XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-05-18 / 10. szám

2010. május 18. TIZENHARMADIK ^KERÜLETI HÍRNÖK A kölcsönkért feleség A következő évad tervei Víg majális A József Attila Színház legutóbbi premierje Sauvil-Assous: Add köl­csön a feleséged című víg­játéka, melynek rendező­je Léner Péter. Pauline-t, a címben szereplő felesé­get Létay Dóra játssza, akivel ez alkalomból be­szélgettem.- A színlap olyan darabot ígér, amelyet még nem láthatott az itt­honi közönség.- Ezt a francia vígjátékot a ki­lencvenes években mutatták be Párizsban, és mivel Magyarorszá­gon még nem játszották, a miénk lesz az ősbemutató. Aktuális a té­mája, mert - bár a francia politikai elit körében játszódik - szó van benne kinevezésekről, politikai helyzetváltozásokról, korrupciós és zsarolási ügyekről, így elkerül­hetetlen, hogy a saját életünkre asszociáljunk. A nézők nyilván el­gondolkodnak majd, de azért re­méljük, hogy közben jól is szóra­koznak, hiszen ez mégiscsak egy szellemesen megírt vígjáték. A da­rabot ráadásul Egressy Zoltán írta át, ez is sokat hozzátész az előadás humorához.- Milyen ez a Pauline, akit ját­szik?- Jó házból való, svájci intézet­ben nevelkedett, több nyelvet be­szélő úrilány, aki tisztán és idealis­tán viszonyul a politikához. Eszé­be sem jut, hogy annak az ember­nek, akivel együtt él, köze lehet bármiféle tisztességtelen ügyhöz vagy korrupcióhoz. Hisz a férjé­ben, és hisz abban, hogy minden, amit tesz, Franciaország érdeké­ben történik. Aztán egyszer csak szembesülnie kell azzal, hogy idá­ig álomvilágban élt, és a férje való­jában nagyon súlyos ügyekbe ke­veredett, sőt, van egy pillanat, amikor őt, a feleségét is fel akarja áldozni. Ez mindenképpen nagy törés Pauline számára, olyan, mintha egy Csipkerózsika-álom- ból ébredne fel, de végül úgy dönt, nem adja fel a házasságát. Az vi­szont biztos, hogy a személyisége és a házassága is megváltozik azál­tal, hogy belelát a legsötétebb ügyekbe, és elveszíti addigi naiv hitét a férjében és a politikában. Él továbbra is ugyanabban a jólét­ben, de már másképp értékeli a dolgokat.- Egy korábbi interjújában be­szélt arról, hogy öt év tévésorozato­zás után nagyon hiányzott már a színház. Gondolom, jól esik most itt játszani, habár nem tartozik a tár­sulathoz.- Tizenegy éve szabadúszó va­gyok, és a sorozat ideje alatt tény­leg eléggé leszűkült a színházi éle­tem. Egyszerűen nem volt rá lehe­tőségem és időm, hogy annyit játsszam színházban, amennyit szeretnék, ezért különösen jólesett a József Attila Színház felkérése, ami ráadásul egybeesett a sorozat­beli szerepem megszűnésével. Né­hány hónapja készültem el az önál­ló estemmel is, melyet a Budapesti Kamaraszínházban játszom, tehát gyakorlatilag egyik napról a má­sikra visszatért az életembe a szín­ház.- Említette az önálló estjét, a „Szmájli”-t. Ennek az előtörténete sok évre nyúlik vissza, hiszen a da­rabban a saját, szinte gyerekkora óta írt szövegeit használta fel.- Az írások többnyire valóban régiek, sok szöveg gyűlt össze a számítógépemen, de az, hogy eb­ből előadás legyen, friss ötlet volt. Ki akartam próbálni, milyen egye­dül létezni egy csaknem üres tér­ben, ahol a zene és a fény tölti be a partner szerepét, egyébként ma­gamra vagyok utalva.- Nagyon személyes szövegeket mond a színpadon. Amikor ezt játssza, úgy érzi, hogy jobban kiad­ja magát, vagy ez is csak ugyan­olyan szerep, mint például Pauline?- Ügy válogattam össze az írá­sokat, hogy túlmutassanak azon a fajta személyességen, ami öncélú, maximum a néző kíváncsiságát elégíti ki, de nem érinti mélyen. Fontos szempont volt, hogy ne bulvárszinten történjen kitárulko­zás, ne maradjon magánügy ez az egy óra hat perc, vigyen magával valamit, aki „velem jön” ezen az estén. A próbafolyamat során tel­jesen el tudtam távolodni a saját szövegeimtől, úgy kezeltem az anyagot, mint élethelyzetek, szitu­ációk, hangulatok, reflexiók ösz- szességét, amelyekbe nekem szí­nészként kell belehelyezkednem. Ebből a szempontból nem volt más munkafolyamat, mint amikor egy szerepet kell gondolatilag és érzelmileg felépítenem. Bokor Gabriella Lehet egy színházat szeretni, de valójában mégiscsak egy-egy.szí­nész vagy előadás szerethető iga­zán, hiszen nélkülük a színház - csak egy épület. A személyesség az, ami igazán megragad minket, és ezt élhetjük át minden egyes Víg­majálison. A Vígszínház színpada amúgy is hatalmas, még a nézőtér első soraiból is kevésbé észlelünk egy-egy finom gesztust, arckifeje­zést, mint ilyenkor. Jó a színésze­ket közelről látni, közelről hallani, pár méterre tőlünk állnak a szín­ház főbejárata előtti kocsifelhaj­tón, májusfát díszítenek, énekel­nek, verset mondanak, és ez egé­szen másfajta, sokkal bensősége­sebb élmény, mint a színpad-né­zőtér viszonylat. A legutóbbi, má­jus 1-jén megrendezett Vígmajáli­son a forróság ellenére is sokan voltunk, bírtuk az álldogálást a tű­ző napon, mert ilyenkor valahogy a néző is azt érzi: igen, ide tartozik ő is, „része”a Vígszínháznak, épp­úgy, mint a színészek, rendezők és az előadások többi résztvevője. A majálison Eszenyi Enikő a kö­vetkező évad terveiről is mesélt. Az új szezonban mai történeteket és nagyklasszikusokatis bemutatnak majd, Csehov és Shakespeare drá­Világpremier színhelye lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpad június 12-én, Jókai Mór híres re­gényéből készült musicalt, a Sze­gény gazdagokat mutatja be. A Szabad Tér Színház felkérésére Kocsák Tibor zeneszerző és Mik­lós Tibor dalszövegíró, akik szá­mos sikeres musicalt készítettek már együtt (ilyen a Légy jó mind­halálig és az Anna Karenina), új darab megírására szövetkeztek. Jókai híres regénye, Fatia Negra mái mellett olyan kortárs külföldi és magyar darabokat állítanak színpadra, amelyek egy-egy női al­kotó szemszögéből láttatják a vilá­got. A magyar származású, immár világhírű írónő, Yasmina Reza Az öldöklés istene című vígjátékát de­cembertől láthatjuk a Vígszínház­ban, az előadást Kamondi Zoltán rendezi. A darab 2009-ben szinte minden írói díjat elnyert, így a leg­jobb új vígjátéknak járó Laurence Olivier-díjat és a tekintélyes Tony- díjat is. Az izraeli kortárs írónőt, Hadar Galront is megismerheti a magyar közönség, Mikve című színművét a Pesti Színházban mu­tatják be a prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Doéekal rende­zésében. Erdős Virág Kalocsa című verses drámája a Vígszínház felké­résére íródott, a premiert október­ben tartják a Házi Színpadon, és ez esetben nemcsak az író, de a ren­dező, Néder Panni e. h. is a női ne­met képviseli. A negyedik „női da­rab” Szepes Mária A vörös orosz­lán című misztikus regényének monodráma-változata, amit Venczel Vera ad majd elő, szintén a Házi Színpadon. A nagy klasszikusok közül a jö­vő évadban elsőként a Ványa bácsi története régóta foglalkoztatta őket. A rendezést Nagy Viktor vállalta, aki szívügyének érzi a hazai zenés színházi élet fellendí­tését, a magyar írók műveiből ké­szült magyar musicalek bemuta­tását. A különleges díszlet- és lát­ványelemeket Horesnyi Balázs, a jelmezeket Rátkai Erzsébet ter­vezte. A fellépő művészek jelen­tős része a József Attila Színház társulatának tagja. A főbb szere­peket játsszák: Zöldi Csaba, kerül színpadra. Az előadással a Vígszínház többszörös jubileumot is ünnepel: százötven éve született Anton Pavlovics Csehov, és kilenc­ven éve itt, a Vígszínházban tartot­ták a darab magyarországi pre­mierjét, a címszerepben Hegedűs Gyulával. Az októbertől látható előadásban Ványa bácsit Gáljfi László játssza, a rendező Marton László. A másik nagy klasszikust, a Rómeó és Júliát Eszenyi Enikő ál­lítja színpadra, aki a címszerepeket a színház két fiatal művészére, Bata Évára és Varjú Kálmánra bízta. A Pesti Színházban jövő márciusban mutatják be Henry Fielding ismert regénye, a „Tom Jones” alapján íródott vígjátékot, amelynek szer­zője David Rogers. Az előadáshoz Kovács Márton szerzett zenét, a rendező pedig BezerédiZoltán lesz. Minden bizonnyal formabontó előadásnak ígérkezik Szőcs Artúr diplomarendezése, a Víg Stúdiójá­ban látható „period..valamint a Házi Színpadon bemutatásra ke­rülő „Salto Mortale Frontale”, ami Nádas Péter regénye és más halál­élménnyel foglalkozó szövegek felhasználásával készült. B.G. Krassy Renáta, Zentai Márk, Va­lentin Titánia, Vikidál Gyula, Ullmann Mónika, Háda János. A musical koreográfiáját Gyenes Il­dikó készítette. A sajtótájékozta­tón, amelyet Bán Teodóra, a Sza­bad Tér Színház ügyvezető igaz­gatója vezetett, ízelítőt hallot­tunk a remek slágerekből. A da­rabot ősztől a József Attila Szín­házban láthatjuk. Szegény gazdagok a Margitszigeten Vajda

Next

/
Oldalképek
Tartalom