XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-07-12 / 11. szám

S 10 2001. julius T-W" / xra.KE.1 I TT> \ KERÜLETI • • Rendőrségi esetek Kábítószerárusok a Fáy utcai piacon A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság drogellenes alosztálya, a XIII. Kerületi Rendőrkapi­tányság és a Vám- és Pénzügy- őrség nyomozói az elmúlt na­pokban Budapest különböző pontján tartottak sorozatos el­lenőrzést. Ennek során őrizetbe vettek 15 fővárosi és 5, az or­szág különböző településén élő embert. Valamennyien - egy­mástól függetlenül - azt vallot­ták, hogy a heroinkészít­ményeket a Fáy utcai piacon vásárolták. Néhány héttel ezelőtt ezen a piacon már tartóztattak le viet­nami drogterjesztőket a rend­őrök. A siker ezúttal sem ma­radt el. Kis várakozás után látó­körükbe került öt vietnami ál­lampolgár, köztük egy fiatalko­rú, akiket egyenként, „munka közben” értek tetten, így nem csak őket, hanem a hét vásárló fiatalembert is őrizetbe vették. * * * Vietnami drogkereskedő A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság nyomozói, lakossági bejelentés után azonnal megje­lentek az Üteg utcában. Rövid megfigyelés után sikerült egy jól menő üzletet felszámolni. Tetten értek egy 31 éves viet­nami férfit, amikor négy ma­gyar fiatalnak kábítószert adott el. A ruházatának átvizsgálása­kor 14 pakett heroint találtak zsebeiben. A négy fiatalt kihallgatásuk után elengedték, ellenük meg­indult az eljárás. A vietnami pe­dig letartóztatásban váija, hogy bíróság elé kerüljön. * * * Ne nyissunk ajtót mindenkinek! Egy húsz év körüli nő és há­rom harminc éven felüli férfi becsöngetett egy Párkány utcai lakásba. Az ajtót nyitó lakóval, egy 30 éves nővel, vitát provo­káltak. Benyomulva a lakásba dulakodni kezdtek, majd meg is verték áldozatukat. Ez alatt, míg ketten a lakóval „foglal­koztak”, többiek értékeket ke­restek a lakásban, nem ered­ménytelenül. Az egyik szek­rényből 140 000 forintot, a szo­bában lévő értékek közül töb­bek között egy nagyobb és egy kisebb rádiót is zsákmányoltak. Míg a szerencsétlen áldozat sé­rüléseivel foglalkozott, a táma­dók eltűntek. A rendőrök nagy erővel foly­tatják ez ügyben a nyomozást. * * * A szomjas hölgy A Hegedűs Gyula utca egyik négyemeletes házában B. F. idős asszony lakásába becsön­getett három középkorú nő.- Papírhulladékot gyűjtünk. Az árából beteg gyerekeket tá­mogatunk.- Sajnos nincs papírunk - mondta B. F„ az egyedül élő 79 éves asszony.- Akkor nem is zavarunk, csak egy pohár vizet kérnék, mert nagyon szomjas vagyok - mondta az egyik, a másik pedig arra kért engedélyt, hogy kezet mosson. Az idős hölgy gyanútlanul beengedte őket a lakásába. Amíg az egyik a mosdóban volt, addig elbeszélgetett a vizet ivó­val. A harmadik „vendége” ez­alatt nem tétlenkedett. Amikor elmentek, akkor vette észre a 79 éves asszony, hogy szekrényé­nek ajtaja nyitva van. El is tűnt belőle az a doboz, amelyben 800 ezer forintját őrizte. A személy leírás alapján megállapították, hogy a „mes­terhármast” több kerületben is körözik már. Egy másik jegyzőkönyv ar­ról árulkodik, hogy az OTP-ből jöttek ellenőrizni a takarékbe­tétkönyveket, értékpapírokat. Más esetben gázórát, vil­lanyórát, telefont jönnek ellen­őrizni. Az idősebbek megfeled­keznek arról, hogy ha valóban szerelők érkeznek, akkor azok fényképes igazolvánnyal iga­zolják kilétüket. Több csoport is dolgozik a fővárosban és kerületünkben. Valamennyien jólöltözöttek, kedvesek, udvariasak, egyha­mar a jóindulatú idős emberek bizalmába férkőznek. A lakosok csak úgy védekez­hetnek ellenük, ha ismeretlent nem engednek be lakásukba. * * * Szurkálót keresnek A Mohács utcában egy áruház mögött parkoló Peugeot gépko­csit egy ismeretlen fiatalember ki akart rabolni. Az autó ablakát betörte, de tovább már nem ju­tott, mert a közelben tartózkodó autótulajdonos rákiáltott. Erre a fiatalember el akart menekülni, de az autó tulajdonosa feltartóz­tatta. Ekkor valahonnan előke­rült egy harmadik férfi - feltehe­tően a tettes társa - aki késével az autóst hátbaszúrta, majd mindketten kereket oldottak. * * * Az árulkodó sárganyelvű kés A Margitszigeten a hajnali órákban egy ismeretlen, rossz magyarsággal beszélő férfi megtámadott egy fiatalembert, és késével arra kényszerítette, hogy karóráját, táskáját pénzé­vel és irataival együtt átadja. Röviddel az eset után arra járt a szolgálatát teljesítő rend- őijárőr, elpanaszolta az esetet a fiatalember, aki még arra is em­lékezett, hogy a támadó késé­nek sárga nyele volt. Fél óra sem telt el, amikor a jelzett irányba elindult rend­őrök a Vadaspark mögött iga­zoltattak egy férfit, akinek a zsebéből legelőször a sárga kés került elő, majd a karóra, és a táska tartalmával együtt. G. P. román állampolgárt őrizetbe vették, s azt igyekeznek kiderí­teni, hogy az eddig ismeretlen ellen tett feljelentések között akad-e hasonló eset. * * * Forduljunk a Kaptár csoporthoz Úgyszólván nincsen nap, hogy a rendőrségen felvett jegyzőkönyvekben ne akadna legalább egy, amelyik arról szól, hogy lelkiismeretlen em­berek valamilyen csellel meg­szerezték egy idős ember laká­sát. Az egyre szaporodó ingat­lancsalások visszaszorítására a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság létrehozta a Kaptár nyomo­zócsoportot. Az ingyenesen hívható, a bejelentőknek teljes névtelenséget biztosító, 06 (80) 32-32-32 zöldszámon éjjel­nappal fogadják a bejelentése­ket. * * * Az illetéktelenül felvett nyugdíj bűntett M. K.-nak idős, nyugdíjas édesapja meghalt. A család há­rom gyermeke osztozott az örökségen. Úgy egyeztek meg a közjegyző jelenlétében, hogy az édesapa OTP-folyószámlá­ján lévő pénz M. K.-t illeti. Azt annak rendje és módja szerint fel is vette, majd elköltötte. A baj abból származott, hogy az édesapja nyugdíját elhalálo­zása után is több hónapon át, míg a hagyatéki eljárás folyt, utalta a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság. Ezt az összeget a többi pénzzel együtt M. K. elköltötte. A fennálló rendelkezések szerint a hozzátartozónak a ha­lálesetet 15 napon belül be kell jelentenie a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. A folyó hóban az örököst illeti a nyugdíj ösz- szege, de ha a bejelentés ellené­re valamilyen adminisztrációs hiba miatt megérkezik az újabb havi nyugdíj, azt már felvenni tilos. A közelmúltban 12 feljelen­tés érkezett a kerületi rendőrka­pitányságra, mert az illetéktele­nül felvett nyugdíj bűntett, lo­pásnak minősül. * * * Gyors intézkedés = siker Egy 17 éves fiú gyanútlanul igyekezett hazafelé, amikor a Frangepán utcában megállította két nagy termetű, nála jóval erősebb fiatalember. A meg­szeppent fiút arra kényszerítet­ték, hogy szálljon fel velük a 32-es autóbuszra. Az -Árpád hídnál leszálltak, az aluljáróban egy harmadik fiatal is csatlako­zott hozzájuk. Ekkor elvették mobiltelefonját, arany nyaklán­cát és pénzét, majd útjára en­gedték. Búcsúzóul megígérték, most ugyan nem bántották, de ha feljelentést tesz, akkor agy­onverik. .. A három legény eltűnése után a fiatalember egy járókelő segítségével az első telefonfül­kéből jelentette az esetet. Az akciócsoport munkatársai