XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-23 / 22. szám
2010. november 23. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Angyalföldi pálmafák Aknán a Bányász Ha valaki azt jósolta volna 1961 nyarán, hogy augusztus 27. és november 6. között a Tatabánya áll majd az NB I. élén, akkor ajö- vendó'mondóról valószínűleg sajnálkozva állapítják meg: hagymázas álmok gyötrik szegényt... Márpedig hat fordulón át a Bányász vezette a tabellát, melynek tetejére a nyolcadik hónap végén úgy került, hogy a Népstadionban gyó'zte le 2-0-ra az FTC-t. Azaz a tizenkettedik forduló - hétfői napon rendezett, de korántsem hétköznapi - zárómérkőzésére sem esélytelenül, sőt azzal érkezett Budapestre, hogy a második helyen tartja a bajnoki címvédő Vasast. Jelzem, azt is bolondnak nézték volna, aki előrevetíti: első három vidéki találkozóján egyaránt alulmarad a piros-kék együttes. Ám Ózdon, Pécsett és Salgótarjánban is kikaptak az angyalföldiek!!), igaz, a fővárosban remekeltek: a Fáy utcában (Győr 7-0, Szeged 4-1, Csepel 3-1), valamint a Népstadionban (MTK 2-1, FTC 3-2, Honvéd 3-2) minden addigi meccsüket megnyerték, és csupán a Megyeri úton vesztettek pontot (0- 0 az Újpest eŰen). A váratlanul nagy tétre menő Vasas-Tatabánya-találkozón az (is) volt a kérdés: vajon a legeredményesebb csatársor meg tudja-e bontani a legszilárdabb védelmet? Mert a korábbi fordulókban a XIII. kerületiek szerezték a legtöbb gólt (huszonnyolcat), míg a bányászok kapták a legkevesebbet (tízet). A jelek a pázsiton is arra utaltak: nehezebb iesz feltörni a komáromi „catenacciót” - a vendégek kispadján dr. Lakat, a kapun hét lakat -, mint a szenet felhozni a bánya mélyéről, mert hatvanhét percen át hiába támadott a Vasas, Grosics Gyula hálója érintetlen maradt. Ám a hatvannyolcadik percben Bundzsák Dezső olyan lövést küldött a bal felső sarokba, hogy azt még az Aranycsapat kapusa sem háríthatta, és a bombagóltól „bányaomlás” következett be. Két perccel később Szepesi Gusztáv a tizenhatoson belül elbuktatta Pál Tibort, Bundzsák pedig a tizenegyest sem hibázta el, majd a középkezdés után a piros-kékek nyomban megszerezték a labdát, és Mathesz Imre beadását a megzavarodott Szepesi a saját kapujába továbbította. Négy perc alatt 3-0! „Igazi rangadóhangulatban zajlott a mérkőzés” - írták az újságok, megjegyezve, hogy „Grosicsnak ezúttal nehéz napja volt”. A Képes Sport hozzáfűzte: „A tatabányaiak nem állhatták ellen a szédületes iramban, szakadatlanul rohamozó piros-kék csatársornak.” A Népsport sem fukarkodott az angyalföldiek dicséretével: „Mind a tizenegy Vasas-labdarúgó - Bundzsák és Machos vezényletével - kitűnően játszott. Ilyen teljesítményt a nyitányon, a Győr elleni 7-0-s győzelem alkalmával mutatott a bajnokcsapat.” Az angyalföldiek átvették a vezetést, de még mindig szokatlanul festett a tabella: 1. Vasas 17 pont, 2. Dorog 16,3. Tatabánya 15. Majd az őszi záráskor ez volt a helyzet: 1. Vasas 24,2. Újpest 23,3. Tatabánya 20. A szezon befejező játéknapján a piros-kékek 3-0ra verték a másik kiváló Bányászt, a Dorogot, hogy legjobbjaik néhány órával később repülőre szálljanak, és elinduljanak a válogatott szokásos dél-amerikai túrájára. A keretben öt angyalföldi játékos - Szentmihályi Antal, Mészöly Kálmán, Bundzsák, Farkas János, Machos Ferenc - kapott helyet. Aztán hazaérkezett a kvintett, és Kárpáti Bélával, Ihász Kálmánnal, /g Sárosi Lászlóval, Bakos Sándorral, ^ Berendi Pállal, Mathesszel, Kékesi Mihállyal, Pál Lászlóval, Pál Tiborral együtt annak rendj e és módj a szerint megnyerte a baj - nokságot. Igazán stabil csapat volt: Szentmihályi és Berendi valamennyi találkozón szerepelt, Ihász, Mészöly, Mathesz és Machos két-két, Pál Tibor három, Farkas négy mérkőzést mulasztott. Bundzsák húsz meccsével a „középmezőnyhöz” tartozott, nem úgy, mint a Tatabánya ellen... Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa Vasas-Tatabánya 3-0 (O-O) Fáy utca, 10 000 néző. Jv.: Aranyosi. Vasas: Szentmihályi - Bakos, Mészöly, Ihász - Bundzsák, Berendi - Farkas, Mathesz, Machos, Pál I, Pál II. Tatabánya: Grosics - Hetényi, Polgár, Molnár - Törőcsik, Szepesi - Sátori, Kazinczy, Lahos, Bíró, Deli. Gól: Bundzsák (68. és 70., a második 11-esből), Szepesi (71., öngól). Hegyi Iván Iprint Kiadó Él Magyarok NAGY pályán Bár nem Rettenetes Ivánról, a XVI. századi, megtébolyodott orosz cár elborzasztó rémtetteiről olvashatnak újabb szemelvényeket, mégis történelmi könyvet vásárolt, kapott ajándékba, emelt el (a nem kívánt törlendő) a kedves Olvasó. Itt és most a magyar labdarúgás történetének 48 legendás alakjáról rajzolt portré elevenedik meg szigorúan alfabetikus sorrendben, legalább olyan élményt nyújtva, mint amilyet ők maguk szereztek egykoron a nagyközönségnek. Nem csupán megannyi futballista, hanem néhány edző, játékvezető, sőt menedzser és riporter is teljes jogú főhőse ennek a kötetnek. Hegyi Iván szokásos erényeit csillogtatja: tárgyszerű, ám mégis olvasmányos. Az objektív tények a szubjektív véleményekkel, a szellemes címek a kísérteties emlékekkel ötvöződnek egésszé. Itt megtalálja Zsák a foltját, kiderül, hogy robbanékony és lobbanékony Farkas nem csupán a mesében létezik, és bizony akadt olyan tréner, aki sosem tett Lakatot a szájára. Az akció kedvelői korabeli újságcikkekből és személyes, már-már intim beszélgetésekből értesülhetnek a lenyűgöző cselekről, káprázatos gólokról, katartikus örömökről és - sosem múló fájdalmakról. Aki más jellegű akcióra vágyik, az is megkapja a magáét, hiszen itt aztán lő a Puskás, repül a Nyű, sőt többek között leütnek két ávóst és brutális- kegyetlenséggel, baltával gyilkolnak meg egy rádiót. A művet Iván - még véletlenül sem rettenetes - szóképei és fekete-fehér képek színesítik. A szerző Palotai és PuhI nagyvonalúságával vezet minket korokon és kór-okon, írói technikája Détári és Orth fénykorát idézi, a könyv pedig olyan keménykötésű, mint Mészöly, Szűcs és Garaba együttvéve. Hegyi úgy áradozik az egykori magyar futballról, mintha könyvből olvasná, pedig épp írja. Aztán homokszem kerül a gépezetbe. Puhl Sándor 1994-es vb-döntőjét követően a toll nem sercen tovább, a diktafon kikapcsol, a klaviatúra püfölése alábbhagy. A szerző zakatoló aggyal kutakodik újabb honi futballvilágsztár után, de átnyálazhat akárhány újságot, ülhet napestig lelátón vagy tévés archívumokban, törvényszerűen kudarcot vall. Ez az igazán rettenetes, Iván... Hajdú B. István Megrendelhető telefonon a 237-5060-as, faxon a 237-5069-es számon és e-mailben a sprintkiadoesprintkiado.hu címen.
