XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. február / 2. szám

1999. február •' \ | eiHiiH-dcLc uVl - ■LCiLLu u . ,_ . ... ■\V blLLCSLULS ____________________ Ba ranyi Ferenc: KUPLERA FEL! A pesti dal éppen olyan egyedi dolog, mint a pesti vicc. Nehéz meghatározni. Többen próbálkoztak vele, de nem sok sikerrel. Talán Csáth Géza találta a fején leginkább a szöget, amikor 1909-ben a következő sorokat vetette pa­pírra: „A pesti dal, ami a mu­zsikát illeti, pontosan megfe­lelője annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fővá­rost felfedezte. Valami franci­hább” szórakozóhely, az orfe­um, amely zenés kávéházak­ból, úgynevezett zengeráj ok­ból nőtte ki magát. Itt a műsor alatt nem szünetelt a kiszolgá­lás, ugyanakkor az artistaszá­mok és a különféle táncok kö­zött jónéhány kupletta - tehát pajzán, strófás szerkezetű dal - is felhangzott. Előadásuk­hoz jó színész kellett, nem volt elég a kellemetes ének­hang. Mert a kuplékban szto­Fő a fejem Lagzi Lajcsival együtt a Kupléverseny zsűrijében ás sikk, valami szegényes fényűzés, valami nekikesere­dett züllöttség és fölényes fá­sultság, valami léha lenézése a nemes, férfias akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember ko­molyan vesz" A kuplészerű pesti dal a század első évtizedében indult virágzásnak, egészen ponto­san 1907-ben, amikor is a Te­réz körúton Kondor Ernő megnyitotta a Bonbonniere nevű kabarét. Alig egy hónap elteltével már Nagy Endre volt ott a konferanszié... Az­tán 1908-ban az Erzsébet kör­úton a Somossy-orfeum, illet­ve a Royal-orfeum kezdte meg működését - volt hát „hova” kupiét írniuk a költők­nek és a zeneszerzőknek! Mert a század elején nem kö­vezték meg a babérkoszorús poétákat, ha netán dalszöve­gek írására vetemedtek. Éve­ken keresztül rangos lírikusok - Ady Endre, Ernőd Tamás, Heltai Jenő, Szép Ernő, Somlyó Zoltán, Gábor Andor és mások - szolgálták ki a ka­barékat és az orfeumokat. Mi a kettő között a különb­ség? Kosztolányi így ír a ka­baréról: „A mi kabarénk nem montmartre-i diákcsapszékek friss szellemességét és bájos kajánságát szólogatja, mint a párizsi, nem véres, nem halá­los, nem ideg-csigázó, mint a berlini, nem tüntet idétlen, kispolgári léhasággal, mint a bécsi. Kezdettől fogva igénye­sebb, fényesebb és kényesebb, irodalmibb mindegyiknél." És mit mond ugyanő az or­feumról? A Figaro egyik - jó nyolc évtizeddel ezelőtti - számából ezt is megtudhatjuk: „Az orfeumokról jó családok­ban, tiszta leányszobákban af­féle huncut somolygással szo­kás beszélni, mint a vágyak netovábbjáról, a bűnök ördö­gi csiklandásáról, a tilosról, melyet nem szabad megízlelni halandónak." Mindezekből kitetszik, hogy az orfeum volt a „lé­rizott a művész, csak éppen dalolva. A balladáról, ugye, azt tanultuk kisiskolás ko­runkban, hogy az nem más, mint tragédia dalban elbeszél­ve. Nos, én a pesti kuplettát nemrég egy rendezvényen voltam bátor úgy definiálni, hogy az nem más, mint a pes­ti vicc - dalban elbeszélve. Mert ezek poénos dalok vol­tak, s az előadó tehetségétől nagymértékben függött, hogy miképpen sül el az a fránya poén... Mostanában azt tapasztal­juk, hogy az emberek nosztal­giázva emlegetik a régi szép időket, noha a legtöbbjük még nem is élt akkor. Arról lehet szó, amit Alpár Ágnes tételez fel egyik dolgozatában: „... az utóbbi évek álnatura­lizmusától, majd az azt köve­tő öncélú absztrakcióktól való megcsömörlés ébresztette ezt a vágyat a századforduló mű­vészete után”. Részben ez a nosztalgia hívta-létre a Fészek Művész­klub és a Film-Színház Ala­pítvány kuplépályázatát há­rom esztendővel ezelőtt. Dizseri Eszter, majd Lázár Eszter, az ismert rádiós szer­kesztő, a Fészek munkatársa, valamint Sas György, az emlí­tett alapítvány elnöke (melles­leg lapunk főszerkesztője) szorgalmazta főleg ezt az akciót. Össze­hívták a zsűrit, amelynek tagjai a következők voltak: Benkő László, Bod­rogi Gyula, Dobsa Sándor, Galambos Lajos, Kibédi Ervin, Nemlaha György, maga Sas György és csekélységem. A díjnyertes dalokat 1996. november 29- én mutatták be a Fé­szekben. A díjak a következők voltak: Bilicsi Tivadar, Latabár Kálmán, Rátonyi Róbert egy- egy fellépő kalapja, valamint a műfaj egykori nagyjainak relikviái és különféle szpon­zorok ajándékai. A pályázat 1997-ben is si­keres volt, de a legtöbb mű ta­valy, 1998-ban érkezett be. Oly sok, hogy az értékelés en­nek az évnek az elejére toló­dott. A mostani zsűri (Bilicsi Erzsébet, Dobsa Sándor, Kal­már Tibor, Sas György és cse­kélységem) már meghozta döntését, a díjkiosztó gálára február 24-én kerül sor, ter­mészetesen a Fészekben. A pesti dalok közül nem egy megidézi a mi városré­szünket is. Közvetlenül vagy áttételesen. Az alkotók néme­lyike kerületünk lakója. Ezért talán Újlipótváros és Angyal­föld művészetkedvelő polgá­rait sem hagyja hidegen a pá­lyázat jelszava: Kupiéra fel! Szellemi műhelyeink Szerkesztőség a Hollón Ernő utca 38/A-ban XLII. évfolyamába lépett a FILMVILÁG A januári szám A szerkesztőség kis létszá­mú, de igen széles az állandó külső szerzői, munkatársi kö­re. Az egyéni hangú írásoknak egyáltalán nem mond ellent a csapatmunka. Ennek éppen a közepébe csöppentünk, ami­kor benyitottunk a Hollán ut­cai lakásba, amelynek ajtaján a felirat: Filmvilág.- Milyen hagyományokon alapszik a folyóirat? - kérde­zem Létay Vera főszerkesztőt, a szerkesztőség szinte kezde­tektől jól ismert tagját. Nálunk, a kerületben talált ott­honra a mára már történelmi múltra visszatekintő, ám a mai magyar és a külföldi filmélettel eleven tudósítói és elemző-kriti­kai kapcsolatot ápoló rangos filmművészeti folyóirat, a Film­világ. Óriási mennyiségű és ér­tékű dokumentumanyag hal­mozódott fel az eddig megjelent számaiban, áthaladva áramla­tokon, hullámokon, irányzato­kon, stílusokon a jövő' útjait is kutatva, a tudományosságot mindig az olvasmányossággal és információgazdagsággal ele­gyítve. vászon mellett az eszköztára sem volt ennyire kiterjedt, gondolok televízióra, videóra, CD-ROM-ra stb., megfelelt tehát a viszonyoknak lapunk kisebb formátuma is.- De több magyar játékfilm született a mainál, s fényko­rukban voltak olyan világ­nagyságok, mint mondjuk Fellini vagy Truffaut.- Valóban, s mi mindig is a legjobb művészi teljesítmé­nyekre irányítottuk a figyel­met. 1979-ben azonban úgy Készül a februári szám. A szerkesztőségi asztalnál Létay Vera, Varró Attila, Gelencsér Gábor, Schubert Gusztáv és Sümeghy Éva- 1958-ban jelent meg az első szám Hámos György, a népszerű író szerkesztésében. Sajnálatosan korai halála után a helyettese, Hegedűs Zoltán vette át a lap irányítását. Ak­koriban még nem tágult ilyen szélesre a filmvilág, a mozi­Hogyan intézzük el otthon filmkritikái nézeteltéréseinket? Alig van ma már az életnek olyan ingoványos területe, amelyen egy magát valamire tartó szerkesztőség ne sietne bajbajutott olvasói segítségé­re. Ä következőkben egy olyan levélváltást ismertetünk a Símök című lapból, amely ékes bizonyítéka lehet annak, hogy miként emelkedhet a sajtó az ingoványból feladata magaslatára. „Tisztelt szerkesztőség! Az én szerető hitvesem nagyon rendes asszony, dolgos, házi­as, rendszerető. Mindig min­denben megértjük egymást. Csak egy dologban nem! Ha a tévében bármilyen film megy, utána mindig homlokegyenest ellenkező a véleménye róla, mint nekem, és ehhez maka­csul ragaszkodik. Csakis emi­att van köztünk veszekedés, más miatt soha. Hogyan tud­nám elérni, hogy elfogadja az én véleményemet és ne legyen köztünk civódás? Tisztelettel: Tatár Márton.” „Kedves Olvasónk! Feltét­lenül azt kell Önnek hangoz­tatnia, ami a véleménye? Mondja az ellenkezőjét a filmről, és akkor nem lesz min veszekednie a feleségével. Üdvözli: Fortélyos Dániel szerkesztőségi lélekbúvár.” „Tisztelt stb! Tanácsát meg­fogadtam, de a feleségem most abban vitatkozik velem, amiben egyetért. Én az ellen­kezőjét mondtam, ami a véle­ményem, de ő ennek is az el­lenkezőjét hajtogatja. Tegnap odáig fajult a dolog, hogy a vita hevében hozzám vágott egy vázát. Most itt ülök bekö­tött fejjel. Tisztelettel stb.” „Kedves stb! Nem értem, miért panaszkodik. Hiszen a felesége végre egy nézeten van Önnel. O maga mondja ki azt a véleményt, amelyet Ön hordoz a lelke mélyén. Még tettleg is kész kiállni érte. Üd­vözli stb. Utóirat: kívánjuk se­bei mielőbbi gyógyulását.” „Tisztelt stb! A nejem ma ismét egy vázát repített hoz­zám. Fájdalmaim nagyok. Mi­tévő legyek? Tisztelettel stb.” „Kedves stb! Túl sok vázá­juk van. Ezentúl egy szót se szóljon a film után. Várja meg, mit mond a felesége, és helyeseljen neki. Akkor aztán nem lesz ok a veszekedésre. Üdvözli stb.” „Tisztelt stb! Feleségem egy szót sem szól! Várja, hogy én mit mondok. Úgy hallgatunk három nap óta, mintha végérvényesen össze­vesztünk volna. Óda a családi béke. Meddig lehet ezt kibír­ni? Tisztelettel stb.” „Kedves stb! Van egy utol­só megoldás. Legyen őszinte minden film után, s mondja meg nyíltan a véleményét a feleségének. Meglátja, a ked­vező hatás nem marad el. Üd­vözli stb.” „Tisztelt stb! Ön egy zseni. Megtettem, amit mondott. A feleségem rögtön ádáz vitába kezdett. De én sem hagytam annyiban. Úgy veszekedtünk, mint annak idején. Most söp- rögettem össze az utolsó vá­zánk cserepeit. Hurrá! Hely­reállt a családi harmónia! Tisztelettel stb.” „Kedves stb! Na látja! Nincs az a családi probléma, amit kellő tapintattal és hoz­záértéssel ne lehetne megol­dani. Üdvözli stb. Utóirat: Fo­gadja el a szerkesztőség sze­rény ajándékát, egy törhetet­len kristályvázát.” Sas György gondoltuk, hogy ideje felzár­kóznunk a nagyobb olvasói elvárásokhoz és a nemzetközi színvonalhoz. Azóta gazda­gabb tartalmú, szebb kivitelű, nagyobb formátumú a lapunk.- Tapasztalataik szerint kik olvassák a legnagyobb szám­ban a Filmvilágot?- Mindenekelőtt a fiatal ér­telmiségiek, egyetemisták, fő­iskolások, s természetesen ál­talában a mozgókép iránt mé­lyebben érdeklődők.- Példány számban kifejez­ve ez mit jelent?- Havi példányszámunk rendszeresen 9000-9500 kö­zött mozog.-Afolyóirat egy száma 128 forint. Belső kínálatához ké­pest nem mondható soknak. Ki tudnak ebből jönni?- A lap előállítási költsége az árának csaknem duplája. Magától értetődően támogató­ink - a Magyar Mozgókép Alapítvány, a Nemzeti Kultu­rális Alap, a Soros Alapítvány, a József Attila Alapítvány - hozzájárulása nélkül nem tud­nánk megjelenni. A támogatá­sok a kiadónkhoz, a Filmvilág Alapítványhoz folynak be. Nagyon takarékosan és körül­tekintően kell gazdálkodnunk, úgy, hogy ez ne látsszon meg a minőségen.- Milyen visszajelzéseket kapnak az olvasóktól?- Mondok erre példát. Meg­hirdettünk egy pályázatot az olvasók részére. 212 jobbára fiatal pályázó küldött be rá írá­sokat. Magunk is meglepőd­tünk a nagy érdeklődésen. Az írások közül a legjobbakat kö­zöltük, s szerzőik közül többet azóta is foglalkoztatunk.- Látnunk kell, hogy vissza­fordíthatatlan tendenciák, változások mennek végbe a film világában. Régi patinás és kedvelt mozik egész sora tű­nik el, miközben mindinkább átveszik az uralmat a multiple­xek nagyobbára amerikai ak­ciófilm-áradatukkal. Miként érinti ez a Filmvilágot? .- Szerencsére eléggé szi­lárd lábakon áll nálunk az art- mozi hálózat. Ilyen például a kerületünkben a Szindbád mozi. de ide számítjuk az Odeon videotékát is az utcánkban. Léte­ző igényt elégítenek ki, ugyanúgy, mint a mi lapunk. De nem vagyunk sznobok, foglalkozunk a nagyszámú közön­séget vonzó, pusztán szórakoztató filmek­kel is. azok is bele­tartoznak a Filmvi­lág színképébe.- Látom, készül a februári számuk. Kaphatnánk a té­máiból ízelítőt?- Tessék! - teszi le elém Létay Vera az 1999/2. szám lap­tervét: Mihancsik Zsófia: A mese vége (Beszélgetés Balassa Péterrel. Gothár Péterrel és Fekete Ibolyával) * * Jeles András: Raszter (Színész­maszkok) * Schubert Gusz­táv: Hidegebb a halálnál (A Haneke-gyilkosságok) * Michael Haneke: A média­sokk * Hirsch Tibor: Digitá­lis ablak (Hétköznapok tele- regénye) * Horváth Antal Balázs: Egy show a semmi­ről (Seinfeld) * Gelencsér Gábor: Magaskultúra föld­közelben (Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból) * Herpai Gergely: A virtuá­lis rivaldafény sztárjai (CD- mozi) * Beregi Tamás: Ro­varszív (Bogaras filmek) * Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold (Méliés-tekercsek) * Georges Méliés: Ördög és pokol (Önéletrajz-változa­tok) * Varró Attila: Az éden- kert peremén (Nyugat-Afri- ka filmjei) * Muhi Klára: Kilégzés, belégzés (Európa filmhét) * Geréb Anna: Megkövült snittek (a két Eizenstein) * Ágfalvi Attila: Alphaville-től Abraxasig (Filmépítészet) * Bori Er­zsébet: Nagybudapesti feltá­madás (Jancsó Miklós: Ne­kem lámpást adott az Úr Pesten) * Spiró György: Ma­gyar virtus (Szomjas György: Gengszterfilm) * Békés Pál: Halványkék an­gyal (Koltai Róbert: Ámbár tanár úr) * Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore (John Waters: Kuki). Létay Vera

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom