XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-03-14 / 6. szám
2007. március 14. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Lezárultak a 2007. évi Pedagógiai Napok Sikeres, eredményes rendezvénysorozat volt Bemutató foglalkozás a Gyöngyösi úti óvodában A várakozásnak megfelelően sikeresnek bizonyult a 2007. február 5.-március 2. között tartott XIII. kerületi Pedagógiai Napok. A rendezvénysorozat szervezői a XIII. kerületi önkormányzat képviselő- testületének Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága, a polgármesteri hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztálya, a XIII. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ, valamint az alapfokú intézmények kerületi munka- közösségei voltak. A program kiemelt célja volt, hogy a szakmai képviselet számára lehetőség nyíljon az oktatás területét érintő aktuális feladatok összefoglalására, a felmerülő nehézségek egyeztetésére, valamint a megoldás együttes kidolgozására. A komplex célokhoz összetett tárgyalási fórumot biztosítottak a szervezők. Óvodai és közoktatási konferenciák keretében, munkaközösségek és szekcióülések formájában került sor a XIII. kerületi nevelési és oktatási intézményrendszerben zajló tevékenység értékelésére, valamint az új, kompetenciaalapú tanítási módszertannal kapcsolatos tapasztalatok elemzésére. Az óvodapedagógiai konferencián a mese és játék, mint a készségfejlesztés kulcselemei kaptak hangsúlyt, melynek gyakorlata az óvodai nevelésben nem új keletű. A módszer közoktatásba történő átültetése azonban már közel sem rendelkezik ilyen tekintélyes múlttal. Éppen ezért komoly szemléletváltást követel meg tanártól, tanulótól egyaránt, hogy a korábbi frontális, szemtől szembe történő oktatást felváltsa egy keret- tantervi, készségfejlesztésre alapuló, munkacsoportokban történő tanulási gyakorlat. A közoktatási konferencián két előadás hangzott el, mely más-más megközelítésben, de ugyanazzal a kérdéskörrel foglalkozott. Elsőként dr. Pála Károly ügyvezető igazgató tartott előadást Ismeret, tudás, kompetencia címmel, melyben kiemelte, hogy a magyar oktatási rendszer fő hiányossága, hogy túlhangsúlyozza a tudás, ismeretszerzés szerepét, és nem fordít kellő figyelmet a készségfejlesztésre. Ettől torz, félFélidőben Félidejéhez érkezett a „ Tanulunk, hogy segíthessünk” című, a XIII. kerületi önkormányzat által - konzorciumban a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Alapítvánnyal és a Diótörés Alapítvánnyal - benyújtott, és a HEFOP (Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program) keretében támogatást nyert pályázat. A 2006 májusától 2007 decemberéig tartó projekt fő célkitűzéseként azoknak a szakembereknek a képzését segíti, akik tevékenységük során a munka- nélküliséggel fenyegetett emberek problémáira igyekeznek megoldást találni. A csoportmunkára fókuszáló, munkamotivációra alapuló tréningek és a különböző oktatási egységek (romológiai képzés, munkaerőpiaci ismeretek, együttműködési hálózat kiépítését segítő modulok, mentálhigiéniás tréningek) lehetőséget biztosítanak az elméleti és gyakorlati tudás bővítésére. A képzést kilencven szociális, gyermekjóléti, oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási területen dolgozó szakember kezdte meg. oldalas eredmény születik, melyben a tudás mennyisége, és nem annak alkalmazása jut szerephez, ez pedig messzemenő problémákat okozhat. A probléma kiküszöbölését a reális tananyagmennyiség, a tanulóközpontúság, a változatos tanulásszervezés, a tevékeny tanulói magatartás motiválása, a kooperáció, valamint a kulcskompetenciák fejlesztésében látta. Ezt követően dr. Józsa Krisztián tartott előadást A szociális készségekfejló'dése és fejlesztési lehetőségei témakörében. A szociális készségek, motívumok alapja a család, második állomása pedig az óvoda. A közoktatásban visszaszorul ennek a készségnek a tudatos fejlesztése, és inkább spontán módon zajlik a szociális attitűdök formálása. Az előadó ezt komoly veszélyforrásnak jelölte, mely visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezhet, és akár társadalmi beilleszkedési zavarokhoz is vezethet. Kiemelte, hogy a közoktatásban a különböző órákon más-más módszerrel ugyan, de figyelmet kell szentelni a szociális kompetenciák fejlesztésére. A pályázat félidei értékelésére 2007. február 27-én a XIII. kerületi önkormányzat tanácstermében került sor. A tanácskozáson Takács Ferenc önkormányzati képviselő, a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnöke, Karácsonyi Magdolna, a Szociális Osztály vezetője, a MIOK és a Diótörés Alapítvány képviselői, valamint Marosvölgyi János, a Fővárosi Munkaügyi Központ XIII. Kerületi Kirendeltségének vezetője vettek részt. Az értékelő tanácskozást Takács Ferenc nyitotta meg. A képviselő a projekten alapuló szakemberképzés fő előnyét abban jelölte meg, hogy az alapos szakmai tudással felvértezett szakemberek a kurzusokon további ismeretekkel gazdagodva, hatékonyabban tudják segítségnyújtásra alapuló munkájukat ellátni. A kerület vezetésének mindenképpen érdeke, hogy szakszerű segítségben részesüljenek a rászorultak. Ezért támogat minden olyan kezdeményezést, mely hatékonyan próbál hozzájárulni az adott területet érintő nehézségek, problémák felszámolásához. Az értékelési tanácskozás második hozzászólója a MIOK képviseletében Dobok Orsolya volt, aki kiemelte, hogy a képzésen leA közoktatási konferencia nyitányaként Holopné Schramek Kornélia alpolgármester asszonytól öt kitüntetett vehette át az Év Pedagógusa Díjat. Az alpolgármester asszony hét éve alapította ezt a díjat azzal a szándékkal, hogy elismerésben részesüljenek azok a kerületi pedagógusok, akik munkájukkal komoly erőfeszítéseket tesznek a kerületben folyó oktatási tevékenység színvonalas működtetéséért. Az alpolgármester asszony a közoktatási konferencián kiemelte, hogy a magyar közoktatás helyzete nem megfelelő, a változtatás mindenképpen sürgető feladat. Ennek szükségességét a kerület vezetése már korábban felismerte, így mindezt figyelembe véve alapozta meg az adott területet érintő koncepciók kialakítását, gyakorlati megvalósítását. A Pedagógiai Szolgáltató Központ a visszajelzések alapján eredményesnek ítélte meg a közel egy hónapig tartó programsorozatot. Kiemelték, hogy reményük szerint a konferencia hozzáj á- rult ahhoz, hogy az érintett kerületi intézmények további sikereket érjenek el a jövőben is. Várkonyi Rita hetőség adódott, hogy a szakemberek megismerkedjenek a pályaorientációs és korrekciós tanácsadás lényegi elemeivel, az álláskeresési technikák módszerével. Az előadó hangsúlyozta, hogy a program jelentős célkitűzése a szemléletváltás meghonosítása, amely által a bürokrata ügykezelést felváltja a szolgáltatói magatartás, így az úgynevezett szociális érzékenyítés fontos pillére a projektnek. A program megvalósításának első stádiumában nehéz feladatnak bizonyult az eltérő háttérrel érkező, különböző munkaterületen dolgozó szakemberek gondolatainak, kommunikációjuknak ösz- szehangolása. Álláspontja szerint azonban a kezdeti nehézségek után kedvező tapasztalattal zárták az első félév munkáját. Hasonlóan pozitív mérleget állított fel a Diótörés Alapítvány is a projekt kivitelezésének első felével kapcsolatban. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a munkának hasonló sikerekkel, az esetleges problémákból okulva tovább kell folytatódnia. A megkezdett út jónak bizonyul, de kell erő ahhoz is, hogy végigmenjenek rajta. V.R. „Mit kíván a magyar nemzet?" 1848 tavaszára emlékezünk. Egy olyan országra, ahol Széchenyi István szavaival már „a gőzhajók sem bírják a feudalizmus szagát”. De akkor már hosszú esztendők óta kongatták a harangot azok, akik el akarták temetni a múltat, melynek ideje végleg lejárt. A reformkor küzdelmeinek vezéralakja, Kossuth Lajos például az 1832/36. évi országgyűlés után, amikor megbukott a jobbágyfelszabadítás ügye, megfogadta: „E naptól kezdve egy célt tűzök magam elé: a föld felszabadítását a jobbágyság bilincseitől. Nem tetszett a méltóságos aristoc- ratiának az örökváltsági Jó lesz a francia forradalom, 1789. Nem nyugszom, míg keresztül nem viszem. ” Ám, amint Jókai Mór megállapította: „Petőfi merész föllépése nélkül ki tudja meddig elforgatták volna a politikusok a szóbeszéd archimedesi csavarni... ” Csakhogy: 1848. március 13-án fellángolt a bécsi forradalom, és Petőfi volt az, aki felismerte: „tenni kell, és mindjárt holnap... ”, vagyis március 15-én hajnalban kezdődtek az események. „Mit kíván a magyar nemzet?” - ezt fogalmazták meg a márciusi ifak a történelmi 12 pontban, melyet a Nemzeti dal gyújtó hatású soraival együtt ki is nyomtattak, és a szabad sajtó ezen első hírnökeit „ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. olvassuk Petőfi naplójában. Pest városában indult történelmünknek talán legdicsőbb korszaka, melynek hősei példaképként világítanak nekünk másfél évszázada. De a sugárzó fényes üstökösök mellett sok ezer szerényebb pályát befutó közéleti személyiség tevékenysége segített abban, hogy a csillag- sorsúak betölthessék küldetésüket. A nem mindennapi idők hétköznapi, józan embere volt például Rottenbiller Li- pót főpolgármester, aki a győzelem hónapjaiban, majd a tragédiákkal terhes, önkényuralomtól megbéklyózott években vezette és szolgálta a várost. Az Ellenzéki Kör összejövetelein otthonos Rottenbiller Lipótot nem érte készületlenül a nagy nap. A márciusi ifak küldöttségét a városháza üléstermében a szabadság első hírnökeiként üdvözölte, majd a tömegnek Vasvárival és Jókaival együtt lelkesítő beszédet tartott, és a tizenkét pont követeléseit vita nélkül aláírta. Megszervezte a polgárőrséget, városépítési kérdésekben pedig többször tárgyalt Széchenyivel. A márciusi forradalom vívmánya volt, hogy a jobbágyság bilincseit örökre összetörték. A nemzet függetlenségéért vívott harcra a magyar történelem leghíresebb verse buzdított: „Talpra magyar, hí a haza!/Itt az idő, most vagy soha! / Rabok legyünk vagy szabadok?/ Ez a kérdés, válasszatok!” Imre Erzsébet