a Ró­bert Károly körút egyik kocs­májában a személyleírás alap­ján felismerte F. Gábor 20 éves és N. Károly 17 éves fiatalem­bert. Valamint az aluljáróban hozzájuk csatlakozó fiatalkorú társukat. Rablás címén indul el­lenük eljárás. * * * Fegyveres rablás a Tahi utcában Délután fél kettőkor a Tahi utcában mit sem törődve az ut­cai forgalommal, két férfi, az egyik 30, a másik 50 év körüli, pisztollyal a kezében berontott az egyik kft. helyiségébe. Azonnal szétlőtték a bizton­sági kamerát és megrongálták a telefont. A helyiségben két dol­gozó, egy férfi és egy nő tartóz­kodott, akiket arra kényszerítet­tek, hogy adják át a páncélszek­rény kulcsát. Több millió forint zsákmányukkal pillanatok alatt eltávoztak. A Budapesti Rend­őr-főkapitányság nagy erőket vetett be a tettesek kézre keríté­sére. * * * A zsákmánytól berúgni nem ajánlatos A Váci úton az egyik ház la­kói nagy csörömpölésre riadtak fel a késő esti órákban. A szem­ben lévő házban italokat árusító bolt kirakatát három férfi betör­te és ahány üveg italt csak tud­tak, elvittek. Az egyik lakó tele­fonon jelentette az esetet, és még személyleírást is adott a tettesekről. Az azonnal helyszínre érke­ző rendőröknek nem nagyon volt szükségük a személyleírás­ra, mert a környék egyik mel­lékutcájában igen vidám, iddo- gáló társaságra leltek és azon­nal véget vetettek az alkalmi dáridónak. A vidám program szomorúan zárult a Szabolcs ut­cai rendőrkapitányságon. Földre tepertők a többszörösen körözött férfit A pofonok éjszakája - és egy aranyérem előélete Abban az évben történt, amikor kardvívóink Argentínában világbajnokságot nyertek. A csapat egyik fiatal tehetsége közvetett módon a közlekedési zsaruknak köszönheti, hogy bekerült a válogatottba, s világhírnévre ezen a világmegmérettetésen tett szert. EZ IS MAR A MÚLTÉ Isztambuli történet Bajczár Lajos és Gróf László közterület-felügyelők­nek a szokásosnál is mozgal­masabb délutánja volt június 6-án. A Duna Plaza mellett, a Pa- duc közben szabálytalanul parkoló gépjárművel szemben intézkedtek éppen, amikor hangos „tolvaj, fogják meg” kiabálásra lettek figyelmesek és arra, hogy egy fiatalember, rohan feléjük. Ok útját állták és Bajczár János kihasználóvá saját testi erőfölényét társa se­gítségével a földre teperte a fekete ruhás menekülő fiatal­embert. A dulakodás közben még egy trabant motorházte­tője is kárát látta a történetek­nek és a közterület-felügyelők mhája sem úszta meg szára­zon. A kérésükre URH rádión riasztott, pillanatok alatt oda­érkező rendőr intézkedése nyomán rögtön - a szökés •STolytatás a 9. oldalról 1936-1985: Kele János, 1934—1997: Korányi Attila, 1931-1984: Korponai József, 1911-1983: Molnár Henrik, 1911-1997: Sallay Béla. Újabban a felad vány szer­zés a sakkozás mostohagyer­meke lett. A sakkversenyzők árnyékában mi, sakkfelad- ványszerzők magunk fedez­zük még a nem kevés posta- költségeket is. Ettől függetle­nül bízom a magyar felad­ványszerzés jövőjében és a to­vábbi magyar sikerekben. Ez alkalomból a Hírnök sakkfeladványfejtő versenyt ír ki Molnár Árpád két feladvá­nyára, amelyek eszmei rokon­ságban vannak egymással. Mindkét feladványnak a mat­tig vezető 2 változatát kérjük megadni. Vigyázat, a kétlépé­megakadályozása végett - bi­lincs is került a gyanúsított csuklójára. Mint később kiderült, a fi­atalember korábban a csepeli plaza parkolójából éppen an­nak a házaspárnak a mintegy 2,5 millió forintot érő Honda típusú motorkerékpárját lop­ta el, akik most a XIII. kerü­letben járva felismerték a tol­vajt, amint egy másik motor- kerékpár eltulajdonításán „fáradozott”. Az ő kiabálá­sukra figyeltek fel a szolgála­tot teljesítő közterület-fel­ügyelők. Az eset azért kiemelt jelen­tőségű, mert az elfogott tolvaj többszörösen körözött sze­mély, akinek már hónapok óta rács mögött lenne a helye. Most reméljük, jó időre elfog­lalta megérdemelt helyét. ses feladványban ravasz buk­tató van elrejtve, meg kell vizsgálni, melyik fél lépése következik, azaz melyik fél léphetett utoljára. Mindkét feladványban a c2 és a c7 gya­logok játsszák a főszerepet. A megoldásokat augusztus 3-ig kéijük a Hírnök szerkesz­tőségébe beküldeni, 1137 Bu­dapest, Újpesti rakpart 7. fszt. 2. A borítékra kéijük ráírni: Sakkfeladvány. A helyes megfejtést bekül­dők között djíjakat sorsolunk ki: Molnár Árpád válogatott feladványainak gyűjteményes kiadványát angol nyelven 3 példányban és tárgynyeremé­nyeket, amelyeket a XIII. ke­rületi polgármesteri hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztálya ajánlott fel. Fiatalok minél nagyobb részvételére is számítunk. Lengyel ökölvívók érkeztek Budapestre. Egyikük feleségé­nek névnapját tervezték megün­nepelni. így jutottak el két gép­kocsival az egyik peremkerületi diszkóba. Jól érezték magukat. Csodálatos volt az éjszaka, ki­váló a zene, kitűnő a társaság. Itt mindenki mindenkinek a ha­verja volt. A lengyel hölgyek is szépek, kívánatosak voltak. Az ünnepelt, Elena, magas, szőke hajú, kékszemű, karcsú kígyó­mozgású asszony volt. Meg is tetszett „B” úrfinak, aki a környék fenegyerekeként vált ismertté. A hölgyre tehát szemet vetett. Úgy gondolta, ha másképp nem megy, a lengyel fiút a haverjaival „lebeszélik” a nőről. Ezt a tolakodást Vöjtek szóvá is tette emígyen: „Vi­gyázz magyarka, táncolj, ne ta­pizz, mert lesz sok kicsi pofon!” ,3” úr a lengyel szavába vágott, megkezdődött a csihi-puhi. Volt meglepetés, mert a len­gyelek „B” úr bandáját szépen megkaszálták, dőltek, mint a búza aratáskor. Ilyen magyar szégyent a többi vendég nem nézhetett tétlenül, ők is beszáll­tak a buliba. A lengyelek esze­veszetten menekültek. A csapat egyik része gépkocsival tört ki a tömegből, majd eltűntek az éj­szakában. A többiek még a par­kolóban hadakoztak, Vojtek egy pihenőpadot kitépett helyéről, s leütötte „B” úrfit, majd társai­val a közeli erdőbe szaladt. A parkolóban csak a sebesültek, és a magyarok által darabokra tört néhány hetes Polski Fiat 1500-as gépkocsi maradt. A rendőrségre tett bejelentés szerint „B” úrfit az elmenekül másik gépkocsi ütötte el, aminek következtében combcsonttörést szenvedett. A nyomozás segít­ségnyújtás elmulasztása bűntett alapos gyanúja miatt indult meg. Már az elsődlegesen rögzített nyomozati iratok alapján felme­rült annak a gyanúja, hogy a sé­rült és társai valamit eltitkol­nak. Úgy gondoltuk, hogy a nyomozócsoport az első éjsza­kán diszkózni fog. Megszervez­tük az ellenőrzést. A vendégek között elvegyültünk. A vendég­kör jelentős része sportolókból tevődött össze. Ott voltak a me­nő jégkorongozók, ismert kézi­labdázók, vívók stb. Mindany- nyian az előző esti „bunyóról” diskuráltak, egymásnak dicse­kedve azzal, hogy ki mekkora pofont adott, vagy hogyan rúg­ta szét a lengyelek már említett gépkocsiját... Éjfélkor kezdődött a razzia. A tegnapi körök menekültek volna, de minden út zárva volt előttük. A tetteseket könnyű volt azonosítani, mert a gépko­csira ráöntötték annak javító festékét. Aki abba belerúgott, annak cipőtalpa festékes lett. Az azonnali előállítás és elszá­moltatás után derült fény arra, hogy a verekedésben kinek mi­lyen szerepe volt. Természete­sen a sportolók ellen is megin­dult az eljárás. A legmagasabb vezetői körökből érkeztek kéré­sek, néha utasítások, hogy kivel hogyan járjunk el. Ennek ellen­álltunk. A kardvívó válogatott egyik tagjának ezáltal kétséges­sé vált a kiutazása. Ekkor került be a keretbe „szemtelen” javaslatunkra az a későbbi sportoló, akinek a csa­pat és Magyarország az arany­érmet köszönheti. A „bajnok” a mai napig sem tudja, hogy cso­portvezetőnknek, Colombónak köszönhette a világbajnokságra való kijutást. Végre a zsaru is állampolgár lett! Megnyílt a lehetőség arra, hogy alanyi jogon keletre, nyu­gatra csóró turistaként elindul­hatott. Egy régi kedves családi is­merősünk szervezett társasuta­zást Törökországba. Beszerez­tük az engedélyezett és a tiltott valutát. A határon a fináncok tessék-lássék ellenőrzést végez­tek, majd a vámszabályokról rövid előadást tartottak. Ennek az volt a lényege, hogy aki na­gyobb mennyiségű értéket hoz be, mint amennyi valutája volt, az ellen csempészés miatt eljár­nak. Figyelmeztettek arra is, hogy a török aranyat a szagáról is felismerik, úgy azt visszafelé jövet eldugni úgysem lehet. A hivatalos búcsúztatás ezzel vé­get ért. A határ túloldalán utas­társaim megnyíltak és rafinált­nál rafináltabb trükköket felso­rolva varázsolták elő a „rejtett” valutát. A tapasztaltabbak már előre mondták, hogy hol lehet jól bevásárolni. Mi utasók lényegében ekkor ismertük meg egymást. Többsé­gében orvosok, ápolók voltak az ilyen budapesti jelentős hír­névvel rendelkező kórházból. Volt egy-két zöldséges, keres­kedő, és voltunk mi ketten a fe­leségemmel. Bemutatkozáskor az idegenvezetővel történt meg­egyezés szerint „vendéglátás” munkakört jelöltem meg. Ezt így el is fogadták. A hosszú úton több személlyel kez­dődő baráti kapcsolat bontako­zott ki. A társasutazás jól sikerült. Sok csodálatos élményben volt részünk, amelyekről rengeteget lehetne mesélni. Az utolsó estén a csoport programjában egy exk­luzív szórakozóhely műsorának megtekintése szerepelt. Tiszta csillagfényes éjszaka volt. A „Caracana” Bár a ten­gerparton teraszszerűen volt ki­alakítva. A reklámtábla fényké­pei között egy csodálatos alakú hölgy fényképe volt kiemelve^ díszes tüllruhába burkolva. Ó volt Leila, az est fénypontja, a virtuóz hastáncosnő. Á műsor felemelő volt. Leila táncolt és táncolt. A színpad úgy volt megépít­ve, hogy annak kifutó része a vendégasztalok közt kanyar­góit. A világ minden részéről érkezett vendégek a tüllbugyik- ba, melltartókba csúsztatták a pénzt. Szólt a zene, zengett a taps, guvadtak a férfiszemek. Eljött az a pillanat, amikor Leila az asztalunkhoz libegett. Hirtelen megállt, s megmereve­dett. A zene elhalkult, megszűnt az összhang a zenekar és a tán­cosnő között. Hirtelen hideg lett a levegő. Leila rám nézett, majd megszólalt: „Csókolom Lajos bácsi! Jó estét felügyelő úr!” Azt hittem az ég szakad rám. Leila nem más volt, mint a Lehel piacon kvarcórát áruló egyik „ügyfelem” leánya. Leila észhez tért, kígyózó mozgással továbbiejtett. Feleségem bele­mart a karomba, és sziszegte: „Hát téged a világ minden k.. .ja ismer?” Karom bekékült, nejem később megbékült. Az új barátok a hazafelé tartó úton visszafogottak voltak. így tud­ták meg, hogy zsaruval barát­koztak. A hangulat csak a tom­pái határátkelés után engedett fel. Senki nem „bukott meg”, egy jó kalandként éltük meg ezt a hetet. A csoportból csak az idegenvezetővel maradt meg a barátság. A többiek az ismeret­lenség homályába vesztek. Széphalmi Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom