XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. április / 4. szám

XIII. KERÜL Legutóbb olyan XIII. kerü­leti ó'slakos család tagjaival beszélgettem, ahol négyük közül három ismert ember. Ezúttal olyannal, ahol öt tag közül csak a tízhónapos Tün­de Sára nem szerepelt még a nyilvánosság előtt. Kerényi Miklós Gábor, az Operaház rendezője, nagyobbik fia, a 17 éves Dávid balettnövendék (a Coppéliában már szólót tán­colt, amikor tévedésből a ren­dező apa nevét írták ki az elő- csarnoki szereplőtáblára), a kisebbik fiú, a 15 éves Máté még gimnazista, de énekes, táncos, játékos lénye révén már színpadon volt, mint „A szeplős” (Valahol Európá­ban), majd mint a gyerek Ru­dolf főherceg (Elizabeth). Egyelőre főfoglalkozása a ta­nulás, meg az, hogy imádja, kényezteti a kishúgát, akinek szintén nagy jövőt jósol. Tün­de Sára fiatal édesanyja az Operaház mind magasabbra törő, itthon és külföldön már sok sikert aratott és arató dí­vája, Frankó Tünde.- Hát, az enyémnél ősibb XIII. kerületi család aligha sok van - mondja a rendező apa. - Ezt a házat, amelyben élünk - és egy másik lakásá­ban az édesanyám is él - még a nagyapám építtette. Azóta élünk itt, én itt születtem, az itt álló Steinway-zongora alatt játszottam, s később hallgat­tam édesapám, édesanyám énekóráit. Tanítványaik közül néhány mai jeles kollégámat (Csengery Adrienne, B. Nagy János, Gregor József) itt is­mertem meg. A rendező évtizede még köztünk élt édesapja is, édes­anyja is a magyar énekpeda­gógia jeles alakjai, Kerényi Miklós György operaéne­kes, a Bartók Konzervatóri­um korábbi ének tanszék­ének vezetője, és Kéri Mar­git, a Színművészeti Főis­kola volt énektanára. Az édesapa sok közül egyik nevezetes könyvét, „Az éneklés művészete és peda­gógiája” címűt halála óta most adják ki negyedszer. Fiukat részben szegedi és budapesti operarendezé­sei (Macbeth, Hoffmann meséi stb.), még többen si­keres operett-, musical-, színházi és szabadtéri ren­dezései (Denevér, Miss Saigon stb.) révén ma már százezrek ismerik. Eddigi életében - melyikünkében nem? - sok a véletlen. Gyógypedagógiai, színházi tanultsága mellett zenei képzettséggel is rendelke­zik, mégis prózai rendező akart lenni. Aztán másként lett. Oberfrank Géza meghív­ta Szegedre, zenés színházi feladatokra. Második ilyen munkájával (Macbeth) mind­járt elnyerte a tucat évvel ez­előtti operafesztivál díját. Há­rom év múlva Pestre jött, ren­geteget dolgozik. Operai ren­dezései mellett az idén nyáron a Don Carlost állítja színpad­ra a Bakáts téren, az Álarcos­bált előbb Szegeden, amelyet később áthoznak és átigazí­tanak az Operaházra. No de ne szaladjak előre a „harmadik felvonásra”, ami­kor ennek az élet-színműnek változatos, jó, cselekményes második felvonása van. Hogy kerül a tehetséges, si­keres szegedi énekesnő (akit immár nemcsak Szegeden, hanem otthon és a budapesti Operaházban is sokan szeret­nek és mindenki a gyermek­korból hozott Tücsi nevén be­céz) a fővárosba? Úgy, hogy meghívást kap Balassa Sán­dor operája, a „Kari és Anna” női címszerepére (férfi cím­szerelő: Kelen Péter, karmes­ter: Oberfrank Géza, rendező: Kerényi Miklós Gábor - mind a három név fontos!). Kitűnő­en oldja meg a nehéz szerepet, nemcsak énekben, játékban is. E három személy egyönte­tű bizalmának köszönheti Händel: Agrippina című víg­operája emlékezetes, a Zichy kastély udvarán nyári előadá­A művésznőt most egy évig nem látta-hallotta a közönség - Tünde Sára megszülése és anyai hivatása szünetet paran­csoltak másik hivatásában. Múlt hónapban lépett be „A leány” szerepébe a Székely­fonóban, miután előtte nap el kellett énekelnie egy Mimit (Bohémélet). Két hét múlva Kell-e mondani, hogy egy nemzetiség karakterének és szellemiségének egyik leglátványosabb ismertető­jegye a néptánca. Ugyan­akkor a nemzetiségi öntu­datra és a saját kultúra szeretetére, őrzésére neve­lésben is elsőrangú ténye­ző lehet, kiváltképp, ha már kicsiny kortól kezdve tanítják meg rá a gyereke­ket. Akik ezt nyilvánvaló­an élvezik is. Legalábbis ez a tapasztalat a Pannó­nia Általános Iskolában, ahol már a kis elsőosztá­lyosok, heti két órában sa­játítják el és gyakorolják a tornateremben a német nemzetiségi táncokat Manninger Miklós kore­ográfus-tanár vezetésével. Ót kerestük fel az egyik óráján. Szívesen beszélge­tett a munka szünetében.- Úgy kezdődött, hogy két éve a XIII. kerületi Német Ki­sebbségi Önkormányzat veze­tői, Hambuch Géza, Kerner Ferenc és a többiek, akikkel régi munkakapcsolatban va­gyok, elindították itt az isko­lában a német nyelvtanítást. Ez adta az ötletet, hogy óra keretében német néptánc-ta­nítás is kapcsolódjon hozzá. Van már benne gyakorlatom, mivel a soroksári iskolában 30, a solymáriban 15 éve én tanítom a néptáncot. Engem kértek fel tehát oktatónak. Ta­valy máris 28-an jelentkeztek erre a tagozatra, őket tovább­vittem idén a második osz­tályba, s közben elindult az újabb első osztályosok csapa­ta is. Ez tehát reményeink sze­rint folyamatként épül be az iskola munkájába, amihez ter­mészetesen továbbra is nélkü­lözhetetlen az önkormányzat és az iskola igazgatónőjének és pedagógusainak a támoga­tása. De igyekszünk nekik is, a szülőknek is megmutatni a tanulás eredményét.- Hol és hogyan ?- Az Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Házban már több bállal összekötött rendezvé­nyen tartottunk a kis növendé­keimmel bemutatót. Sőt, ez az iskola is volt már nagyon gon­dos házigazdája egy szombat délelőtti találkozónak, nevez­hetem fesztiválnak is, ahová több német táncot tanuló isko­lai csoportot hívtunk meg Solymárról, Soroksárról, Vecsésről, Csepelről, a Hege­dű utcai iskolából és máshon­nan. Volt itt táncház, tánctaní­tás, a szülők is bekapcsolód­hattak. Remek volt a hangulat. sában Poppea szerepet. Amit nyújt, itt sem egykönnyen fe­lejthető. Olyannyira nem, hogy két császár (Claudius, Néró) és egy hadvezér (Otho) mellett a rendező is beleszeret. Az esküvőt is nagyon jól megrendezte az Óbudai Tár­saskörben. Még az anya­könyvvezető is szíves volt ki­szállni. A rendező tanúja édesapjának hajdani tanítvá­nya, Gregor József, „Pop- peáé” a karmester barát, Frankó Tünde, az operaszínpadok csillaga Mozart Requiemjében éne­kelte saját szólamát, e hó 18- án mutatkozik be Suzanne- ként (Figaro házassága), má­jusban Margit lesz (Faust), nyáron ismét „A leány” (Szé­kely-fonó), ezúttal a Bakáts téren. A következő évadban Szokolay Sándor új, indiai mesére épülő operája, a Szávitri címszereplője. Tünde Sárára mégis marad ideje, itt-ott még főzés-sütésre is, mert azt is szeret, sőt, pihe­nésképpen zenehallgatásra, de ilyenkor sosem azt hallgatja, amit próbál vagy amiben dol­gozik. Csodálatos teherbírás. Nem hiába ugrott 12 évesen 4 méter 15 centit távolba. Azt hitték, híres atléta lesz. Igaz, férjéről, Gáborról meg azt, hogy sakk nagymester lesz, mert gyerekfejjel ifjúsági baj­nokként azokkal mérkőzött. Az adottság összetett do­log. Mindketten tapasztalják, hogy még ilyen régi és más­milyen tényezők is később nagy segítséget jelentenek éneklésben is, rendezésben is. (Például lélegzésnél, például tömegjelenetek beszabályozá­sánál.) Egyáltalán: tartalmas, értékes élet megszervezésénél. Visszatérve Mozarthoz (Szöktetés a szerájból): „Aki­nek ennyi jó kevés...” Rajk András Makiári László. A Klezmer Band játszik, vígasság hajnalig. Tünde családjában, amíg a szem visszalát a múlt távolá­ba, ugyancsak művész erre, művész arra. Anyai nagypa­pája és édesanyja bátyja festő, apai ágon másodnagynénje nem kisebb énekművész, mint Tiszay Magda. Lilla húga iparművész, Edit nővére könyvtáros az ELTE könyvtá­rában (úgy találom, ehhez is művész lelkűiét kell). Tünde pályája meg mind inkább az olyanokéhoz kezd hasonlítani, akiket a köznyelv sztárnak ne­vez. Lényére azonban inkább a magyar megfelelő illik, mivel a sztár nyelvünkön csillag. És ő csakugyan az - a sztár allű­röktől csillagnyi távolságban. Pózokat felvenni egyszerű­en képtelen színpadon kívül, hálisten nem tud leszokni ci­vil önmagáról. Az embernek az az érzése, hogy - mint „hi­gany” kislány korában - ma is képes volna felmászni a kuká­ra, hogy megdobálja a csirké­ket. Ne tegye! - akkor is le­esett. Meg is kellett operálni. A műtét remekül sikerült. Táncóra a tornateremben- Tudunk róla, többek kö­zött a Magyar Televízióból is, hogy Ön híres felnőtt néptánc- csoportoknak is a vezetője. __- 35 éve vezetem a MÁV Törekvés táncegyüttesét. Ne­kik magyar néptáncot tanítok, azonban olykor, ha valami­lyen alkalom úgy kívánja, nemzetiségi táncokkal is fel­lépünk. De a Soroksári Német Táncegyüttes műsorának a 40%-a is magyar. Ez így ter­mészetes. A kis iskolásaim­nak is tanítok magyar moz­gásanyagot, amennyit koruk­nál fogva el tudnak sajátítani.- Van a XIII. kerületben másutt is német néptánc tanu­lási lehetőség?- Itt nincs, de az utóbbi 10 évben nagyot fejlődött az or­szágban a német néptáncmoz­galom. Rengeteg csoport ala­kult, magas nívójú találkozó­kat, fesztiválokat is rendez­nek. Probléma azonban, hogy kevés a német néptánchoz ér­tő tanár és koreográfus. Pes­ten is hiánycikk, magam is ta­níthatnék még 4-5 kerület­ben. Próbáljuk az igényt nyári továbbképző tanfolyamokkal enyhíteni. Sokan bele is vág­évig néptáncos, s utána akarja magát balettben képezni, an­nak nem sok értelme van. Mostanában a balett-képzés háttérbe szorult a néptáncban. Személy szerint nekem azon­ban több híres operaházi balettművész barátom van. Van­nak, akikkel a Honvéd Tánc­együttesben szerepeltem együtt, ahol a pályámat kezdtem.- Tervez és tanít tematikus táncjátékot is?- Létezik egy 3-4 évenként ide-oda hullámzó vita, hogy az úgynevezett autentikus táncnyelvezet vagy a temati­kus feldolgozásoké legyen-e az elsőség a néptáncban. Mostanában az előbbi van di­vatban. A német néptánc területén még sok volt a felfe­dezetlen eredeti forrás, amelynek tudományos feltáró munkájában magam is részt vettem. Tapasztaltam, hogy rengeteg hiteles tánckifejezés van még a parasztok lábában. De ugyanilyen életerős, el­pusztíthatatlan a magyar nép­táncmozgalom is, minden tör­ténelmi fordulatot kibír. Job­ban kihasználhatnánk ezt nemzetközi kapcsolatainkban Az osztálytabló. Baloldalt Manninger tanár úr nak, de nem végzik el. Kegyet­lenül alulfizetett foglalkozás ez, s a koreográfiák alkotásá­nak terén is teljesen rendezetle­nek a szerzői jogok és díjak.- Annyiból azonban talán kedvező hivatás ez, hogy nem­zetközi kapukat is nyitogat. Sok külföldi vendégszereplés­re, turnéra van lehetőség.- Ez így van. Mi a MÁV Törekvés együttessel már ott­honosak vagyunk Franciaor­szágban, ahol a legkisebb fal­vakban is nagy kultusza van a néptánc művészetnek. Sok fellépést bonyolítunk le a so­roksári táncosokkal Németor­szágban. S ahogyan alakulnak a kerületeke között a testvér- városi kapcsolatok, amint hal­lom, szaporodnak a kölcsönös vendégszereplések is.- A balett táncművészeihez fűzik-e kapcsolatok?- Én vallom azt, hogy a néptánc és a balett kiegészíti egymást. A nagyobb néptánc- csoportokban volt is a múlt­ban balett-tréning. De csak akkor van termékenyítő hatá­sa a néptáncra a balettnek, ha a kettőt egyszerre kezdik el tanulni. Ha valaki mondjuk tíz és az idegenforgalmunkban.- És a közösségi összetar­tozásban?- Abban is. A táncélmény az életnek többletet ad. Neve­lőereje is nagy. Itt az iskolá­ban is mondják, hogy a táncos osztályok rendesebbek, fe­gyelmezettebbek.- Az úgynevezett társasági táncokra is áll ez?- Egy-egy szalagavató­bálon látom, hogy a tizenéve­sek életéből mennyire kima­radt a tánc. A legtöbbjük bizo­nyára nem jár tánciskolába. Az alapokkal van baj. Nem tudnak például keringőzni.- A magánéletéről monda­na valamit?- Abból számomra kevés jut, mert minden estémet le­kötik a tánccsoportjaim. Sze­rencsére, a feleségem megér­tő, hiszen ő is néptáncos volt. így ismerkedtünk meg. Há­rom ma már felnőtt lányunk megszületése óta persze fel­hagyott a tánccal. A lányaink egyébként kerületi szülöttek, hiszen régóta itt lakunk a XIII.-ban. S. Gy. Székházavatás a Tüzér utcában A KFKI Számítástechnikai Csoport cégei 1998 elején új telep­helyre, a XIII. kerület, Tüzér utcai Metropol irodaházba költöztek. Az ünnepélyes átadásra 1998. március 10-én került sor. A cégcso­port vállalatai egy telephelyre költözése tovább növeli a cégek kö­zötti együttműködés hatékonyságát. Ezen lépésektől várható, hogy a KFKI Számítástechnikai Rt. által irányított, mintegy 350 főt foglal­koztató vállalatcsoport a jövőben mind az informatikai infrastruktú­ra építésében és üzemeltetésében, mind a sokirányú igényeket kielé­gítő alkalmazás-fejlesztésben is biztos partner lesz, megerősítve ve­zető szerepét a magyar piacon. Az új irodaházban frissen kialakított és korszerű infrastruktúra szolgálja a sikeres munka, a fejlődés to­vábbi fázisainak feltételeit. Képünkön az irodaház az utca felől. IM.I.Il"."....! ..............I........................ . : :■ ■: . :■ v.. : . . ,■>.... i Jut idő Tünde Sárara is Kfannln&er Miklós, kicsinyek-nAgyok kedvelt koreográfus* „A táncélmény többletet ad az életnek” Művészcsalád a Váci úton > i Együtt a család a Váci úti otthonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom