XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-09-22 / 18. szám
Hírnök 4 2004. SZEPTEMBER 22. fl Zeneiskola ma elismert intézmény Igazgatóként is pedagógus maradt Majdnem két évtizedig volt a XIII. Kerületi Zeneiskola igazgatója. Az idén újra megpályázhatta volna a posztot, de ő inkább átadta helyét kolléganőjének, maga pedig helyettesként segíti majd utódját. Nem szokványos elhatározás, noha Szegedi Enikő teljesen természetesnek tartja, hogy így döntött. Augusztus 20-a alkalmából kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Magyar Köztársautca) kezdtem tanítani, és nagyon szerettem. Egyrészt, mert nagyszerű tanítványaim voltak, másrészt, mert az iskola gyönyörű zöld környezetben helyezkedett el. Nehéz volt onnan elszakadnom, amikor tizenegy év után igazgatóhelyettesnek hívtak ide a Fürst Sándor (ma Hollán Ernő) utcába.- Hogyan emlékszik a helyettesként eltöltött majd tíz évre ?- Az akkori igazgatóm, Győriványi Béláné sok tekinteta területünk, így nyáron elkészülhetett a már nagyon várt tanári szoba és a gazdasági iroda.-Akivel eddig beszéltem tanártársai közül, mind kiemelte azt az egymást segítő alkotó légkört, amit igazgatóként kialakított az iskolában.-A szülőkkel mindig szót tudtam érteni, a tanítványaimról már nem is beszélve. Most hat növendékem van, kilenc és tizennégy év közöttiek. De tanítunk itt az iskoSzegedi Enikő zenepedagógus tanítványával, Radák Bencével sági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át Magyar Bálint oktatási minisztertől. Róla valóban elmondható, hogy született zenész és pedagógus. Mindkét szülője zongoraművész, édesapja a Zeneakadémián tanított zongorát, édesanyja pedig a konzervatórium tanszakvezető zongoratanára volt.- Már az anyai nagyszüleim is szerették és művelték a zenét. Nagyapám jól hegedült. Tanult Párizsban is, de a végén mégis bíró lett. A nagymamám Erdélyben, vidéken nőtt fel. Nem tudom, ki taníthatta ott, de nagyszerűen tudott zongorázni. A fiam is zenél, de - akárcsak az öcsém - hivatásának mást választott.- A nővére zongoraművész, ön pedig zongoratanár lett. Véletlenül alakult így, vagy ezt akarta?- Teljesen tudatos választás volt, és egyetlen pillanatra sem bántam meg a döntésemet. Nem könnyű a pedagóguspálya, de nagyon szép. Zongora-szolfézs szakon végeztem a tanárképzőn, szolfézst azonban soha nem oktattam.- Úgy tudom, hogy a kezdet kezdetétől a kerületben tanított.- így is van. Már főiskolás koromban helyettesítettem itt egy fél évet, és amikor 1966-ban végeztem, rögtön visszahívtak. Ez nagy szerencsének számított, mert akkoriban egy friss diplomás nemigen kapott állást a fővárosban. A Zeneiskola kihelyezett tagozatán, a Thalmann utcában (ma Fiastyúk ben a példaképem lett. Nagyon sokat tanultam tőle. Vezetői, szakmai és emberi magatartása adott mintát, amikor ő elment nyugdíjba, és én a helyébe léptem.- Ön ízig-vérig pedagógus. Igazgatóként pedig nyilván kevesebbet taníthatott. Nem sajnálta?- Ez is másképp volt tizennyolc évvel ezelőtt, amikor kineveztek. Akkor még több tanítványom lehetett. Ráadásul sosem csak a kötelező óraszámban tanítottam. így aztán pedagógusnak érezhettem magam igazgatóként is. Az igazgató azonban nem csak emberekkel foglalkozik, hanem gazdasági és jogi kérdésekkel, meg szervezéssel, menedzseléssel is. Ha emellett tanítani is lehet, akkor nagyon változatos munka ez. Ami időnként lehangoló, az a törvényi túlszabályozottság és a felesleges adminisztráció. De megéri a fáradságot, ha az iskola sikereket tud felmutatni. Nekünk pedig fővárosi összehasonlításban is igen jó eredményeink vannak. Négy évvel ezelőtt megkaptuk a Budapestért Díjat. Ez a díj és a mostani kitüntetés is helyetteseim, tanár- kollégáim és az itt dolgozók magas színvonalú munkájának köszönhető. Szerencsés vagyok, amiért ezzel a tantestülettel és éppen ebben a kerületben dolgozom, ahol egyebek mellett a sorban felújított iskolák is mutatják, hogy valóban oktatásbarát az ön- kormányzat. A mi iskolánk is megújult öt évvel ezelőtt, most pedig 50 négyzetméterrel bővült Iában óvodásokat és egyetemistákat is. Nekünk, zenetanároknak az jelenti a sikert, ha a gyerekek minél tovább maradnak, megszeretik a zenét, és személyiségük formálásában is részünk lehet. Nézze, a mi kapcsolatunk a növendékeinkkel nagyon szoros, hiszen itt egyéni oktatás folyik. A tanárok több mint hetvenen vannak, és mindegyik más egyéniség, különböző képességekkel és tudással. De tudunk örülni egymás sikereinek. Nekem is megvan a saját elképzelésem, de azért el tudom fogadni, ha valaki másképp gondolja. Határozott embernek tartom magam, mégis inkább kérni szoktam a kollégáktól. A szakmai munkájukban pedig-ameny- nyire csak lehet - szabad kezet adok nekik.- Az utóbbi időben több tanártársát is kitüntették, amiben nyilvánvalóan nagy része volt. Most önre is sor került.- Idén kaptam meg a címzetes igazgatói címet, és őszintén mondom, nagyon meglepett ez az újabb elismerés. De a legcsodálatosabb az volt, ahogy a kollégáim igazgatóként elbúcsúztattak. Próbáltam állni a sarat, bár legbelül nagyon meg voltam hatódva attól az őszinte, meleg és szeretetteljes ünnepléstől, amelyben részesítettek, noha tudták, hogy nem megyek el. Remélem, hogy sikerült saját tapasztalataimmal együtt átadnom az utódomnak azt, amit az elődömtől kaptam. Csop Veronika Ilyen volt q Vizafogó-nyár Vándorok és pesztrák a Velencei-tónál Hol volt, hol nem volt, felkerekedett egyszer, pont a nyár legmelegebb hetében 44 vándordiák és 3 pesztratanár a Vizafogó Általános Iskolából, hogy nyolc napot együtt töltsön a XIII. kerület velencei táborában. A kedves fogadtatást és elhelyezkedést követően nem az otthonról hozott hamuban sült pogácsát fogyasztottuk el, hanem az ízletes ebédet. Az út porát lemosva kora délután a Velencei-tó akkor még hűs habjai nyújtottak enyhülést a kitikkadt vándoroknak. A vándordiákokkal másnap megtekintettük a kápolnásnyéki Ásvány- és Kőzettani Kiállítást, majd a tábori konyha újabb finomságát elfogyasztva a tóban hűsöltünk. Este a Colorado Vándorcirkusz családiasnak mondható produkcióját élveztük. Egyik nap külön vasparipával Székesfehérvárra is ellátogattunk. A városi tűzoltók interaktív bemutatóját nagyon élvezték a diákok, főleg a kosárból, 8 emelet magasságából. A bátrabbak mindent kipróbáltak, néhány vándor pályaválasztására is hatással volt a látogatás, különösen a 3., 4. osztályosokéra. A Bory vár és a belváros szépségét a 38 °C hatására szemünk- be folyó izzadság tudta csak elhomályosítani. Délután nem győztük dicsérni a tó simogató habjait. Péntek reggel ismét előállt a vasparipa, most Veszprém irányába. Az árnyas állatkerti fák alatt megpihenve gyűjtöttünk erőt a további sétához. A Bakony erdeiből fújó szél kísérte utunkat a várdomb megtekintéséhez. Az utolsó előtti nap délelőttjén sem hagyták a pesztrák a vándorokat pilledni. Várt ránk Marton- vásár, a Brunszvik-kastély, annak kertje és az Óvoda Múzeum. Ebéd után ismét a strand nyújtott pihenést, bár a tó hőmérséklete erősen közelített a levegőéhez. Este táborzárás és búcsú diszkó után, késleltetett takarodót követően, fáradtan zuhantak ágyukba a vándorok. A mesében leírtak kivételesen megfelelnek az igazságnak, s nem jöhetett volna létre támogatóink nélkül. Köszöni mindezeket a 44 vándordiák és a három pesztratanár, Hajnal Katalin, Tarsolyné Völgyi Rita, Szállási Zsuzsanna A városi tűzoltók bemutatóját 8 emelet magasságból élvezték a diákok 17 születésnapos köszöntése Idén szeptember 3-án köszöntötték a 90,95,100 éves kerületi idős embereket a Gyermek téri Idősek Klubjában. A már hagyománynak számító ünnepséget Udrea Magdolna, a szociális osztály vezetője nyitotta meg. Dr. Tóth József polgármester 17 megjelent születésnapost köszöntött. Az ünneplést zenés műsorral tették még feledhetetlenebbé a vendégek számára.
