XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2012-02-15 / 4. szám
Múltidéző 20 I 2. FEBRUÁR I 5. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Építészetünk A-tól Z-ig Babér utca 17/A Szent Mihály a Tripoliszban # Ha valaki rápillant a Babér utcá- ban álló Szent Mihály-templom- ra, forma- és színvilága alapján hamar felötlik benne a szegedi Dóm téren álló Magyarok Nagyasszonya fogadalmi templom tornyainak látképe. Nem csoda, hiszen a dóm tervezője Schulek Frigyes mellett az a Foerk Ernő, aki a Babér utcai szentélyt is megálmodta. Mindkettő neoromán, jellegzetes stílusú alkotás, s időben is egykorúak: 1930-as „születésűek”. A Temesváron 1868- ban született mester négy évvel élte túl máig álló alkotásait; a korabeli építészszakma kiemelkedő figurája 1934. január 26-án halt meg Budapesten. A mintegy félszáz szentélyt jegyző Foerket főképp templomépítőként, az igényes, téglaarchitektúrájú eklektika és historizmus neves képviselőjeként tartják számon. Eredetileg szobrásznak készült, s közben szerzett építőmesteri gyakorlatot. A bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányai után, 1891-től Steindl Imre asszisztense a Műegyetemen, de az irodájában is dolgozik: ő irányítja az Országház belsőépítészeti munkáit. Három évtizeden át volt a Felső Építőipari Iskola tanára, ahol tanítványaival jelentős műemlékfeltáró és -restauráló munkát végzett; ő irányította a kalocsai székesegyház és a románkori ócsai templom restaurálását. Legjelentősebb munkái közt említhetjük a zágrábi főpostát (Sándy Gyulával), a beregi Vállajon álló impozáns római katolikus templomot, s az újpesti, egykori Fa- és Fémipari Szakiskolát. Angyalföld valaha Tripolisz- nak nevezett városrészében 1917- ben alakult meg a Hóvirág Kisegítő Kápolna Egyesület, melyet 1923-ban szerveztek egyházközséggé. A 900 négyzetméter alap- területű szentélyüket 1929-ben kezdték el építeni Budapest- Székesfőváros támogatásából és a hívek adományaiból, a Paulheim és Weninger cég kivitelezésében. A kéttornyú, latinkereszt alaprajzú, bazilikás elrendezésű templomot 1930. szeptember 21-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás. A lelkészségét rá három évre plébániai rangra emelik. A plébánia (s egykori kultúrház) egyszerű stílusú épülete, Fábián Gáspár tervei alapján, 1940 elején készül el. A templom külső felületeit faragott kőelemekkel vegyesen rakott tégla burkolja, a kőfaragó- és márványmunkát Nordio Naza- reno műhelye készítette. Üvegablakain a legnagyobb magyar szentek láthatóak. A két mellék- oltárú szentély freskóján a dicsőségesen uralkodó Jézus Krisztus, a szembemiséző főoltár felett a kazettás mennyezeten a Bárány látható. Az orgonakarzat színes üvegablakain történelmi címereink veszik körül a fővárosi címert. A főoltár képét Reischl József, a mellékoltárokét Hosszú Márton festette, míg a színes ablakok Zsellér Imre munkái. Az utókorra is maradtak feladatok: 1955-ben a templom megkapja az esztergomi tanítóképző orgonáját, melyet 1967-ben korszerűsítenek. Az altemplomban létesített urnatemetőt 1995- ben szentelték fel, második szárnya 2004-re készült el. A szentély külső és belső felújítása az 1990es években folyamatosan zajlott. Megtörtént az ólomüveg ablakok restaurálása, míg a plébánia teljes felújítása 2005-ben fejeződött be. A templom jellegzetes tornyait 2007-ben restaurálták. K.A.I. (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segít- ségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Irodapiaci díjátadó A Madarász lrodapark ll-es üteme nyerte el az Év Irodaháza 201 I címet az iroda.hu ingatlanpiaci portál által második alkalommal megszervezett, január 26-án megtartott éves díjátadó gáláján. A szakmai zsűri hat kategóriában (Év Irodája, Év Irodaháza, Év Tanácsadója, Év Zöld Irodaháza, Év Irodaháza Közönségdíj, Év Irodapiaci Szereplője) választotta ki a legjobbakat, s egy új díjat is alapított. Az eseményen a hazai irodapiac aktív fejlesztői, tanácsadói és szolgáltatói képviseltették magukat. Jövök'megy eh 56. M a főképp József Attiláról esik majd szó. Vagy inkább József Attila kapcsán erről és arról. „Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról”, hogy rögtön őt idézzük. Kezdjük egy figyelemre méltó históriai adalékkal. Történt, hogy sorozatunk előző része kapcsán fölhívott Erős Zoltán barátom, a kitűnő szerkesztő, irodalomtörténész és rejtvénykirály (elég, ha annyit mondok róla, hogy ő írta többek között a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című alapvető munkát, s hogy hosszú ideig ő volt a Füles rejtvényújság fő- szerkesztője), és néhány kiegészítéssel szolgált az Illyés Gyuláról írott soraimhoz. Virágos jókedvem lett ettől a dologtól. Egyrészt kiderült, kézzelfoghatóan, hogy valaki minden kétséget kizáróan olvasta a dolgozatomat. Másrészt kiderült, hogy íme, Erős Zoltán is angyalföldi lakos: mostanában egyre többekről derül ez ki számomra. Néha már szinte olyan benyomás keletkezik, hogy mindenki itt él, aki számít. ( Ez persze, tízért túlzás: már el is határolódtam magamtól.) De dologra! Erős kolléga egy kevéssé ismert kötetre hivatkozva elmesélte, hogy a cikkben idézett Hős utcai lakás nem csak arról híres, hogy megannyi fontos Illyés Gyula-mű született ott (még ha a Petőfi szerinte nem is tartozik közéjük), hanem arról is, hogy abba a lakásba olyan költők jártak fel - teára, jó szóra, zsíros kenyérre mint József Attila és Berda József. Illyés, mint tudjuk, napközben egy biztosítótársaságnál dolgozott, így háta vendégeket édesanyja fogadta, akik aztán kenyeret majszolva várták meg a későn hazatérő Illyést. Megesett az is - tudjuk meg Erős Zoltántól-, hogy József Attila a Simplon Kávéháziban (a Népszínház utca meg a körút sarkán, ma nemzetközi gyorsétterem, mi más is lehetne!) várta mega barátját, s aztán onnan együtt bandukolták végiga korántsem rövid utat a Lehel úti lakásig, végigbeszélgetve, vé- gigvitatkozva Erzsébet- és Terézváros, na meg Angyalföld megannyi utcáját. Hány órába telhetett az az út! Háromba! Négybe! Igaz, idejük volt, fiatalok voltak, és előttük állt az egész halhatatlanság. Ennyit az errőlről, és most jöjjön az arról. Elmondok önöknek egy történetet. Egyszer volt, hol nem volt, vagy húsz évvel ezelőtt értelmiségiek, művészek, művészetpártolók és szebbre vágyók egy maroknyi csoportja létrehozott egy társaságot (lett neki rendes neve, ahogy illik, jogi formája, ahogy divat, lett hozzá alapítvány, elnökkel és kurátorokkal, ahogy szokás) abból a célból, hogy ébren tartsa az alkotó- művészet iránti figyelmet egy olyan korban, amikor ez a figyelem lankadni látszik. Közösségüket - ahogy később létrejövő klubjukat is - József Attiláról nevezték el. A költőről, aki akkoriban nem volt épp divatban, de még senki nem akarta kitessékelni az irodalmi kánonból meg a Parlament előtti térről. Ez a társaság, ez a klub az évek során tisztes nevet vívott ki magának (pontosabban a tisztes név, József A ttila, kezdetektől megvolt, ehhez járult aztán a munkájukat övező megbecsülés), bonyolítottak többféle pályázatot, rendeztek nívós kiállításokat és irodalmi esteket, a legkiválóbb művészek egész sora lépett föl örömmel náluk, s kialakult egyfajta törzsközönség is, akik szívesen keresték föl hónapról hónapra a kis Eötvös utcai klubot. (Mert ha még nem mondtam volna, több évnyi vándorlás után ott leltek véglegesnek látszó otthonra, egy Eötvös utcai szuterénben, ahol mindennek megvolt a maga helye: volt kiállítótéréselőadótér, volt érdeklődés, lelkesedés és színvonal.) Olyan művészek vitték a vállu- konaklubot, mint Baranyi Ferenc, Sós László, Kádár János Miklós, Keres Emil. (És sokan mások, ahogy a filmek főcímében szokták mondani.) Magam is szívesen jártam e klubba, kiállításaikról örömmel adtam hírt, egyszer még az a tisztesség is utolért, hogy egyik könyvem bemutatójának e klub volt a helyszíne. (Ahogy mondani szokták, egy gombostűt nem lehetett azon az estén leejteni a klubban - persze csak azért, mert nem akadt volna, aki felvegye.) Egy szó, mint száz, szívemnek kedves hely volt az, öröm volt látni, hányán buzgólkodnak ott társadalmi munkában az ügy, a közösség iránti szerétéiből: ha azt mondom, hogy bizony ritka manapság az efféle hely, bársonyos finomsággal fogalmaztam. Az idők azonban változtak (szokásuk ez nekik), és úgy látszik, nem kedveztek az efféle, alulról szerveződő közösségeknek. (Kiknek ráadásul József Attilával kezdődik a nevük.) A véglegesnek látszó Eötvös utcai bázisból rövid úton véges lett, s már-már az a veszély fenyegetett, hogy földönfutóvá lesz a klub, ha el nem enyészik. Hanem az én történetem hőseit nem olyan fából faragták, hogy könnyen föladják a harcot. Addig kilincseltek, addig próbálkoztak, míg meg nem lelték új helyüket a Hegedűs Gyula utca egyik pincehelyiségében. íme hát meglelte hazáját a József Attila Klub, mondhatnánk emelkedetten, „korszerűen”meg azt, hogy összenő, ami összetartozik. A múlt hónap végén, szerényen, de mégiscsak ünnepélyes keretek között megnyílt a klub, beszédekkel, verssel, tapsokkal és egy igazán figyelemre méltó Hincz Gyula-kiállítással. Magam is ott voltam az ünneplők között, és jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy mostantól teljes joggal tudósíthatom majd önöket is a klubban történt eseményekről. József Attila Angyalföldre érkezett. És csak egy kicsit mosolyogtam a bajuszom alatt. Hisz tudom én, hogy miattam van az egész. Jolsvai András
