XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-06-09 / 11-12. szám

2 1 2004, június 9. _____________________________________Hírnök ­D íszpolgárok Y Díszpolgárok Y Díszpolgárok Y Díszpolgárok Fenyő Miklós Horn A történet a hatvanas evek ve­gére nyúlik vissza, amikor a Táncdalfesztiválok és a Ki Mit T\id?-ok közös tévénézésre tobo­rozták össze egy-egy lakásba a szomszédokat. Máig tartó karri­erek indultak el akkor a képer­nyőről, közöttük Fenyő Miklósé és a Hungária együttesé. Az ő elő­adásukban a releváció erejével hatott, hogy mennyire honossá tud lenni az idegennek bélyegzett rock and roll a magyar fiatalok, sőt, a náluk korosabbak fülei szá­mára is, és hogy ritmusára önfe­ledten tudunk együtt mozogni. Az ilyen közös élményteremtők, mint Fenyő Miklós és csapata, túlzás nélkül mondva, nagy va­rázslók, és szuggesztív erejük má­ig sem hunyt ki. Ami azonban bennünket, angyalföldieket köze­lebbről érdekel, az Fenyő Miklós legbensőbb érzelmi motivációja, amivel szülőföldjét, vagy aho­gyan még mondani szokás, sző­kébb pátriáját megénekli. O ide tartozik, hozzánk és közénk, ak­kor is, amikor távol van tőlünk, és bevallottan sokat köszönhet ő is származási helyszíneinek. Egyik dalában ezt így fogalmazta meg: „Itt voltam én nagyon kicsi, és lettem kicsit nagy.” A kerület egykori nagyon kicsi polgárát mi, akikről annyi szeretettel szeret énekelni, fogadjuk díszpolgá­runkká, akkor meglehet, még többet és még szebbeket fog da­lolni rólunk.- Meglepődött, amikor hírét vette, hogy Angyalföld díszpolgára lesz?- Korábban gondoltam rá, mi­lyenjó lenne, de aztán elfelejtettem, úgyhogy most váratlanul ért és na­gyon meghatott. Igaz, hogy közben állami kitüntetésben részesültem, amit a köztársasági elnök úr adott át, de ez itt szívhez szólóbb üzenet, mert a hozzám legközelebb állóktól érkezett.- Bizonyára felesleges megkér­deznem, hogy mi készteti arra, hogy ennek a földterületnek és lakóinak a lantosa legyen. A könnyűzene elő­adói általában kevésbé lokálpatri­óták, s különösen a produkcióikban nem reprezentálják ezt ennyire.- Nekem alapvető élményvilá­gom ez a földterület és akik lakják már kora gyermekéveim óta. A Kárpát utcai óvodába, majd a Pan­nónia utcai általános iskolába jár­tam. A kerületben lettem zenész, a környékbeli srácokból verbuváló­dott az én első zenekarom, s emlék­szik-e vajon, hogy hol léptünk fel akkor?- Természetesen: a Bosch villa­mossági gyárnak a Váci út és a Bal­zac utca sarkán lévő kultúrtermé­ben, akkor odajárt egész Angyal­föld. Ma már egy magániskola mű­ködik a helyén, de kultúrtörténeti emlékhely jellegét is megörökíthet­nék egy márványtáblával, mely sze­rint itt játszott egykor az ifjú Fenyő Miklós és bandája. Annál is inkább, mivel ön viszont hűséggel ápolja a régi Angyalföld történelmi emlékét és hagyományait.- Nekem e helyhez kötődő vi­szonyom legfőbb motívuma a hű­ség. Anélkül, hogy ez tudatosulna bennem, mindenütt az országban, ahol fellépek, Angyalföld nagykö­vete vagyok. S mivel szívből te­szem, úgy hiszem, hogy amíg An­gyalföldről énekelek, mondjuk a debrecenieknek, addig ők is ideva­lósiaknak érezhetik magukat. Sok helyre eljuttattam már a hírünket, az ország legtávolabbi zugába is. Nekem szívügyem a hovatartozás­ról szóló vallomás, konkrétan vagy áttételesen mondok róla mesét, szé­pet, szeretetteljeset, hogy tudják, az ilyen kis világok milyen fontosak az ember életében. S ma már azt is tudják sok helyen a hazában, ha én színpadra állok, a történelemből is kapnak ízelítőt dalban.- Tanúsíthatom, hogy például a József Attila Színház színpadán a Made in Hungária című musical­ben, amely valójában Fenyő Mik­lós életsztoriját eleveníti fel, és személyesen fel is lép benne, szín­padra szólítja a jampikat, akikről már csak az idősebbeknek lehet fo­galmuk. A jampecek, becézett for­mában jampik, szabados viselke­désű tinédzser korú srácok voltak. Zenei és táncos megjelenítésüknek jól megfelelt a rock and roll, öltözékük és haj­viseletük is kultikus je­leket mutatott. A ma­guk idejében azonban a jampik az idősebb generációk szemében nemigen számítottak kedvelt és kívánatos if­jaknak. Ön látott vala­ha élőjampit?- Láttam, gyerek­koromban. Az én szub­jektív meglátásom ró­luk pozitív, hiszen jól beleillenek a darabom­ba is. Angyalföld ro­mantikus történetéhez feltétlenül hozzátartoz­nak a jampik a viselke­désükkel, a szokásaik­kal. Miért kéne hagyni feledésbe merülni őket?- Azon tűnődöm, hogy a mai pláza­gyerekek mennyire ismerik fel ben­nük az elődeiket.- Legfeljebb a hajviseletükben és az öltözködésükben különböz­nek, életstílusban és felfogásban már kevésbé.- Ezért tud hatni rájuk a jampi- nosztalgia? Ugyanúgy, ahogyan a rock and roll reneszánsza, ami nagyrészt Fenyő Miki érdeme, s an­nak bizonyítékául, hogy termékeny talajra talált a hangzás- és ritmus­világa, most jelent meg az új Fenyő­lemez Mister Rock and Roll címmel. Még hosszú kifutásra számíthat a rockdivat?- Úgy érzem, tart a vonzereje. Ősszel lesz az új lemez nagyszabá­sú bemutatókoncertje a Sportaréná­ban. De még a nyáron - és ez kerü­leti vonatkozású esemény is - az idén is, a hagyományoknak megfe­lelően, megrendezik a Margitszige­ti Szabadtéri Színpadon a Fenyő­koncertet.-Ahol bizonyára felhangzónak az olyan emblematikus Fenyő-szá­mok is, mint a Limbó-hintó vagy a Csavard fel a szőnyeget. Ezek nagy ötletek, hiszen hosszan tartó karri­ert értek meg már eddig is. Hogyan születtek?- Valahogy mindig az aktuális kommunikációs viszonyokból, kö­zös gondolatvilágból és az én saját ötletpetárdiáimból formálódnak ki.- Tehát merő intuícióból. He­lyesen ítélem-e meg, hogy a Fenyő­féle közlésrendszerben az érzelmek­nek és a gegeknek egyaránt jut sze­rep? Tekinthetem-e önt néhány szá­ma alapján költőnek?- Ha a szöveg értéke, a zene színvonala, a ritmus, a hangszere­lés, a harmónia és az egésznek a hangulata vagy éppen a humora egybevág, akkor, ha úgy tetszik, ne­vezheti ezt költészetnek is, az ilyen­nek született dalt pedig költemény­nek.- Érzése szerint vannak-e még tartalékai az Angyalföldet meg- éneklőFenyő-költészetnek? Örven­dezhetünk-e új lokálpatrióta-szer­zeményeinek? Talán éppen a dísz­polgársága elnyerése alkalmából? Ha igen, akkor búcsúzóul - „ Csók a családnak! ” Aki közelről ismeri, tanúsít­hatja, hogy személyes becsvágy nem vezérli, sokkal inkább a má­sok, az egyszerű emberek sorsá­ért érzett felelősség. Nem rajong a protokollért, nincsenek nagyúri allűrjei, mégis Európa, sőt a világ legnagyobb politikusainak a so­rába tudott emelkedni. Gyanít­hatjuk, hogy angyalföldi gyer­mek- és ifjúkorából hozta magá­val fogékonyságát a hétköznapi realitások iránt, amely tulajdon­ságát döntési, sőt legfelsőbb kor­mányzati hatáskörében bölcsen érvényesíteni tudta hazája és honfitársai javára. Nyilván nem minden töprengés és fejtörés, po­litikustársai és a lakosok vélemé­nyének figyelembevétele nélkül, mindig a közérdeknek megfelelő­en. Nagyra értékelik szerepét Eu­rópa újraegyesítésében. Német­országban díjat alapítottak a ne­vével, így ismerve el a német egy­ség megteremtésében szerzett ér­demeit. Közülünk származott, s valójában soha sem szakadt el tő­lünk. Ezt fejezi ki a XIII. kerület részéről most átadott díszpolgári címe.- Hogyan érintette, amikor pol­gármesterünk közölte önnel az ön- kormányzati képviselő-testület döntését?- A köszönet érzésével, hogy rám gondoltak. Az embert mindig különleges érzések kötik a szülő­földjéhez, márpedig nekem An­gyalföld a szülőföldem. Amit itt gyerekként és munkásként megél­tem, arra joggal elmondhatom, hogy egész pályafutásomat végig­kísérte. Az itt megismert emberek és helyzetek meghatározó jelentő­ségűek lettek további életemre. Bi­zonyára így van ez másokkal is, de én talán kicsivel jobban tudtam ve­lük gondolkodni, az élményeikben osztozni. Nem nosztalgiázom, de nem is felejtek, és szeretetem a fő­városnak e nem túl nagy, de szá­momra legalábbis jellegzetes terü­lete iránt nem fog elhalványulni, er­re megesküdhetek.- Ön több más politikustársától eltérően, gyakrabban vissza is láto­gat a szülőkerületébe. Tud még in­nen erőt, tapasztalatokat meríteni?- Nekem törekvésem, hogy An­gyalföldön és a többi munkáskerü­letekben minél több ismerőssel ta­lálkozzam, hogy meghallgassam őket, véleményt cseréljünk, hogy közösen alakítsuk ki a válaszokat a kihívásokra, hogy odafigyeljünk arra, amit az emberek mondanak. Meggyőződésem szerint ez a balol­dali politikához szervesen hozzá­tartozik és elmaradása esetén sok embernek okozunk csalódást.-Ápol régi kapcsolatokat fiatal kora itteni ismerőseivel?- Itt ismerkedtem meg a felesé­gemmel. Számomra ennél fonto­sabb és erősebb kapcsolatról nem tudnék hirtelen beszámolni.- Jelenleg régi kapcsolataira tud elég időt szakítani?-Az tudvalevő, hogy leginkább a szocialistákkal találkozom, velük cserélek véleményt annak érdeké­ben, hogy itt is jobban menjenek a dolgok. Drukkolok nekik. Úgy íté­lem meg, erős és eredményes a ke­rület vezetősége, civilizálódnak az életkörülmények. Bátran elmond­hatom, hogy itt Angyalföldön, ami a kerület irányítását és fejlesztését illeti, profi munka folyik.- De vajon elmondható-e még Angyalföldre, hogy munkáskerület, hiszen szemmel láthatóan eltűnt a nagyipar és nyomaiban van csak je­len az egykori munkásosztály?- Én szülőhelyemet, akárcsak Csepelt vagy Újpestet, hogy tovább ne is soroljam, ma is munkáskerü­letnek tartom, habár igaz, csökkent a fizikai munkások száma és helyü­ket nagyobbrészt a szolgáltatásban dolgozók vették át, ami az itt lakók jobb életkörülményeit szolgálja. De menthetetlenül elveszítené a kerü­let a tartását, a karakterét, hozzáte­szem, az alkotóerejét is, ha megta­gadná és nem ápolná munkásha­gyományait. .. Úgy látom azonban, ezt megteszi.- Az átrétegeződés a XIII. kerületben nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom