XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. február / 2. szám
A jövő labdarúgó-reménységei a Vasas SC-ben FIGYELEMMEL KÍSÉRIK A TANULMÁNYI EREDMÉNYEKET IS Kerületünk tanintézményeiből - az óvodásoktól a középiskola IV. osztályos diákjaiig - meríti különböző korosztályú csapataiba a Vasas SC utánpótlás szakága leendő első osztályú foci-bajnokjelöltjeit, amelyeknek játékosait szép kiadványban ismertetik. Ennek előszavában írja Jakobsen József utánpótlás-szakágvezető, testnevelő tanár, labdarúgó szakedző: U tánpótlásunknál mintegy 250 gyermeknek biztosítunk rendszeres edzési és versenyeztetési lehetőséget óvodás kortól, a labdával történő ismerkedéstől egészen a 18-19 éves „kiöregedő” ifjúsági korig. Utánpótlásunk alapvető bázisát a XIII. kerület általános iskoláiban szerveződött foci sportcsoportok jelentik. Játékosaink jelentős része kötődik iskolája vagy lakhelye szerint Angyalföldhöz. Jól felkészült, pedagógiailag és szakmailag hozzáértő edzők vezetik az évfolyamos tagozódásban szerveződött korcsoportokat, csapatokat. Általunk összeállított korosztályos képzési edzésanyaggal dolgozunk, amely biztosítja a folyamatos egymásra épülő képzést, ellenőrizhető követelményanyagot tartalmaz. Az utánpótlás felkészítő munkáját a szülők egyetértésével és hathatós támogatásával végezzük. Figyelemmel kísérjük a játékosaink tanulmányi előmenetelét, segítünk a beiskolázásban és igény szerinti kollégiumi elhelyezésükben. Abban a hitben mutatjuk be szakágunkat, iljú labdarúgóinkat, hogy néhány év múlva olyan játékosok kerülnek ki közülük, mint az itt nevelkedett elődeik: Juhár Tamás, Geress Zoltán, Szilveszter Ferenc, Galaschek Péter, Pál Zoltán, Tóth András, Herceg Csaba és sokan mások. Jakobsen József A Hírnök kérésére az utánpótlás két tagját Jakobsen József interjúvolta meg. MOLNÁR ÁDÁM, a serdülő I. csapat focistája így mutatkozik be. (A csapatképen az állósorban a 8-dik.) ----------------- Mióta vagy a Vasasnál?- 1993. március elején vitt el az édesapám a Fáy utcába Szász Anti bácsihoz, aki akkor az én korosztályommal foglalkozott. A bemutatkozó játékomat követően 1993. április 9-én az egyesület igazolt játékosa lettem.- Hogyan megy a tanulás és a sport összeegyeztetése? Milyen tanuló vagy?- Az Ady Endre Gimnázium II. osztályos tanulója vagyok. A tavalyi évben az osztályban a legjobb tanuló én voltam, 4,62 átlaggal. Ebben a tanévben, illetve ebben az első félévben a Xm. kerület polgármestere által aláírt, Jó tanuló - jó sportoló” emlékplakettet és oklevelet kaptam, melyeket Illovszky Rudi bácsi és Galaschek Péter profi labdarúgó adtak át.- Mi a fontosabb számodra, a sport vagy a tanulás?- A kettő között nem tudok, és nem is akarok különbséget tenni, mert mindkettő egyaránt fontos a számomra.- Mit kívánsz elérni a sportban és az iskolában?- Célom és vágyam, hogy a foci minden csínját-bínját elsajátítsam, és szerződést kapjak valamelyik neves külföldi profi klubtól. A tanulásban kitűzött célom folytatni az eredményes tanulást és olyan közgazdász diplomát szerezni, amely a pénzügyi-banki területen való elhelyezkedésemet segíti elő.-Az osztályotokban hányán sportolnak?- Az osztályunkban nyolcán sportolnak. Ebből négyen a Vasas serdülő I-ben játszunk, a többi gyerek más sportot űz.- Előny vagy hátrány focistának lenni?- A megítélésünk az iskolában különböző. Ha az iskola színeiben eredményt érünk el, akkor dicséretet kapunk, de a foci miatt sok iskolai programról le kell mondanunk, illetve az elfoglaltságunk miatt nem vehetünk részt benne. Ilyenkor előfordul elmarasztaló vélemény is.- Miért a Vasasban focizol, és miért nem máshol? Mi a kötődésed oka a Vasashoz?- Édesapám mindig is Vasas-drukker volt. Ezért is hozott el ide focizni annak idején. Az egyesület szeretete átragadt rám is, és az itt eltöltött évek csak erősítették ezt a kötődést. Ide köt minden sportban elért sikerem. A velünk való foglalkozás, törődés szerintem nálunk nagyon jó. A csapaton belüli hangulat jó, a sikerek és kudarcok közösek. Egyelőre a tanulás és a sport is Angyalföldhöz köt, nem tudnám elképzelni, hogy más egyesület tagja legyek.- Milyen eredményeid vannak a csapattal?- 1997/98-ban a serdülő Ill-ban bajnokok, 1998/99-ben pedig a serdülő II-ben Budapest- és országos bajnokok lettünk. Megnyertük az InterCity Kupát. Milánóban nemzetközi tornát nyertünk. A NIKE Kupán II. helyezést értünk el. Remélem, ez a sorozat tovább folytatódik. KÖKÉNY ROLAND, a serdülő III. csapat tagja így mu- ™ tatkozik be. (Az álló sorban a 8-dik.)- Mióta sportolsz?- Rendszeresen 7 éves koromtól, 1993 óta sportolok. Legelőször az általános iskola 2. osztályában, az iskola keretein belül dzsúdóztam. Fél év múltán ugyanitt - az Eötvös József Általános Iskolában - focizni kezdtem. Az edzéseket az iskola testnevelő tanára, Galbács Pali bácsi tartotta, és az ő kezdeményezésére igazolt le a Csepel, az iskolatársaimmal együtt. 1996-ban kerültünk néhányan ebből a csapatból a Vasasba.- Minden délután edzésre jársz. Minek érzed ezt, kötöttségnek, fárasztó kötelezettségnek, netán szórakozásnak?- A délutáni edzéseken való részvétel kötelező, tehát kötöttség. Edzőm, Edit néni jól megdolgoztat bennünket, tehát fárasztó is a kötelezettség, ugyanakkor nagyon szeretem a focit és a csapatban sok barátom és haverom van, akikkel szívesen vagyok együtt, így aztán szórakozás is. Mivel jól tanulok és a család is sportos beállítottságú, eddig semmi problémám nem volt a klubbeli teendőimmel.- Hasonlítsd össze az osztályfőnöködet és az edződet! Melyiktől mit tanulsz, mit kapsz?- Az osztályfőnököm negyedik éve Gyöngyi néni, aki magyart és történelmet tanít. Ebből adódóan tőle leginkább a könyvek szeretetét, az írástudás fontosságát kapom és tanulom. Az edzőmtől, Edit nénitől leginkább azt tanulom, hogy amit én a sportban szeretnék elérni, ahhoz nagyon következetesen, rendszeresen, keményen küzdve tudok csak eljutni. Ehhez a segítséget kapom tőle és a lehetőséget. Mindketten segítik a fejlődésemet.- Mondj egy-két sportsikert, amire nagyon szívesen emlékszel vissza.- Az egyik legkedvesebb emlékem az előző idényből való, mert májusban a csapattal Nyíregyházán vettünk részt egy labdarúgótornán, a Jonathán Kupán. Ott a csapat is nagyon jól játszott, én pedig holtversenyben a legtöbb gólt rúgtam egy debreceni fiúval együtt, ugyanakkor a torna legjobb mezőnyjátékosának engem választottak. Nem sokkal később a Fradi juniális tornáján első lett a csapatunk, megelőzve az akkori bajnok Fradit és a bajnokságban második helyezést elért BVSC-t. Kellemes élmények fűznek a kerületi iskolák közötti Tempo Kupa mérkőzéseihez. Ezek a meccsek kicsit külön harcok is egymás ellen, hiszen a kerület különböző iskoláiban elég sok Vasasjátékos tanul. Az idén januárban a mi iskolánk csapata lett az első. Szép emlékem a Csepellel a spanyolországi és a Vasassal a svédországi túra is. Epizódok ®gf kismama hétköznapjaiból U gye minden kedves kismama tapasztalta már, hogy a pici gyereke séta közben hogyan maka- csolja meg magát, nyújtja mindkét kezét és felkéredzkedik - ő bizony egy tapodtat sem megy tovább, ha nem cipelik. De azt gondolom ezen egyikünk sem csodálkozik, mert ez így van rendjén. Vannak azonban olyan gyermeki megnyilvánulások, amelyeken az ember hirtelen nem is tudja, síijon-e vagy nevessen. Nem olyan régen arra lettünk figyelmesek, hogy kisfiúnk egyre többször mondja azt, hogy: „nem”. Mivel még kétéves sincs, csodálkoztam a dolgon, „ez még nem lehet a dackorszak”. Jaj, jaj, honnan is tudhatnám meg, mi van az én „áldott jó” gyermekemmel? Gyorsan fellapoztam a „Mit tud a gyerek?” című könyvet, amiből kiolvastam, hogy bizony a kisfiam önállósul, és döntéseket próbál hozni a számára rendkívül fontos kérdésekben. Mivel hirtelen így megokosodtam, konstatáltam, hogy nincs semmi baj, a gyerek se nem hülyül, se nem zseni, teljesen normális. De... Egyik este fürdetés, esti kakaó stb. után az ágyban Bence fiam éktelen nagy lármát csapott, nem akart aludni. Fogta a maciját és közölte, hogy ő márpedig kijön az ágyból (mert különben készítsük a füldugót). így is lett. Kijött az ágyból - apukája segítségével - és a karácsonyra kapott kukásautóval elmélyülten játszadozott. „Szigorú” anyaként azonban tíz órakor megálljt parancsoltam a játéknak, és közöltem a kisfiámmal: - Nekem mindegy, hogy a saját ágyadba mész-e aludni vagy a nagyágyba (szülői fekhely), de most aztán le kell feküdnöd, mert nagyon késő van. Reakciók: sírás, tágra nyílt szemek, könyörgés, és egy hamiskás mosoly. Végeredmény: Bence fiam befeküdt a nagyágyba, de közölte az apjával és velem, hogy nekünk is az ágyban a helyünk, így aztán meginvitált minket sűrű pámacsapkodás- sal a saját fekhelyünkre. Látvány: középen a gyerek jobb, illetve bal oldalán apja, anyja. Fél perc csend után az én „önállósulni kívánó” kisfiam indiánüvöltésbe kezdett. Először elcsodálkoztunk, mert nem tudtuk, honnan tanulta, majd nevettünk, és a végén mind a hárman a tenyerünket a szánkhoz ütö- getve kiáltoztunk. Mondanom sem kell, jót mulattunk és a végén egy jó nagyot aludtunk hárman a nagyágyban. (hőgi) Ki ez a mindig elegáns Bács Ferenc? VÁLOGATOTT KOSARAS? „EGY FINOM ANGOL ÚR?” RONGYSZEDŐ? FÉNYES FEJEDELEM? Jóval korábban valahogy úgy volt (Jávor Pál kivétel), hogy az eszményi férfit valamely külföldi, jobbára amerikai filmszínész (Adolph Menjou, Clark Gable, Garry Cooper, Errol Flynn, Charles Boyer, Gustav Fröhlich) személyesítette meg a hazai köztudatban. Végre most egy Erdélyből huszonhárom éve családostól Magyarországra jött színművész vette át a szerepet Az évtizednél régebben kerületünkben lakó Bács Ferenc valóban remek megjelenésű, egyik kritikusa szerint az egyik legszebb hangú és nyelvünket legszebben beszélő, kitűnő színészünk, de sem színészi sokar- cúsága, sem természetes, rokonszenves civil személyisége nem fér el egy skatulyába. Egész lénye, magatartása, életfilozófiája, életvitele ellentmond az „egy finom angol úr” meghatározásnak, amellyel nemrégiben egy hírlapi beszélgetés címében felruházták. Feltehetően a közelmúltban átütő sikerű Higgins professzor musical-alakítása a My Fair Ladyben ihlette a megállapítást. Énekadottsága családi hagyomány, érzéke a műfajhoz szívbéli baráti kapcsolatának köszönhető, amelynek révén az idők során vagy száz musicalt látott-hallott Amerikában. No de a képlékeny színművészt a közelmúlt és a jelenlegi szerepei alapján „Tarpataky bárónak” (Csó- kos asszony, Szeged), vagy akár „rendőrnyomozónak” is titulálhatnánk (RTL Klub: „Barátok között”). Szóval nem egyszerűen jóképű, hanem nagyon jó színész. Civil tónusát - míg nem ismertem! - egy közeli élelmiszerüzletben figyelhettem meg rendszeresen (közel lakunk egymáshoz). Fesztelensége, kapcsolatteremtő és -tűrőképessége, egyes népszerű emberek tettetett bájának tökéletes hiánya nagyon megtetszett. Egyszer aztán bemutatkoztam és megkértem egy rövid beszélgetésre. Rövid? Egy teljes délelőtt lett belőle.- Régebben elveszített műbútorasztalos (mondhatnám: művész) édesapám, akinek a nevét viselem, és a három éve elhunyt olaszmagyar édesanyám, Gio- vanna Valéria tiszta világának meghatározó hatású az életemben, az életemre - mondja. — Gyönyörű hangú édesanyámnak szerintem hivatásos énekesnőnek kellett volna lennie. Akadémia nélkül játszi könnyedséggel „blattolt” (kottáról hibátlanul énekelt - a szerk.), s egy megbetegedés következtében beugrott a kolozsvári Szent Mihály-templomban Mozart Koronázási Miséjének szoprán szólamába. A helybéli operaház hívta, de ő nem akart hivatásos művész lenni. A templomban tovább és rendszeresen énekelt és - érdekes - arra gondolt, hogy én meg karmester leszek. Egyáltalán nem éltünk könnyen, sőt - de szépen, tartalmasán. Hála apámnak és az égnek, apám műhelyében segítettem, dolgoztam és nagyon sokféle munkát elsajátítottam. Ezzel együtt volt olyan elképzelése, hogy ha majd tudok, orvos leszek. A középiskolai szünetekben a gáz-, gőz-, vízszereléssel is barátságba kerültem. A pénzt mindig apám kezébe adtam, ő meg körül- ményeinldiez képest „busásan” vissza az enyémbe. A nála végzett munkámra is adott. Ebből „legénykedhettem”, de persze nem nagyon. Átveszem a szót, mert beszélgetőtársam - engem is meglepett - a túlzásig szerény egyéniség.- Megindult az orvospályán, de nem találta magának valónak, eszébe jutottak iskolai szereplései és - két jól végzett orvosi szemeszter után - jelentkezett a színiiskolán. Egyből felvették. Tehát nem is karmester lett. Alighogy végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházi Intézetben, szerződtette az itteni tekintélyes magyar színház, s egyben az intézetben is ott ma- rasztották tanítani.- Nem kedvelem ezt a meghatározást - int le. - A színészi mesterség nem tanítható. A legtöbb, hogy rátermett fiatalokkal gondolatokat cseréljünk a hivatás dolgairól és gyakorlati tapasztalatokat próbáljunk átadni. Hogy én ezt Harag György mellett tehettem, az szerencse és életre szóló megtiszteltetés. Másfél évtizeden át „cserélt gondolatokat” az intézetben. De - nem tőle tudom - Romániában is a nagyrabecsült, népszerű magyar színművészek egyike volt. Színésznő feleségével, Tanai Bellával együtt azonban - érthetően - magyarországi színpadokra is vágytak. Hosszú esztendőkön át hasztalan. Bella kisfia, Feri és közös kislányuk, Kati jövőjén is volt okuk töprengeni. Végül is innen érkezett emberséggel, megértéssel teli, baráti, távoli rokoni és hivatalos segítség. Szinte mindenüket odahagyva áttehették az életüket Magyarországra. Bútoroktól seprűig mindent újra kellett venni.- Sok barátnak tartozunk hálával, hogy sikerült. A kis Feri ma orvos, Kati színésznő - gondol végig jó két évtizedet a művész. Ha romániai, miskolci, győri, Budapesten a Józsefvárosi, a Víg-, a Nemzeti, a József Attila Színház-beli, film-, tévé-, szinkronszerepeit soroltam volna, betűnyi hely nem maradt volna, hogy róla beszéljek. Pedig egy kicsit még szeretnék. Volt énekes Higgins professzor a My Fair Lady-ben, volt énektelen Ivanov (Csehov, Miskolc), Bazsi ménesmentő katonatiszt (Ménesgazda, Kovács András filmje). Volt fényes fejedelem (Homburg hercege) és rongyos Szatyin (Éjjeli menedékhely), gróf Károlyi Mihály (A vörös grófnő-film) és Newton (Fizikusok), Rongyszedő (Chaillot bolondja). Pompás orgánumát milliók ismerik fel, ha másról nem, sok-sok szinkronalakjából- a Klinika-sorozat Brinkmann professzorából bizonyára (Klaus Jürgen Wussow hangja). Kicsit rendező is (Székesfehérvár, Eger - Néma levente, Esőcsináló). Filmjeinek, televíziós szerepeinek sokasága sorol- hatatlan. Életútja beválna forgatókönyvnek. Otthonról hozott iparos ügyessége ma is a kezében (hajdan saját játékkockáit is édesapja gépein formálta), víz-, gáz-, gőz-hozzáértése ugyancsak gyakran hasznára van. Színészi sokoldalúságában, pontosságában, igényességében, civil megbízhatóságában egyaránt. Beszélgetésünk tán még most is tartana ezzel a rendhagyó „angol gentleman”-nel, ha órájára nem tekint: - Elnézést, fél négyre ígértem Bencének, hogy ott leszek. - Beláttam, nincs pardon: unokája, Bence, Kati leányának kisfia négy és fél éves és Bács Ferenc karácsonyi meglepetésével, egy pompás kisvasúttal együtt akarnak játszani. A játékról jut eszembe, hogy még nem mondtam: Homburg hercege - még amikor édesanyja jövendő karmesternek gondolta- ifjúsági válogatott kosaras volt. Egyéb sportokban csak jó. Egy nem régi, kedvesen laza nyilatkozatának végét lopom ide. íme, a „nyilatkozat”: Szeretném még jó ideig féllábon állva bekötni a cipőfűzőmet. Erre húsz év múlva szívesen visszatérek. Hiszen még alig lesz nyolcvan fölött, én meg éppen száz. Rajk András
