XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-11 / 1. szám

\ 2001. januar S XIII. KERÜLETI • • Azt vallják: a boldogság kulcsa a térrendezés A TÉRRENDEZÉS MŰVÉSZETE ÉS GYAKORLATA FENG SHUI TANÁCSADÁSA VÍZÖNTŐ PINCEKLUBBAN A Feng Shui, a kínai térrendezés gyakorlati tudománya persze nem a mai kor szülötte, több ezer éves múltra tekint vissza. Már az óko­ri Ázsiában meg voltak győződve arról, hogy lakó- és munkakör­nyezetünk tükrözi a külvilághoz való viszonyunkat, s egyben befo­lyásolja teljesítményünk, gondolataink, kapcsolataink milyenségét. Ä harmónia szempontjai, a Feng Shui-tanok hosszú-hosszú ideig titkosak voltak, mára azonban eljutottunk oda, hogy a világ csak­nem minden országában működnek olyan iskolák, ahol a tételeket elsajátítva bárki belefoghat élete, körülményei tudatos alakításába, s miért lenne ez alól éppen hazánk kivétel? Kerületünkben is működik egy ilyen „térrendező mű­hely”; a Váci úti Vízöntő Pin­ceklubban hétfő esténként hétről hétre összegyűlik egy kis csapat, akik egy okleveles Feng Shui-tanácsadó útmuta­tása alapján maguk is meg­próbálkoznak a térrendezés elveinek gyakorlati alkalma­zásával. A tulajdonképpen szemináriumként is felfogha­tó foglalkozásoknak nyolc ál­landó és néhány alkalmi részt­vevője van, a húszévestől az ötvenévesekig. Minden talál­kozásuk úgy kezdődik, hogy a már elsajátított ismereteik alapján az otthonukban vég­zett változtatásokról és ezek következményeiről számol­nak be egymásnak. A kurzus vezetője, Halzer Edit, alapve­tően fiatal kora ellenére már közel tíz éve foglalkozik ezotériával és különböző tá­vol-keleti tanokkal, sőt Kíná­ban, Tibetben járva személye­sen is volt alkalma megta­pasztalni azokat. Amikor a kezdetekről faggatom, magam is meglepődöm, Editet ugyan­is óvodáskora óta érdekli e tu­domány, egy réges-régi Delta­műsorban találkozott ezzel először, majd a hatása élete során többször is visszakö­szönt. Bár a családban náluk hagyománya van a távol-kele­ti kultúrákkal, tudományokkal való foglalkozásnak, mégsem gondolta volna soha, hogy a Feng Shuit a saját javára való felhasználáson túl valaha ok­tatni is fogja majd. E tudomány egyik legfon­tosabb kérdése az, hogy mi­lyen tájolású az épület, amely­ben élünk, s azon belül az egyes helyiségek és a bútorok kedvező, illetve kedvezőtlen irányban állnak-e. Minden életterületnek, illetve szerv­nek megvan a maga helye, az azonban mindenkire egyedien jellemző, hogy ezek hol he­lyezkednek el és milyen irányvonalak hatnak rá kedve­zően, melyek kedvezőtlenül. Ennek megállapítására a Feng Shui-szakértők egy speciális segédeszközt, ún. bágua- térképet használnak, amely nyolc égtájat, színt, anyagfaj­tát és tevékenységet jelöl. Nem kell mást tenni, mint az alaprajzra helyezve leolvasni, hogy a lakás különböző részei mely tevékenységek számára a legkedvezőbbek, s az opti­mális hatás érdekében milyen színek és anyagok környeze­tében célszerű azokat ^végez­ni. Ez alapján, mondja Edit, ha a szükséges felszereléssel (nem kell nagy dolgokra gon­dolni: elég a térkép és egy iránytű) elmegy bárkinek a la­kására, nyitott könyvvé válik számára az illető, hiszen az el-, illetve berendezésből egyér­telműen kiderül, mi nem jó valamilyen szempontból, azaz melyik területen vannak prob­lémák. Lassan tehát megdőlni látszik a „szem a lélek tükre” felfogás kizárólagossága és egyre inkább olyanok kerül­nek előtérbe helyette, mint „Madarat tolláról, embert la­kásáról” vagy „Mutasd a laká­sod, megmondom ki vagy”...