XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. március / 3. szám

Délutáni diskurzus Dánt** Miklóssal „Én sohasem mondom semmire, hogy lehetetlen" Figyelmemet elsőként az ragadja meg, hogy ugyanúgy lép be találkozásunk színhe­lyére, a Nyugati tértől kissé délre fekvő sörözőbe, aho­gyan megszoktuk a Lehetet­len adásait nézve. Táskájával a kezében. A táska most is nyitva van, és most is megle­hetősen tömöttnek látszik. Mindez szervesen és jellegze­tesen hozzátartozott a képhez, amint Vámos megjelent előt­tünk a képernyőn. No, ez azért közelebbről ér­dekel.- Mit hordoz benne? És mi­ért ragaszkodik hozzá annyi­ra, hogy még a Radnóti Mik­lós Színház színpadára is mindig behozta magával?- Pillanat, mindjárt meg­mutatom. Én nem színlelek, látja, a táskámat is állandóan nyitva tartom. Akkor hát lás­suk. író vagyok, de sok más­sal is foglalkozom. Ez itt, hogy rögtön kéznél legyen, a mobil telefonom. Ez a tele- fonszám-regiszter, ez a kis jegyzet, ez a nagy jegyzet, ez egy másik jegyzet, tollak, ce­ruzák, ez a számlafüzet, ez egy pakli igazolvány, belépő a Rádióba, a Televízióba, a te­niszpályára...- Egész kis raktár. Fő, hogy eligazodik köztük.- Tíz éve hordozom ezt a táskát, láthatja, már eléggé ütött-kopott. Egyszer le­cseréltem, de aztán kez­dett nagyon hiányozni. A fogása, vagy nem tudom mi. Akkor újra aktivizál­tam. Egyszerűen hozzám­nőtt.- Bővítsük a kört. Mit hordoz a szívében? Jele­sül: szereti-e a lakóházát, a lakókörnyezetét, amely keretül és helyszínül szol­gál írói alkotómunkájá­hoz?- 17 éve lakom a Po­zsonyi út és a Szent István park legszebb épületében, a Dunapark házban, ame­lyet Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezett 1937-ben. Ez volt akkor Európa legkorszerűbb la­kóháza, olyannyira, hogy a Tér és Forma című né­met folyóirat egy teljes számot szentelt neki. Lég­kondicionáló működött a házban, a fülkéje még most is megvan. Zárt rendszerű saját telefonhálózattal ren­delkezett. Volt portása. A te­tőteraszán bárt létesítettek a lakók számára. A helyén ké­sőbb ramaty lakásokat épí­tettek fel.- Sok híresség lakott a ház­ban. Némelyikről már írtunk a Hírnökben. Például Hatvány Lajosról, Szabolcsi Bencéről. De tudjuk, hogy ott lakott Ma­jor Tamás, Beck Judit, Makay Margit...- Fia már az eltávozottakról beszélünk, szóljunk a házunk megalkotójáról, Hofstätter Béláról is. Itt, e műve közelé­ben lőtték a Dunába 1944-ben a nyilasok.- Úgy gondolja, egy emlék­táblát ő is megérdemelne? Az Ön háza a kerület többi háza­ihoz képest ma is luxuspalota. Nyilván, ennek az állapotnak a fenntartása a benne lakókon is múlik.- Igen, érdemes ezért va­lamelyest áldozatokat is hozni. Nem dicsekvéskép­pen mondom, de nemrégi­ben én egy tükröt vásárol­tam, amelyet a lépcsőházban helyeztünk el.- És megreparáltatta az ugyancsak lépcsőházi órát. Az egyik Lehetetlenben mesélte el.- Aztán megint elromlott. De már jár, közköltségen javí- tattuk meg. Egy épületnek, ha városképi helye és szerepe miatt ennyire fontos, a nívó­ját, belsőleg is illő amennyire lehet, fenntartani. Ez lakóinak a felelőssége. De ez a törek­vésünk addig nem lehet teljes, amíg a volt Dunapark Kávé- ház helyisége üresen áll. Én, amióta ideköltöztem, a törzs­vendége voltam. Ott találkoz­tam a barátaimmal, ismerőse­immel, pályatársaimmal. Ugye, milyen jó volna, ha mi ketten most is ott beszélget­hetnénk? De nem az én ké­nyelmemről van szó, hanem ennek az értékes helynek, amely akár a környék szelle­mi központja, virágzó kultúr- centruma is lehetne, a bántó kihasználatlanságáról.- Ez valóban sokaknak sze­met szúr, annál is inkább, mert a helyiség, ha bepillan­tunk az ablakán, kifogástalan állapotban van. De talán, ha a Szent István park rekonst­rukciója megtörténik, a Dunapark Kávéház sorsa is megoldódik.- Amíg egyáltalán az em­berek emlékeiben benne él. Valamit én is őrzök a múltjá­ból. Van alattunk egy nagy pince, amelyben az utolsó bérlő a holmijait tárolta, majd a végén kiárusította. Egy vi­rágkádat én is megvásárol­tam. A helyiség sorsáról annyit tudok, hogy amikor ér­deklődők jelentkeztek, a ma­gas bérleti díj hallatán hüle- dezve eltántorogtak. Ami pe­dig a Szent István park re­konstrukcióját illeti, amikor a tervkiállítást a Hírnökben meghirdették, én is elmentem az iskolába, ahol az látható volt. Szavazatomat névvel, lakcímmel bedobtam az urná­ba. Amellett foglaltam állást, hogy egy terület csak egy célt szolgáljon, mert ha egyaránt eleget kívánunk tenni az üldö- gélő-sétálgató pihenők, a sportolók meg a kutyások igé­nyeinek, igazából egyikük kedvére sem teszünk. Nehez­ményezem, hogy javaslatom­ra nem kaptam választ.- Immáron kész az építési engedélyezési terv, itt ezen az oldalon közre is adjuk. Látha­tólag igyekszik többféle igény­nek eleget tenni. Reméljük a legjobbakat. Javaslom, vált­sunk át a jelenlegi munkássá­gára. Vajon nem került-e vá­kuumba, hogy a Lehetetlen abbahagyása mellett döntött?- A Lehetetlen kétségtele­nül életem nagy sikere volt, amire még sikerült a legjobb történeteit felölelő kötetem­mel is rálicitálnom. De nem szorulhat háttérbe huzamosan az írói tevékenységem.- Bátran állíthatom, hogy sokan sajnálják, hogy ezek az Ön által régimódi ráérős tör­ténetmesélésnek mondott ked­ves-szellemes sztorizások, népszerű művészemberek fel­vonultatásával, nem folytató­dik a képernyőn. Örökre le­mondhatunk róla?- Én soha semmire sem mondom azt, hogy lehetetlen. De több mint valószínű, amennyiben újra alkalmam nyílik televíziós szereplésre, az valami más lesz. Külön­ben, aki szeretne még látni beszélgetői, műsorvezetői mi­nőségemben, időnként láthat a Tárogató út 2-4 szám alatt, a Buda Stage nevű angol nyel­vű kulturális társasági klub­ban, amelynek programjában természetesen szinkrontol­mács révén a csak magyarul tudók is megtalálhatják az igényüknek megfelelő szóra­kozást.- Ez ismét valami új Vámos Miklós tevékenységi palettá­ján? És mi van az Ab ovo könyvkiadóval, amelynek ve­zetőjeként sok sikeres könyvet juttatott az olvasók kezébe, s nem egy tehetséges fiatal író­nak teremtett be­mutatkozási lehe­tőséget? Ott jelen­tette meg a köny­vesboltokban so­káig hiába keresett Zenga zének című remek könyvének máso­dik, nem változatlan ki­adását is.- Köszönöm az érdek­lődését, az Ab ovo meg­van, továbbra is tulajdo­nosi részem van benne, de aktívan már nem folyók bele a munkájukba. Fel­kértek viszont egy új fel­adatra. Az újonnan létre­hozott Film a közönségért elnevezésű alapítvány ku­ratóriumi elnökévé vá­lasztottak.- Jelen voltam a célju­kat ismertető sajtótájé­koztatójukon.- Akkor meghallhatta, hogy ez egy magánvállal­kozói csoport kezdemé­nyezése, olyan magyar filmek gyártására, ame­lyeknek nyíltan bevallott cél­juk, hogy közönségsikerre pá­lyáznak, a megvalósításukra fordított pénzek megtérülnek, s talán még némi hasznot is hoznak, amit majd újabb ilyen filmek előállítására lehet for­dítani. Erre bizonyos garanci­át jelenthet, hogy az alapítói igencsak erre hivatott rende­zők, úgy mint Bereményi Gé­za, Bujtor István, Kern András, Koltai Róbert, Tímár Péter.- S tudtommal, Ön is mint forgatókönyvíró és dramaturg már megmártózott egy koráb­bi életében a filmgyártás gyö­nyöreiben. Mindazonáltal, el­mondhatják-e, hogy kellően ismerik a biztos közönségsiker receptjét?- Biztos tipp nincs, de egyet elmondhatunk. Mi nem szégyelljük felvállalni, hogy a közönség kegyeit lessük. Minket bárki felkereshet, olyan forgatókönyvvel, amely ennek a szándéknak megfelel, hogy kiválasszuk a legjobba­kat, a sikerre legesélyesebbe­ket. Az úgynevezett művész­filmek terveit kéretik másho­vá benyújtani. Szeretnénk szakítani azzal a magyar ha­gyománnyal, hogy aki sike­res, az gyanús, és többnyire nagyon magányos.- Ki hinné? S mindezen stratégiához mennyi a pénzük indulásul?- Együtt van másfél filmre való.- Ennyi közfeladat bizo­nyára nem altathatja el Ön­ben az írót. Most milyen köny­vön dolgozik?- Egy harminc darabból ál­ló novellásköteten, amelybe három évvel ezelőtt kezdtem bele. Az idei könyvnapon fog megjelenni.- Habár novelláskötettel nehezebb, de biztos vagyok, hogy ezzel is a sikert célozza meg. Összefogja az egészet valamilyen közös gondolat?- Az, hogy a legtöbb törté­netben valamilyen módon szerepel a bár szó. Mondjuk úgy, hogy báránykám, vagy hogy Bárány tanár úr. A kötet címét még nem találtam meg. Valószínűleg az lesz, hogy Bárkapcsolatok.- Egy ennyire közkedvelt, invenciózus, sikerorientált al­kotóegyéniség, mint Ón, iga­zán adhatna kölcsön vala­mennyit az ötleteiből, a tapasz­talataiból a kerületének is.- Ha kialakulna valami itt a park és a Dunapark körül, szí­vesen segítek. Sas György A BP. XIII., SZENT ISTVÁN PARK ÉPÍTÉSI ENGEDÉLYEZÉSI TERVE KICSIK KERTJE Széni István pork? A század harmincas évei­ben épült park legutóbbi fel­újítására közel negyedszáza­da, 1964-ben került sor, mi­közben - különösen az elmúlt nyolc esztendő alatt - jelentő­sen lepusztult. Amint arról la­punk már többször beszámolt a városrész polgárainak kö­szönhetően a felújítás igénye állandósult a fővárosi és a ke­rületi önkormányzat napi­rendjében. Gondos előkészí­tés után 1997-ben teremtettük meg az átépítés anyagi-mű­szaki feltételeit. Terveink legfőbb célja - a leromlás megszüntetése mel­lett - az eredeti jelleg vissza­állítása a korszerű igényeknek megfelelően. A gyönyörköd­tető látványon kívül az új park ki fogja elégíteni három cso­port: a gyerekek, a pihenni vágyók, s végül a kutyatulaj­donosok igényeit is. A park központi terén díszburkolat, nyitott lugasok, medencék, szökőkutak, vízjátékok lesz­nek, ettől jobbra és balra a ját­szótér, a sportot, a mozgást, a játékot biztosító létesítmé­nyek kapnak helyet, míg a Dunával párhuzamosan szép pázsit, növényzet, padok szol­gálják a pihenni vágyókat. A víz az új parkban is döntő sze­repet kap megvilágított me­dencék és szökőkutak építésé­vel. Emellett fákkal, díszcser­jékkel, sövénylabirintussal szépítjük a parkrészeket. A park kerítésén kívül az Újpesti rakparttal párhuzamo­san lesz a kutyasétáltató. Az egyetlen épületben a parkőr szobája és a mosdó helyiségei lesznek. A Pozsonyi út - Hollán Ernő utca közötti park önálló marad. A lakóépületek miatt oda csendesebb játszó­helyeket terveztünk. A tervezés elkészült, az előmunkálatokat megkezdtük. az újjáépítés - reményeink szerint - ebben az évben befe­jeződik. A gyermekjátszótér programom megvalósítása után a Szent István park újjá­építését tartom az önkor­mányzati szándék, s a polgári összefogás követendő példá­jának, alpolgármesteri, terve­zőmérnöki pályám jelentős eredményének. Az érdeklődőket március 13-án egész nap várom a Bé­ke téri irodámban, ahol megtekinthetik a terveket. Dorogi Gabriella alpolgármester Hogyan épül újjá a

Next

/
Oldalképek
Tartalom