XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-07-09 / 12. szám

Véget ért a tanév, a gyerekek számára „kitört” a vakáció. Nyolc óra előtt pár perccel szo­katlanul csendesek a Dózsa György Úti Ének-zene és Test- nevelési Általános Iskola fo­lyosói. Csak a margitszigeti napközis táborba készülődök zsibongása hallatszik az egyik teremből. A pedagógusok szá­mára kicsit később kezdődik a szünet: nekik ilyenkor, június második felében még akadnak tennivalóik az iskolában. Nyerges Lajosné Vali, az isko­la nemrégiben kitüntetett igazga­tóhelyettese ezen a korai órán kez­di a munkát ma is, hogy azután majd továbbképzésre siessen. - Rosszul érezném magam, ha egy­szer nem kellene csinálnom sem­mit itt vagy otthon - mondja. - Szerencsére ez a veszély nem fe­nyeget - teszi hozzá nevetve. Éppen húsz éve tanít ebben az iskolában. Egy érdekes nevű bor­sodi kis falucskából, Szalonnáról származik.- A szüleim parasztemberek voltak, én azonban - mióta az eszemet tudom - a tanári pályá­hoz vonzódtam. Aztán az Edelényi Gimnáziumban töltött évek és Moldoványi László bio­lógiatanár nagyszerű, élvezetes órái meg is határozták a pályámat. A debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen szerzett bio­lógia-kémia szakos tanári és hid- robiológusi diplomát. Egy mi­nisztériumi dicséretben részesí­tett dolgozatának köszönhette, hogy bent maradhatott az egyete­men. De ez csak egy esztendeig tartott, mert azután férjhez ment. Katonafeleségként Bugyi köz­ségben kezdett tanítani.- Nem voltfiircsa a debreceni egyetemi hallgatók után egy kis község általános iskolásait okíta­ni?- Ha arra gondol, hogy egy per­cig is bánkódtam emiatt, akkor azt kell mondanom, hogy épp az el­lenkezője történt. Jobban éreztem magam a kicsik közt. Sokkal kö­zelebb áll hozzám ez a korosztály. Aztán 1976-ban megszületett Dóra lánya, és egy évvel később - • miután a férjét Budapestre he­lyezték - a főváros XHI. kerületé­be költöztek. Következett az ak­kori Thallmann (ma Fiastyúk) ut­cai általános, majd egy csepeli is­kola. 1981-ben, kisebbik lányuk születése után úgy döntött, hogy a gyes éveit Kijevben, az ottani aka­démián tanuló férje mellett tölti. Hazatérve már egyenes út veze­tett a mostani iskolájához, ahol akkor éppen kémia szakos tanárt kerestek. A következő tíz évben oktatta mindkét tárgyát, osztályfőnök­ként végigvitt két osztályt, miköz­ben - kollégáival együtt - egyre csak az iskolai munka jobbításán fáradozott. 1994-ben lett igazga­tóhelyettes, és bár továbbra is ta­nít biológiát és kémiát is, osztálya nincs, így több ideje jut arra, hogy az iskola egészét érintő kérdések­kel foglalkozzon.- Igazgatóhelyettesként mit tart a legfontosabb feladatának? 4 I 2003. JÚLIUS 9. Hírnök­- Rendkívül összetett ez a mun­ka. Ketten csináljuk, én az általá­nos és a felső tagozatos helyettes vagyok. A többi között meg kell szervezni a felsős kollégák mun­káját, minősíteni kell azt. Órákat látogatok, rendezvényeket szer­vezek. Sok továbbképzéssel kap­csolatos feladatom is van. Én fog­lalkozom a kollégák továbbkép­zésre való beiskolázásával, a pá­lyázatok benyújtásával és nem utolsósorban a gyerekek középis­kolai továbbtanulásával. Helyettesként évek óta azok­nak a tanulóknak vagyok a pártfo­gója, akiknek valamilyen tanulási vagy más gondjuk van. Talán a személyiségemből adódik, hogy a gyerekek bizalommal vannak irántam. Annak idején maguktól kezdtek jönni, és ez már így is ma­radt. Szívesen vállalom, mert egy­általán nem érzem terhesnek ezt a feladatot. Iskolánkba jár jó né­hány hátrányos helyzetű tanuló is, akik fokozott törődést igényel­nek. Ennek ellenére ebben a tan­évben tizenegy tanulmányi verse­nyen értünk el első helyezést. Három éve megpályáztuk és el is nyertük a Comenius 2000 köz­oktatási minőségfejlesztési prog­ramban való részvételt. Jómagam voltam a program irányítója, és továbbképzésekre is jártam, hogy jól el tudjam látni ezt a munkát. Áprilisban a helyszíni szemlével véget ért a program kiépítésének szakasza. Büszke vagyok arra, „Budapest Főváros XIII. Kerületért" díj - 2003 Nem híve a katedrán a drákói szigornak Még hátra van a tető egy részének korhű befedése - mutatja az igaz­gatóhelyettes hogy olyan sikeresen dolgoztunk, hogy az iskolánk felkészítést se­gítő intézmény lett.-Az igazgatóhelyettesi munka mellett továbbra is tanít.- Mégpedig mindkét tárgya­mat, és ez nagyon fontos nekem. Soha nem bántam meg, hogy ezt a szakpárt választottam. A biológia a gyerekek egyik kedvence, már csak azért is, mert sok gyakorlati dologról is szó esik az órákon. A kémia kicsit más, ezt csak körül­belül a tanulók harmada szereti, mert nagyobb szorgalom és kitar­tás kell a megértéséhez. Itt sokat segítenek a kísérletek, ezeket nem unják és szívesen csinálják. Oly­annyira, hogy nemegyszer előfor­dul, hogy az óra végén őszinte szomorúsággal megkérdezik: „Jaj, Vali néni, már vége is van?” A múltkor pedig az egyik gyerek a kicsönge'téskor lakonikusan csak ennyit mondott: „Hát, ez jó volt!”- Óra közben eszébe jut-e néha régi, szeretett biológiatanára ?- Szigorú ember volt, de ösz­tönző szigorral. Ma én is úgy gon­dolom, ahogy ő: a jó képességű gyerekektől meg kell követelni a tananyagot, az akár családi háttér miatt, akár szellemileg kevésbé fogékony tanulónál viszont nem ragaszkodom egy bonyolult ké­miai számítás elvégzéséhez. A fe­gyelmet alapvető dolognak tar­tom, de nem vagyok híve a drákói szigornak. Az a jó, ha a gyerek nyugodtan mer kérdezni is.- Valószínűleg ennek a szemlé­letnek is köszönhető', hogy a tanít­ványai sorra aratják a sikereket kémiából.- Az Országos Hevesi György Kémiaversenyen a hetedikes, nyolcadikos gyerekeim évek óta benne vannak az első háromban. Ha már a kémiánál tartunk: a kol­légáim jóvoltából a kerületi kémia munkaközösség vezetője vagyok. Ezen a területen is van többféle feladatom, például a felzárkózta­tás és tehetséggondozás, kirándu­lások, versenyek szervezése, va­lamint bemutató órák tartása.- Felsorolni is sok, hányféle munkát lát el, és - mint a mostani „Budapest Főváros XIII. Kerüle­tért ” díj is tanúsítja - mindezt ma­gas színvonalon.- Nagyon meghatódtam, hogy ilyen módon is elismerték a húsz­éves iskolai és a tízéves kerületi munkámat. Arra gondoltam, hogy biztosan vannak mások is, akik sokat tesznek. Most engem ért a megtiszteltetés, amit én megerő­sítésnek veszek és ösztönzésnek a jövőre nézve. Azt is meg kell mondanom, hogy büszke vagyok arra, hogy ilyen jó hangulatú, a szakmai munkára koncentráló tantestületnek vagyok a tagja. Mi elfogadjuk egymás kritikáját is. Persze mindehhez kell egy nyi­tott, fogadóképes és rátermett igazgató. Olyan, akinek vannak elvárásai, de értékeli is a jó mun­kát.- Még egy pár nap és néhány hétre „leteheti a lantot”. Mivel fogja tölteni a nyarat?- Az év közben elmaradt mun­kákkal szoktam kezdeni: takarí­tás, rendrakás, az otthon csinosí­tása. Szerencsére nagyon nagy restanciám nincs, mert a féljem és a lányaim sokat segítenek. A na­gyobbik-aki angol-francia-föld- rajz szakos tanár, de most egy lé­gitársaságnál dolgozik - már férj­hez ment és elköltözött. A húga még velünk van, ő gyógyszerész­nek tanul. Úgy tervezzük, hogy egy-két hetet együtt tölt a család, valószínűleg Pécs környékére me­gyünk. Aztán irány a telek: az ásás és a kapálás jó kikapcsolódás a szellemi munka után. Végre sokat olvashatok, és ebéd után talán jut idő egy kis délutáni alvásra is. Csop Veronika Gyermekkorában szorgalmas diák volt. Szombat délutánig minden tanulnivalóval és leckével végzett, majd ezután nem nyúlt könyvhöz, füzethez. Gyalogtúrákra indult az Újlipótvárosba. Kedvenc utcáit látogatta meg: az akkori Li- pót körút és Angyalföld között. Három éve költözött a XIII. kerületbe - különös módon éppen oda, ahová egykor szíve ve­zette. Mára körülbelül százötven publikációja, közöttük több könyve jelent meg. Elmúlt nyolcvanéves, de még mindig dol­gozik, új feladatokon és megvalósításukon töri a fejét, s ha úgy adódik, kéziratait a kórházba is magával viszi. Wagner-rajon- gó, képeslapgyűjtő, a tévét több évtizede nem kapcsolta be, s számítógép helyett még ma is írógépen ír minden betűt. Dr. Felkai László neveléstörténészként, azon belül is elsősorban a dualizmus időszakának szakértőjeként bújja a sorokat és szü­li az újakat... Professzor qz Hisz abban, hogy a személyes- A doktorátusomat még az­előtt szereztem meg, mielőtt taní­tani kezdtem. Eleinte óraadó vol­tam, majd magyar-történelem szakos tanárként véglegesítették állásomat a középiskolában. Ami­kor először tanítottam, első osz­tályfőnökként csak tizenhárom évvel voltam idősebb a tanítvá­nyaimnál. Ennek a kis korkülönb­ségnek köszönhetően az első ta­nítványaimhoz különösen közel kerültem, s a mai napig megkeres­nek az akkori diákok. Később pe­dig már egyetemi docensként fog­lalkoztam az ifjak „butításával”.- Ez utóbbi állása már a peda­gógia tárggyal volt kapcsolatos?- Igen, elsősorban neveléstörté­nettel és a pedagógia egyéb ágai közül különösen a didaktika és a módszertan iránt érdeklődtem. Később felnőttképzésben is részt vettem, és magas szinten foglal­koztam a felnőttoktatás történeté­vel. Kutatásaim eredményeit szak­értőként nemzetközi felnőttokta­tási konferenciákon is ismertet­tem, felhasználva idegen nyelvi is­mereteimet. Több publikációm je­lent meg angol és német nyelven.-A didaktikát és a módszertant miért tartotta vonzóbbnak a neve­léstannál?-A neveléstan rendszertől, po­litikától függően mindig válto­zott, változik. Távol tartom ma­gam a politikától, a szocialista rendszerben sem voltam párttag.- Ez nem nehezítette meg az el­helyezkedését tanárként, docens­ként?- Nem, sőt, jutalmakat és kitün­tetéseket is kaptam, csak néhány- nyal talán kevesebbet, mint a bennfentesek. Azt hiszem, kuta­tásaimmal sikerült új iskolát te­remtenem, áttörve a konzervatív szellemiséget akkor, amikor még Fináczy Ernő neveléstörténész művei jelentették a legtöbbet. Az ő vezérelve szerint a történelem az emberiség erkölcsi tökéletese­désének története. Később azon­ban, a hatvanas években Ravasz Jánossal írt munkánk számított alapműnek a tanítóképzőkben, s arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez a könyv a mai napig megállja a helyét. Ravasz János egyébként művelt, sokoldalú történész, akit mindig is mintaképemnek, taní­tómnak és barátomnak is tekintet­tem.- Hogyan kutat: csak a könyvtárak dokumentu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom