XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-03-10 / 5. szám

2004. MÁRCIUS 10.

«aav <■> /> «in. KURUUm ••

HírnökÉdesapja példáját akarja követni

András Boglárka egyik tanítványával a tizennyolc közül

I

mmár több mint harmincéves pedagógiai múlt áll András Boglárka előtt, akit az idén Arany Katedra díjjal tüntetett ki az oktatási miniszter. A XIII. Kerületi Zeneiskola tanszakvezető zongoratanárával egy áttanított délutánt követően beszélgettünk a Hollán Ernő utcai intézmény első emeleti kamaratermében.

— A zenetanárok sokszor kora délutántól estig oktatnak, ráadásul pihenésre az órák között egyáltalán nincs idő, hiszen egymás után, szünet nélkül érkeznek a tanítványok. Nem fárasztó ez?- Érdekes, hogy az órák alatt sohasem érzem fáradtnak magam, legfeljebb a nap végeztével. A baj inkább az, hogy a gyerekek viszont kimerültén jönnek, mert igencsak be vannak fogva. Alig van olyan tanítványom, akinek ne lenne legalább háromféle elfoglaltsága a tanítás után. Járnak nyelvórákra, sportolni, kézműves szakkörbe és zenélni. Pihenésre, kikapcsolódásra alig marad idejük.- A zenetanulás általában mennyi idejét veszi igénybe a gyerekeknek?- Az A tagozatosak, vagyis az amatőrök hetente kétszer jönnek harmincperces órákra, míg azoknak, akik zenei pályára készülnek, heti kétszer 45 perc a penzum. Ezenkívül szolfézsra is kell járniuk, és persze otthon is jó, ha minél több időt szánnak a gyakorlásra. Mindent összevetve ez jó néhány óra hetente.-Amikor a gyerekek - vagy inkább a szülők - hangszert választanak, többféle szempontot mérlegelnek. A zongoráról sokan azt tartják, hogy viszonylag gyorsan ad sikerélményt, jóval korábban, mint mondjuk a hegedű. Viszont jó néhány hangszert nem kell megvásárolniuk a szülőknek, mert a zeneiskola biztosítani tudja. A zongoránál más a helyzet, ezért ha a családban nincs még zongora vagy pianínó, a szülők komoly kiadásra kényszerülnek. Arról nem is beszélve, hogy egy kisebb lakásban egy ekkora hangszer talán el sem fér. Lehet, hogy ezek miatt kevesen választják a zongorát.- Nem így van: nagyon népszerű ez a hangszer, talán egyedül a gitár az, amely felveszi vele a versenyt. Sőt még azt is mondhatom, hogy mi itt a zeneiskolában alig érezzük az általános iskolákban egyre aggasztóbbá váló csökkenő gyerekszámot. Zenét most is sokan akarnak tanulni. A zongorára visszatérve: erre valóban csak olyanokat tudunk felvenni, akiknek van gyakorlási lehetőségük. Nekem most tizennyolc tanítványom van, köztük egy B tagozatos. A legfiatalabb nyolc-, a legidősebb huszonöt éves. Hetente tizenkilenc órám van, tekintettel arra, hogy idestova tizenöt esztendeje tanszakvezető vagyok.- De több mint harminc esztendeje tanít.- Nagyváradon születtem, és ott is nőttem fel. Az édesapám - aki magyar-francia szakos tanár volt - szépen hegedült. A nővérem már négyévesen zongorázott, én csak hatesztendősen kezdtem. De mivel apám nacionalizmusát az akkori román rendszer nem nézte jó szemmel, őt elítélték, engem pedig kirúgtak a zeneiskolából. Érettségi után a kémiatanárom azt akarta, menjek kémia szakra, a matektanárom pedig kapacitált, hogy legyek matektanár. Én viszont egy évre visszamentem zongorát tanulni régi tanáromhoz, Antal Ilonához, majd felvételiztem a kolozsvári zeneakadémiára, ahol aztán 1971-ben vé„Nem csak a teljesítmény fontos...”

geztem. Utána tizenöt évig a mi konzervatóriumunknak megfelelő kolozsvári zenei szakközép- iskolában tanítottam zongorát. 1986-ban férjhez jöttem Budapestre. Állást kellett találnom. így csöppentem ebbe az iskolába, amiért hálás vagyok a sorsnak.

— Hangszert nem osztályban, hanem egyénileg tanulnak a gyerekek. Milyen a kapcsolata a tanítványaival?- Sok előnye van az egyéni tanulásnak. Némelyik gyerekkel többet vagyok együtt, mint a nagymamája. Amikor a gyerek itt van, csak rá figyelek. Ezt mindegyikük érzi. Fontosnak tartom, hogy emberileg is jó kapcsolatban legyek mindegyikükkel. így szívesen vannak velem, és szeretnek zongoraórára jönni. A tanulásnak ez a része mérhetetlen, mégis nagyon fontos, és némelyik gyerek ebből

többet profitál. Nálam a gyengébb képességűeknek is lehet sikerélményük, még ha nem is tudják tökéletesen a darabot. Nem vagyok maximalista, és vallom, hogy néha nem a teljesítmény a legfontosabb.- Úgy hallottam, szaktanács- adóként is dolgozik.- Igen, 1996 óta. De jelenleg nagyon labilis a helyzetünk: a Pedagógiai Intézet most nem is kötött velünk szerződést. Pedig örömmel csinálom, mert jó lehetőség a tapasztalatszerzésre, és a kollégáimnak is tudok vele segíteni. A B tagozatos gyerekek félévi és év végi vizsgáira kell kijárnom hat kerületbe.- Most kapta meg második alkalommal az Arany Katedra díjat.-Valóban: alig akartam elhinni. Azt gondolom, ezt most kárpótlás azért, mert a harmincéves tanári munkámért nem részesülhettem jubileumi kitüntetésben. Ugyanis azt a tizenöt esztendőt, amit Romániában tanítottam, nem vehetik figyelembe. Sőt - azt hallottam -, még a nyugdíjamba sem fognak beleszámítani azok az évek. Én ettől függetlenül nagyon szerencsésnek érzem magam. Beszélek sokakkal, akik máshol tanítanak, és tudom, hogy ez az iskola egy ritka hely, ahol észreveszik és értékelik, ha az ember jól csinál valamit. Az igazgatónőnk, Szegedi Enikő szintén zongora szakos, ezért nekem különösen sokat jelent, ha ő, mint profi, őszintén elismeri a munkámat. De a többiek is mind nagyszerű emberek. A kerületi tévében megkérdezték, hogyan fogadták a kollégáim a kitüntetésemet. Én meg azt válaszoltam: akár hiszik, akár nem, valóban örültek neki. Pedig jó néhányan vannak, akik szintén megérdemelnék.- A tanításon kívül a zene mennyire része a mindennapjainak? Szabadidejében jár-e például koncertekre?

— Régebben nagyon gyakran jártam, most erre kevesebb az alkalmam, mert az órák az estébe nyúlnak. Ha pedig hosszabb szünet van, akkor rögtön felkerekedek, hogy meglátogassam a családomat Nagyváradon. Ott él mind a három testvérem. Az öcsém közgazdász, a többiek viszont a családi hagyományt követve a pedagógiai pályát választották. A nővérem a Partiumi Keresztény Egyetem zenepedagógia szakán tanít, a húgom pedig magyar szakos tanár. Gyakran gondolok édesapámra, aki nemrégiben hunyt el és aki körülrajongott tanár volt. Mivel szép kort ért meg, megtapasztalhatta, hogy egykori tanítványai - már maguk is idős emberek - még külföldről is megkeresték, hogy megköszönjék, amit tőle kaptak. Én nem érek fel apámhoz, de azt hiszem, ez az, amiért tanítani, ismereteket és emberséget átadni érdemes.

Csop Veronika

Még egyszer az európai

Felkészítés az egész életen át tartó

Gyorsan oszlassunk el egy még máig sokakban élő tévhitet. Az Európai Uniónak nincs, soha nem is volt egységes oktatási, képzési rendszere. Az EK-ról szóló szerződés egyértelműen kimondja, hogy az oktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és ezekben a kérdésekben kizárt bármilyen jogharmonizáció. Ebből következik, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően a magyar oktatási rendszerben, az oktatás tartalmában nem vagyunk kötelezettek semmiféle gyökeres átalakításra, módosításra.

így például továbbra is hazai szabályozás vonatkozik majd a tankötelezettség és az érettségi kérdéskörére. A tankötelezettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szabályozza. Az EU-ba való belépéssel e törvény rendelkezései nem változnak, azaz a közoktatási törvény 6. §-ában foglaltak alapján általában 16 éves korig áll fenn a tankötelezettség, azonban azok a gyermekek, akik tanulmányaikat az 1998/1999-es tanévben, illetve azt követően kezdték meg, 18 éves korukig tart a tankötelezettség. Mivel az oktatás tagállami hatáskörben van, ezért egységes érettségi vizsga sincsen, de az országok elismerik a más tagállamban szerzett érettségi vizsgát.

Sokakat érdekel a tandíj kérdése. Az Európai Unióban a középfokú oktatásért nem kell fizetni, kivéve természetesen, ha a diák egy olyan magániskolát választ, amely tandíj fizetése mellett vehető igénybe. Az unió egyik alapelve a nemzeti alapon történő bármely megkülönböztetés tilalma. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tagállam minden állampolgárát - a személyek szabad mozgásának elvével összhangban - a munkavállalás és a tanulás esetében azonos jogok illetik meg. A magyar állampolgárok (diákok) valamennyi tagállam felsőoktatási intézményébe a befogadó állam polgáraival azonos feltételek mellett nyerhetnek felvételt és folytathatnak tanulmányokat. Amennyiben a szóban forgó intézménybe az adott ország állampolgárai beiratkozási díj nélkül nyerhetnek felvételt és ott tandíj- mentesen tanulhatnak, akkor a magyar diákokat i s minden tekintetben azonos elbánás illeti meg. Amennyiben a szóban forgó tagállam diákjai számára az adott intézménybe történő felvétel feltétele beiratozási díj fizetése és a tanulmányok folytatásához tandíjat kell fizetniük, akkor a magyar diákoknak is ugyanilyen mértékű, de csakis ugyanilyen mértékű beiratkozási díjat és tandíjat kell fizetniük.

Az EU talán legnagyobb adománya az oktatás terén az ösztöndíj-lehetőségek sokasága. A különböző közösségi programok által biztosított ösztöndíjak segítségével már régóta magyar diákok is folytathatnak rövidebb-hosz- szabb tanulmányokat az uniós tagállamok valamely középiskolájában, főiskoláján vagy egyetemén. Sőt, a programok - sikeres pályázat esetén - iskolák, tanárok és kutatócsoportok munkáját is támogatják. A tanulmányokra, oktatásra, kutatásra vonatkozó közösségi programok három csoportba sorolhatók: Socrates, Leonardo és Tempus. A Socrates oktatási, a Leonardo da Vinci szakképzési és a Fiatalok Európáért (Youth for Europe) ifjúsági csereprogram. Mindegyik más csoportot céloz meg: egyetemistákat, főiskolásokat, gimnazistákat, sőt óvodáskorúakat, tanulni vágyó felnőtteket, szakmunkásokat, hátrányos helyzetű fiatalokat. A programokat a nemzeti irodák koordinálj ák, az érdeklődők tőlük kérhetnek eligazítást és segítséget. A pályázati feltételekről Magyarországon a Tempus Közalapítványnál lehet részletes információt kapni. A csatlakozást követően további programok, ösztöndíj-lehetőségek nyílnak meg.

Végül essék szó az EU egyik legfontosabb oktatási alapelvéről, az életen át