XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-05-04 / 9. szám
sok birtokba tudják venni a területet és magukénak érzik a saját városrészüket. Ilyen közterületi rehabilitáció eleme lehet park és j átszótér kialakítása üres területen. Szintén sokat javítana a lakókörnyezet vizuális minőségén, ha a környéken található nagy kiterjedésű tűzfalak fantáziadús „felöltöztetésére”, azaz művészi értékkel bíró díszítésére egy tervpályázatot írnának ki, vagy a lakosságot vonnák be. Ennek Nyugat-Európában komoly hagyományai vannak, és az emberek túlnyomó többsége örömmel tekint ezekre a szürkeséget megtörő falfestményekre, dekorációkra. A tömb határán, a MÁV területén a Vágány utca kiépítése, valamint a VOLÁN-telep funkcióváltása adhat majd új lendületet a térség rehabilitációjának.- Hírnök-------------------------Szodális rehabilitáció A rehabilitációs területeken - a szociális szempontok figyelembevételével - a sikeres programok záloga a különböző ágazati stratégiák összehangolása. 1. A tartós munkanélküliség kezelése: a leromlott területen nagyszámban élő tényleges és tartós munkanélküliek (nem csak a regisztráltak, hanem az aktív korú munkaképes, de legális munkával nem rendelkező lakosság) problémáját korlátozott mértékben képes kezelni a közhasznú és közcélú foglalkoztatás (csak a közszférában teremthetők ilyen állások). A munkanélküliség kezelése leginkább nem kerületi feladat, a sikeres rehabilitáció érdekében a kerületnek pro-aktív módon kell fellépnie, illetve javasolt kooperáció kiépítése a fővárossal. 2. Az oktatás fejlesztése hosszútávú feladat, ami évek múltán hoz eredményt. Az alapszintű oktatás - mivel az a kerület hatásköre - lehetőséget teremt a kerület számára - a szülői elégedettség alapján hogy aktívan befolyásolja a felnövekvő generációkat annak érdekében, hogy tehetségüket kibontakoztassák, és kompenzálni tudja hátrányos helyzetét, integrálódni tudjon a társadalomba. Ennek két kiemelt helye az óvoda és az általános iskola. A gyermekek iskolai beilleszkedése és eredményes tanulása szempontjából meghatározó szerepet tölt be az óvoda. Az óvodába rövid ideig járó gyerekeknél, amennyiben hátrányos helyzetű családokból jönnek, gyakran hiányoznak az alapkészségek, amelyek hozzájárulnak a sikeres iskolai szerepléshez. Ez különösen a roma gyerekeknél okoz problémákat. A bölcsőde és az óvoda szerepe összekapcsolódik a szociális munkával, foglalkoztatási programokkal és átképzési lehetőségekkel. Az étkezési támogatást nyújtó óvodai ellátás esélyt ad a szülőknek, hogy - amennyiben munkanélküliek - újra munkába tudjanak állni. Ez irányban a kerület már jelentős lépéseket tett. Az iskolai oktatás biztosíthatja hosszú távon a képességfejlesztést, a rehabilitáció sikerét, lehetővé téve a hátrányos helyzetű gyerekek sikeres munkaerő-piaci és társadalmi integrációját. Az alkalmazandó komplex differenciált fejlesztést biztosító pedagógiai programok célja a személyiség fejlesztése, az alapismeretek, készségek elsajátítása mellett az iskolai lemorzsolódás minimalizálódása, és az, hogy a gyerekek sikeresen tudjanak az általános iskola után is az oktatásban részt venni. A roma gyerekek esetében fontos, hogy a szociális hátrányaik ellensúlyozása mellett az iskola felvállalja a kulturális identitásuk kialakulásához elengedhetetlen értékek közvetítését. A helyi közösség fejlesztésében fontos szerepet tölthet be az iskola, hiszen számtalan oktatási és képzési program színteréül szolgálhat, és a kulturális identitás, a szomszédsági tudat kialakulásának egyik kiemelt helye lehet. Ehhez az kell, hogy a körzeti iskola biztosítsa az értelmes szabadidő eltöltésének lehetőségét is. Az ifjúsági és egyéb kulturális programok szervezése nagy arányban lecsökkentheti az utcán cél nélkül csellengők számát, ami a leromlott városnegyedek egyik legnagyobb problémája. 3. Az aktív szociális munka koncentrálása a területre biztosítja a pénzbeli támogatások kiegészítését, mivel azok nem minden lakossági csoport esetén egyenlően hatékonyak. A szociális munka feladata, hogy alternatívákat nyújtson az arra rászorulóknak, segítse őket a meglévő lehetőségek (ideértve a támogatásokat és a különféle foglalkoztatási, szociális, egészségügyi stb. szolgáltatásokat) elérésében, a szükséges információk, életvezetési tanácsok nyújtásával. A két terület fizikai közelsége felveti a rehabilitációs folyamatok összekapcsolásának lehetőségét is. Az erősebb szinergia létrehozását jelenleg a Lehel utca akadályozza. Ismerve a körülményeket, ezt kifejezetten szerencsésnek nevezhetjük, hiszen két kisebb kiterjedésű krízisterületet könnyebb kezelni, mint egy nagyobbat. Amennyiben a rehabilitációs folyamat legalább az egyik helyen érezhetően és visszafordíthatatlanul beindul, szerencsés a két terület jobb összekapcsolása. Ennek egyik megoldási módját jelenthetik a köztéri fejlesztések a Lehel utca mentén. Lakás és lakhatás a XIII. kerületben A XIII. kerület Budapest egyik legsokszínűbb területe: megtalálható benne egy nagyobb kiteijedésű városias mag, elszórt kertvárosi övezetek, átmeneti zónák vegyes beépítéssel, de vannak benne kiterjedt paneles lakótelepek és lakótelepek az ötvenes-hatvanas évekből is. Mint Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő kerülete, óriási lakóingatlan-beruházások valósultak meg és vannak folyamatban, amelyek nemcsak a kerület lakásállományának nívóját növelik, de mostanáig parlagon heverő vagy korábban ipari funkciójú, de jelenleg alulhasznosított területeket vonnak be a fejlesztésekbe. A beruházások volumenét mutatja, hogy az elmúlt két évben több mint kétezer lakás került átadásra. A kerület önkormányzati tulajdonú lakásállománya vegyes képet mutat. Az elmúlt évek elidegenítései és felújításai valamelyest javítottak az állomány minőségén, összességében az önkormányzati tulajdonú lakások komoly százaléka alulmarad az elvárható komfortfokozatnak. Az önkormányzat hosszú távú célja - ahogyan azt önkormányzati lakás- és helyiséggazdálkodási koncepció megfogalmazza - ennek a lakásállománynak a tudatos átformálása. Legfontosabb eleme, hogy a jelenlegi, körülbelül 7300-as lakásállomány a közeljövőben csökkenjen, és ezzel párhuzamosan minőségileg javuljon. Összvárosi szempontból kiemelten fontos a városhatáron belüli új, városias lakóterületek kialakítása, ezzel is csökkentve az elvándorlást és az agglomeráció elszívó képességét. A kerület jövője szempontjából fontos kérdés, hogy miként növekszik a kerület lakásállománya és lakóinak száma, illetve miként változik lakóinak összetétele. Áz új beruházások, amellett, hogy hosszú távon indokolttá tehetnek intézményfejlesztéseket közvetlen környezetükben, hozzájárulhatnak a jelenlegi demográfiai trendek megfordításához vagy legalább megállításához. Remélhető, hogy ennek segítségével a kerület népességére jellemző elöregedés megfékeződik. Várhatóan hozzájárul egy magasabb státusú és magasabb jövedelmű réteg megtelepedéséhez a kerületben, megtartva a jelenlegi lakosság valamennyi rétegét is.6 Az új beruházások vonzása az egyik prioritása kell hogy legyen a kerület vezetésének. Legalább ilyen fontos a már megkezdett modernizációs program folytatása. Ez jelenti az önkormányzat saját lakásállományának modernizálását-esetleg új, jó állapotú lakások vásárlását-, de jelenti a társasházak modernizációs szándékának támogatását. A kilencvenes évek elején és közepén lezajlott széles körű privatizáció számos olyan embert/családot is tulajdonosi pozícióba jutatott, akiknek nincs meg a megfelelő anyagi hátterük saját házuk fenntartása és fejlesztése érdekében. Hiányosságok azokban az esetekben is észlelhetőek, amikor az anyagi háttér nem hiányzik. A felaprózódott tulajdonosi struktúra és a tulajdonosi hozzáállás lassú kialakulása számos esetben a fejlesztést gátoló tényezővé válik. Összességében elmondható, hogy a lakásügyekkel kapcsolatos önkormányzati középtávú stratégia kulcseleme kell hogy legyen a lakófunkciók megtartása és bővítése a kerületben, mindemellett a kerület lakásállományának modernizálására kell törekedni. Fejlesztési javaslatok Társasházi modernizáció támogatása, lakótelepek problémáinak kezelése Mivel a kerület lakásainak túlnyomó többsége társasházakban található, kiemelt feladat kell hogy maradjon a társasházi felújítás támogatása. A támogatás nemcsak anyagi támogatást jelenthet, hanem segítséget is a problémás ügyekben való eligazodásban, illetve tanácsadást a közös képviselőn keresztül. A közös képviselőkkel való kapcsolattartás egyik eleme az önkormányzat és a társasházak közötti kapcsolatnak. Más típusú problémát vet fel a lakótelepek helyzete. A XIII. kerületben közel 15 000 paneles technológiával épült lakótelepi lakás található. Ezek sok szempontból nagyon kellemes lakhatást biztosítanak - nagy a zöldfelületek aránya, jó az intézményi ellátottság, megoldott a tömegközlekedés -, ám figyelembe kell venni a jelenlegi ingatlanpiaci tendenciákat, amelyek kifejezetten a lakótelepi lakások leértékelődése felé mutatnak. A kerület nagy paneles lakótelepei az ingatlanpiacon jól pozícionáltak, mégis javasolt egy külön lakótelep-felújítási koncepció elkészítése, amelyik hosszútávon kijelöli a lakótelepi modernizáció irányvonalát. Fajsúlyos problémaként kell kezelni a házak külső-belső megújítását és a parkolási probléma kezelését. A kerület arculatát alapjaiban határozza meg az épületállomány külső fizikai megjelenése. Ezzel a kérdéskörrel hangsúlyosan kell foglalkozni - kezdetben mintaprojektek (homlokzatfelújítások, egységes utcafrontok) megvalósításával. ^ Az új lakásépítésekkel kapcsolatos probléma, hogy hosszú távon a kis lakások túlsúlya - még ha jelenleg a keresleti igény ezen ingatlanokra jelentős is - a lakásmobilitás gátjává válik. Ez leginkább szociológiai és nem ingatlanpiaci, építészeti probléma. 2005. MÁJUS 4. 113 További befektetők vonzása a kerületbe A XIII. kerület az ingatlanbefektetők által egyik leginkább felkapott terület Budapesten. A már befejeződött építkezések mellett olyan, fővárosi szinten is jelentős beruházások vannak folyamatban, mint a FOKA-öböl beépítése. Folytatva a jelenlegi kerületi politikát, kihasználandó a befektetői lelkesedést, javasolt, hogy a kerület a továbbiakban is célul tűzze ki nívós lakóterületek létrehozását. Ennek érdekében tegyen meg mindent színvonalas befektetők kerületbe csábítása érdekében, és igyekezzen az építészeti minőség garantálása mellett a befektetőket arra ösztönözni, hogy jelentős közterületi beruházásokat - mint sétálóutcák kialakítása, vagy több utca fásítása - is hajtsanak végre. Ä kerületnek minden esetben abból kell kiindulnia, hogy az eddigi innovatív politikája eredményeként ma a területén épített lakások magas piaci értékkel rendelkeznek, sikk lett a kerületbe költözni. Mindemellett fontos vigyázni arra is, hogy a kerület megőrizze jelenlegi értékeit, és a beruházások egy-egy terület már kialakult és jónak tartott arculatát ne változtassák meg. Például a kertvárosi területekre ne épüljenek óriási társasházak. Az önkormányzati lakásállomány modernizálása A kerület fejlesztési koncepciója 2006 végére a jelenlegihez képest csökkentett lakásállománnyal számol, ami mutatja az önkormányzat és a vagyonkezelő eltökéltségét a lakásállomány átalakítása ügyében. Ázzál is számolhatunk, hogy középtávon eléri a kerület az általa kívánatosnak tartott 6000-es önkormányzati lakásszámot. A szanálások és elidegenítések befejeztével feladat a megmaradt lakásállomány modernizálása, és további önkormányzati bérházak és fecskeházak építése. Fejlesztési területek a Duna menti sávban (északi belváros a Dráva utcától a vasúti hídig) A főváros látképének egységét a Duna jelenti. A Duna és a város kapcsolatát elsősorban a belvárosi, pesti és budai Duna-partok, a rakpartok és a mögötte épült városszövet összetartozása vagy elszigeteltsége mutatja. A budapesti városi, vízparti környezet eddig jórészt kéttípusú Duna-város kapcsolatból állt (a hidak összekötő funkcióján túlmenően): a belvárosi klasszicista és eklektikus épületsorok előtti rakpartok, kikötőkkel, lejáró lépcsőkkel, és mindezek alján a folyóval; illetve a déli és északi Duna-szakaszok (Római part, Kopaszi-gát, Budatétény stb.) közvetlen vízparti kapcsolatokkal, vízisport-területekkel. Mindkét kapcsolatrendszer tradicionális és szerves része a város fejlődésének. Napjainkban új Duna-város kapcsolatok körvonalazódnak a déli, Soroksári út menti és a Csepel-északi városrész előtt, illetve északon, a XIII. kerületben. Területileg az északi, Váci út menti dunai kapcsolatok fizikailag eddig is léteztek, a Dunát ipari célokból „használó” üzemek (pl. Hajógyár, egyéb ipari funkciójú létesítmények) miatt a lakosság számára nem vált lehetővé a folyóval való kapcsolatteremtés. Az új beépítések során cél, hogy olyan vízparti közterületek szülessenek, amelyek nem kizárólag az adott lakóegyüttes számára jelentenek dunai kapcsolatot (lezárt Duna-partokkal, közterület jellegű magánterületekkel), hanem közösségi terekként működnek, és a jelenlegi belvárosi Duna-korzó és felső rakpart vonalát, illetve annak funkcióit északi irányban hosszabbítják meg (északi korzó). Budapest térszerkezetében egyedülálló helyet foglal el ez a zóna, mert a legfontosabb közlekedési folyosók, a Nagykörút, Váci út és a Róbert Károly körút, valamint a legfőbb természeti térelem, a Duna határolja, illetve tárja fel ezt a területet. Ezek a tényezők kiemelkedő jelentőségűvé teszik az említett területet. A terület konfliktusoktól korántsem mentes: megoldandó probléma a Népsziget rekreációs hasznosítása, a vízi lakóbódék sorsa, illetve a sziget és a vele szemben lévő, leendő parti lakóegyüttesek és a sziget jellegének összhangja. Megjelennek az új lakóterületek lakosságának várható