XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-09 / 23-24. szám
Angyalföldi pálm 2010. december 9. Hé, hetvenhét! Különleges időszak volt 1977 ősze: télen fejeződött be. De nem ám december elején vagy közepén, hanem az esztendő legvége felé. Karácsonykor. Hiszik vagy sem, december 26-án teljes fordulót tartottak a labdarúgó NB I-ben. Hogy végképp összezavarják a naptárt, az első tavaszi játéknapot tartották. A tizennyolcadik fordulót azért hozták előre, mert 1978- ban világbajnokságot rendeztek, és arra a magyar válogatottnak is fel kellett készülnie. Na, nem úgy, hogy a játékosok söröket spájzoltak be a tévénézéshez: honfitársaink akkor még a nagy találkozó résztvevői voltak (miként 1982-ben és 1986-ban is). S nem csak úgy beslisszoltak a tizenhat közé - merthogy annak idején fele annyi csapat szerepelhetett a vb-n, mint mostanában -, hiszen csoportelsők lettek a szovjet és a görög együttest megelőzve, majd az interkontinentális pótselejtezőn szétzúzták a délamerikai kvalifikációs szakaszban az uruguayi válogatottat kiejtő bolíviaiakat (Pesten 6-0, La Pazban 3-2). A szurkolók számára már október-novemberben eljöttek az ünnepek... Azért december 26-án is kimentek, hogy megnézzék a záró-nyitó bajnoki forduló mérkőzéseit, bár nem olyan nagy számban, mint abolíviai vendégjáték alkalmával (Népstadion, 65 000 néző). A Fáy utcában például csak háromezren gyűltek egybe, nyilván a család, valamint a töltött káposzta és a bejgli marasztaló hatása miatt is, meg abból a megfontolásból, hogy azon az őszön Angyalföldön muzsikált a leggyengébben a Vasas. Vidéken veretlen maradt (Dunaújváros 1-1, Szeged 2-1, Győr 5-2, Haladás 2-0, MÁV Előre 5-3, Békéscsaba 3-2, ZTE 0-0), a Népstadionban rendezett három rangadója közül kettőt megnyert, egyet elveszített (FTC 4-1, Honvéd 1-0, Újpest 0-1), ellenben hazai pályán - a Kaposvár 3-1-es, a Diósgyőr 3-0-s és a Pécs 2-1 -es legyőzése mellett - 2-2-t ért el a Videotonnal szemben, és háromszor is kikapott (Csepel 1-2, MTK1-2, Tatabánya 0-1). Az idő tájt az ilyesmit nyolc nehéz tölteléknél is nehezebben emésztette meg a XIII. kerületi gyomor, így aztán sokan lemondtak a Dunaújváros vendéglátásának kétséges kimenetelű élményéről. Az első félidő (0-0) a jó meleg, fenyőillatú szobában maradókat igazolta. A második nemkülönben. Pedig a szünet utáni háromnegyed óra elején Zombori Sándor hasonló bombagóllal lepte meg Török kapust, akár a bolíviai Galarsát. De csupán ennyi emlékeztetett a válogatott formára, mert Tóth hamarosan egyenlített, s ettől olyan zaklatottá váltak a Vasas labdarúgói, hogy hiába követett helyzet helyzetet, a legkiválóbb alkalmakat is veszni hagyták az otthoni környezet „hátrányától” szenvedő angyalföldiek. Várady Béla utóbb azt mondta: „Ne csodálkozzunk, hogy nem nyerünk, ha még egy méterről sem tudjuk a hálóba juttatni a labdát.” Az az ember vélekedett így, aki harminc méterről is képes volt lebontani a kaput... Ezen a mérkőzésen azonban csak tizenegyesből ért el gólt, de úgy tetszett, azzal a büntetővel győzni tud a Vasas. Csakhogy Kuti, a találkozó játékvezetője a Dunaújváros javára is ítélt egy tizenegyest és - karácsony ide, karácsony oda - Szepesi nem volt hajlandó Mészáros „Bubunak” ajándékozni a labdát. A meccs 2-2-vel zárult, a piros-kékek pedig úgy búcsúztak az óesztendőtől, hogy csak bámultak a dobogósokra. Na, nem túlságosan messziről, mert az élmezőny így festett: 1. Újpest 26 pont, 2. Videoton 25,3. MTK 25,4. Honvéd 24,5. Vasas 24. Ám, mielőtt krokodilkönnyeket kezdenénk hullatni, jobb, ha felidézzük: annak az 1977-es évnek a nyarán bajnoki címet ünnepelt az angyalföldi együttes, nem kevesebb, mint száz szerzett góllal, közte az európai ezüstcipős Várady harminchat „dugójával”. A jövőre százesztendős Vasas futballcsapata azóta sem nyert NB I-es aranyérmet. Vasas-Dunaújváros 2-2 (0-0) Fáy utca, 3000 néző. Jv.: Kuti. Vasas: Mészáros - Híres, Hegedűs, Komjáti, Kántor - Gass, Orosházi, Zombori - Kovács, Izsó (Becsei, 75.), Várady. Dunaújváros:Török -Tímár, Judik, Tóth, Staller - Repka, Sajó, Fajkusz - Bartók, Szepesi (Engelbrecht, 89.), Kuti. Gól: Zombori (52.), Tóth (57.), Várady (78., 11-esböl), Szepesi (80., 11-esböl). # , -? . ■ : Hegyi Iván Sprint Kiadó Magyarok NAGY pályán Bár nem Rettenetes Ivánról, a XVI. századi, megtébolyodott orosz cár elborzasztó rémtetteiről olvashatnak újabb szemelvényeket, mégis történelmi könyvet vásárolt, kapott ajándékba, emelt el (a nem kívánt törlendő) a kedves Olvasó. Itt és most a magyar labdarúgás történetének 48 legendás alakjáról rajzolt portré elevenedik meg szigorúan alfabetikus sorrendben, legalább olyan élményt nyújtva, mint amilyet ők maguk szereztek egykoron a nagyközönségnek. Nem csupán megannyi futballista, hanem néhány edző, játékvezető, sőt menedzser és riporter is teljes jogú főhőse ennek a kötetnek. Hegyi Iván szokásos erényeit csillogtatja: tárgyszerű, ám mégis olvasmányos. Az objektív tények a szubjektív véleményekkel, a szellemes címek a kísérteties emlékekkel ötvöződnek egésszé. Itt megtalálja Zsák a foltját, kiderül, hogy robbanékony és lobbanékony Farkas nem csupán a mesében létezik, és bizony akadt olyan tréner, aki sosem tett Lakatot a szájára. Az akció kedvelői korabeli újságcikkekből és személyes, már-már intim beszélgetésekből értesülhetnek a lenyűgöző cselekről, káprázatos gólokról, katartikus örömökről és - sosem múló fájdalmakról. Aki más jellegű akcióra vágyik, az is megkapja a magáét, Megrendelhető telefonon a 237-5060-as, faxon a 237-5069-es számon és e-mailben a sprintkiado@sprintkiado.hu címen. Mégiscsak gyönyörű, máig emlékezetes karácsony volt a XIII. kerületben hetvenhétben. .. Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa hiszen itt aztán lő a Puskás, repül a Nyű, sőt többek között leütnek két ávóst és brutális kegyetlenséggel, baltával gyilkolnak meg egy rádiót. A művet Iván - még véletlenül sem rettenetes - szóképei és fekete-fehér képek színesítik. A szerző Palotai és Puhl nagyvonalúságával vezet minket korokon és kór-okon, írói technikája Détári és Orth fénykorát idézi, a könyv pedig olyan keménykötésű, mint Mészöly, Szűcs és Garaba együttvéve. Hegyi úgy áradozik az egykori magyar futballról, mintha könyvből olvasná, pedig épp írja. Aztán homokszem kerül a gépezetbe. Puhl Sándor 1994-es vb-döntőjét követően a toll nem sercen tovább, a diktafon kikapcsol, a klaviatúra püfölése alábbhagy. A szerző zakatoló aggyal kutakodik újabb honi futballvilágsztár után, de átnyálazhat akárhány újságot, ülhet napestig lelátón vagy tévés archívumokban, törvényszerűen kudarcot vall. Ez az igazán rettenetes, Iván... Hajdü B. István
