XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2006-01-18 / 1-2. szám

Újat akarnak venni Lassan nem lesz szükség tévészerelőre 6 TIZENHARMADIK N éhány évvel ezelőtt még minden kreatív és ügyes kezű fiúnak azt javasolták, tanuljon autó- vagy tévészerelő­nek. Ezek a szakmák felértek egy fő- nyereménnyel: biztos munkát és megélhetést ígértek. De az idők vál­toznak, mégpedig viharos gyorsa­sággal. Szinte egyik napról a másik­ra alakult úgy a piaci helyzet, hogy a tévészerelőknek ma már senki nem merne nagy jövőt jósolni. Akad még mesterember Manapság vannak a márka- szervizek, amelyek „nagyban” dolgoznak: a vevőkkel, megrende­lőkkel való személyes kapcsolatra se idő, se lehetőség. És vannak a hirdetési újságokban magukat kí­tisztelet a kivételnek - bizony sok a kókler. Ezek nem nagyon értenek a javításhoz. Legombolják a kiszál­lási díjat, és azt javasolják, ve­gyünk új készüléket. De, szerencsére, akad még egy­két olyan mester, aki a lehetetlent is megpróbálja, hogy működésképes­sé tegye kedvenc táskarádiónkat, musiccenterünket, távirányítónkat vagy éppenséggel televíziónkat. Egy Csanády utcai kicsi üzletben több mint tíz éve dolgozik a szakma egyik tudora, Tausz György, akit a fél ke­rület már évtizedek óta ismer, a má­sik fele pedig az elmúlt tíz évben is­mert és szeretett meg. Mint mondja, már nyolcéves gyerekként csinált rádiókat, és ér­deklődéssel figyelte a nálánál na­gyobb házbeli fiút, aki a Kandóba járt, és tévékamerát épített. A csa­ládja a gyógyító szakmákban jeles­kedett: édesapja orvosi műszerész­mester, utóbb pedig az orvosi mű­szer szövetkezet elnöke volt, nagy­bátyjára, Tausz Ernőre, a Visegrádi utcai rendelőintézet fogorvosára pedig bizonyára ma is sokan emlé­keznek. Ő viszont úgy döntött, hogy inkább a rádiók és tévék dok­tora lesz. Amint leérettségizett a Madách gimnáziumban, jelentke­zett a Landler Jenő iskolába, ahol háromévi tanulás után híradásipa­ri technikusi oklevelet kapott. Tudását jól tudta kamatoztatni a honvédségnél is, és mikor lesze­relt, a Gelkánál helyezkedett el té­véműszerészként. Nagy álma azonban az Orion márkaszerviz volt, ahová csak megalapozott tu­dással lehetett bekerülni. Neki 1969-ben ez sikerült. Két év után úgynevezett kiszálló műszerész lett, a területe a XIII. kerület és Új­pest egy része volt. Majd’ húsz évig járta Újlipótvárost és Angyalföl­det. Sok személyes jó ismerőst, ba­rátot szerzett. A rendszerváltozás azonban az ő életébe is beleszólt. 1990-ben megszűnt az Orion-gyártás, a szer­vizből kft. lett, aztán egy részét el­adták. - Amikor Herrenböck úr megnyitotta az üzletét, engem kért meg a vezetésére - emlékszik visz- sza Tausz György a közel másfél év­tizeddel ezelőtt történtekre. - Nem vállaltam, mert továbbra is gyako­rolni akartam a szakmámat. Mivel jól beszélek németül, később még­is elcsábított a nagykereskedésébe. A kereskedelemnek nincs jövője A következő években főleg tár­gyalni jártam, de mivel mindig is szerettem emberekkel kommuni­kálni, jól éreztem magam ebben a szerepben is. Ez az idilli állapot azonban csak 1994 végéig tartott, amikor is „kitört” a kőkemény kapi­talizmus. Bejöttek a nagy multik, és hirtelen hatalmas verseny alakult ki. Akkor már látni lehetett, hogy a ke­reskedelemnek nincs nagy jövője. Édesanyám látta meg ezt az el­adó üzlethelyiséget. Olcsón hozzá­jutottam, és egy kitűnő kollégám­mal bt.-t alapítva, 1995 áprilisá­ban munkához láttunk. Éppen öt­venéves voltam akkor. Jól indult a bolt, mert akkoriban sokan hoztak különféle műszaki cikkeket kül­földről. Aztán a társam nyugdíjba ment, és ma már magam is nyug­díjasként dolgozom. Amíg beszélgetünk, többen is megfordulnak az üzletben. Egy idősebb asszony csak beköszön. Fiatal férfi érdeklődik, elkészül-e a tévéje másnapra. Egy középkorú nő a táskarádiójáért jött, egy húsz év körüli fiú pedig távirányítót mutat, és kérdezi, lehet-e még vele valamit kezdeni. Merthogy hat- százvalahány forintért látott újat valamelyik szupermarket hirdeté­sében. - Az már eleve „kuka” - összegzi véleményét a mester, és ígéri, megreparálja a régit. Ami azonnal feltűnik: bárki is jön, Tausz György papír nélkül is azon­nal tudja, mit hagyott nála, és hogy áll a javítás. A szerelőnek is haladnia kell a korral- Mindenkivel személyes a kap­csolatom - ad magyarázatot. - Hozzám többnyire visszatérő ve­vők jönnek innen, a környékről. Van, aki le is szokott ülni pár percre kicsit beszélgetni. Persze akad, aki messziről érkezik, mert tudja, hogy ha máshonnan elküldték, nálam még van remény. Régebben adás­vétellel is foglalkoztam, de felhagy­tam vele. Újat akarnak venni az em­berek. Van, aki idehozza a tévéjét, de látom rajta: örülne, ha azt mon­danám, vegyen inkább egy újat.- A technika rohamléptekkel halad. Lehet-e ezzel lépést tartam?- Ma egy új videó egészen más­képp néz ki belülről, mint tíz évvel ezelőtt. De én azt mondom, hogy akkor - szakmai szemmel - „szebb” volt. Most egy panelen vannak az alkatrészek, és csak az egész panelt lehet kicserélni. Per­sze a szerelőnek is haladnia kell a korral. Nézze, erre a mesterségre születni kell. Jó diagnosztának kell lenni, és a logikus gondolkodás sem árt. A régi értelemben vett rá­dió- és tévészerelői munka lassan meg fog szűnni. Már én sem a pén­zért csinálom, kizárólag hobbiból. A fiam fogtechnikus, ő biztosan nem viszi tovább a szakmát. Né­hány év múlva abbahagyom, és el­adom az üzlethelyiséget. Csop Veronika XIII. kerületi lakosként évek óta figyelem a Pozsonyi út forgalmát. Közlekedem a környéken trolival, gyalog, autóval és kerékpárral is. Soha nem értettem a közlekedés szervezőit, hogy miért nem tesz­nek valamit a trolibusz Pozsonyi úti zavartalanabb haladása érde­kében. Tarthatatlan állapot, hogy a troli gyakran csak félóra alatt jut el a Szent István parktól a végállomásig. Laikus közlekedőként arra gon­doltam, a trolinak külön sávot kel­lene kialakítani, hogy elsőbbséget élvezzen az araszoló autók mellett. Igaz, ennek akadálya a sok parkoló autó, nem ritkán két-két sorban! Aztán jött a zsákutcás megol­dás. Első pillanatban úgy tűnt, hogy a tömegközlekedés számára ez járható út. Igaz, a közlekedés szervezői elfelejtették értesíteni a lakosságot a forgalomváltozásról. A mai napig sem terelik időben a rakpartra a hídra igyekvőket, így a Pozsonyi úton továbbra is torlódik a forgalom - nem a Budai Nagy Antal utcáig, csak a Katona József utcáig. A menekülő útvonalakat kereső autósoktól zsúfoltabbak a mellékutcák, araszolnak az autók a Pannónia utcában is. A troli a délutáni csúcsforgalomban to­vábbra is lépésben halad a Szent István parktól, igaz, „csak” a Kato­na József utcáig. A Pozsonyi út vé­gét pedig két betontorlasz csúfítja. Szakembereknek megfontolás­ra javaslom: legyen a Pozsonyi út a ■ Mándoki Györgyné Irénke néni iyj 1906. január 13-án Budapes­ten született. A VI. kerület­ben nevelkedett, iskoláinak befeje­zése után 1925-ben tisztviselő lett. A Kartács utcában 1934 óta la­kik. 1950-ben ment férjhez, 26 éve özvegy, hozzátartozója nincs. Születése óta mindig volt kutyá­ja, jelenleg Tücsi vigyáz Irénke néni­re, így soha nem érzi magát egyedül. 1987 óta ellátottja a gondozási központnak. Szent István parktól a Budai Nagy Antal utcáig észak-déli irányban egyirányú (párhuzamosan, ellen­kező irányban a Hollán Ernő utcá­val). Megfigyeltem: a Pozsonyi út­nak ezen a szakaszán a déli-északi forgalom nem olyan jelentős, hogy az egyirányúsítás a környező utcák forgalmát jelentősen terhelné. A déli-északi forgalom maradna a rakparton. A Pozsonyi út két észak-déli forgalmi sávjának egyi­kén haladhatna a troli akadálytala­nul. A Jászai Mari térről továbbra is elsőbbséget élvezve lehetne a hídra kanyarodni, de a Pozsonyi útról is fel lehetne jutni a hídra. A Jászai Mari téren parkoló autóknak nem kellene átmenni Budára ahhoz, hogy eljussanak a Nyugati térre, ők a Budai Nagy Antal utcán jobbra kanyarodva maradhatnak Pesten. Bár tudom, hogy igazán jó meg­oldás nem létezik, hiszen több az autó, mint amennyit a jelenlegi út­hálózat elbír, de talán így a trolik valóban gyorsabban haladhatná­nak a Pozsonyi úton, a Katona Jó­zsef utcából könnyebben lehetne kikanyarodni a rakpartra, és akik a Pozsonyi útról akarnak feljutni a hídra, azok sem akadályoznák a troli forgalmát. Kérem, fontolják meg az illeté­kesek. Lehet, hogy ez a változat ke­vesebb bosszúságot okoz a kör­nyéken közlekedőknek. Tisztelettel: egy Dráva utcai lakos A napi meleg étel házhoz szál­lításában és a bevásárlásban kér se­gítséget. Mozgékony, a háztartási munkákat: mosást, hétvégi főzést maga végzi. Szeret piacra járni, bel­városi kirakatokat nézegetni. Már régóta nagy izgalommal készül a 100. születésnapja meg­ünneplésére. Most eljött ez a nap is, kívánjuk, hogy még több éven keresztül kö­szönthessük őt jó erőben és egész­ségben. náló házhoz jövők, akik között ­Tausz György - erre a mesterségre születni kell Irénke néni 10O éves Megoldás a Pozsonyi úti „káoszra” Tisztelt szerkesztőség!

Next

/
Oldalképek
Tartalom