XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-02-14 / 4. szám
L Múltidéző Építészetünk A-tól Z-ig Budai Nagy Antal utca 1. 2013. FEBRUÁR 14. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Nagyok egy névtelen várban Újlipótváros két világháború közötti fejlődésének meglódulása szülte a városrész déli kapujának egyik jellegzetes darabját, a Budai Nagy Antal utca (régen Névtelen utca) 1. szám alatti saroképületet is. Valójában persze térben jobban „kötődik” a Hollán Ernő utcához, hiszen bejárata onnan nyílik, a 10-es szám alatt. Terveit az a Dereskei Fodor Lajos készítette, akinek Budapest- szerte találhatók helyi védelem alatt álló épületei, például a belvárosi Galamb utcában vagy épp a Rákóczi úton. A Budai Nagy Antal utcai sa- rokbérház ugyan nem tartozik ezek közé, de e nélkül is méltó az építészet- és művészettörténeti besorolásra, hiszen a kor több neves alkotójának is őrzi a kéznyomát. Mindjárt az elsők között említhető Simkovics Lajos és Várady Szabó Lajos statikusok, ők tervezték meg Budapest egyik kiemelkedő szentélye, az 1934. október 14-én fölszentelt pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom tornyának az alapozását. A visszafogottan cizellált előcsarnok is hírességek munkája: a félköríves zá- ródású, üvegezett fémkaput és fémportálokat az a Haas és Somogyi Üveg- és Vasszerkezet Gyár Rt. készítette, amelyik a főváros több neves épületének is beszállítója volt egykoron. E társaság készítette például a Rákóczi út 18. szám alatti, eredendően az Erzsébetvárosi Bank megrendelésére készült ház pénztártermének tíz méter magasban lévő, vasszerkezetű üvegtetejét, s dolgoztak Budapest egyik legszebb épületén is: jóllehet a belvárosi Harmincad utca 6. hallatán manapság mindenkinek a brit nagykövetség jut eszébe, ám ez a csodálatos épület nem mindig szolgált diplomáciai célokat: 1914-es elkészültétől egészen 1946-ig a Hazai Bank székháza volt, pénztártermének üvegtetejét pedig szintén a Haas és Somogyi gyártotta. Habár a nagyszerű tanítványnak, Gábor Lászlónak a Budai Nagy Antal utca 1-hez nincs közvetlen kötődése, annál több mesteréhez, Dereskei Fodor Lajoshoz. Mindketten koruk neves építészei voltak, az egykori tanítvány pedig Fodor műhelyében elsősorban lakóépületek tervezésében vett részt egészen 1944-ig. Gábort a modern statika egyik hazai atyjának tartják, fő műve, az Épületszerkezettan című négykötetes tankönyv ma is az építészek egyik alapműve. Méltatói szerint az épületszerkezet-tan e kötet által fejlődött az építészeti tervezést kizoként Gábor László egyik legismertebb alkotása a Jászai Mari téri - közkedvelt nevén — Fehérház, azaz a képviselői irodaház. A háború utáni szolgáló eszközrendszerből tudományággá. Mint alkotóhelyszín, Belváros-Lipótvá- ros is összefonódik munkásságukban: társtervedernizmus fontos alkotása ez, e stílusában pedig követi a jóval korábbi Budai Nagy Antal utcai házét. E jegyek az 1930-as évektől kezdődően meghatározóak Üjlipótváros építészetében; jellegzetes az elhelyezkedése is, hiszen említett társaihoz hasonlóan a „Hollán- Budai Nagy” maga is keretes beépítésben utcavonalon álló, ötemeletes, magas tetős, vasbetonvázas sarokbérház, melynek egyik homlokzata szimmetrikus, míg a másik aszimmetrikus. És még egy jellegzetesség: az utcatérre-nyíló üzlethelyiségek sora. Itt három bolt található; egyikük, a Broadway jegyiroda dicstelenül és a ház eredetéhez méltatlanul keveredett a modernkori „nevezetességek” közé. Megcsapva az antiszemitizmus szelétől, 2008 tavaszának napjaiban neonáci demonstrációk és baloldali ellentüntetések szimbolikus helyszíne lett, nagy visszhangot kiváltva a hazai s a külföldi sajtóban egyaránt. A többit elfeledte az utókor. K.A.L (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) 'K'Tehéz idők járnak manapság a dohányosokra. Sétáljanak egyszer végig a Váci út megújult részén vagy a Kassák Lajos utcán vagy akár a Hegedűs Gyula erre méltó részein. (És még sorolhatnám. Sorolom is: Babér utca, Röppentyű utca, Frangepán utca, de a Reitter egy része is, a Béke utca torkolata is játszik, nem beszélve a Róbert Károly korú t még-és már — működő részéről, vagy az Árpád híd pesti torkolatáról mindkét irányban.) Sétáljanak akárhol, ahol irodaházakat, bankokat, biztosítókat, kórházakat, iskolákat vagy egyéb közintézményeket találnak: azt fogják tapasztalni, hogy a bejárat környékén (figyelem, lehet hogy nem éppen főbejárat, hanem oldalajtó, mellékutca) jól öltözött, didergő emberek szívják sietősen, egyik lábukról a másikra állva, gémberedő ujjakkal a cigarettát. Mintfázós verebek a drót végén—összebújva, dermedve hódolnak szenvedélyüknek, a szemöldökükre dér ül, a körmük vége kékül, a füst, melyet sietve, apró stukkókkal kibocsájtanak cserepesedé ajkuk szűk résén, összekeveredik a fagyos levegővel. E sendő látvány télen a vállalati dohányos. Aki félig lopva, félig elnézve iszkol le óránkéntJövök-megyek 76. kétóránként az elegáns lifteken, panyókára vetett kabátban vagy még úgy se, felhajtott zakógallérral csak, zsebre dugott szabad kézzel, szenvedélyének hódolni. Viselkedésében a kitaszítottak, épp-hogy-csak megtűrtek bocsánatkérő simulékonyságával. Ott áll, megvetetten és félretaszítot- tan a vészkijáratok örökké égő lámpája alatt, úgy várja a tavaszt vagy a percet, amikor végre képes lesz eldobni azt a gonosz cigarettát. Mindig megesik a szívem e szomorú sereg láttán - ők bizony nem haladtak az idővel. R égen ugyanis máshogy volt, nagyon. Régen a dohányzás a felnőttség elmellőzhetetlen jele volt, s hogy ártana is, arról vajmi kevés szó esett. Régen dohányoztak a filmekben, a színdarabokban és a regényekben. A színházakban, a múzeumokban, a köz- és magánépületekben, az utcán és otthon. Dohányoztak a televízióban, élő adásban, a könyvtárakban, a klinikákon, dohányoztak a repülőkön és a vonatokon, minden lehetséges helyen. Gyerekkoromban egyszerűen nem ismertem olyan felnőttet, aki ne dohányzott volna. (Illetve ismertem, de ő tüdőbeteg volt, azért nem cigarettázott: hogy korábbi dohányzása okozta volna betegségét, arról semmi szó nem esett.) Akkoriban a trafikok voltak a legfontosabb találkozási pontok, ahová gyakran a gyerekeket küldték cigarettáért, és ha ügyes volt, vehetett magának egy fo rin tért cukorkacigit vagy kettőért mentholos szipkát, melynek végén parázsló műanyag cigaretta büszkélkedett. C soda-e, hogy nyolcadikra a fiúk fele már dohányzott az osztályban1 Hogy az volt a menő, aki a legtöbb karikát tudta kifújni, meg aki a legnagyobb slukkot volt képes letüdőzni, meg aki a legmesszebb pöckölte el a körméről a csikket?! Amikor otthon felfedezték, hogy dohány zom, nagyapám leültetett a nagyszobában, és ünnepélyesen megkínált egy, direkt erre a célra félretett Munkással. Hogy nagy köhögések árán végig tudtam szívni, megrázta a kezem, és ünnepélyesen befogadott a felnőtt férfiak céhébe. Születésnapomra (a tizennegyedikről beszélünk) megkaptam dédapám ezüst cigarettatárcáját, attól kezdve abban tartottam a meztelen Symphoniákat merthogy rögtön arra szoktam rá, átugorva néhány lépcsőfokot. A középiskolában persze elvileg tiltották a dohányzást, de háta középiskola éppen arról híres, hogy ott esik legmesszebb az elmélet a gyakorlattól. A folyosók végén, a mellékhelyiségek környékén délre vágni lehetett a füstöt-s hogy odabent milyen állapotok uralkodtak, arról ennyi évtized után is inkább hallgatnék. De az érettségi banketten, ahol a férfi tanárok összetegeződtek velünk, már illett megkínálniuk minket egy cigarettával is. A kkoriban nem volt olyan zuga a világnak, ahol ne lehetett volna cigarettázni. Az egyetemi előadókban éppúgy, mint a sportpályákon. (Saját szememmel láttam az örök bohém Mészá- rosBubut, amikor a Fáy utcai katlanban, egy nagyszerű védés izgalmát levezetendő, megkért egy labdaszedőt, gyújtson meg neki egy cigarettát.) Az már az udvariasság csúcsának számított, ha az ember engedélyt kért egy étteremben a társaságában lévő hölgyektől, hogy rágyújthasson. (Hogy a szomszéd asztalnál csak most kezdték az ebédet, az senkit sem érdekelt.) E rősen dohánybarát világban éltünk akkoriban. Most meg elnézem ezeket a helótákat ott a melléklépcsők alján, és arra gondolok, hogy hiába, a boldog élethez nemcsak szerencse kell, hanem ütemérzék is. M indent időben kell abbahagyni. Jolsvai András
