XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-02-25 / 4. szám

„fl zeng nyitottá, elfogadóvá tesz" A szülői házból hozta a muzsika szeretetét 6 I 2004. FEBRUÁR 25. ___________________________________________________ Hí rnök­Jankó Katalin Németh László-díjas hegedűtanár tanít Jankó Katalin hegedűtanárt, a XIII. Kerületi Zeneiskola igazga­tóhelyettesét nemrégiben Németh László-díjjal tüntette ki az oktatá­si miniszter. Ezzel az elismeréssel A Magyar Kultúra Napján a kivá­ló oktató-nevelő munkát végző pedagógusok tevékenységét ju­talmazták. Abban a barátságos, kedves kis szobában beszélgetünk, ahol a he­gedűóráit tartja Jankó Katalin. Ezer szállal kötődik a Hollán Er­nő utcai zeneiskolához. Kisisko­lásként itt szerezte meg az alapo­kat, hogy aztán évek múlva vég­zett hegedűtanárként térjen visz- sza.- A zene szeretetét otthonról hozta ?- A nagymamám mozi­zenészként hegedült egy zongo­rista mellett. Tudja, ez még a né­mafilmek korában volt, amikor élő zenekar adta a muzsikát a mo­zikban. A nagyapám - amellett, hogy szépen énekelt-zongorázni is tudott kicsit. A papának is jó hangja volt. Nálunk még az volt a divat, hogy összejött a család ze­nélni. Az első hangszeremet a nagymamától kaptam, és ötéve­sen már hegedűt tanultam egy ma­gántanárnál. Elsős koromban pe­dig bekerültem a zeneiskolába. Újpesten laktunk, hangszeres órákra is odajártam, de akkoriban ennek a zeneiskolának a kihelye­zett tagozata volt.- Korán kezdte a zenélést, a családi indíttatás is adva volt. Bi­zonyára sima volt az út a főisko­láig.- Nem egészen. Egy gyerek még nem mindig van teljesen tisz­tában azzal, mit is akar. Valóban mindenem volt a zene, és énekel­ni is nagyon szerettem. Harma­dikban felvételiztem a Rádió kó­rusába, és nyolcadikig tag voltam. Akkor következett volna a kon­zervatórium. A kórussal Japánba készültünk, és engem azért nem vittek, hogy minél alaposabban fel tudjak készülni a küszöbön ál­ló felvételire. Én erre megmaka­csoltam magam: egyszerűen nem mentem el felvételizni. Helyette beiratkoztam a Hunfalvyba, a kül­kereskedelmi technikumba. Ott is érettségiztem. Igaz, egy év szünet után egyre jobban hiányzott a he- gedülés, a gyakorlás. Lassan újra­kezdtem. Az érettségit követően két évig jártam a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskolába, aztán pedig jött a főiskola. Ami­kor végeztem, mindjárt itt kezd­tem tanítani.- Ön arról híres, hogy nagyon jól ért a gyerekek nyelvén. A saját útkeresésének tapasztalatait is felhasználja akkor, amikor a te­hetségeseket a pálya felé próbálja orientálni?- Mindig szerettem óvodásokat tanítani. Őket persze a szülők hoz­zák, általában azért, mert valami­ért fontosnak tartják a zenét. A ki­csikkel beszélgetek, hagyom, hogy megismerkedjenek a hang­szerrel. Először csak simogatják, tisztogatják. Aztán játékokat talá­lunk ki, zörejeket, kopogásokat próbálunk ki a hegedűn. És - amellett, hogy mindig kapnak va­lami kis feladatot is - vigyázni kell arra, hogy a zenetanulás a leg­kisebbek számára ne legyen teher. Most általános iskolásokat és négy gimnazistát tanítok. Nagy szívfájdalmam, hogy - mivel igazgatóhelyettes vagyok - keve­sebb órát tarthatok. Arra törek­szem, hogy ez a kis közösség - az én osztályom - jól összekovácso- lódjon. A zenetanítás mellett a pe­dagógiai munka az, amit nagyon szeretek és fontosnak tartok. A ze­nének igen jó nevelő hatása van. Összefűzi azokat is, akik az isko­lában valamiért a közösségen kí­vül rekednek. A gyerekek jóban vannak, beszélgetnek egymással. Itt a hátrányos helyzetűeket is el­fogadják. Higgye el: a muzsika ér­zékennyé, nyitottá és elfogadóvá teszi a kicsik személyiségét. Rendszeresen szervezünk kirán­dulásokat, táborokat, hogy a kü­lönféle indíttatású és életkorú gyerekek jobban megismerjék egymást, és megtanuljanak alkal­mazkodni. Egyszerűpélda: a gim­nazisták, akik késő estig fennma­radhatnának, minden további nél­kül hajlandók korábban lefeküd­ni, hogy a kisebbeket ne zavarják. Az iskolások életében is vannak nehéz periódusok. Ilyenkor szét­szórtak, nem tudnak a feladatra koncentrálni. Ezt észre szoktam venni, de faggatózni nem szere­tek. Ők azonban bíznak bennem. Általában maguk mondják el, mi nyomja a szívüket. Jó a kapcsola­tom a szülőkkel is. Legtöbbször felhívnak, ha a gyerek valamiért nem tud eljönni az órára. Máskor meg én keresem őket, és ezt szíve­sen veszik. Tanévenként négy-öt alkalom­mal koncerteket rendezünk. Ezekre mindenki egy maga vá­lasztotta művel készül, mégpedig teljesen önállóan. A gyerekek sze­retnek szerepelni, ezért ezt a fel­adatot még a legkisebbek is öröm­mel vállalják. A szülők a koncer­teken jobban le tudják mérni, mennyit fejlődött a csemetéjük, mintha minden órára bejárnának. Ráadásul ilyenkor van összeha­sonlítási alapjuk is. Az én szá­momra is nagyon tanulságosak ezek a néha pozitív, néha pedig negatív meglepetéseket is hozó alkalmak.- Az órákon és a koncerteken kívül mivel lehet még elősegíteni a gyerekek zenei fejlődését?- Nagyon fontosnak tartom a közös zenélést: a kamarazenét és a zenekart. Rendszeresen kama- ráztatom a tanítványaimat. Az is­kolánk fúvószenekara régi, kipró­bált együttes. Az egyik nagy cé­lom a vonószenekar kialakítása, amely most van folyamatban. Szereplési alkalom lesz bőven, ez biztosan nem gond. A zenekari já­ték a zenetanulás fontos eleme: nem csak jó közösségformáló, ha­nem olyan nélkülözhetetlen isme­retek, illetve készségek megszer­zését is segíti, mint például a lap­ról olvasás vagy a gyors reagálás.- Úgy tudom, ön is játszik zene­karban.- Tagja vagyok a Parlando ne­vű pedagógus-zenekarnak. Rend­szeresen fellépünk a többi között az Óbudai Társaskörben és a Fé­szek Klubban.- Ebben az iskolában kezdte a ta­nári pályafutását, és hűséges ma­radt immár több mint huszonöt éve.- Mindent ennek az iskolának köszönhetek. Azt is, hogy egyál­talán zenetanár lettem. A pályá­mat meghatározó emberek között hármat tudok említeni: az egyik Goiten Frigyes, aki az Operaház zenekarának tagja volt és hegedűt tanított nekem Újpesten. Bleier Emőné itt okított, mégpedig na­gyon szigorúan. Nyolcadikos ko­romig foglalkozott velem, és már akkor látta, hogy viszem majd va­lamire ezen a pályán. Balsay Krisztina pedig nagyszerű kollé­ganő volt, akit mindannyian sze­rettünk, és aki sajnos nagyon ko­rán elhunyt. Ez a nyolcas - ahol most tartom az óráimat - az ő ter­me volt. Tanárként is sok kollégámtól tanultam, sőt tanulok most is. Jó a légkör az iskolában és a tantestü­letben. Még a rivalizálásnak is csak a pozitív oldalát érezzük. Szegedi Enikő igazgatónak kü­lönleges érzéke van a konfliktu­sok rendezésére. Nagyon ügyel rá, hogy a régi és új tanárok is jól érezzék magukat az iskolában, sőt büszkék legyenek rá, hogy itt dol­gozhatnak. És még a gyerekek ér­dekeit is a szívén viseli. Ami pe­dig a Németh László-díjat illeti, őszintén mondom, nagyon meg­lepett és boldoggá tett. Vannak még kollégák, akik megérdemel­nék, remélem, előbb-utóbb rájuk is sor kerül.-A nagyszülőktől kapott örök­séget, a zene szeretetét a saját gyerekeinek is továbbadta?- A fiam klarinét szakon végzett a főiskolán, tanított is, de végül a számítógépeknél kötött ki. A lányom viszont brácsás, és szintén ebben az iskolában tanít. A férjem mérnök, valamikor tanult csellózni, és nagy zene­rajongó. Neki sokat köszönhetek, mert mindig mellettem áll. Mindenki ismeri itt, mert sokszor bejön segíteni, ezt-azt megsze­relni, úgyhogy tulajdonképpen már ő is részese az iskola életé­nek. Csop Veronika Felnőttek Továbbtanulásra ösztönöz Sokan személyes okok miatt csak felnőttkorukban éreznek rá a tanulás ízére. A Szabó Ervin Gim­názium és Szakközépiskola, Fel­nőttek Általános Iskolája és Gim­náziuma az Üteg utcában nyújt le­hetőséget azoknak a felnőtteknek, akik kissé késve ülnek ismét az is­kolapadba. Az iskola igazgatója, Dani Csaba a felnőttoktatásról beszélt.-A kerületben a második világ­háború után kezdte meg működé­sét a dolgozók számára léthozott gimnázium - tájékoztat az igaz­gató. - Az egyre nagyobb elvárá­sok előbb egy ifjúsági, majd nap­pali tagozat beindítását eredmé­nyezték. Az iskola hagyományos képzési formákat megtartva, de állandó újításokkal, külső igénye­ket figyelembe véve igyekszik ki­alakítani helyét a helyi gimnáziu­mok között. Nappali tagozaton a vállalkozói, gazdasági informati­kus és a reáltagozat a szakirány. A szakközépiskola 5. és 6. évfolya­mon kétéves, emelt szintű gazda­sági informatikus- és számítás- technikai programozóképzés fo­lyik. A felnőttek számára 3 és 4 éves képzést nyújtunk esti tago­zaton, heti 3 nap tanítási idővel.- Jelentkeznek-e általános is­kolába is a felnőttek?- Az általános iskolánk levele­ző rendszerrel körülbelül 32 tanu­lóval, kis létszámú csoportokkal működik. Többen jelentkeznek a gimnáziumba érettségi megszer­zése céljából, nagy százalékban vannak azok a huszonéves fiata­lok akik, a ’90-es évek elején szakmunkásképzőt végeztek, hi­szen a továbblépés feltétele az érettségi, de voltak olyan osztá­lyaink is, akik egy cégtől, szerve­zettől jöttek. Kis százalékban je­lentkeznek 50 év körüliek vagy idősebbek. Vannak olyan tanuló­ink, akik családtagok, és együtt jár az anyuka a gyermekével az órákra. Az órák délutánonként, ahogy már említettem, heti három alkalommal háromnegyed négy­től negyed kilencig tartanak. Al­kalmazkodunk a munkahelyi idő­pontokhoz, így a tanulóknak le­hetőségük van a számukra megfe­lelő napokat kiválasztani, eszerint alakulnak az osztályok. Többéves tapasztalatunk azt mutatta, hogy a vizsgarendszer helyett eredmé­nyesebbek az év közben megírt dolgozatok. Egységesíteni kellett a szintkülönbséget, ezért most már egyformák az elvárások a nappali és esti tagozaton. Ez azt jelenti, hogy felnőttképzésen is kötelező az idegen nyelv és a szá­mítástechnika. Az informatikával könnyebben boldogulnak, hiszen több helyen munkaeszközként használják a számítógépet, vi­szont a nyelvekkel sokszor gond­ban vannak. Idén utoljára érettsé­giznek magyar nyelv és irodalom­ból, matematikából és történe­lemből, valamint két választott tantárgyból, jövőre már ehhez hozzájön az idegen nyelv is.- Nehezebb tanítani a felnőtte­ket?- Érdekes, hogy sokkal fegyel­mezettebbek nappalis iskolatár­saiknál, ha netán úgy érzik, nem felelnek meg a követelmények­nek, inkább kimaradnak az isko­lából, sok a lemorzsolódás.- Felnőtteknél is kialakul szo­ros osztálytársi kapcsolat, esetleg barátság?- Önszerveződő csoportjaink vannak, véletlenszerűen alakul­nak az osztályok, ezért vannak jó és kevésbé összetartó kollektívák. Érettségi után gyakran szétsza­kadnak, de vannak, akik osztály- találkozót is szerveztek. Felnőtt- oktatáson ugyanúgy tartunk isko­lai rendezvényeket, évzárókor könyvjutalmakat osztunk példás tanulóinknak és a szalagavatót, valamint a ballagást is ünnepélye­sen bonyolítjuk le.-Mikor van a felvételi a felnőtt- oktatásra?- Folyamatosan jelentkezhet­nek, nyáron, az ügyeleti napokon, augusztustól pedig min- . den nap, hiszen sokszor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom