XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-11-26 / 19. szám
-Hírnök 2003. NOVEMBER 26. Jövőre viszonozlak Látogatóban belga kuzinjainknál Csörsz Rumen István és Juhász Katalin magyar balladát ad elő a franciavallon közönség előtt A belgiumi lapok a magyarországi távoli „rokonok” látogatását és programjait harangozták be a Namur tartományban rendezett Magyar Napok alkalmából. A „rokonság” kifejezés használata azonban nemcsak üres frázis, hiszen ma már bizonyított tény, hogy a középkorban több tízezer, egyes becslések szerint százezer fölötti volt a Magyarországra települt franciavallonok száma. Ők alapították például Esztergomot, de nagy számban éltek Székesfehérvárott, Budán, a Tokaj-Hegyalján, a Dunántúlon, a Felvidéken, sőt Brassó környékén is voltak telepeik. Ez a nagy számú betelepülő számos olyan dolgot honosított meg nálunk, amelyről nem is gondolnánk, hogy francia-vallon eredetű. Hatásuk felfedezhető például az ötvösművészetben, építészetben, a magyar és magyarországi latin helyesírásban, kölcsönsza- vakban, a szőlőművelésben, az egyházi, világi és népzenében. Vargyas Lajos népzenekutató szerint például a régi stílusú balladáink több mint fele francia eredetű. Tulajdonképpen ez a régi kapcsolat adta az apropóját annak a nagyszabású rendezvénysorozatnak, amely október 9-én vette kezdetét a belgiumi Namur tartományban, és a Magyarország iránt érdeklődő, kultúrakedvelő közönség számára nyújtott lehetőséget a hazánkkal való megismerkedésre. A programok közül több olyan is volt, amelyekben kerületünk képviseltette magát. A rendezvénysorozat egyik fontos eleme egy kétnapos tudományos konferencia volt, amelyen neves magyar és francia történészek, néprajzkutatók, zenetörténészek adtak áttekintést a középkori vallon-magyar kapcsolatokról és azok hatásáról. Magyar részről előadóként szerepeltek a többi között dr. Marosi Ernő művészettörténész, dr. Székely György történész professzor, dr. Voigt Vilmos profesz- $zor, dr. Verebélyi Kincső, dr. Tari János, dr. Juhász Katalin néprajzkutatók, dr. Veres László, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója. A programsorozathoz tartoztak három budapesti helytörténeti gyűjtemény, a IX., a XII. és a XIII. kerületi kiállításai. A tartományi székhelyen, Namur városában október 9-én 13 órakor nyílt meg a konferencia helyszínén (Moulins de Beez) az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény XIII. kerületet bemutató kiállítása Ismeretlen Budapest címmel. Az épület korábban malom volt (a régi újlipótvárosi malmokra emlékeztet), ma a Vallon Gazdasági Minisztérium székhelye, földszintjén minden igényt kielégítő modern konferenciaközpontot alakítottak ki.Anovember 15-ig tartó, XIII. kerületről szóló kiállítást így nagy számú látogató tekinthette meg. A három történeti típusú kiállításon kívül, ugyancsak október 9-én, Treignes (Ecomusée du Viroin, Rue Eugéne Defraire) településen nyílt meg Franki Aliona fotóművész Újlipótváros kézműves mestereit bemutató expozíciója szintén az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény anyagából. A három helytörténeti gyűjtemény kiállításához közös katalógus készült francia nyelven a NKÓM támogatásával. Polgár Ildikó porcelánművész kiállítását Andennes-ben (Musée de la Ceramique) mutatták be. Hastiere település iskolásai számára Juhász Katalin népraj zkutató- népdalénekes, Csörsz Rumen István irodalomtörténész-régizenész és Szabó Katalin 5. osztályos énekzene tagozatos tanuló (XIII. kerületi lakos) rendhagyó zenés magyar néprajzi órát tartottak. A rendezvénysorozat részeként négy zenei koncertet is rendeztek, melyen Juhász Katalin, Csörsz Rumen István és Claude Flagel tekerőlantművész közös eredetű magyar és francia balladákat adott elő. A programhoz tartozott még kétnyelvű költészeti est, filmvetítések és kismúzeumi vezetők találkozója. Ez utóbbin a három delegált kerület gyűjteményvezetői vettek részt. A Magyar Napok namuri rendezvényei az első szakaszát képezték annak a kétéves projektnek, amely a magyar és a belgiumi vallon közösség kulturális minisztereinek megállapodása eredményeként valósul meg. 2004 májusában Belgium Namur tartománya mutatkozik be Magyarországon. A 2004. évi program az ideihez hasonló szerkezetű lesz. A programban - hasonlóan a namuri rendezvényekhez - kiállítások, kétnyelvű koncertek, költészeti estek és filmvetítések is lesznek. A programban részt vevő magyar kismúzeumokban a vallon fél különböző kiállításokkal mutatkozik be. Hazautazásunkat követően megkezdődtek az egyeztetések arról, hogy melyik kerület milyen kiállításokat tud fogadni. Franki Aliona újlipótvárosi mesterségeket bemutató kiállítása helyszínéről az ULB Egyetem Treignes-i múzeumából az előzetes megállapodás szerint a helyi facipőkészítésről készült kiállítás érkezne az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe. Összességében tehát a Namuri Magyar Napok alkalmával - különösen a Budapest XIII. kerületének sokszínűségét és értékeit bemutató két kiállításunkkal - több rendezvényen is eredményesen képviselhettük kerületünket. Az eddigi és a 2004-ben megvalósuló programok remélhetőleg hozzájárulnak európai uniós kapcsolataink fejlesztéséhez és kerületünk jó hírnevének öregbítéséhez. A namuri gyerekek magyar népdalt énekelnek Kreatív kicsinyek, anyukák, apukák, óvó nénik Mikulásra, adventre, karácsonyra készülődnek Volt, aki több Mikulást készített A borongós, esőre hajló novemberi szombat délelőttön az Angyalföldi úti óvodába igyekszem. Nem kell sokáig keresgélnem: a barna téglás, földszintes épületből kiszűrődő gyerekzsivaj „útbaigazít”. Tévedés ne essék, nem bentlakásos óvoda ez, hogy hétvégén is tele van kicsikkel. Ez csak egy szokásos ünnep előtti szombat, amikor - ez ebben az oviban már hagyomány - zsúfolásig megtelik a Mackó-kuckó kreatív játszóház számára kialakított szoba. Az asztalok mellett serényen dolgoznak a gyerekek, hogy saját kezűleg készítsék el a karácsonyfadíszeket és ajándékokat. Többségük három és hat év közötti óvodás, de van itt jóval kisebb, aki inkább csak tapasztalatszerzés végett kísérte el testvérét. Akad olyan is, aki már elsős, de visszahúzta a szíve a régi társak közé. Azt gondolná az ember, jó alkalom ez a szülőknek, hogy „letegyék” csemetéiket, maguk pedig közben elintézzék a hétvégi bevásárlást vagy az otthoni takarítást. Nem így van. Mint az óvoda vezetője, Szabóné Kassai Tünde elmondta, a cél az, hogy együtt legyenek a családok. Es valóban: ide minden kicsi a mamával jött, sőt olyan is van, akit az apukája kísért el. Például Erdős Rékát, aki a WC- papír-gurigára már felragasztotta a piros kartonpapírt, így majdnem elkészült a Télapója. Most éppen a szakáll felerősítésével foglalatoskodik. Erdős Imre szeretettel és némi atyai büszkeséggel figyeli négyéves kislányát, és „ide kéne még egy kis ragasztó” jellegű apró útbaigazításokkal segít is neki. A másik asztalnál mazsolaszemekből készül karácsonyfadísz. Egy szöszke kislány elmélyülten fűzi fel a szemeket, a mellette ülő, ébenfekete szemű kisfiú azon igyekszik, hogy ellesse a „technikáját”. Közben a harmadik asztalnál van, aki már el is készült az adventi koszorúval. A vágással és különböző színű tészták felragasztásával készült alkotások közül egyik szebb, mint a másik. Thuránszky Hajnalka Arany Katedra díjas óvónő, aki harmadik éve vezeti a kreatív játszóházat, megjegyzi, hogy amikor elkezdték, volt olyan nagycsoportos, aki egyáltalán nem tudott az ollóval bánni. Otthon nem merték a „veszélyes szerszámot” a kezébe adni. A ragasztástól is ódzkodik sok szülő. Itt, az óvodában a kicsik rendszeresen dolgoznak ezekkel, no meg a színes ceruzával és a zsírkrétával.- Csak az a fontos, hogy mindig jó minőségű eszközöket kapjanak a kezükbe, hogy ne menjen el a kedvük az alkotástól - magyarázza az óvónő. Közben eléje pattan az ötéves Drozda Adrienn, kezében a mai „terméssel”, és kéri, hadd mutathassa meg anyukájának, mi mindent készített az elmúlt hetekben. Már veszi is le a polcról az irattartót, amelyben a munkáit gyűjti. - El sem hiszem, hogy ezt mind te csináltad - mondja őszinte csodálkozással Drozda Tamásné, miközben kedvtelve nézegeti a tökmagból kirakott sünit, a színes ragasztással készült fagyit, meg kislánya többi munkáját. Mielőtt elbúcsúzik, még tanácsot kér az óvónőtől, hol vásárolhat olyan kellékeket, amelyekkel otthon is dolgozhat a kislány. Jól érezték magukat ma is, mint mindig az ilyen szombatokon. Két hét múlva újra jönnek, akkor betlehemet, csillagot, gyöngyökkel kirakott tűpárnát készítenek majd az ünnepekre. December közepén pedig megrendezik szintén hagyományos karácsonyi vásárukat, amelyen saját munkáikat kínálják eladásra. A befolyt pénzből alapanyagokat vesznek, hogy legyen mivel dolgozniuk a hétközi foglalkozásokon és később, a húsvéti ünnepekre készülve. Szalai Annamária angoltanárnő együtt festi a fenyőtobozokat a gyerekekkel (csop) Az óvónők, Fehér Mónika és Csüllög Angéla száraztésztából csinálnak adventi koszorút
