XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. június / 8. szám
2000. junius ) 1 1 •• 1 i • • •• //• / //■ kamara kerületi jovojerol • Az iparkamarai közigazgatási feladatok ellátásáról. • Hogyan érhető el a kamarai tagsággal járó elismertség? csolatban az új kamara részéről feltétlenül el kellene érni azt, hogy egy versenytárgyaláson, egy közbeszerzési pályázaton ne csak az APEH és a VPOP igazolásait kéijék, hanem igenis megfelelő súly- lyal kerüljön oda a szakmai, a kamarai ajánlás. Számos budapesti és vidéki közbeszerzési pályázatokon veszünk részt, az évek során az idén jelent meg először úgy két pályázat- sajnos egyik sem közbeszerzési amelyben, igaz, nem kötelező jelleggel, de pozitív előjellel beírta a pályáztató cég, hogy szívesen fogadja a kamarai ajánlást. Sajnos a jelenlegi kamara nincs arra felkészülve, hogy megfelelő anyagot szolgáltasson cégekről egy pályázathoz. A kamara egyelőre csak a következő anyagot tudta kiadni: nincs tartozása.- Törvényes adatvédelmi okokból nem tudják kiadni? Boda E. György:- Nem. A BKIK-nak nincsenek adatai ezt illetően. Amennyiben ez a folyamat a kerületi tagcsoporttól indulna, akkor a mi feladatunk lenne, hogy a vállalkozó munkájáról véleményt mondjunk. Nagyon sok esetben a lakosok fölhívják a kerületi tagcsoportot, hogy ajánljon különböző szolgáltatókat. Egy minimális személyes kapcsolat révén tudják kiajánlani a vállalkozót egy jövendőbeli megrendelőnek, megnézik eleget tett-e a fizetési kötelezettségének, van-e tudomásuk a vállalkozó munkáját illetően. Az alulról építkező kamarának meg lesz az elismertsége, ha véleményt tud mondani, ha képes a szakmai megítélésben, amennyiben a vállalkozónak erre van szüksége egy pályázat elnyeréséhez. A szakmai oldalt kellene sokkal jobban kidomborítani. Akkor lenne súlya a kamarának, ha véleményt tudna mondani a vállalkozó, így a megrendelő is könnyebben tudna dönteni, abban is, hogy mennyire reális az az ár, amit felajánl a kivitelező vagy vállalkozó.- Hogyan oszlanak meg a kamarai teendó'k kerületi szinten? Boda E. György:-A Társasági Törvény szerint 2000. június 16-áig a gazdasági társaságoknak a kft., rt.-nek törzstőkét kell emelni, ez Budapesten körülbelül 30 ezer vállalkozást érint. Ennek a beadási procedúrájához tartozik, hogy a cégbíróság csak akkor fogadj a‘el az ezzel kapcsolatos anyagokat, ha a kamara kiadja a regisztrációról szóló igazolást. A BKIK-ban a kft., rt.-k központilag a Krisztina körúti ügyfélszolgálaton vannak nyilvántartva, függetlenül attól, hogy melyik kerülethez tartoznak. A felhalmozódó problémák megint csak a kamarán fognak lecsapódni. Amennyiben kerületi szinten oldanák meg ezt a feladatot, a terhelés 23 kerület között oszlana el, ami a kerületben 2500 tagot érinthet. Kulturált kiszolgálás mellett elbeszélgethetnénk a vállalkozóval, a kezébe adhatnánk azokat a nyomtatványokat, amelyeken nyilatkozni kell június 30-áig az önkéntes tagságról. Azt is meg kellene érteni a kisvállalkozónak, hogy ahhoz, hogy számára is előnyös kamara jöjjön létre, igenis fel kell vállalni azt, hogy nyilvántartásba veteti magát, hisz akkor a befolyásolás lehetőségével fog rendelkezni, és utána még mindig lehetősége lesz megválni a tagságtól, de ha nem jelentkezik, akkor logikus, hogy nem is fog érvényesülni az igénye. A jelenlegi kamara belső rendszere az új választásokig él. Vörös István:- A törvények szerint, mivel még kötelező a tagság, október 31-éig, tehát a választásokig elvileg minden tag szavazhat. Június 30-áig kell nyilatkozni a tagság felől, mert csak nyilatkozók köréből választják az új kamara vezetőségét. De akik választani fognak, azok az összes kamarai jelenlegi tagok: iparos, kereskedő, vállalkozó. Boda E. György:- Nem várható el, hogy egy önkéntes kamarában olyan tagok válasszanak, akik annak a kamarának nem is akarnak a tagjai lenni. Érdekes szituáció, hogy aki nem