XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)
2011-11-02 / 21. szám
Múltidéző 20^^ r Építészetünk A-tól Z-ig Alig utca 3. Új lipótvárosi bérházmodell Az Alig utca (régen V., Thurzó köz) 3. szám alatti modern stílusú lakóépületet Frank Artúr, a Victoria Textilgyár tulajdonosa és neje építtette 1942-ben. Elképzeléseiket Hofstätter Béla rajzolta megvalósítható tervvé. Az építész Domány Ferenccel közösen vezetett irodája több újlipótvárosi bérházat is tervezett, egyik legismertebb alkotásuk a Dunapark kávéház. Alkotóéveik összekapcsolódnak Budapest és kerületünk különös építészeti korszakával, történeti közegével: az 1930- as évek egyik legsúlyosabb problémája a lakáshiány, vagy a meglévők korszerűtlensége volt. Miközben Budapest lakossága a ’30-as évek közepére már ötvenezerrel meghaladta az egymilliót, 502 ezer szoba volt a fővárosban. A két világháború között összesen 96 ezer lakás és 174 ezer szoba épült - közöttük számos az Ujlipót- városban. A lakáskérdés Budapesten annak ellenére súlyos feszültséget okozott, hogy az építések intenzitása a tőke érdeklődése miatt Budapesten volt a legerőteljesebb. Érdekesség, hogy ekkoriban - épp Újlipótvárosból indulva - kialakult az úgynevezett „spekulációs bérház” típusa is. A gondok ellenére az 1930-as, 1940-es évek fordulójára az építészeti minőség már ismét eléri az európai átlagot. A Hofstátter-Domány-építészpáros is a lakásfejlesztés új, korszerű törekvéseinek a híve volt, melyeket jól példáz az Alig utca 3. is. A kertes beépítésben álló, négyemeletes, lapos tetős épület négyfogatú alaprajzú, szintenként két 2 szoba-hallos, egy 1 szobás és egy garzonlakással. A homlokzat szélső tengelyeiben az emeleteken is franciaerkélyek vannak háromszárnyú, mélyen üvegezett erkélyajtókkal, a földszinten háromszárnyú ablakkal. Az épület érdekessége, hogy a házbejárat rézsűs felületénél két női alakot textilszalagtekerccsel mintázó, kőből faragott dombormű található. Az előcsarnokban pedig - a magasföldszintre vezető lépcső bal korlátja mellett - egy kerámiaoroszlán ül. A jószágot nemrég valaki el akarta lopni, megbontva a betontalapzatot. Csakhogy eközben az állat farka letörött, így jelenleg restaurálják; a szobor a közeljövőben kerülhet vissza eredeti helyére. K.A.I. (Köszönjük az Angyalföldi Helytörté- neti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világ- háború között című munkáján alapul.) Jövök'tnegyek 50. / A lloka trolin (miután egy éles kanyar után felsegítettek), és azt hallom az ajtó mellől, hogy valaki arról érdeklődik utastársainál, hol kell leszállói a Wein János térhez. Röpke közvélemény-kutatás hullámzik végiga járművön, mindenkinek van valami hozzátennivalója (a vita az utcanevek és a politikai kurzusok változásának összefüggéseiről folyik, erősen érintve a benne kifejeződő értékrendet is, és amennyire meg tudom ítélni, két egyenlő részre osztja a villanyautóbusz közönségét), de konkrétan senki nem tud válaszolni a kérdésre. Pedig az utazók többsége idevaló, a környékre, a Lehel piac és a Jászai Mari tér közé - átutazók ma már nemigen találhatóak trolibuszon. Én se tudom a választ, pedig nagyra vagyok a helyismeretemmel. Igaz, rémlik, hogy nemrégiben neveztek el valamit valakiről valahol: de hát ennyi tudás azért mégsem elegendő az útbaigazításhoz. („Szálljon le a Szent István parknál, aztán kérdezze meg”, ez lesz az utazóközönség végső verdiktje. Abból baj nem lehet.) De persze nem én lennék én, ha ennyiben hagynám a dolgot. A térképek és kézikönyvek nem igazítanak el - ebből kiderül, hogy valami új dologról van szó-, iránya világhalló (sic!), abban nem is csalódom. Nemcsak azt tudom meg, ki volt Wein János (tegyék a kezüket a szívükre, vagy valamely, szívüknek kedves szívre, és vallják be, önök se hallották ezt a nevet soha korábban), hanem azt is, hol a tér, amit keresünk. s T 7Jlipótvárosban, a Victor Hugo és Thurzó utca (gyűjtőknek: azelőtt Wahrmann Mór, illetve Műk Lajos utca) között. És ráadásul nem is tér, hanem park. Olyan park, melynek nincsenek is házszámai. Egy park, mely mindig is létezett, mióta a jelenleg látható házak az előbb említett két párhuzamos utca meg az őket metsző Pannónia között ki nem alakították. (Van közöttük harmincas, van hatvanas években épült, és a Kárpát utcai sarkon - csak hogy végleg összekuszáljam a szálakat - egy vadonatúj, elegáns épület a mai idők modorában. Alul bank, belül portaszolgálat, felül drága lakások.) Egy park, melyet láttunk számtalanszor, csak éppen nem hívtuk parknak. Hanem csakannaka füves térségnek ott, a Victor Hugo mentén. Utólag lett csak „parkosítva”, a házak a már felsorolt utcák valamelyikéhez tartoznak, ezért hogy a név is csak magányos póznákra tűzetett, éppúgy, mint Budán, az Elvis parkban. (Ezzel a párhuzamok, persze, véget is érnek.) M indezen tudást persze már a helyszínen szívtam magamba, mert - mondanom sem kell-az első adandó alkalommal jöttem-mentem, ahogy kell, hogy helyszíni tudósításban részesíthessem önöket. Wein Jánosról a fent említett forrásból addigra megtudtam, hogy Németbogsányban született 1829-ben, és Budapesten hunyt el 1908-ban. Ifjúkorában részt vett a szabadságharcban - Görgey seregében szolgált -, aztán Selmecbányán kitanulta a bányamérnökséget, s húsz éven át különféle bányavállalatoknál dolgozott. Hatvankilenctől William Lindley angol vízmérnök munkatársa lesz, és részt vesz a pesti és budai vízműrendszer kiépítésében. (Amely, tegyük hozzá sóvárogva, másfélszáz évvel az elkészülte után is ragyogóan működik, megfelelve egy világváros kihívásainak. Vajon hány ma készülő bármiről mondhatják el leszármazottjaink két- ezeregyszáz-akárhányban, hogy még létezik() Fontos felfedezésekkel és tanulmányokkal is kiveszi a részét a munkából, nem csoda, hogy ő lesz a Vízművek első igazgatója. (Látják, így megy ez: szórakozva tanulunk.) H ogy miért épp kerületünknek jutott osztályrészül a kései főhajtás lehetősége e nagyhírű mérnök előtt, mindegy is. Szögezzük le, hogy bármelyik kerületnek díszére válna egy róla elnevezett tér - ráadásul strapabíró név, jól bírja majd az időjárás változásait. D e végre dologra: sétánkat in médiás rés kezdjük a névadó mellszobránál, mely parkolóóra-magasságban díszíti a teret a Victor Hugo utca síkjában. Rákosi Péter az időskori Wein szigorú portréját szoborta kőbe, haj nem kuszálja mára koponyát, de akkora bajusz keretezi az arcot, hogy a jó Bugyonníj is megirigyelhetné. Szigorú, de igazságos arc néz a körút irányába, alatta a felirat, panyókára vetve rajta egy spárgára vont csupasz koszorú, rajta viharvert nemzetiszín szalag, feliratok nélkül. (Úgy tűnik, a tavalyi átadás óta ázik itt.) A téren (egy házhely- nyi téglalap alakú teret képzeljenek el) látható még egy elkerített játszótér („kutyát bevinni és dohányozni tilos”- nehéz idők járnak manapság a dohányzó kutyákra!), egy csinos ivókút, négy pad és fák, bokrok, egyéb, azonosítatlan növények. Rendezői jobbon egy átalakítás alatt álló, üres étterem, elhagyott terasz- szál, balra a már megénekelt modem ház. Ennyi látszik Wein János parknak lenni. Már-már véget vetünk a sétának, amikor beljebb, a házak takarásában újabb utcatáblát fedezünk fel, szintén póznára tűzve - ezek szerint a mondott park befelé folytatódik. Egy kis dombot mászunk meg a kedvéért, legalább négyféle fát és megannyi bokrot fedezünk fel (csak az akácot tudjuk azonosítani közülük), a Thurzó utca magasságában ismerjük fel csak, hogy amit dombnak hittünk, voltaképpen föld alatti garázs - a bokrok tövében megtaláljuk a szellőzőket is. A garázs, úgy tetszik, egy időben épült a házakkal (pedig akkoriban ez még nem volt divat), de minden jel arra mutat, hogy üzemen kívül került. A házak előtt viszont lakókbarkácsol- ta kis kertekben vidám sárga virágok integetnek. Szemben a Napsugár Tagóvoda, a kertben elhagyott, rozsdásodó poroló. Még egy kör, és Wein János korába képzelhetjük magunkat. Jolsvai András