problémái: a közlekedés, a közterületi/zöldfelü- leti igények vagy az intézményi ellátottságot illetően. Egyértelmű, hogy az ingatlanfejlesztési dinamizmus páratlan lehetőségeket ad a kerület számára az új Duna- parti arculat megformálásában, illetve annak évtizedekre való konzerválásában. Ha a parti sáv a Margit híd vonalától folytonossá tehető, a közterületi és zöldfelületi ellátottság egyfajta ökológiai folyosóvá válik, akkor közel megduplázható a főváros vízparti közterületeinek a hossza. Mindezen fejlesztések azonban szorosan összefüggnek a rakpart meghosszabbításával. A fejlesztés (rakparthosszabbítás) akkor javasolható, ha a parti területeken a rakpart fölött olyan zöldfelület sáv alakítható ki, amely a forgalmat mind vizuálisan, mind a zajhatásokat tekintve elszigeteli, és külön válnak a felső közterületek a gépjárműforgalomtól. Egyúttal javasolt a rakparti út megépítésével az újlipótvárosi területek hatékony forgalomcsillapítása, az átmenő forgalom lehetőségeinek drasztikus csökkentése (lásd: Újlipótváros fejlesztési javaslatai). A parti sáv - az ingatlanfejlesztések paramétereit tekintve jobbára a tehetősebb rétegek számára fog otthont jelenteni - kell hogy rendelkezzen olyan közösségi közlekedési kapcsolatokkal, amelyek kedvezőbb feltételeket kínálnak a Belvárosba jutást tekintve, mint az egyéni gépjármű-közlekedés. Ilyen megoldás lehet egy vízi összeköttetés a FOKA-öböl térségétől a Belvárosba (hajó, szárnyashajó), illetve ráhordó viszonylatok szervezése a 3-as metróra, valamint a volt vizafogói iparvágány helyén létesítendő közúton trolibuszvonal kiépítése és összekötése a jelenlegi 75-ös vonallal. Fejlesztési javaslatok Emberléptékű ingatlanfejlesztések az új északi Belvárosban A kerület fővárosi szinten páratlan lehetőséggel rendelkezik az alulhasznosított Duna-partokat illetően: a meglévő, beépített fővárosi partszakaszok megduplázását jelentheti, ha 2008-2010-re felépülnek a Duna menti lakóterületek. Az ingatlangazdálkodás építészeti értékteremtéssel kell hogy párosuljon, hiszen a ma még jobbára kopár Duna-partok arculata évszázados méretekben mérhető időszakra meghatározóvá válik. A több ezer új lakás és a tízezer körüli új lakó befogadására épülő lakóegyüttesek és luxus partok az elkövetkező évtizedekben éppoly markáns elemei lesznek a fővárosnak (egy leendő északi belváros formájában), mint száz évvel ezelőtt a belvárosi felsőrakpart házai az építésük időszakában. Ráadásul a tervek szerint nemcsak új térszerkezeti elemként jelennek meg ezek az épületek, hanem egyfajta új életmód felélesztését is tervezik a beruházók, azoknak a jómódú vásárlóknak a szokásait alapul véve, akik ezeken a helyeken fognak letelepedni. A FOKA-öböl jachtkikötővé alakításával Budapesten egy eddig kevéssé elterjedt életstílus fog kibontakozni a közeljövőben. Á Duna- part ugyanakkor itt sem zárul be a város lakossága előtt, hanem épp ellenkezőleg, egybefüggő közterületekként meg kell hogy nyíljanak. A Belváros északi (és egyben déli) eltolódása esélyt ad arra, hogy a városszerkezetileg „belvárosnak” nevezett néhány kilométeres dunai szakasz (a Parlamenttől a Szabadság hídig) néhány év alatt megduplázódjon, és a Lágymányosi hídtól a leendő Aquincumi hídig közel folytonos legyen. A part menti ingatlanok arculata egy folytonos városias egységnek tekintendő, amely funkciójában a XIII. kerületben jobbára a lakójellegével dominál, de karakterével - a Duna