XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-01 / 19. szám
0 Mozaik ^□n^^KTÓBE^J^^^X^LjKERÜL^^ÍRNQK Társasházi ügyek Tanulságos történetek Internetes fórum Kedves Olvasóink! Újra köszönöm leveleiket, megkereséseiket, bizalmukat, hogy beavatnak legszemélyesebb társasházi ügyeikbe, többnyire bosszúságaikba. A cikkek végére mindig leírom, hogy kapacitás- és terjedelemhiány miatt az általánosabb érvényű társasházi ügyekkel tudunk csak foglalkozni és így is csak a megkeresések töredékére tudnak válaszolni szakértőink. Két éve foglalkoztat a kérdés, hogyan tudok több embernek segíteni társasházi ügyének megbeszélésében, megoldásában? Elindítottam egy internetes portált Biriné Hadházy Dórával, aki évtizedes tapasztalattal rendelkezik társasházkezelésben. Elérhetősége: www.tarsashazi-halozat.hu. A Társasházi Hálózat egy internetes hírportál, mely fórum kíván lenni mind a társasházban élők (tulajdonosok, bérlők) és a képviseletüket ellátók (közös képviselők, elnökök, intézőbizottsági tagok stb.) számára, hogy együtt megbeszéljük társasházi közös dolgainkat. A Társasházi Hálózaton tanulságos történetek olvashatók, melyek többsége a Hírnökben is megjelenik, mindemellett olvasói kérdésekre válaszok és szakemberek készítette oktatóanyagok is megtalálhatóak az interaktív felületen. Lehetőség van személyes tanácsadás kérésére és vereségmentes kommunikációs tréning szervezésére. Segítséget szeretnénk nyújtani a társasházi problémák megoldásában naprakész és megbízható információval. Célunk, hogy értően, érthetően kommunikálva eljuttassuk a keresett választ a portál olvasóinak mindenről, ami társasházi, legyen az jogi, műszaki vagy működéssel kapcsolatos kérdés. Küldetésünk, hogy megismertessük, értelmezzük, gyakoroljuk jogainkat és kötelezettségeinket, mert egy jobb társasházban, utcában, városban, országban lakhatunk. A honlap szakértőinek, együttműködőinek körét folyamatosan bővíteni kívánjuk. A www.tarsashazi-halozat.hu internetes hírportál, mely fórum kíván lenni társasházkezelésben KASSAI GIZELLA Koncert Zenekedvelő szomszédok Lakotársi buli Üjlipótvárosban a Visegrádi utca 12.-ben Darvas Ferenc és Oravecz Mária szeptember 20-án piknikalapon vidám koncertet adtak a társasház felújításának tiszteletére. A műsorban régi slágerek, kupiék hangzottak el. A társasházi buli meghirdetett helyszíne a felújított bejárati folyosó és udvar volt. A közönség saját sámlival, hokedlival alakíthatta a nézőteret. Ezen a napon az udvarról is eltűnt a sok szemét és a rossz látványt nyújtó szeméttárolók. Már ez is siker volt! Az összejövetelt Madari István tulajdonostárs szervezte, aki sok ingyen társadalmi munkát végzett és végez, többek között a folyosó és postaláda felújítását is koordinálta. Szívügyének tekinti a ház rendbetételét, rendben tartását. A koncertet Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Kulturális Intézet igazgatónője fogadta be az érdeklődő lakókkal együtt. így szerepet kapott a lengyel-magyar barátság is e napon. A műsor főszereplői, Oravecz Mária és férje, Darvas Ferenc Erkel-díjas zongorista, zeneszerző a kellemes dallamok mellett humorista édesapja, Darvas Ferenc programjait is felelevenítette. A koncert végén pedig S. Nagy István, Fényes Szabolcs ismert dalszövegeit osztották szét és megénekeltették a ház zenekedvelő lakóközösségét is (képünkön). ■ Dr. Szalontai Éva Jovök-megyek 128. Prímayék végre beköltöztek Újlipétvárosba Annyit dicsértem nekik az itteni élet előnyeit, annyiszor meséltem vidám helyi történeteket, annyiszor ecseteltem, milyen különleges hely ez, nem is hasonlítható semmi más helyhez, hogy végül is beadták a derekukat. Mondanom sem kell, egyszerű önzésből csináltam az egészet, a magam érdekét néztem, ahogy szoktam, hiszen elsősorban én jártam jól ezzel a do- loggal. Prímayék ugyanis a barátaink, a legközelebbi barátaink méghozzá, akik ezzel a változással földrajzi értelemben is igazán közel kerültek hozzánk, és ez minőségi változást jelent a barátságunkgyakorlásá- ban is. Prímayék ugyanis mindeddig a székesfőváros ellenkező oldalán laktak, Csepel-külsőn, szinte már Szigetszentmiklóson, egy takaros családi házban: felkeresésük így egész napos programnak számított, mely komoly előkészületeket igényelt. így aztán, bármennyire is szerettük volna, csak sátoros ünnepeken láthattuk egymást, családostul legalábbis. Mostantól végre leomlanak a távolsági korlátok, szinte karnyújtásnyira leszünk egymástól, ha kedvünk tartja, csakfolugrunk hozzájuk megbeszélni valamit (vagy ők ugranakjol hozzánk, kedvük szerint), esetleg összefutunk a sarki presszóban vagy elsétálunk a Duna-partra, s közben meg- hányjuk-vetjük a világ dolgait. Egyszóval, mostantól tényleg csak raj- tunk múlik, mennyire mélyítjük el ezt a barátságot. Persze, én kevés lettem volna ehhez a változáshoz. Az is kellett hozzá, hogy a Prímayék megérjenek r<*- Hogy kinőjenek a családi házas korból. Prímayék kpr°mbeli emberek (afféle felső-középkorúak tehát), a gyerekeik (szám szerint kettő) régen kirepültek (az egyik egészen a Kanári-szigetekig), a kutyájuk megöregedett (már nincs az a mozgásigénye, mint régen), az ismerősök elköltöztek- És egy családi házon, bármilyen takaros is, mindig van valami igazítani-, alakítani-, szerveznivaló, és aztán ott van még a kert, az is ad feladatot folyton, gallyazástól a fűnyírásig. Prímayék lassan megunták a városszéli létet, polgári életmódra vágytak a sz° eredeti értelmében, arra, hogy esténként kényelmesen elnyújtózzanak a fotelban, ha arra van kedvük, vagy elsétáljanak a sarki színházba, ha arra, és az legyen a legnagyobb gondjuk, hogy eldöntsék, melyik közértet válasszák a sok Környező közül. Városi emberek akartak lenni tehát megint, de persze abban, hogy végül is lipótvárosiak lettek,ta- lán nekem is van némi szerepem. De csak némi. Mert hát a Prímay úr voltaképpen itt született ezen a környéken, és anyai, sőt, leánygyermeki ágon ma is megannyi kötődéssel bír: s bár az elmúlt évtizedekben megfordult az ország és a főváros számos pontján, a szíve mélyén angyalföldi maradt: az elmúlt években gyakran idéztükföl együtt hajdani gyermekkorunk színhelyeit, és ha vitáztunk valamiben, bizony, sokszor neki volt igaza. (Pedig dölyfősen azt szokjam hirdetni magamról, hogy nálam kevesen ismerikjobban ennek a vidéknek a múltját. Kevesen, kevesen, de ő bizony közéjük tartozik-) Prímayék tehát végre beköltöztek- Persze, az örvendetes tényt megelőzte még ez-az, például a csepeli ház eladása és egy helyi lakás megvásárlása. Az effajta logisztikaifeladatokjob- bára Prímaynéprivilégiumai, őböngészi heteken át a hirdetéseket, őjelentkezik ügyfélként az újlipótvárosi ingatlanügynökségeken (van néhány belőlük, annyit mondanék), ő néz megnaponta négy-öt lakást, míg végre ráakad arra, melyet minden szempontból megfelelőnek tart: Prímay úrnak már csak az egyetértési jog marad, és ő, jó szokása szerint, ezúttal is élt ezzel ajogával. A megfelelő papírmunkák végeztével (ez csak leírva ilyen rövid mondat, végigcsinálva bizony hetekig is eltart), s a pénzügyi műveletek végeztén Prímayék im~ már büszke újlipótvárosi lakosnak mondhatták magukat. Illetve még csak büszke lakástulajdonosnak — mert akkor még jöttek a mesteremberek, festők, mázolok, parkettázók, bádogosok ás vízvezeték-szerelők, mega búr a búrkalappal, s csak aki már átélt ilyesmit az utóbbi időben, az tudja csak igazán, micsoda dráma húzódik c kijelentés mögött. De Prímayné asszonyt, szerencsére, nem olyan fából faragták, bogy efféle nehézségek visszatántorítanák: a gyeplőt egy percig nem engedte ki a kezéből, irányított, utasított és elutasított, ha kellett, így aztán, ha a tervezett határidőre nem is, de valahára csak elkészült a felújítás tényleg, s Prímayék, miként e dolgozat elején ígértem, beköltöztekAzóta megismerték a házat (Prímayné valami szerepet is vállalt a lakóközösségben), a környéket (az asszony már otthonosan mozog a közeli szépségszalonokban, aférfi mega snookerbarlangban), szereztek bérgarázst a kocsijuknak és azt a rengeteg cuccot is elhelyezték eS}' raktárban, amit az évtizedek alaU felhalmoztak családiház-tulajdonosként, de amire a városban már semmi szükségük (de azért biztosan jó lesz még valamire), és Ádáz, az öreg házőrző is kezd hozzászokni, hogy mostantól az apró erkélyről felügyeli majd a gazdái mozgását. Minden megvan — ahogy Ottlik mondaná. M Jolsvai András
