XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. április / 4. szám

4 A Margitszigettől a Váci útig A Fővárosi Vízművek első 130 évéről Víztorony a Margitszigeten A XIII. kerületben élők vagy dolgozók számára megszo­kott látvány az Angyalföld legfontosabb útvonalán, a Váci út belvároshoz köze­lebbi végén magasodó to­ronyépület. Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1979-ben ké­szült el a tizennégy emele­tes irodaépület, amely a Fő­városi Vízművek Rt. üzem­viteli központja. A társaság - bár ezer szál­lal kötó'dik a kerülethez - nem csupán az itteniekről gondoskodik: tiszta, egészsé­ges ivóvizet szolgáltat a fővá­ros egész területén és több környékbeli településen. A vállalat tavaly ünnepelte fennállásának 130. évfordu­lóját, így régibb mint maga Budapest. A Vízművek hatalmas utat tett meg az elmúlt több mint száz évben. A hajdani géphá­zak ma automatikusan műkö­dő, modem, patikatisztaságú létesítmények. Korszerű víz­csövek hálózzák be a várost több mint 4400 kilométer hosszan, világszínvonalú technológiák segítenek a hi­baelhárításban, a víztisztítás­ban. Jelenleg 764 ivóvízter­melő kutat üzemeltet az Rt. a A harmincas évek elejétől működik a vízmérőjavító és -cserélő üzem a Madarász Viktor utcában Szentendrei-szigeten, a Cse- pel-szigeten, a Margitszige­ten, továbbá a Duna bal és jobb partján. Ezekkel a ku­takkal és a meglévő létesít­ményekkel 1 millió 190 ezer köbméter ivóvíz továbbítható naponta a város lakóinak. A múlt század utolsó évti­zedeiben a fővárosban még csak álom volt az intézmé­nyes ivóvízellátás: egy zseni­ális és elhivatott mérnök, a Vízművek első igazgatója, Wein János életműve kellett hozzá. A korábbi elképzelé­sekkel ellentétben ő azt az ál­láspontot képviselte, hogy a talaj természetes szűrő funk- ’ cióját kihasználva a Duna mellé telepítsenek víznyerő kutakat. A vállalat alapítása ténylegesen 1868-ra tehető, ekkor épült meg ugyanis az első olyan vízmű Pesten, ami már valóban biztonságos víz­ellátást tett lehetővé. Ettől kezdve a Vízművek fejlődése napjainkig töretlen és folyamatos, hiszen az igé­nyek és az elvárások is egyre magasabbak. Felnőtt a város Az első vízmű megépítését 1904-ben a káposztásmegyeri vízmű átadása követte, amely a maga idejében már Európa legkorszerűbb létesítményé­nek számított. Víztornyok, szivattyútelepek, csőhálóza­tok épültek, kutak álltak munkába a Duna mentén. A ma is látható szépséges víz­tornyok már az akkori legmo­dernebb anyagból, vasbeton­ból készültek és egyenletessé tették a vízellátást a maga­sabban fekvő területeken is. A Szentendrei-sziget és a Du­na bal partja között a meder alatt járható csőalagutak épültek - ez is építészeti szenzációnak számított abban az időben. És mivel a város vízigényét a meglévő kutak már nem tudták biztosítani, fontos víznyerő területté lé­pett elő a Csepel-sziget. Döntő változás következett be a vállalat életében 1950- ben, a mai Nagy-Budapest ki­alakulásakor. 7 megyei várost és 16 nagyközséget csatoltak ekkor a fővároshoz, melynek lakossága így 1,7 millióra emelkedett. Ismét jelentősen nőtt a vízigény, amiért újra fejlesztésekre, beruházásokra volt szükség. Új víznyerő területet vett birtokba a főváros a Csepel- szigeten. A nagy lakótelepek építésekor új nyomásfokozó gépházakra lett szükség, hogy a gombamódra szaporo­dó toronyházak lakóinak is jusson ivóvíz. Újabb kúttele- pek és velük együtt új irányí­tó központok is kiépültek. A Gellérthegyen megépült az ország legnagyobb víztároló medencéje, amelybe 80 ezer m3 víz fér. A kilencvenes évek elején a víz minőségét vizsgáló la­boratórium-komplexum léte­sült a külső Váci úton, ahol folyamatosan ellenőrzik a szolgáltatott vizet. Évente közel 17 ezer vízmintát ele­meznek a laboratóriumok­ban. Az eredmény, amelyet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat az 1998. évi vizsgálatok alapján Változtok az idők A kilencvenes években a vállalat először részvénytár­sasággá alakulva a Fővárosi Önkormányzat tulajdonába került, majd 1997-ben pályá­zat útján részvényeinek 25 százalékát plusz egy rész­vényt vásárolt meg a francia Suez-Lyonnaise des Eaux és a német RWE Aqua GmbH. Ezzel a Fővárosi Vízművek életében új korszak kezdő­dött. A társaság többségi tu­lajdonosa továbbra is a Fővá­rosi Önkormányzat maradt, de üzemeltetésének jogát 25 évre elnyerték a külföldi be­fektetők, akik szándékaik szerint az ezredfordulóra nemzetközileg is jelentős vál­lalattá szeretnék varázsolni a céget. A Fővárosi Önkor­mányzattal kötött privatizáci­ós szerződés szerint ők ma­guk is abban érdekeltek, hogy a társaság hatékonysága mi­nél nagyobb legyen: ebben a munkában nagy segítséget je­lent a két külföldi cég óriási nemzetközi tapasztalata, mű­szaki fejlettsége. A Suez-Lyonnaise des Eaux szerte a világon mint­egy 77 millió embernek szol­gáltat ivóvizet. A cég műkö­désének színvonalát jól mu­tatja, hogy csupán kutatások­ra és fejlesztésekre évi 60 Hétfőn és szer­dán 8.00-tól 18.00 óráig, kedden 7.30-tól 15.00 óráig, csütörtökön 8.00-tól 15.00 óráig, pénteken pedig 8.00-tól 12.00 óráig fo­gadják az alábbi ügyekben érkező­ket: fővízmérő át­írása, elvi nyilat­kozat kiadása, gé­pészeti tervek jó­váhagyása, mel- lékvízmérős enge­délyek kiadása, számlainformáci­ók. A tervek sze­rint a Fővárosi Vízművek Rt. 2000-re az ISO 9002 minőségbiz­tosítási rendszer­nek megfelelően működik majd. Folyamatban van a gépházak teljes automatizálása, a legmodernebb vállalatirányítá­si rendszer, az SAP R/3 teljes körű alkalmazása. A vállalatnál szinte minden munkahelyen kellék ma már a számítógép. A korábbi évtizedek mennyiségi beruházásai után most a szol­gáltatás minőségének folyama­tos javításán van a hangsúly. üst megállapított: „... a fővárosi lakosság ivóvize bakterioló­giai és biológiai szempontból soha nem tapasztalt kiváló minőséget mutat. A kifogásolt minták aránya a legszigorúbb nemzetközi követelmények szerint is igen alacsony mér­tékű.” Szerencsére a Szentend­rei-szigetről származó ivóvíz kristálytiszta és egészséges, így közvetlenül továbbítható a fogyasztókhoz. A Csepel- szigeti kutak vize azonban vas-mangánt tartalmaz, amely rontja a víz élvezeti ér­tékét. A térségben vízkeze­lőművek üzemelnek, ame­lyek a mai legmodernebb technológiával, ózon segítsé­gével tisztítják meg a vizet a nemkívánatos komponensek­től. Ma az ivóvíz a Fővárosi Vízművek Rt. szolgáltatási területének egészén megfelel az Európai Unió előírásai­nak. Infobusz Újlipótvárosban millió dollárt fordítanak. A német RWE Aqua GmbH az RWE vállalatcsoport része, amelyet világviszonylatban is a legjelentősebb vállalatok között tartanak számon. Fáradozásuk eddig sem volt hiábavaló: számos tech­nikai újdonságot honosítottak meg. így például a No Dig el­járást, melynek segítségével a sérült vízcsöveket az út teljes felbontása nélkül lehet kicse­rélni, így a hibaelhárítás ke­vesebb kellemetlenséget okoz. Ez az újítás is egybevág az Rt. szándékával, mi szerint egy nemzetközi mércével mérve is jelentős, ügyfélori­entált cég kialakítása a cél az ezredfordulóra. Az év elején készült el a felújított, modem ügyfélirá­nyító rendszerrel felszerelt ügyfélszolgálati iroda, mely kibővített nyitva tartással fo­gadja az ügyfeleket a Váci út - Dózsa György út sarkán. Múlt és jelen Angyalföldön Az Rt. üzemviteli központ­ja a Váci úton a Vízművek modem, mai arculatát tükrözi. Ám van a kerületben még egy építmény, amit nemcsak az it­teniek ismernek, de messze földön is híres és a főváros egyik legszebb szimbóluma: a margitszigeti víztorony. A torony 1913-ban épült, az Ügyfélszolgálat és üzemviteli központ a Dózsa György út és a Váci út kereszteződésében akkor forradalminak számító vasbe ton-technológiával, Zielinszky Szilárd tervei sze­rint. Már évtizedek óta nyuga­lomba vonult, a medencét ki­szerelték belőle, ma már csak kilátótoronyként vagy kiál­lítóteremnek használják a bér­lői. Ipari műemlék, a Vízmű­vek gazdag múltjának szép re­likviája. Ahogyan a margitszi­geti csáposkutak is, melyek a sziget partján 30 méteres csáp­jaikat a Duna felé nyújtva gyűjtik össze a páratlan termé­szeti kincset: a tiszta, egészsé­ges ivóvizet. A Margitsziget pár évtizeddel ezelőtt még fontos láncszeme volt a fővá­ros vízellátásának, mára azon­ban szerepe jóval kisebb lett - a víztorony mellett lezárták a szigeti gépházat is. A Vízmű­vek múltjához, a szinte hősies kezdetekhez tartoznak ezek az építmények, ezért különösen fontosak a társaság számára. Történetének, mindennap­jainak bemutatására az Rt. pár éve mozgó kiállítást szerelt fel, amely Infobusz néven ta­vasztól őszig fogadja a látoga­tókat. Áprilisban az angyalföl­di iskolákat járja majd a kék kiállítóbusz, így ismertetve meg a kerület ifjúságával a vízzel, a vízellátással kapcso­latos információkat. A na­gyobb kerületi rendezvénye­ken a társaság munkatársai az Infobuszban szívesen fogad­nak minden kedves érdek­lődőt, aki többet szeretne meg­tudni a vízszolgáltatásról, a patinás vállalat múltjáról és je­lenéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom