XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-06-15 / 10. szám

2001. junius fiz idei helytörténeti napon Cziffra György zongoraművészre emlékeztünk Cziffra György a tripoliszi barakkiskola kisdiákja (a nyíllal jelölt) Balog József a Cziffra-emlekesten C ziffra György világhírű zongoraművész gyermek­korát és zongoraművésszé ér- lelődésének éveit Angyalföl­dön élte, majd Franciaország­ban telepedett le és hódította meg bá­mulatos játékával a világot. Ezt június 7-én rá emlékező est ke­retében egy életé­ről 2000-ben ké­szült televíziós filmmel dokumen­tálta a József Attila Művelődési Köz­pontban a Magyar Televízió. A pódiu­mon a fiatal Balog József, a XIII. Ke­rületi Zeneiskola volt növendéke, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főisko­la végzős hallgató­ja Chopin-, Bar­tók-, Liszt-, Schu- mann-zongoramű- veket adott elő. Nem csak a koncert győzhette meg a Cziffra nyomdokain haladó művész tehetségéről a közönséget, hanem az a beje­lentés is, hogy Soleilka Cziffra György az 1950-es évek első felében Cziffra, a mester özvegye meghívta őt bemutatkozásra a francia Senlis városában lévő Cziffra Alapítvány tehetség­ápoló intézetébe, ami ígéret arra, hogy Balog József is el­indulhat a felfelé ívelő karrier útján. Balog Józsefben oldódik a kon­cert feszültsége elismerés fiz Év Pedagógusainak tantervének kidolgozása és el­fogadtatása az ő érdeme. Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületén belül meghatározó szerepet vállalt, számtalan iskolai és kerületi szintű tanfolyamot vezetett, publikációi jelentek meg a té­mával kapcsolatban. Mind­ezek mellett jut ideje, energiá­ja arra is, hogy felkészítse di­ákjainkat a budapesti és az or­szágos versenyekre. Váríné Vasadi Sarolta 1993 óta tanít a Németh László Gimnáziumban. Veze­tőtanár, gyakran kérik fel be­mutatóórák megtartására. Di­ákjaival rendszeresen színpadi játékokat, pódiumműsorokat adnak elő, több iskolai ünne­pélyen, megemlékezésen hal­lottunk tőlük méltó, szép mű­sort. Tanítványai nagy szám­ban és sikeresen vesznek részt iskolai, kerületi és budapesti anyanyelvi és irodalmi verse­nyeken. Nyerges Lajosné 1983 óta tanár az Ének-ze­nei és Testnevelési Általános Iskolában. Osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői meg­bízatásait, szaktanári munkáját lelkiismeretesen, ötletgazda­gon, jó szervezőkészséggel vé­gezte, végzi. 1991 óta a kerü­leti kémia munkaközösség ve­zetője. Évek óta sok diákja nyert kerületi versenyt és jutott tovább fővárosi versenyre. Szaktárgyak iránti szeretetét átülteti a tanulókra. Magas szintű szakmai munkája mel­lett 1994 óta az iskola igazga­tóhelyettese. Vargáné Tiszaváry Márta Pedagógiai munkássága 1977-ben a Gárdonyi Géza Ál­talános Iskolában, jelenlegi is­kolájában kezdődött, a mate­matika, fizika, kémia munka- közösség vezetője. Számos al­kalommal tartott bemutatóórát iskolai és kerületi szinten egy­aránt. Munkájára az iskolai élet minden területén lehet számítani, aktivitása, ötletei, munkabírása, lelkiismeretes­sége a nevelőtestület tiszteletét és elismerését vívta ki. Kima­gasló eredményei vannak a te­hetséggondozás területén. Dömötör Ildikó Igényes szakmai munkáját a Kassák Lajos Gimnáziumban bizonyítja, hogy évek óta ered­ményesen szerepel a kerületi Éneklő Ifjúság versenyen. Szervezi és irányítja a Zengő­kórus, a Vegyeskar és a Furu­lyazenekar életét. Színes ének­óráival tanulóinkat a zene és a közös éneklés szeretetére ok­tatja. Diákjait rendszeresen vi­szi operaelőadásokra és a Ze­neakadémia hangversenyeire. Marlovits Gyaláné 1983-ban a 13. Számú Óvoda alakulásakor került je­lenlegi munkahelyére. 1985- től óvodája környezetismereti munkaközösségének vezetője volt. Nagy szerepe volt a há­rom óvodai korcsoportra ki­dolgozott tematika előkészíté­sében környezetismeretből. A kömyezetismereti témában ke­rületi mentor és munkaközös­ség-vezető. Számos elméleti kiadványt szerkesztett. Gya­korlati munkáját alapos és szakirányú szakmai tudás jel­lemzi. Keller Nándorné Zsolnai József nyelvi iro­dalmi és kommunikációs ne­velési programja szerint végzi oktató, nevelő munkáját 1985- től a Csata utcai általános iskolában. 1996-tól az érték- közvetítő és képességfejlesztő program lelkes vezetője. A te­hetséges tanulókat rendszere­sen versenyezteti, képességeik maximumát hozza ki belőlük. Az 1995/1996-os tanévtől kezdve a Soros Alapítvány pá­lyázaton nyert támogatással eredményesen vesz részt a hol­land módszerre épülő - a Hát­rányos helyzetű tanulók haté­kony oktatását szolgáló prog­ramban. Dr. Vasvári Ferencné Az Eötvös József Általános Iskolában 12. éve, fennállása óta dolgozik. Pedagógiai szak­mai munkáját magas színvona­lon, nagy szeretettel és lelke­sedéssel végzi. Az iskolai énekkar vezetője, iskolai gyer­mekvédelmi felelős. Tagja a Magánszemélyek által adomá­nyozott alapítvány kuratóriu­mának, képviselője a XIII. Ke­rület Gyermekeiért Közalapít­vány kuratóriumának. Tanuló­ink harmonikus személyiség­formálásában hosszú évek óta kiemelkedő munkát végez. Fenyő D. György 1981 óta tanít a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Tanári munkájában egyaránt fontos szerepet kap az oktatás és a ne­velés. A magyar nyelv és iro­dalom megszerettetésén túl nagyon sokat foglalkozik di­ákjaival, szívesen van velük ta­nítási időn kívül is. Hosszú évek óta szervez táborokat az erdélyi Székelyzsomborba. Többször volt osztályfőnök. Ezt a munkáját is nagy oda­adással, humánummal végez­te. Több ízben tartott kerületi és fővárosi bemutatóórákat. Emléktáblát avattak Márkus László színművész egykori lakóházán Közkedvelt Kossuth-díjas, háromszoros Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművészünk 1927. június 10-én született és 1985. de­cember 30-án halt meg. 74. születésnapján a XIII. kerületi önkor­mányzat és a Madách Színház igazgatósága emléktáblát avatott fel a művész egykori, Csanády utca 12/A számú lakóházán. Az ünnep­ségen Márkus László sok művésztársa és tisztelője jelent meg. A képen Kerényi Imre, Psota Irén, Kiss Mari, Fábri Magda, Bencze Ilona és Gálvölgyi János Lengyel György beszédét hallgatja. Dr. Tóth József polgármester emléktábla-avató beszédében többek között elmondta: „Kevés színművészünk kötődött kerületünk­höz olyan mélyen és sok szállal, mint Márkus László. Ide kötötték gyökerei, első emlékképe. Játék nagyapjával - a Katona József utcai lakás­hoz köti. Á közeli mozikba, az Elitbe és a Dunába - akkoriban az utóbbi házában laktak - sűrűn be- lopózott, egy-egy mozielőadást hússzor is meg­nézett az első sorból. Kicsi gyerekkorától a Víg­színház művészbejárója körül ténfergett, mert már akkor a színészi pályára készült. A mozi és a színház varázsa egy életre rabul ejtette.” Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjáté­kában mint Túrái. Partnere Zenthe Ferenc Lengyel György beszéde az emléktábla avatáson Ha Márkus László most is ott áll az elößggöny mögött, és mint ahogy ezt annyi éven át megszoktuk tőle, a kukucs- j kálólyukon át szemrevételezi, I kik is jöttek el ma az előadást I és őt megnézni... Nos, ha ez I így van, akkor úgy gondolom, I jólesik neki, hogy megemléke- I z.ünk róla a 74. születésnap- I ján. Megemlékezünk, mert da- I colni szeretnénk a könyörtelen I idővel, megörökítjük nevét I egykori otthona, lakóháza fa- I Ián. De mi csak képviselői va- I gyünk egy igazán nagy közön- I ségnek, mindazoknak, akik I még nagyon jól emlékeznek rá I és nagyszerű alakításaira, és képviseljük azokat is, akik mostanában ismerkednek meg és örülnek remek játékának valamely tévécsatorna vagy a rádió jóvoltából. Márkus László azok közé a nagy művészek közé tartozott, akiknek neve összeforrt egy- egy jelentős társulattal. Hu­szonkilenc éven át volt tagja a Madách Színháznak. Megha­tározta nagy pályatársaival együtt a Madách kiemelkedő korszakának stílusát és sok­színűségét. Példaképei között szerette Pécsi Sándort és Kiss Manyit, s éppúgy, mint ők, ősi komédiás kedvvel és egyénisé­ge különleges ízeivel teremtet­te meg színes, izgalmas karak- : terek hosszú sorát. Sem műfaj, ; sem stílusakadályt nem is­mert. Ezért emlékezhetünk há­lás örömmel Shakespeare fi­guráira, Claudiusra éppúgy, mint a Sok hűhó fiatalkori Ga­lagonya őrére, vagy a Téli re­ge csavargójára. Gogol-sze- repekben teremtett remek ka­raktereire, Hlesztakovra és a Holt lelkek Szobakevicsére, vagy a különböző Shaw-vígjá­tékbeli portréra az Ördög cimborájában, a Warren- nében, vagy Pickeringre a Pygmalionban. Kiváló alakí­tása volt a Néró címszerepe Hubay drámájában, vagy Jablonczay Kálmán a Régi­módi történet és a Homokóra főszerepe Szabó Magda, illet­ve Illés Endre műveiben. Hosszú évekig játszotta két hí­res sikerszerepét, a Bolond lány bíróját és a Black Comedy főszerepét. Önfeled­ten lubickolt musical- és operettszerepeiben, élvezte, ha sanzont, dalt énekelhetett, kabarétréfát játszhatott vagy ha gyerekmesét mondhatott, rajzfilmet szinkronizált. „Ha a színész igazán felfe­dezi, hogy a szerepember is benne lakozik, az olyan csoda boldogság, hogy reszketve várja újra meg újra az esti előadást... A színészet a léte­zésnek egy különleges formá­ja.” így vallott erről, s úgy gondolom, ez volt életének ars poeticája. Visszatekintve pá­lyájára, a debreceni pályakez­dés nagysikerű évei alatt épp­úgy, mint a Madách Színház- beli majd’ három évtized so­rán, a sok emlékezetes alakí­tás között is két szerző karak­tereit éreztem a legközelebb hozzá, s úgy gondolom, ezzel ő is egyetértene. Ez a két szer­ző Moliére és Molnár Ferenc. Merész, játékos fantáziája, tragikumra és groteszkre érzé­keny jellemábrázoló tehetsége az ő műveikben kapta a legna­gyobb lehetőségeket. A két nagy komédiaíró sok-sok alakját formálta meg az évek során, sajátos humorukat, stí­lusukat rengeteg ötlettel és já­tékossággal kifejezve. Ha csak felsorolom a darabok címét és a szerepeket, színes, eredeti karakterek jelennek meg emlé­keinkben: a Scapin furfangja- iból Géronte, a Tudós nőkből Trissotin, Orgon a Tartuffe- ben, Harpagon a Fösvényben. S következzen a Molnár-szere­pek sora: Sárkány ügyvéd a Doktor úrban, Krehl ezredes az Olympiában, Dr. Kelemen a Farkasban, Albert főherceg a Hattyúban, Ernő az Előjáték a Lear királyban, Norrison az Egy, kettő, háromban, és Túrái a Játék a kastélyban. Szerencsés embernek, bol­dog színésznek gondolom Márkus Lászlót, mert gazdag pálya adatott neki. Boldog embernek tudhatjuk őt, mert megismerhette a közönség szeretetét. A közönség kifejez­te ragaszkodását nemcsak a színházi estéken, hanem ami­kor súlyos beteg lett, s felként amikor az élettől ajándékba kapott időben visszatért kö­zénk és a színpadra. Ekkor játszhatta el, szinte jutalomjá­tékként, felejthetetlenül a Já­ték a kastélyban főszerepét. Mindannyiunknak nagyon hiányzik, hogy a sors nem adott időt, hogy megismerjük az idős Márkus Lászlót, úgy gondolom, nagyon sok nagy szerep várt még rá és sok öröm miránk. Betegsége után írta ezeket a sorokat: „Az a feladatom, hogy a humánumot, a kedélyt és az optimizmust átsugározzam az emberekre. Ha csak azokban a szerepekben sikerült, amiket a nézők szerettek, már eddig is érdemes volt élnem, és meghá­láltam a sorsnak, hogy életben maradhattam." Most egykori otthona előtt, rá emlékezve mi, pályatársai, barátai, nézői megerősíthet­jük szavait hálával és nagyon szerető emlékezéssel. Achard A bolond lány című darabjának bíró szere­pében. Partnere Csűrös Karola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom