XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)

2011-02-01 / 3. szám

-30%-50% www.domexszonyeg.hu VASÁRNAP Budapest is NYITVA XIII., Róbert Károly krt.^. (Csata utca sarok) telefon: 350-1616 W em mindig volt olyan hosszú téli pau­za a magyar labdarúgásban, mint ma­napság (igaz, mostanában akkor is futball- szünet van, ha zajlik a bajnokság). Hetven­hétben például már január harmincadikán pályára léptek a csapatok a Magyar (Nép­köztársasági) Kupáért, hogy aztán végig­játsszák az egész februárt. A fordulók há­rom-négy naponta, legkésőbb hetente kö­vették egymást, és már csak azért is sűrű volt a program, mert a körmérkőzéses - egyben oda-visszavágós - küzdelmek négy, egyen­ként öttagú csoportban zajlottak. A Vasas a Csepellel, a Doroggal, a Hon­véddal és a ZTE-vel került szembe, és a ja­nuári premieren Illovszky edző nem csoma­golta vattába játékosait: a Mészáros - Tö­rök, Hegedűs, Komjáti, Kántor - Gass, Müller, Zombori - Kovács, Izsó, Várady ti­zenegyet, azaz a legerősebb összetételű csa­patot küldte csatába a Honvéd ellen. A salakpályára. Az idő ugyanis olyan rossz volt, hogy a Fáy utcai gyepet legföljebb rongálni tudták volna, használni nem lehetett, de a játéko­soknak és a nézőknek a „kopogós” sem de­rogált, még annak dacára sem, hogy Török, Zombori és Várady a válogatott küszöbön álló latin-amerikai túrájára készült, s hogy a szurkolók majd megfagytak a matinén. Négyezren csak összeverődtek délelőtt ti­zenegykor, a metsző hidegben... Az angyalföldi drukkerek igazából a hat­vankettedik és a hetvenötödik percben der­medtek meg: ekkor Pintér, illetve Lukács lö­vésére egyaránt későn mozdult az elgémbe­redett Mészáros, így Várady beívelését Ko­vács hiába fejelte a hálóba, a kétgólos hát­rányt már nem sikerült kiegyenlíteni. Az 1 -2 nyomán a Fáy utcában számot vetettek a ki­eséssel, hiszen a rajt zűrös volt, és a folyta­tásban le kellett mondani az utazókról... Ám a következő hat találkozójából ötöt megnyert, és csak egyet adott döntetlenre a világvándor triót nélkülöző Vasas, amelyben a Dorog elleni első találkozón Fábián, Szőke és Becsei Péter helyettesítette a hiányzókat. Angyalföldön Kovács, Müller és Gass hat­vanhét perc alatt elrendezett mindent (még akkor is, ha a Bányász a hajrában pillanatok alatt felzárkózott 3-2-re), majd Tokod- altárón már a sérült Müllert is pótolni kellett - a középhátvéd Kanász játszott a helyén -, ám így is nyertek a piros-kékek, meg úgy is, hogy Kovácsot 1-0-nál „szövegért” kiállítot­ta Dravecz játékvezető. (Hogy a csatár mit mondott a mérkőzés bírájának, az már a múlt elfeledett részlete marad, de gyanítha­tó, hogy nem Petrarca szonettjeit idézte a pi­ros lapos játékos.) Gass Istvánt azonban ez sem zavarta: miután teljes létszámnál veze­tést szerzett, emberhátrányban szintén gólt lőtt a dorogiak vendégeként (2-1). A Csepel ellen aztán Gassnak a hajrában egyenlítenie kellett, sőt - noha „akilencven- ből hetven percig a Vasas támadott, és hely­zetei alapján három-négy gólos győzelmet is arathatott volna” (idézet a korabeli króni­kából) - a végén az angyalföldiek örülhettek a döntetlennek. Olyan mámorosak azért nem voltak az 1 -1 -tői... Miként akkor sem ült ki arcukra a bol­dogság, amikor a ZTE-vel vívott meccsen, Vasas-Dorog 3-2,fehérben a három gólszerző (balról): Müller, Gass, Kovács 1 -1 -nél Müller szabályos gólját váratlanul ér­vénytelenítette (nem túl) Nagyjátékvezető. Ezen a találkozón a piros-kékek karmestere Cserháti és Szíjgyártó között futballozott a középpályán, de az új társaságban is megta­lálta a helyét, mert a második félidőben újabb gólt rúgott a korábbi Vasas-kapus Bolemá- nyinak, s azt már a bíró is megadta (2-1). Izsó a gólokat tekintve még „néma” volt - bár a „Zete” ellen O-O-nál, Gass tizenegye­se előtt őt buktatták -, ám a legjobbkor jött meg a hangja. A zalaegerszegi találkozó 84. percében, 1 -1 -nél otthagyta őrzőjét, Fodort, a Vasas pedig lemásolta a Fáy utcai ered­ményt. A 2-1 olyannyira a szívéhez nőtt a kom­pániának, hogy Csepelen szintén ilyen kü­lönbségű győzelmet ért el. Aszalai, miként a Fáy utcában, megint a XXI. kerületieket jut­tatta előnyhöz, de a hol „Sztyopának”, hol „Clarence-nek” becézett Szőke egyenlített,' majd a jégkorongmeccseket is vezető'Müncz sporttárs a nyolcvanhetedik percben tizen­egyest ítélt a Vasas javára, és Gass úgy lőtte a büntetőket, akár a távollévő Várady. Ezzel a győzelemmel az angyalföldiek bejutottak az MNK négyes döntőjébe, azaz már tét nélkül játszottak Kispesten, az időközben hazatér­tekkel együtt a legjobb összeállításukban. Az első számú tizenegy ismét kikapott (0-2), és Hegyi Iván a Népszabadság főmunkatársa a többiek nyilván nem mulasztották el meg­említeni Török Péternek, Zombori Sándor­nak és Várady Bélának, hogy amíg ők por- tyázni jártak, addig hat meccsből tizenegy pontot szerzett a csapat, velük viszont egyet sem... A négyes döntőt már jobb időben, jú­niusban rendezték. Nem a Vasas vitte el a pálmát, mivel a záró fordulóban 1-0-ra ki­kapott a Diósgyőrtől. Ám nem volt az a szo­morú évad, a bajnoki címet ugyanis 1977- ben - mindmáig utoljára - a piros-kékek hódították el. Akkoriban ment a játék ősszel is, télen is, tavasszal is... 2011. február 1. Ment a futball télen is Angyalföldi pálmafák

Next

/
Oldalképek
Tartalom