felől nézve is - már a város szerves részévé válik. A fejlesztések során az egységes építészeti arculat fontos, az ingatlanok közötti terek és közterületek harmóniája fel kell, hogy oldja az intenzív beépítésmód okozta zsúfoltságot. A kerület feladata, hogy megfelelően koordinálja a folyamatokat, és a befektetőkkel együttműködve tudja a fejlesztéseket - akár PPP konstrukciókkal is - segíteni. Duna-parti ingatlanfejlesztésekhez kapcsolódó közterület-fejlesztés Az új, parti lakóingatlan-fejlesztések során a közterületi fejlesztések a teljes, Duna menti szakasz élhetőségét biztosítják. A tervezés, illetve az önkormányzat és a fejlesztők közti egyeztetések során olyan megoldások fogadhatók el, amelyek mindenki számára hozzáférhető közterületeket biztosítanak a Duna és az ingatlansáv között. A születendő északi Belváros évtizedekre konzervált térszerkezeti elrendezése akkor lehet sikeres, ha a parti területek funkciógazdag, zöldfelületekkel bőven ellátott gyalogosövezetekké válnak, amelyek vonzáskörzete nem kizárólag az új ingatlanok lakóira, hanem Budapest egészére vonatkozik. Meg kell teremteni a közvetlen kapcsolatokat is a Dunával, lejárók, rézsűk segítségével. A közterületi fejlesztések akkor életképesek, ha a mögöttes ingatlanok mind építészeti, mind esztétikai, mind funkcionális (pl. kereskedelem, szórakozás) szempontoknak eleget tesznek, azaz vonzóvá teszik az új parti területeket közterületi és rekreációs funkciók érdekében. Duna-parti területekhez kötődő közlekedés-fejlesztési javaslatok A terület fejlesztésével párhuzamosan szükséges az újonnan keletkező közlekedési igények optimális kiszolgálása, a kapacitások növelése helyett leginkább kapacitásáthelyezéssel. A part menti területek közlekedési javaslatai két fő típusra oszthatók: a part menti beruházásokhoz kötődő fejlesztések, illetve a térségben megvalósítandó egyéb közlekedési fejlesztések.-A part menti beruházásokhoz kötődő fejlesztések legfőbb eleme a pesti alsó rakpart meghosszabbítása a Dráva utcától a Rákos-patakig (part mentén vezetve), illetve a pataktól északra a volt iparvágány területén a leendő Körvasúti körútig. Á rakpart megépítése kizárólag olyan feltételekkel támogatható, ha nem jelent kapacitásnövekedést a város belső területein. Nem cél a Belváros túlterhelt közlekedési hálózati kapacitásainak tovább növelése. A Főváros Középtávú Programja a belváros gyalogosfunkcióinak erősítését és jelentős forgalomcsillapítását javasolja. A rakparti út megépítésével párhuzamosan indokolt az újlipótvárosi nagyobb forgalmú utcák forgalomcsillapítása, „tranzit” útvonalak (pl. Pannónia u.) lokálissá tétele. Á rakpart megépítése egy időben kell hogy történjen az Aquincumi híd-Körvasúti körút I. szakaszának (M3- 10-es út) létrehozásával, megelőzve a város felé irányuló új többletkapacitások (Váci út + rakpart) túlzott ráhordó hatását a Belváros forgalmi lehetőségeire nézve. Javasolt, hogy a part mentén a Váci út kerékpárút élhetőbb alternatívájaként, a rakpart, illetve a FOKA-öböl környéki zöldsáv mentén új kerékpárút haladjon végig. A közlekedésfejlesztési javaslatok megvalósítása a főváros és a kerület szoros együttműködésében, a terület jellemzői miatt magántőke bevonásával készülhetnek el. ^ Az északi belváros fogalma az V. kerületi városmaghoz, az V. kerületi és XIII. kerületi újabb beépítésű part menti, „megszokott” területekhez képest az innovatív beépítések jelentőségére utal.