is akar tag lenni, elmehet a jövőbeni kamarai vezetőket megválasztani, ez ellentétes más törvénynyel, illogikusnak tűnik, pedig a kamarai törvény alapján ez is elképzelhető. Vörös István:- Ez a törvény hibája, de azért lényeges odafigyelni rá. Szó volt arról, hogy azok válasszanak, akik kitöltötték a belépési nyilatkozatot, igen ám, de október 31-éig mindenki fizeti a kamarai tagdíjat, vagyis ebből az összegből is finanszírozzák a választásokat, így nem mondhatjuk azt a jelenlegi tagoknak, hogy ne legyenek ott a választásokon. A törvény azt is kimondja: az új kamara jogutódja a régi kamarának. Éz azt jelenti, hogy az általa létrehozott különböző egyességeket, megállapodásokat tovább kell vinni, sőt a vagyonnak örökösei is. Értelmetlennek tartom, hogy azok válasszák meg az új vezetőséget, akik nem is akarnak tagok lenni. Szerintem a választásokat jövő év márciusában újra ki fogják írni.- Tettek-e ez ellen valamit? Boda E. György:- A törvény szerint a választásokkal kapcsolatos utasításokat a Gazdasági Minisztériumnak kell kiadni. A választási procedúra javaslatainak megfogalmazása folyamatban van. Természetesen ebbe beleszólhat a kamara, egy-két héten belül már bővebb információval rendelkezünk. Lényegesnek tartjuk a tájékoztatást, ezért a különböző rendezvényeken elmondjuk a kamarával kapcsolatosan történteket, fölhívjuk a figyelmet, hogy 18 milliárdos vagyonról van szó országos szinten, aminek a budapesti része 4,5 tized milliárd a könyv szerinti értéke. Ez nem az állam, hanem a tagság pénze. A törvény kimondja, hogy ennek a vagyonnak a jogutódja az új kamara lesz. Vörös István:- Ugyanaz a folyamat zajlik kamarai vonalon, ami ipar- testületi vonalon évekkel ezelőtt már megtörtént. Amikor megszűnt KIOSZ-nak a kötelező tagsága, a szervezet elszegényedett, a vagyont teljesen felélték, képviselői eredményeket nem tudtak elérni. Tartok attól, hogy ha a kamara nem tanul az iparosok példájából, akkor hasonló problémák lesznek. Boda E. György:- Ha a 4,5 milliárdot leosztjuk 23 kerületre, és 100 milliót biztosítanánk a kamarai irodák működéséhez, az 1-2 éves átmeneti időszakban a tagdíjak fizetése nélkül is rendelkeznének elegendő anyagiakkal. Ha ezt a vagyont ellenkezőleg fogják felélni, akkor el fognak tűnni a kamarai irodák, a vállalkozóknak ismét nem lesz egy olyan helyük, ahova a problémáikkal fordulhatnak, és majd két év múlva a választásokat követően, lehet, hogy új szituáció jön létre, és kezdhetjük újraépíteni a kamarát. Ezt nem szabad hagyni, hiszen sok tízezer vállalkozónak van itt a vagyona. Vörös István:- A kisvállalkozók körét képviselem, a mi problémáink nem mindig egyeznek meg a nagyvállalkozók gondjaival. Ez a tagság nehezen megszólítható, de erre vannak próbálkozások a kerületben. Tagságunk legnagyobb része a minimális tagdíjat fizeti. Fontosnak tartom a nagyvállalkozók jelenlétét a kamarában, és elismerem, hogy nagyobb ösz- szegű tagdíjakat fizetnek mint mi, de egy szólással élve, harminc király együtt katona nélkül elveszti a háborút.- Milyen változásokat hozott a Kézműves Kamara életében az a tény, hogy a törvényben megszabott 2000. március 31-éig be kellett olvadnia a BKIK-ba? Vörös István:- A Kézműves Kamara gyakorlatilag az önállóságát elvesztette, a beolvadás majdnem, hogy zökkenőmentesen zajlott le a kerületben. Van, ahol a mai napig is gond, nem úgy, mint Angyalföldön, ahol 2300 és 2700 közötti a kisvállalkozók száma, akik a kézműves szakmákhoz tartoznak. A XIII. kerület az elsőként jelentkezett, hogy szeretnének velünk kapcsolatban lépni, ezt megtiszteltetésnek érezzük. Boda E. György:- Kamara dolgozott eddig is, problémát abban látok, hogy a tevékenységét nem publikálta, a kamarai tagok erről nem voltak kellőképpen tájékoztatva. A kamarának nem egyénre szóló problémákat kell megoldania, hanem a közösség érdekében kell munkálkodnia. A vállalkozónak el kell gondolkodniuk azon, hogy szeretnének egy olyan szervezethez tartozni, amely, ha problémájuk adódik, azt továbbviszi. Tisztelt Polgármester úr! A Hírnök áprilisi számában olvastam, hogy mit ír elő az új szabálysértési kódex. Azt írták, hogy a hatóságok folyamatosan ellenőrzik a betartását. Ezzel kapcsolatos észrevételünket és bosszúságunkat szeretném leírni az alábbiakban. Az Országbíró lakótelepen van a Szabó Ervin Gimnázium és Esti Iskola. Ez a lakóházak közötti park közepén fekszik. Annak ellenére, hogy az iskolát körülvevő utakra (gyalogutak!) behajtani tilos - ezt tábla is jelzi egyértelműen - az autósok zavartalanul hajtanak végig a Petneházy utcai tízemeletes lakóház park felőli gyalogútjain, és hajtanak fel a parkon, játszótéren keresztül az iskola elé és ott parkolnak egész nap, mert este a felnőtt diákok is ott parkolnak. Sőt, az alkalmazott takarító éjfél körül hajt el onnan rendszeresen. Holott az arra kijelölt parkolóhelyek megtalálhatók az iskola Üteg utcai oldalán végig, vagy a házunk másik oldalán lévő parkolókban. Ez már több mint egy éve így megy, pedig azelőtt, míg nem gimnáziumként működött az épület, ilyenre nem volt példa. Közterületfenntartót, rendőrt még színből sem látni ez idő alatt, pedig már panaszt tettünk az önkormányzatnál is, de vállrándításon kívül nem kaptunk érdemi intézkedést. A közterületesek sajnálattal közölték, hogy 17 órakor sajnos lejár a munkaidejük. Napközben viszont szívesebben látogatják a Sanghaj piacot, mert ott több a látnivaló. Ez személyes tapasztalatom, mert én is ott dolgozom és a gimnázium mellett lakom. A „Behajtani tilos!” tábla meg ott árválkodik az utcasarkon, és ha felhívjuk a „tisztelt” autósok figyelmét, csak legyintenek rá és hajtanak be a parkba. írják a lapban a szabadon lévő kutyák gazdáinak büntetését is. No, nálunk az ön- kormányzat létesített a telepen egy kutyafuttatót, ami elkerített terület, de úgy látszik, a gazdiknak vagy a kutyáknak bezártsági érzésük van, mert továbbra is szabadon rohangálnak a kutyák póráz nélkül, már kétszer nekem jött egy ilyen eb. Persze az illetékeseknek itt sincs nyoma egész nap. A fenti szabálysértések (de különösen a már átmenő forgalommá fejlődött parkunk) és az illetékes szervek közömbössége és nemtörődömsége már felháborító! Tisztelettel: Szabó Lászlóné Petneházy u. 31. IV. emelet és a tízemeletes ház lakói Tisztelt Asszonyom! Köszönöm, hogy a Hírnök ságon keresztül megszólította vezetését, mert ez azt mutatja, hogy nem csak számunkra fontos a kerület közrendje, közbiztonsága, hanem a lakosainak is. Az ön által jelzett gondokat ismerem, hiszen a kerületet járva és a lakossági fórumokon naponta szembesülök velük. Ónkormányzatunk a fővárosban az elsők között készítette el a kerület köztisztaságának javítására vonatkozó programját. A köztestületek rendjének javítása érdekében 22 közterület-felügyelőt alkalmazunk, akik előre meghatározott terv szerint végzik a munkájukat. Április, május hónapban szigorított ellenőrzéseket végeztettünk, így több alkalommal ellenőriztettük az Országbíró lakótelep területét is. Az akció során ezer darab szórólapot osztottak szét a közterület-felügyelők, 109 esetben éltek a figyelmeztetés, illetve felelősségrevonás eszközével, öt-hat esetben találtak szabálytalanul parkoló gépkocsit, és úgy tudom, hogy a gondok megoldásáról önnel is közvetlenül tárgyaltak. Utasítottam a közterületfelügyelők vezetőjét, hogy a továbbiakban naponta, az esti órákban is járőrözzenek a területen, és a jogszabály által biztosított eszközökkel éljenek. A program alapján 1646 folyóméter kerítés épült meg, 36 kutyafuttató-táblát, 18 szeméttárolót és 32 padot helyeztettünk ki. Az XIII. Kerületi Hírnök újság áprilisi számában külön felhívással fordultunk az állattartókhoz, amelyben felhívtuk figyelmüket az ebrendelet betartására. Az állattartóknak is meg kell érteni, hogy a tartással járó környezetszennyezés elhárítása éppúgy az ő feladatuk, mint az állattartás egyéb feladatai, az etetés, a sétáltatás. Az állat, amiben ők örömüket, sok esetben társukat is lelik, nem okozhat lakótársaiknak sem kellemetlenséget. Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat fokozott ellenőrzéssel, ha kell, hatósági jogosítványai szigorúbb alkalmazásával tud eredmény elérni, de a lakosság segítsége nélkül ez az eredmény nem tartós. Sajnos, még nem mindenki tartja felelősnek magát lakókörnyezete alakításában, illetve a rend fenntartásában. Remélem, hogy a szabályok betartásának megkönnyítésére tett hivatali intézkedések és a lakosság igényeinek növekedése a kultúrált lakókörnyezet iránt együttesen eredményt fognak hozni a még meglévő gondok fokozatos csökkenésében. Kérem önt és az Országbíró lakótelepen lakókat, hogy az önkormányzat által meghatározott kerületi köztisztasági és közbiztonsági program végrehajtásában továbbra is támogatólag vegyenek részt. Tisztelettel: Dr. Tóth József A Szent István parki fák Polgár Ernő könyvheti novellái Kerületünk ismert írója, Polgár Ernő könyvheti novel- láskötetének a címe: A Szent István parki fák. Nekem egybecseng azzal, ahogyan a nagy író, költő előd az Üllői úti fák-xa tekintett. Legalábbis záró versszakában: „a szél búsan dúdolva jár, s megöl minden csirát". A szerző hangulata igencsak elüt korábbi színművei, regényei többségétől, bár már ott is megismertük együttérzését a lemaradottakkal, kitaszítottakkal, láthattuk néhány „Huszadik századi fényképét”. (A Szent István parki fák alatt írott könyvbéli novellái második csoportjának gyűjtőcíme a könyv főcíme is lehetne.) A 20. század második felében született író érezhetően és mélyen elszomorodott e század általa még meg nem élt és sajnos ijesztően súlyosbodó el- embertelenedésétől. A „homo sapiens”, a bölcs (?) ember értékvesztése, kapcsolatainak bomlása, érzelmi életének nulla Celsiust közelítő hűlése, sosem képzelt borzalmak normává válása foglalkoztatja. Nem tüntet a csügge- désével nem reklámozza, de nem is képes leleplezni. A „vajon látom-e még” pekingi bácsika (amolyan hajléktalanná lett „Csodálatos Mandarin”), az „ismeretlen új haza” bizonytalanságába tűnő koszovói gyermekek, a malájföldi kikötői rendőrség kényszerére szerelmi búcsú nélkül távozó kadét, az AIDS-es első tiszt, a koszlott Kharon, a Styx folyó révésze és rokkant, öreg, „kezével lépő” utasa, a pokolbeli menhely brutális „gondnoka” - jaj, mindezek nem kínaiak, nem maláj iák, nem pokolbeliek - ezek ezredfordulói embertársaink, naponta találkozunk velük. Ésetleg a Szent István parkban. Ha észrevesszük őket. Az író észrevette és zaklatott víziókkal papírra vetette. Hosszabb novellái borzalmai között (Deportálás a nyilvánosházból, Szibériai haláltábor), minden leverő, szörnyű részletük mellett mintha halvány sugár törne be, de nagy távlatot nem világít be. Az Isten madárkái című majdnem kisregény stílusban elüt a többi novellától. Igazat mond, de megközelítően nem az előbbiek megírás, hatásbeli értékszintjén. Polgár Ernő őszinte, szép novelláskötettel gazdagította a 2000-es könyvhetet és az olvasóközönséget. Mindenekelőtt éppen Empátiája (a kötet rövid bevezető novellájának címe) a legfőbb érdeme. Fajtától, rangtól, politikától, hittől függetlenül érzékenyen érinti a sajnos nem bölcs, de talán mégiscsak több érték becsülésére, élvezésére, s kivált kevesebb iszonyat, méltánytalanság, megalázás, őrület elkövetésére és elviselésére született emberfaj többségének szenvedése. Pontosan érzi: mindez aggasztó veszedelmeket tartogat a közvetlen előttünk - kivált az ő korosztálya és gyermekei előtt - álló 21. századra. Azok közé tartozik, akik időben kívánnak jelet adni. Ha már a távozó században ez senkinek sem sikerült. (Novella Kiadó) Rajk András Ctí- íiiltfLl'cUűit lll^llCí[iclií Öli) A polgármester válaszol