- Ha valaki - mint te - hosszú évek óta tanulja és ta­nulmányozza a Feng Shuit, an­nak az otthona egész biztos ideális, azaz: szerelem, karrier, egészség: minden rendben...- Ne gondold. Százszázalé­kos lakás - tökéletes berende­zés nem létezik. Én is mindig találok valamit, ami nincs jól, de sok mindent nincs is mó­domban megváltoztatni. A Feng Shui is azt vallja, hogy folytonosan törekedjünk a tö­kéletességre, de az ideális kö­rülmények voltaképpen meg­valósíthatatlanok, „csak” opti­málisát lehet teremteni. Nem lehet - nem kell minden felté­telnek egyszerre eleget tenni, pláne nem kell kétségbe esni, ha valami nem érhető el. A lé­nyeg, hogy ne legyenek nega­tív gondolatok. A Feng Shui - bár sokan azt hiszik - nem ar­ról szól, hogy bútorokat tolo­gatunk ide vagy oda; az em­bernek alapvetően a hozzáál­lásán kell változtatnia. Első­ként magunkban kell rendet teremtenünk, minden más csak ezután jöhet. Akkor mondhatunk kiegyensúlyo­zottnak valakit, ha önmagá­ban a mentális, az érzelmi és a fizikai harmóniát is képes megteremteni. A környezettel való összhang ebből egyene­sen következik.- Sokakban felmerül talán, hogy minek köszönhető' napja­inkban a Feng Shui tanainak ilyen mértékű előretörése, s miért nem jelentkezett koráb­ban az európai kultúrában? Miért lett hirtelen ilyen fontos közvetlen környezetünk ?- Nézz körül! A XX. szá­zad korszerű társadalmában szinte minden háztartásban elektromos berendezések so­kasága vesz körül bennünket, vezetékek hálózzák be házun­kat, s gyakran centiméterekre alszunk az elektromágneses zavarokat keltő kapcsolóktól és csatlakozóktól, mobiltele- fohoktól. Ezek a természetel­lenes sugárzások hálóként bo­rítják be házunkat, lakásun­kat, szélsőséges hatásoknak teszik ki testünket, befolyás­sal vannak egészségi állapo­tunkra. Ezért, önmagunk vé­delmében vált rendkívül fon­tossá az, hogy biztonságos és harmonikus környezetet te­remtsünk magunk körül, amely előmozdítja az egész­séges, hosszú életet. Hogyan lehet mindezt elér­ni? Az előadáson, amelyen részt vettem, számtalan lehe­tőség hangzott el, egészen lo­gikusaktól kezdve a hihetetle­nig. Megtudtam például, hogy fontos, milyen szögben nyílik ki a bejárati ajtónk: minél szé­lesebbre tárjuk ugyanis, annál több pozitív energia áradhat be rajta. Csöpögő csapokkal, illetve nyitva hagyott mellék- helyiségekkel ugyanakkor ve­szíthetünk ezekből az energi­ákból. Az elromlott, eltörött tárgyak, még ha a gardrób mélyére vannak is dugva, ne­gatív hatással bírnak, a félre­rakosgatott „jó lesz az még valamire” kategóriába tartozó tárgyak pedig feleslegesen kötik le hasznos energiáinkat. A világért se tartsunk otthon szárazvirágot, ami élettelen, negatív, de feltétlenül legyen mindig otthon életteli teli zöld növény, gally. Lakásunk fon­tos tartozékának kell lennie a tükörnek, amely a negatív energiákat visszaveri, a pozi­tívokat ugyanakkor jótéko­nyan koncentrálja. Ne kever­jük a funkciókat egy helysé­gen belül: egymás mellé he­lyezett íróasztal és ágy eseté­ben például könnyen előfor­dulhat, hogy nem haladunk a munkával, helyette in­kább ágyba kí­vánkoznánk, lefeküdvén vi­szont nem hagy aludni a tudat, hogy dolgoznunk kellene. Aki mind­ezek után ma­ga is kedvet kapott egy kis átrendezésre, vésse eszébe az évezredes kínai mondást: „Ha meg aka­rod változtatni az életed, vál­toztass meg 27 dolgot az ott­honodban!” Persze, csak ha van benne annyi... Joó Hajnalka MEGLÁTOGATTUK A 75 ÉVES „A mai napig szeretek a fiatalokkal foglalkozni” Angyalföld északi részén járok, a Szent László úton, igazi munkásotthonok között. Itt lakik Orvos András, a magyar súlyemelő- sport kiemelkedő „munkása”. Sportolóként többszörös magyar csapatbajnoki címet, fő­iskolai világbajnokságon ezüstérmet nyert. Közel húsz évig irányította a magyar válo­gatott felkészülését a különböző világverse­nyekre. Veres Győző, Földi Imre, Baczakó Péter mind a mester kezei alatt lett világhí­rű sportoló. A mai napig aktív, hiszen mint mondja, még most is hetente többször jár le edzést tartani. Lelkesedését súlyos betegsége sem tudta letörni. Ez nem is véletlen, hiszen ő a súlyokat legyőzni szokta. Orvos András nemrég múlt 75 éves.- Elég későn, húszévesen kezdtem sportolni - meséli látogatásunkkor. - Gyenge, vérsze­gény gyerekként az orvos „írta fel” gyógyszer­ként a rendszeres mozgást. Beszereztem egy súlyzókészletet és azzal erősítettem a testemet. Ez annyira jól sikerült, hogy néhány év alatt hatalmas deltáim kerekedtek. A bátyáim erre levittek a szegedi birkózóegyletbe. Itt történt egyszer, hogy egy kerületi versenyen egy súly­emelő bíráskodott, akinek annyira megtetszett az izomzatom, hogy rögtön el is hívott a helyi súlyemelőklubba. Mint később kiderült, ő volt a dél-magyarországi kapitány. Én meg nem va­cakoltam sokat, az első próbálkozásomkor egy­ből 70 kg-ot nyomtam ki. Mondanom sem kell, mindenkinek tátva maradt a szája, mert akkori­ban nemigen volt bevett szokás, hogy valaki el­sőre ekkora súlyt emeljen. Ezek után már gyor­san zajlottak az események. Ottragadtam a súlyemelőknél és két év alatt sikerült elhódíta­nom a vidéki bajnoki címet. Felkerültem Pest­re, ahol a BVSC-vel sorban nyertem a csapat­bajnoki aranyakat, de sajnos egyéni elsőséget nem sikerült elérnem, mert súlycsoportomban volt egy nálam is erősebb versenyző. Ellenben szereztem egy ezüstérmet a főiskolai világbaj­nokságon.- Igazi sikereit azonban mégsem versenyző­ként, hanem sportvezetőként ért el. Önre iga­zán nem áll a szólás, miszerint aki nem tudja, az tanítja. Mégis, minek köszönhető, hogy vé­gül átállt a másik oldalra?- Már versenyzőkoromban megpróbáltam átadni tapasztalataimat a fiatalabb csapattársa­imnak és a nevemhez fűződik a Testvériség súlyemelő-szakosztályának megalakítása. Itt a kezdetekben versenyző és edző is voltam egy személyben. Nagyon zavart, hogy a magyar sportolók nem értek el kimagasló eredménye­ket a nemzetközi porondon. Rájöttem, hogy ennek az a téves felfogás volt az oka, ami ak­koriban a súlyemelő edzők módszereiben rej­lett. Túlságosan nagy hangsúlyt fektettek a technikai elemek csiszolására és elhanyagolták az erőfejlesztést. Válaszul kidolgoztam egy új módszert, aminek a mindennapos edzés és a speciális erőfejlesztés volt az alapja. Ennek kö­szönhetően több vezetővel szembekerültem, ám ennek ellenére kineveztek a frissen alakult súlyemelő-szövetség ifi bizottságának vezető­jévé. A vezetésemmel és a módszeremmel vég­re sikerült - világversenyen - megszerezni Ba­logh István révén az első érmet a magyar súly­emelősportnak. A katowicei Eb után készítet­tem egy szakmai értékelést, és az egyértelmű siker ellenére elküldték a szövetségtől. Ez lel­kileg nagyon megviselt.- Ön azonban, ahogyan hallom, nem az a tí­pus, aki egykönnyen feladja a terveit. Ezen is túllépett, és önnek lett igaza.-Valóban, mert 1961-ben kineveztek a válo­gatott vezetőedzőjének. Első sikereimet a bécsi világ- és Európa-bajnokságon értem el, ahon­nan versenyzőim több dobogós helyezéssel jöt­tek haza. Erre az eredményre már a sportveze­tés is felkapta a fejét. Fantáziát láttak a súly­emelésben, és ennek köszönhetően Budapest rendezte meg az 1962-es világ- és Európa-baj- nokságot. Itt Veres Győző világbajnoki, Földi Imre Európa-bajnoki címet szerzett. Nagy si­ker volt ez a vb, amit a tévé is közvetített. Ta­lán ennek köszönhető, hogy egyre több fiatal választotta a súlyemelést.- Azt gondolhatná az ember, hogy egy ilyen zajos siker nyeregbe ülteti a szakvezetőt is. Pe­dig nem így történt. Önt megint leváltották és ekkor újra csendesebb napok jöttek a sportág életében. De nem sokáig.- Egy rövid időre Veres Győző vette át a vá­logatott irányítását. Világbajnok volt és népsze­rű. Azt hitték a sportág vezetői, hogy ez elég az eredményekhez. Tévedtek. Szerencsére az 1968-as mexikói olimpiára már ismét az én irá­nyításommal készült fel a válogatott. És nem is maradt el a siker. Földi olimpiai ezüstérmet szerzett, és a csapat 13 olimpiai pontot gyűjtött be. A csúcs azonban egyértelműen 1972 volt. Münchenben Földi Imre megszerezte a súly­emelősport első olimpiai aranyát és a csapat 27 pontot szerezve a harmadik legeredményesebb magyar sportággá emelte a súlyemelést. 1980- ban Baczakó Péter személyében ismét olimpi­ai bajnokom volt, és ha azt nézzük, hogy sajnos azóta sem született olimpiai arany súlyemelés­ben, akkor talán nem szerénytelenség azt mon­dani, hogy eredményes munkát végeztem.- 1985-ben köszönt el a válogatottól és az­óta fiatalokkal foglalkozik. Először a Csepel­ben, majd öt éve a BKV-nál okítja az ifjú súly­emelőket. Mindemellett járja az iskolákat és kutatja a tehetségeket. 75 évesen, betegsége el­lenére is hetente jár le az edzőterembe. Hogyan lehet ezt bírni, és mi az, ami még mindig a sú­lyok mellett tartja?- Egyértelműen a sportág szeretete. A mai napig szeretek fiatalokkal foglalkozni, mert ők még hallgatnak a jó szóra. Az sem mellékes, hogy most, amikor úgymond „fogyó időszak” van a sportág életében, tehát az anyagiak és az eredmények hiányában egyre többen elpártol­nak a súlyemeléstől, nagy szükség van képzett, tapasztalt szakemberekre. Össze kell fogniuk a sportágban tevékenykedőknek és a fiatalok ne­velésére helyezve a hangsúlyt, meggyőződé­sem, hogy ismét jó eredményeket érhetünk el. Nemrég készítettem el egy 7 évre szóló nevelé­si programot, amit elképzeléseim szerint a szakosztályoknak kellene alkalmazniuk. Most várom, hogy mit szólnak ehhez a fiatalok. De ez már az ő körük. Én mindenesetre minden tő­lem telhetőt megtettem a sportág utánpótlásá­ért, hiszen a fiam is válogatott súlyemelő volt, és jelenleg mint edző folytatja a családi hagyo­mányokat. A vitrinben ott díszeleg a Magyar Olimpiai Bizottság által adományozott elismerő oklevél, amit a magyar sportban végzett kiemelkedő te­vékenységéért kapott. Orvos Andrásnak még­sem ez a fő büszkesége, hanem mint mondja, az a pár köszönő szó, amit a sydneyi olimpián indult Kovács Zoltántól kapott. A volt tanít­vány, aki az olimpián hatodik lett, a verseny után felkereste mesterét és köszönetét mondott a segítségért. A magyar sport kedvelőinek nevében mi is köszönjük és gratulálunk! Szabados Tamás ✓

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom