XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-07-09 / 12. szám
Véget ért a tanév, a gyerekek számára „kitört” a vakáció. Nyolc óra előtt pár perccel szokatlanul csendesek a Dózsa György Úti Ének-zene és Test- nevelési Általános Iskola folyosói. Csak a margitszigeti napközis táborba készülődök zsibongása hallatszik az egyik teremből. A pedagógusok számára kicsit később kezdődik a szünet: nekik ilyenkor, június második felében még akadnak tennivalóik az iskolában. Nyerges Lajosné Vali, az iskola nemrégiben kitüntetett igazgatóhelyettese ezen a korai órán kezdi a munkát ma is, hogy azután majd továbbképzésre siessen. - Rosszul érezném magam, ha egyszer nem kellene csinálnom semmit itt vagy otthon - mondja. - Szerencsére ez a veszély nem fenyeget - teszi hozzá nevetve. Éppen húsz éve tanít ebben az iskolában. Egy érdekes nevű borsodi kis falucskából, Szalonnáról származik.- A szüleim parasztemberek voltak, én azonban - mióta az eszemet tudom - a tanári pályához vonzódtam. Aztán az Edelényi Gimnáziumban töltött évek és Moldoványi László biológiatanár nagyszerű, élvezetes órái meg is határozták a pályámat. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett biológia-kémia szakos tanári és hid- robiológusi diplomát. Egy minisztériumi dicséretben részesített dolgozatának köszönhette, hogy bent maradhatott az egyetemen. De ez csak egy esztendeig tartott, mert azután férjhez ment. Katonafeleségként Bugyi községben kezdett tanítani.- Nem voltfiircsa a debreceni egyetemi hallgatók után egy kis község általános iskolásait okítani?- Ha arra gondol, hogy egy percig is bánkódtam emiatt, akkor azt kell mondanom, hogy épp az ellenkezője történt. Jobban éreztem magam a kicsik közt. Sokkal közelebb áll hozzám ez a korosztály. Aztán 1976-ban megszületett Dóra lánya, és egy évvel később - • miután a férjét Budapestre helyezték - a főváros XHI. kerületébe költöztek. Következett az akkori Thallmann (ma Fiastyúk) utcai általános, majd egy csepeli iskola. 1981-ben, kisebbik lányuk születése után úgy döntött, hogy a gyes éveit Kijevben, az ottani akadémián tanuló férje mellett tölti. Hazatérve már egyenes út vezetett a mostani iskolájához, ahol akkor éppen kémia szakos tanárt kerestek. A következő tíz évben oktatta mindkét tárgyát, osztályfőnökként végigvitt két osztályt, miközben - kollégáival együtt - egyre csak az iskolai munka jobbításán fáradozott. 1994-ben lett igazgatóhelyettes, és bár továbbra is tanít biológiát és kémiát is, osztálya nincs, így több ideje jut arra, hogy az iskola egészét érintő kérdésekkel foglalkozzon.- Igazgatóhelyettesként mit tart a legfontosabb feladatának? 4 I 2003. JÚLIUS 9. Hírnök- Rendkívül összetett ez a munka. Ketten csináljuk, én az általános és a felső tagozatos helyettes vagyok. A többi között meg kell szervezni a felsős kollégák munkáját, minősíteni kell azt. Órákat látogatok, rendezvényeket szervezek. Sok továbbképzéssel kapcsolatos feladatom is van. Én foglalkozom a kollégák továbbképzésre való beiskolázásával, a pályázatok benyújtásával és nem utolsósorban a gyerekek középiskolai továbbtanulásával. Helyettesként évek óta azoknak a tanulóknak vagyok a pártfogója, akiknek valamilyen tanulási vagy más gondjuk van. Talán a személyiségemből adódik, hogy a gyerekek bizalommal vannak irántam. Annak idején maguktól kezdtek jönni, és ez már így is maradt. Szívesen vállalom, mert egyáltalán nem érzem terhesnek ezt a feladatot. Iskolánkba jár jó néhány hátrányos helyzetű tanuló is, akik fokozott törődést igényelnek. Ennek ellenére ebben a tanévben tizenegy tanulmányi versenyen értünk el első helyezést. Három éve megpályáztuk és el is nyertük a Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési programban való részvételt. Jómagam voltam a program irányítója, és továbbképzésekre is jártam, hogy jól el tudjam látni ezt a munkát. Áprilisban a helyszíni szemlével véget ért a program kiépítésének szakasza. Büszke vagyok arra, „Budapest Főváros XIII. Kerületért" díj - 2003 Nem híve a katedrán a drákói szigornak Még hátra van a tető egy részének korhű befedése - mutatja az igazgatóhelyettes hogy olyan sikeresen dolgoztunk, hogy az iskolánk felkészítést segítő intézmény lett.-Az igazgatóhelyettesi munka mellett továbbra is tanít.- Mégpedig mindkét tárgyamat, és ez nagyon fontos nekem. Soha nem bántam meg, hogy ezt a szakpárt választottam. A biológia a gyerekek egyik kedvence, már csak azért is, mert sok gyakorlati dologról is szó esik az órákon. A kémia kicsit más, ezt csak körülbelül a tanulók harmada szereti, mert nagyobb szorgalom és kitartás kell a megértéséhez. Itt sokat segítenek a kísérletek, ezeket nem unják és szívesen csinálják. Olyannyira, hogy nemegyszer előfordul, hogy az óra végén őszinte szomorúsággal megkérdezik: „Jaj, Vali néni, már vége is van?” A múltkor pedig az egyik gyerek a kicsönge'téskor lakonikusan csak ennyit mondott: „Hát, ez jó volt!”- Óra közben eszébe jut-e néha régi, szeretett biológiatanára ?- Szigorú ember volt, de ösztönző szigorral. Ma én is úgy gondolom, ahogy ő: a jó képességű gyerekektől meg kell követelni a tananyagot, az akár családi háttér miatt, akár szellemileg kevésbé fogékony tanulónál viszont nem ragaszkodom egy bonyolult kémiai számítás elvégzéséhez. A fegyelmet alapvető dolognak tartom, de nem vagyok híve a drákói szigornak. Az a jó, ha a gyerek nyugodtan mer kérdezni is.- Valószínűleg ennek a szemléletnek is köszönhető', hogy a tanítványai sorra aratják a sikereket kémiából.- Az Országos Hevesi György Kémiaversenyen a hetedikes, nyolcadikos gyerekeim évek óta benne vannak az első háromban. Ha már a kémiánál tartunk: a kollégáim jóvoltából a kerületi kémia munkaközösség vezetője vagyok. Ezen a területen is van többféle feladatom, például a felzárkóztatás és tehetséggondozás, kirándulások, versenyek szervezése, valamint bemutató órák tartása.- Felsorolni is sok, hányféle munkát lát el, és - mint a mostani „Budapest Főváros XIII. Kerületért ” díj is tanúsítja - mindezt magas színvonalon.- Nagyon meghatódtam, hogy ilyen módon is elismerték a húszéves iskolai és a tízéves kerületi munkámat. Arra gondoltam, hogy biztosan vannak mások is, akik sokat tesznek. Most engem ért a megtiszteltetés, amit én megerősítésnek veszek és ösztönzésnek a jövőre nézve. Azt is meg kell mondanom, hogy büszke vagyok arra, hogy ilyen jó hangulatú, a szakmai munkára koncentráló tantestületnek vagyok a tagja. Mi elfogadjuk egymás kritikáját is. Persze mindehhez kell egy nyitott, fogadóképes és rátermett igazgató. Olyan, akinek vannak elvárásai, de értékeli is a jó munkát.- Még egy pár nap és néhány hétre „leteheti a lantot”. Mivel fogja tölteni a nyarat?- Az év közben elmaradt munkákkal szoktam kezdeni: takarítás, rendrakás, az otthon csinosítása. Szerencsére nagyon nagy restanciám nincs, mert a féljem és a lányaim sokat segítenek. A nagyobbik-aki angol-francia-föld- rajz szakos tanár, de most egy légitársaságnál dolgozik - már férjhez ment és elköltözött. A húga még velünk van, ő gyógyszerésznek tanul. Úgy tervezzük, hogy egy-két hetet együtt tölt a család, valószínűleg Pécs környékére megyünk. Aztán irány a telek: az ásás és a kapálás jó kikapcsolódás a szellemi munka után. Végre sokat olvashatok, és ebéd után talán jut idő egy kis délutáni alvásra is. Csop Veronika Gyermekkorában szorgalmas diák volt. Szombat délutánig minden tanulnivalóval és leckével végzett, majd ezután nem nyúlt könyvhöz, füzethez. Gyalogtúrákra indult az Újlipótvárosba. Kedvenc utcáit látogatta meg: az akkori Li- pót körút és Angyalföld között. Három éve költözött a XIII. kerületbe - különös módon éppen oda, ahová egykor szíve vezette. Mára körülbelül százötven publikációja, közöttük több könyve jelent meg. Elmúlt nyolcvanéves, de még mindig dolgozik, új feladatokon és megvalósításukon töri a fejét, s ha úgy adódik, kéziratait a kórházba is magával viszi. Wagner-rajon- gó, képeslapgyűjtő, a tévét több évtizede nem kapcsolta be, s számítógép helyett még ma is írógépen ír minden betűt. Dr. Felkai László neveléstörténészként, azon belül is elsősorban a dualizmus időszakának szakértőjeként bújja a sorokat és szüli az újakat... Professzor qz Hisz abban, hogy a személyes- A doktorátusomat még azelőtt szereztem meg, mielőtt tanítani kezdtem. Eleinte óraadó voltam, majd magyar-történelem szakos tanárként véglegesítették állásomat a középiskolában. Amikor először tanítottam, első osztályfőnökként csak tizenhárom évvel voltam idősebb a tanítványaimnál. Ennek a kis korkülönbségnek köszönhetően az első tanítványaimhoz különösen közel kerültem, s a mai napig megkeresnek az akkori diákok. Később pedig már egyetemi docensként foglalkoztam az ifjak „butításával”.- Ez utóbbi állása már a pedagógia tárggyal volt kapcsolatos?- Igen, elsősorban neveléstörténettel és a pedagógia egyéb ágai közül különösen a didaktika és a módszertan iránt érdeklődtem. Később felnőttképzésben is részt vettem, és magas szinten foglalkoztam a felnőttoktatás történetével. Kutatásaim eredményeit szakértőként nemzetközi felnőttoktatási konferenciákon is ismertettem, felhasználva idegen nyelvi ismereteimet. Több publikációm jelent meg angol és német nyelven.-A didaktikát és a módszertant miért tartotta vonzóbbnak a neveléstannál?-A neveléstan rendszertől, politikától függően mindig változott, változik. Távol tartom magam a politikától, a szocialista rendszerben sem voltam párttag.- Ez nem nehezítette meg az elhelyezkedését tanárként, docensként?- Nem, sőt, jutalmakat és kitüntetéseket is kaptam, csak néhány- nyal talán kevesebbet, mint a bennfentesek. Azt hiszem, kutatásaimmal sikerült új iskolát teremtenem, áttörve a konzervatív szellemiséget akkor, amikor még Fináczy Ernő neveléstörténész művei jelentették a legtöbbet. Az ő vezérelve szerint a történelem az emberiség erkölcsi tökéletesedésének története. Később azonban, a hatvanas években Ravasz Jánossal írt munkánk számított alapműnek a tanítóképzőkben, s arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez a könyv a mai napig megállja a helyét. Ravasz János egyébként művelt, sokoldalú történész, akit mindig is mintaképemnek, tanítómnak és barátomnak is tekintettem.- Hogyan kutat: csak a könyvtárak dokumentu-