékonysági hangverseny Jótékonysági hangversenyt tarta­nak az Angyalföldi Szent Lász- ló-templomban (Béke tér 1/A) május 22-én, vasárnap 16.30 óra­kor. A hangversenyen a templom Szent László Énekkara énekel, valamint ifjú szólisták hangsze­res műveket szólaltatnak meg. A műsor a barokk kortól a klasz- szikán és a romantikán át, a XX. századig ível. Vezényel: Raj kai - né Magyar Katalin, Mohay Miklós trombitál, közreműködik dr. Kálmán Antal plébános. A belé­pés ingyenes, viszont adomá­nyokat szívesen elfogadnak, me­lyet plébániánk berendezésére szeretnének fordítani. Jubileumi dallamok A kerületi Csizmadia Imre Zene­barát Kör május 21-én 14 órai kez­dettel jubileumi nótahangversenyt rendez cigányzenekar közreműkö­désével a Dob utca 65.-ben. Infor- mációa +36 (20) 218-1019-es szá­mon Molnár Edit szervezőnél. A műsor után tánc, zene és jó hangu­lat várja az érdeklődőket. Jövök-megyek Ä btek óta felbolydult méhkashoz hasonlított a Vihorlát utca hu­szonhárom. (A figyelmes olvasó, aki ráadásul Angyalföld-szerte otthon tudhatja magát, méltán kapja fela fejét, hogy Vihorlát utca nincs is a ti- zenharmadikferületben. Afigyelmes olvasónak, mint mindig, most is iga­za van. A történet, melyet itt elbeszé­lek, valóságos, de minthogy a szerző célja, mint mindig, most is elsősor­ban a szórakoztatás, másodsorban az ismeretterjesztés, de semmiképpen nem a pellengérre állítás vagy a part­talan irónia, így a szerző, engedel- mükfel, a valóságos neveket képze­letbeli nevekre cserélte. Mint a hajda­ni Szabó család című rádióműsor szerzői tették, akjk a szereplők ottho­nának, emlékeznek talán, a kies La­pály utcát jelölték meE- De a hallgató azért körülbelül sejtette, hol kell ke­resnie azokat az alakokat, akjk min­tául szolgáltak a hajdani szappan- operának-) Ott tartunk tehát, hogy jó ideje nagy az izgalom a Vihorlát utca hu­szonháromban. Az izgalmat pedig az okozza, hogy Angyalföldön is beütött az építkezési láz, minden talpalatnyi helyen lakások, irodák ® egyéb épü­letek készülődnek, ha már nem ké­szültek el eddig. Az ember egy sarok­nyit nem sétálhat úgy szűfebb ha­zánkban, hogy ne botlana egy-fit to­ronydaruba. Nem csoda, hogy a Vihorlát utca huszonhárom lakói sem akarnak kjmaradni az élet főára­mából, hogy ők is építkeznének, vagy legalábbis hagynák építkezni az erre vállalkozókat: persze, csak ágy, hogy ebből meglegyen az ő hasznukts- A Vihorlát utca huszonhárom Ujlipótváros majdnem-legfrefeen- táltabb helyén van (megfigyelték, hogy ez a jelző ma már lefedi a teljes területet, kivéve a Dunára nézőparki házakat, mert persze azok a le~ geslegeslegfrefeentáltabbak?), ele­gáns, négyemeletes neoszecessziós épület sok-sok rejtett szépséggel. Ami a lakásokat illeti, a tulajdonosok lSen szépen bántak velük, nem akad kö­zöttük, mely fel ne lett volna újítva az elmúlt évtizedben, de a közösségi terek szépségei bizony egyre rejtetteb­bek — nemigen heverték kj azokat a nehéz időket, melyeket társadalmi tulajdonban töltöttek• Egyszóval rá­férne egy alapos renoválás a Vihorlát utca huszonháromra, tetőcsere, hom­lokzatvakolás, szigetelés, ilyesmi. Ami pedig a liftet illeti, ott azonnali beavatkozásra van szükség. A lift egy­idős a házzal, kulcsos és nyomógom­bos, a legalapvetőbb biztonsági igé­nyeknek sem felel meg, csoda, hogy eddig kibírta nagyobb baj nélkül. A hónap végén lejár az utolsó szavatos­sága is, akkor kj feli vonni a forga­lomból. Egy új lift ára pedig alapo­san megterhelné a ház büdzséjét, ala- kpfetak is mind a zsebükbe felibe nyúlniuk, pedig nem egy van közöt­tük, afe e mozdulat után egyetlen va­sat sem találna ott. Valamit tenni feli, döntötte el a lafefezossdg. A lafeközösség, mely összesen tíz lakás tizennyolc lakójából áll. Vagyis nem lakójából, mert a ház egyne­gyednyi tulajdonosa már nem itt la- fek, csak befefectési célból tulajdo­nol, a lakásofet feadja, mégpedig meglehetősen rövid távra. Ezt azért fontos itt megjegyezni, mert könnyen beláthatjuk, mennyire más az érdefe annak, fel s°i'ia nem fezlefedik a lif­téi, mint annak, afe naponta több­ször teszi (rövidesen már csak tenné) ezt. Hogy mennyire nagyon így áll a helyzet, az az első, e célból összehí­vott lakógyűlésen federült. A befek­tetők ás a földszintiek rögtön egység­frontba tömörültek, és megakadá­lyoztak mindenféle liftügyi tranzak­ciót a kötelező befizetéstől a hitelfel­vételig. A fet negyedik emeleti lafe (mert, ha nem mondtam volna, a Vihorlát utca huszonháromban emeletenfent mindössze fet, egymással szembeni lakás volt), a Kovács és a Bányai per­sze nem hagyta annyiban a dolgot. Végre is az ő bőrüfee ment ajáték- Ók hozták az ötletet, hogy adják el a pad­lást. A tetőteret, hogy elegánsabban és naprakészebben fejezzük fe magun­kat. Abból a pénzből aztán vehetnek egy új liftet, felújíthatják a lépcsőhá­zat, de még a homlokzatot is. Igaz, az építkezés jár majd egy fis fellemet- lenséggel, de több a haszon, mint a kár. Érdemes belevágni. Egy darabig úgy nézett fi, min­denki vevő az ötletre, de aztán a Ko­vács meg a Bányai váratlanul össze­veszett az ügyön. Ezek egyébként is folyton rivalizáltak, fenek van na- gyobb fircsija, fiatalabb felesége, ilyenek, na> most valamelyifiik fita­lálta, hogy ő aferja megvenni azt a tetőteret — csinálhatna belőle pom­pás, fetszintes, panorámás luxusla­kást. Amint ez fiderült, rögtön fel­lett a másifiiak is a padlás, ha az egyik ennyit ígért négyzetméteréért, a másik rögtön ráígért húsz forintot, a többiek meg csak kapkodták a fejü­ket. Aztán fezdődött a furfeílás, az önfermányzathoz való rohangálás, az egyik azzal jött, hogy ötszáz méter távolságban garázstulajon feli az építkezéshez, a másik azzal, hogy elég a hosszú távú bérlet is, egymás­nak ellentmondó rendeletefee és hi­vatalnokokra hivatfeztak, és egyre élesebb szavakkal ostorozták egy­mást. A ház fet részre szafedt. Kovácsistáfea és bányaistáfea: patt­helyzet alafiilt fi, előbb csak az épít­kezés ügye afedt el, aztán a lift is. Itt tartunk most. Mondtam már, hogy a demofiácia időigényes dolog? Mert ha nem, most mondom. V Jolsvai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom