XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-04-24 / 8. szám

4 1 2003. ÁPRILIS 24. Hírnök­no Eredményességük záloga a választópolgárokkal Az őszi önkormányzati vá­lasztások után megalakult képviselő-testületben számos új tag is helyet kapott. Közü­lük beszélgettünk most há­rommal. Dárdai Zsuzsát és Magos Pétert az MSZP szí­neiben választották meg képviselőnek, Spalier Endre (Fidesz-MDF-MKDSZ) pe­dig a kompenzációs listáról került a testületbe. Szívesen hallgatok me< minden idős embert Dárdai Zsuzsa önkormányzati képviselőként ugyan most debü­tál, a főpróbán azonban régen túl van, hiszen annak idején tanács­tagként jó néhány év alatt volt al­kalma kipróbálni, milyen is az, amikor emberek gondjaival-baja- ival kell foglalkozni. 1977-ben véletlenül csöppent bele a ta­nácstagi munkába. Az egyik je­lölt valamiért visszalépett, ő pe­dig éppen gyesen volt, tehát „rá­ért”. Mivel itt, a Hollán Ernő ut­cában - jelenlegi lakhelyétől né­hány háznyira - nőtt fel, úgy érezte, itt csupa ismerős között van. Azt mondja, akkor is, akár­csak most, nagyon fontosnak érezte, hogy segítsen az örege­ken. 1988-ig csinálta, aztán hosszú szünet következett.- Éppen két éve, 2001-ben tör­tént - meséli -, hogy a párommal elhatároztuk: ami tőlünk telik, megtesszük azért, hogy 2002- ben kormányváltás legyen. Akár sikerül, akár nem, nekünk ebben részt kell vennünk. Csináltunk kitelepülést, agitáltunk, beszél­gettünk emberekkel. Az őszi ön- kormányzati választások előtt az alapszervezet titkára megkérdez­te, nem vállalnám-e a jelöltséget. Azt feleltem, csak akkor, ha a férjem támogat. Otthon dolgo­zunk mind a ketten - számítógé­pes nyomdai előkészítéssel fog­lalkozunk -, a képviselői munka pedig nyilvánvalóan sok időt le­köt. A párom mellém állt, így minden fenntartás nélkül igent mondtam.- Mivel szinte mindenkinek személyes ismerőse, valószínűleg nem esett nehezére kapcsolatot teremtenie a választókkal.- Valóban így van. Mégis meglepett, mennyivel összetet­tebb ez a munka, mint a tanácsta­gi volt. Tudtam, mire vállalko­zom, de hogy ez mennyi elfog­laltsággal jár, azzal csak most szembesültem. A körzetemben - a Visegrádi, Radnóti, Gogol és Kárpát utca által határolt terüle­ten - 5000 ember lakik, de nem­sokára, a Kleopátra-Ház átadásá­val, jóval többen lesznek. Ami a kapcsolatteremtést illeti, arra gondoltam, hogy mivel a közös képviselők a lakók megbízottjai, bizonyos esetekben sokat tudnak segíteni nekem, hogy megtalál­jam az utat a lakókhoz. Kiderült, hogy ez sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltem. Van ugyan a közös képviselőknek egy egyesülete a kerületben, de ott sem pontos a nyilvántartás. Ráadásul - személyiségi jogok miatt - nem is tudják kiadni ne­kem a közös képviselők neveit. Azért mégis sikerült felvennem a kapcsolatot csaknem hatvan kö­zös képviselővel, és össze is hoz­tam egy találkozót, hogy bemu­tatkozzam nekik. Csak húszán jöttek el, de velük jó hangulatú beszélgetést folytattam.- Milyen gondokkal keresik meg a lakók a fogadóórákon és tud-e segíteni?- Mindig elég sokan jönnek, és sokszor megdöbbenek azon, amit mondanak. Eljött például egy idősebb hölgy, aki egy, most már teljesen magántulajdonú körfolyosós házban lakik. A fo­lyosó korlátja éppen az ő ajtaja előtt már hat (!) éve életveszé­lyes állapotban van. A ház nem akar pénzt áldozni a javításra, az asszony pedig fél, hogy baleset történik. Sok helyen próbálko­zott már, de nem sikerült dűlőre jutnia. Az önkormányzat annyit tehet az ügyben, hogy felszólító levelet küld a közös képviselő­nek. Itt tartunk most. Én minden­esetre nem nyugszom addig, amíg meg nem oldódik a dolog, még mielőtt baj lenne. Olyan gondokat is felvetnek, amelyeket egy önkormányzati képviselő nem tud megoldani. Ilyenkor ar­ra gondolok, jó, hogy van hoz­zám bizalmuk az embereknek, és legalább elmondják, ami a szívü­ket nyomja. Most is, mint annak idején, szívesen hallgatok meg minden idős embert. Valószínű­leg otthonról hoztam az ő szere- tetüket. Mi édesapám szüleivel éltünk együtt. Nálunk a nagypa­pa volt a családfő, amit ő mon­dott, az úgy volt jó. Arra nevel­tek, hogy tiszteljem az időseket.- És még valami. Édesanyám Auschwitzból jött haza, és én gyerekfejjel sokszor kérdezget­tem, mi az a szám a karján. Nem szívesen beszélt róla. Később ar­ra kértem, írja le, ami vele tör­tént, de nem tette. Valószínűleg nehezére esett felidéznie azokat a szörnyűségeket. Most már saj­nos nincs közöttünk, és én na­gyon fájlalom, hogy nem tudom a szavait továbbadni a lányom­nak és majdan az unokáimnak.- Képviselőként és a Szociális Bizottság tagjaként is szeretnék eljutni az idősek klubjaiba. Most három hónapig a Szociális Bi­zottságnak a méltányossági ké­relmeket elbíráló albizottságában működöm. Büszke vagyok arra, ahogyan a mi kerületünk az idő­sekkel bánik, és örülök annak, hogy most én is tevékenyen részt vállalhatok ebből a munkából.- Ha van módja kikapcsolód­ni, mivel tölti az idejét a legszíve­sebben?- Van egy 27 éves lányom, aki tördelő szerkesztő egy napilap­nál. A férjem nyomdász. Előző házasságából neki is van két lá­nya. A lányok gyakran összejön­nek itt nálunk. Időnként kártyá­zunk egy baráti házaspárral. Színházba, moziba szoktunk jár­ni. És már másfél éve szeretnénk elmenni egy közös pihenésre. Ta­lán ez is összejön egyszer. Sok utánajárást, tanulást, tapasztalatot követelő munka A 27 éves Magos Péter min­den bizonnyal a kerület legfiata­labb MSZP-s önkormányzati képviselője. Négy évvel ezelőtt úgy döntött, belép az MSZP-be. Hogy akkor mi vezérelte, arra ma így válaszol:- Nem otthonról hoztam az in­díttatást, hiszen a szüleim nem politizálnak. A szocialista pártot választottam, mert ezzel az ér­tékrenddel értek egyet. Éppen abban az időszakban lettem tag, amikor az 1998-as választási ve­reségből ocsúdott a párt. Mint fi­atalt, örömmel fogadtak. Lehető­ségem nyílt arra, hogy a nálam idősebbektől, tapasztaltabbaktól tanuljak. Az teljesen természetes volt, hogy a XIII. kerületi szervezet­ben kezdett dolgozni. Ide köti minden. Itt született, és most is itt lakik. A Vizafogó Általános Iskolába járt, és a kerületben is érettségizett. Diplomát Gödöllőn szerzett munkavállalási tanács­adóként. Az emberekkel való kapcsolatteremtés sohasem esett nehezére. Márpedig a képviselői munkában ennek a képességnek nagy szerepe van. Bár amikor el­indult a választásokon, tudta, mi­re vállalkozik, úgy érzi, a gya­korlat sok újat is hozott számára.- Más ismerni egy utat és más járni azon - mondja erről. - Most szembesülök azzal, milyen szép, de ugyanakkor nehéz, sok utána­járást, tanulást, tapasztalatot kö­vetelő munkára is vállalkoztam. Fontos, hogy jól tudjam a jogsza­bályokat, mert csak így segíthe­tek minden hozzám fordulónak. A Szociális Bizottságnak és az OKSB-nek tagja vagyok, de más ágazatok munkáját is szeretném mélyebben megismerni.-A körzetét többnyire idősebb emberek lakják. Hogyan fogad­tak egy ilyen fiatal képviselőt?- A Radnóti Miklós utca, Go­gol utca, Újpesti rakpart és a Pannónia utca által határolt terü­letnek vagyok a képviselője. Ez egy zömmel idős értelmiségiek által lakott környék. Ettől nem könnyebb a feladatom, inkább más. A kapcsolatok kialakítását akkor kezdtem, amikor a kopog­tatócédulákat gyűjtöttem. Általá­ban elfogadnak az idősek még akkor is, ha az unokáik korosztá­lyához tartozom. Látják, hogy meghallgatom őket, együttérzek velük és amiben lehet, segítek.- Voltak-e már sikerélményei az első hónapokban?- Minden hónap első és har­madik hétfőjén van fogadóórám a Herman Ottó Általános Iskolá­ban. Egy-egy alkalommal sok­szor négyen-öten is eljönnek. Eddig arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy egy nehéz sorsú asz- szonynak, akit a legnagyobb hi­degben és hóban kitettek az al­bérletből, sikerült állandó helyet szereznem a hajléktalanszállón. De sajnos sok olyan dologgal is megkeresnek, amiben nem sokat tehetek. Fontosnak tartom, hogy az ilyen embereket is végighall­gassam és tudjak tanácsot adni, hová fordulhatnak. Sokaknak már az is nagy megkönnyebbü­lés, ha a gondjukat valakinek el tudják mondani.- Bizonyára vannak a körzeté­ben mindenkit érintő, megoldás­ra váró ügyek is.- A városrész tisztasága sok kívánnivalót hagy maga után. Meg kell oldani a „kutyakérdést” is. Az idős emberek számára kü­lönösen fontos a biztonságérzet. Oláh József frakcióvezetővel együtt azon fáradozunk, hogy a kerületnek ezen a részén is le­gyen polgárőrség. Szeretném, ha a térfigyelő rendszer kiterjedne a körzetemre is. Sok szép tervem van, de azzal tisztában vagyok, hogy a realitás talaján kell ma­radnom. Ezenkívül azt gondo­lom, hogy bármilyen eredményt csak közösen lehet elérni. Össze kell fogniuk az újlipótvárosi kép­viselőknek és a lakosságnak is.- Mivel tölti az idejét, amikor nem önkormányzati ügyekkel foglalkozik?- Az a helyzet, hogy a mun­kám is az önkormányzatokkal kapcsolatos. A Köztársaság téren a Baloldali Önkormányzati Kö­zösség irodáját vezetem. Ez az MSZP keretein belül, de önálló­an működik, és az elnöke nem más, mint kerületünk polgármes­tere, dr. Tóth József. Sok min­dennel foglalkozunk, például képzéseket szervezünk, informá­ciókkal látjuk el az önkormány­zati tisztségviselőket, törvényja­vaslatokat véleményezünk. Ámi szabadidőm marad, azt részben sporttal töltöm - kispályán fut­ballozom, amúgy „öregesen” -, másrészt igyekszem minél többet együtt lenni a párommal, szóra­kozni, kikapcsolódni. Kerületünk bővelkedik kiváló szakemberekben A szociológiát és politológiát végzett Spalier Endre harmadi­kos gimnazista korában, 1995- ben kezdett politizálni, mert szükségét érezte, hogy részt ve­gyen a közéletben. Először elő­adásokat hallgatott, tájékozódott, majd több polgári szervezet munkájában részt vett. így kez­dődött a kapcsolata a Fidesszel. 1999-től egy ideig a Fidesz kerü­leti alelnöke volt, ezzel egyidejű­leg belefogott a helyi Fidelitas szervezésébe, amelynek az elnö­ki tisztét éppen nemrégiben adta át egy nála fiatalabbnak. Most - bár listáról került be a képviselő-testületbe - úgy látja, a választók megbíznak benne, hi­szen gyakran felkeresik a foga­dóóráján. Csak 26 éves, de az előző ciklusban már - külső tag­ként - részt vett a Pénzügyi Bi­zottság munkájában.- Fontosak voltak számomra azok az évek, mert sokat tanul­tam - mondja. - Most az Oktatá­si, Kulturális és Sportbizottság­nak vagyok a tagja. Ennek a te­vékenysége közelebb áll hoz­zám, hiszen oktatásszociológiai tanulmányokat is folytattam. Két éve fejezte be az egyete­met, és most a doktori fokozat megszerzésére készül. A Rendőr- tiszti Főiskola vezetőképző inté­zetében dolgozik.- A főnököm örömmel vette, hogy bekerültem a képviselő-tes­tületbe és mindenben támogat. A munkám persze nem csak a havi négy alkalomra ­©©□©oom 02 „„©Osoowos ©mösoffODomvozoGo

Next

/
Oldalképek
Tartalom