XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-03-14 / 5. szám
Vili. ÉVFOLYAM 5. SZÁM AZ ONKORMANYZAT LAPJA 2002. MÁRCIUS 14. i i Jókai Mór emlékezése 1848. március tizenötödikére Épen ilyen beteges voltam, mint most. Akkora pilulá- kat nyeltem, mint egy öreg bab. A doktorom azt parancsolta, hogy maradjak egész nap az ágyban. Hanem a doktor után berontott hozzám Petőfi: „Kelj fel! rúgd bele magad a ruhádba: ma lesz a napja, hogy vagy élünk, vagy meghalunk!” Követtem amit mondott. Tüdtam, hogy miről van szó. A pesti tizenkét pont. Ott volt már az Íróasztalomon. A pesti tizenkét pontot nem én fogalmaztam, nem is Petőfi, nem is fiatal társaim; hanem szerkesztették azt meglett, kipróbált férfiak, akiknek társaságát a „Pesti kör” név alatt ismertük. Tehát a 12 kardinális pont már készen volt: én csak minden ponthoz népszerű, könnyen megérthető magyarázatot adtam: aztán még felyül a 12 pont fölé odaírtam e jelszót: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” A „Pesti kör” összeállította a nemzet kívánságait kifejező 12 pontot, de aztán nem tudott vele mit csinálni. A táblabirák rendet akartak tartani. A pestmegyei gyűléssel elfogadtatni e pontokat, s utasításul küldeni fel a követeiknek; a publicisták egyenesen a diaetához akarták azt felküldetni egy soktagu küldöttség által petitió alakjában. „Nem petitió kell ide, hanem forradalom!” kiáltá Petőfi. „Menjünk a piacra!” O is irt valamit a 12 ponthoz, a „Talpra magyart!” Eleinte csak négyen voltunk Petőfin kívül. Vasváry, Bulyovszky meg én. Egy óra múlva már az egész Hatvani-utca szűk volt a követőinknek. Hogy túltettük magunkat a törvényes formákon s forradalmi térre léptünk, azt bebizonyítottuk azzal, hogy miután három nyílt piacon kihirdettük az uj kor követeléseit, végül elhatároztuk, hogy ki fogjuk azokat nyomatni, minden cenzori helybenhagyás, hatósági engedély nélkül. Länderer és Heckenast nyomdája volt az Életképek műhelye: ott nyomattuk ki. [Most ez a gróf Pálffy Já- nos-féle bérpalota: akkor a mágnási casinó is ott volt elhelyezve az első emeleten.] Az első példányait a szabad sajtó drága szülöttének a casinóba vitték fel. Irinyi Józsi küldte fel nekik: tudta, hogy nagy örömet fog vele szerezni. Néhány perc múlva odafurakodik mellém a casinónak egyik legismertebb alakja, s odasug a fülembe: „nagyon jó a tizenkét pontotok, édes öcsém, de hiányzik belőle a legszükségesebb: a papi jószágok elkobzása: ezt tegyétek bele tizenharmadiknak”. De már sarkára hágott Farkas János, aki a casinóban a liberális elemet képviselte s félbeszakítva a csábitó Mefisztót, odakiáltá hangosan „ne hallgass ezekre a reactionáriusokra, ezek meg akarják buktatni a tizenkét pontot a tizenharmadikkal!” - „Úgysem hallgatok rájuk”. Hogyan fogadta el aztán - már egy óra múlva - Pest város tanácsa rögtönzött ülésben a pesti tizenkét pontot. Hogy szónokoltunk, a zöld asztalra felállva egymásután e gyűlésben, mindannyian. Petőfi, Vasváry, magam is. Bulyovszky a városház erkélyéről: végül a polgármester, a derék Rottenbiller, utoljára maga Pest vármegye vezére, Nyári Pál: mind a zöld asztal tetejéről. Ez a jelenet most oly elevenen áll előttem, mintha tegnap történt volna. - Pedig hát egyikünknek sem volt hozzá mandátuma, hogy a nemzet nevében beszéljünk Pest város tanácsházának zöldposztóval bevont asztala tetejéről. Olyan az, mint egy halhatatlan álom. Melynek minden víziója életté vált. De azért épen úgy nem gondol vissza senki többé arra, hogy ez valamikor máskép volt, mint ahogy nem gondol rá az arató, mikor a kövér kalászok rendjét vágja, hogy valamikor mocsárfenék volt, nem jut eszébe a szüretelőnek, hogy egykori sivó homokbuckáiról szedi most a gerezdet. Hát igy is jól van! Ha testté vált az ige; ha az eszméből tény lett mit sajnáljak az igén, az eszmén? Hisz az, hogy az eszme valóvá alakult, nem az ige kikiáltójának, hanem a megtestesítőjének az érdeme, s ez a nemzet. De mi lesz az én drága jelszavamból, mely az 1848-iki március 15-iki kiáltvány homlokára lett írva: „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség?” Élnek ezek még? Hogy éltek, az bizonyos. Az ő varázshatalmuk kölcsönzése nélkül nem tudta volna a számra csekély magyar nemzet 1848/49-iki homéri harcait annyi dicsőséggel folytatni. A szabadság csinált a 17 éves ifjoncokból fegyverfogható férfit, a 60 éves aggból ifjút, a szelíd polgárból hőst: az egyenlőség sorakoztatta százezreit a földmi vés népnek a trikolor zászlók alá: s a testvériség eszméje tette lehetővé, hogy a reakció által testvérirtó harccá fajult küzdelemben egész légiói a magyarral nem faj rokon német, szláv, román és zsidó ifjakban küzdöttek alkotmányunk megvédésében. A lelkesült bécsi fiatalságot mi kötötte egyéb hozzánk, a hőstettekben elvérzésig, mint ezen magas eszmék lélekteremtő hatalma? Folytatás a 3. oldalon «#• A 10 éves Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét köszöntöttük A XIII. Kerületi Pedagógiai Napok keretében az Olvasás Éve jegyében kerületi közoktatási konferenciát tartottunk február 26-án, amelyen oktatási intézményeink pedagógusai megtöltötték a József Attila Művelődési Központ színháztermét. A résztvevők sorában ott volt vendégként a fennállásának 10. évét ünneplő Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének, Szováta testvérvárosnak és Kassa-Délvárosnak küldöttsége. A romániai magyar pedagógusszövetség elnökének, Lászlófy Pálnak értékes ajándéktárgyat adott át Szamosi István, a XIII. kerületi önkormányzat elnöke a jubileum alkalmából (fenti képünkön). A konferenciát, amelyen három egyetemi professzor értékes előadása hangzott el, dr. Dombrády Lorándné, a Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ vezetője nyitotta meg és vezette le (lenti képünkön). Cikkünk az 5. oldalon KÉSZÜL A CSUPA CSODA CHIPOGÓ Rozmis Attiláné óvodavezető a kicsinyei közt a legboldogabb Előző számunkban bemutattuk a Magyar Kultúra Napján Arany Katedra Emlékplakettel kitüntetett két kerületi pedagógusunkat, Héráin Józsefné zenetanárt és Kiss Józsefné dr. gimnáziumi igazgatóhelyettest. Ez alkalommal két további jutalmazottat látogattak meg munkatársaink, Kiss-Simon László gyógypedagógust és Rozmis Attiláné óvodavezetőt (képünkön foglalkozás közben két ovissal). I Cikkeink a 4. oldalon | Nyílt nap a Dévai utcai tüdőgondozóban Kedves XIII. kerületi lakosok! A Dévai utcai tüdőgondozó - más, mint ahogyan megszokta - kibővítette betegségmegelőző szolgáltatásait. Ha a tél elmúltával kíváncsi • vérnyomására, • koleszterinszintjére, • tüdejének állapotára, • mire allergiás? Tudni szeretné mitől tüsszög minden tavasszal? Hogyan szokhatna le végre a dohányzásról? Hogyan kerülje el a légúti megbetegedéseket? 2002. március 23-án, szombaton 9 és 15 óra között, a XIII., Dévai u. 15/A-ba önt és családtagjait szeretettel várja a VI. és XIII. kerületi Tüdőgondozó va- lamenynyi munkatársa A TARTALOMBÓL ■ d kerületbe költözött az MLSZ 4. oldal ■ Bibliai alapelveket valló óvoda 4. oldal ■ Iskolai rajzkiállítás az flulartban 5. oldal ■ Milyenek a szuperfilmek? 5. oldal ■ Közgyűlést tartott az OSZE 7. oldal ■ Találkozás Térey Jánossal 7. oldal ■ Miller Zoli magára talált... 8-9. oldal ■ Jö éjszakát ahogy tetszik 8-9. oldal ■ Régi-új zenekar a Redless 9. oldal ■ Szép álmokat, ha szabad kérnünk 10. oldal ■ Rendőrségi esetek 13. oldal TITKOS HÁZASSÁG Újabb operaelőadás a JAMK-ban A tekintélyes múltú és jelenű, hatodik kerületi Tóth Aladár Zeneiskola (hajdan Fodor Zeneiskola) operastúdiójának megállapodása a József Attila Művelődési Központtal a kerületek kulturális együttműködésének rendkívül egészséges példája. Az iskola tehetséges növendékei a tizennyolcadik század majd hatvan évének (1733, 1786, 1792) harmadik remekművét mutatják be itt, zenetörténeti sorrendben Pergolesi: Úrhatnám szolgálója (mellette J. S. Bach és Telemann néhány rövid műve), Mozart: Figaro házassága után most Cimarosa: Titkos házasságát. Lévén szó élvezetes művek soráról a műfaj végleges kialakulásának nagyszerű korszakából - itt mindenki jól jár. A ház közönsége ilyen szintű remekművek ilyen szintű megszólaltatásához - és hozzáteszem - ilyen áron élő operaelőadáshoz más úton nemigen jut. Az éneklő hallgatóknak (mármint az iskola fe A ''Sí fi íÉf. I 'It ‘y?.\ \ m H tf m Lilik Judit, Tőkési Emese, Lami Klára, Beöthy Kiss László, Sebestyén Miklós, Bárdosi Gábor az előadás egy jelenetében legkevésbé sem hallgató énekes hallgatóinak) pedig kedvező lehetőség színpadi rutinjuk ritkán adódó fejlesztéséhez. Folytatás a 2. oldalon «# 4
