XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. november / 11. szám

Kill. KERÜI . §ÉW& 1998. november öííunő Áézműues szaJtmáé önzői Széleskörű Ismeretszerzésre törekszik a szakkörvezető FéLóra VÁRliEqyi Éva nőí IíaLapos üzLetéBen Ritkán adódik, hogy férfiember szánja rá magát, hogy betérjen egy női kalapos boltba. A feleségek sem szeretnek ide a férjük kíséreté­ben belátogatni. A kalapvásárlás vagy kalap­megrendelés az igényesebb hölgy számára iga­zán személyes jellegű megnyilvánulás. ízlését és egyéniségét teljes mértékben igénybe vevő kaland. Netán izgalmasabb, mint nem egy ta­lálkozó, mert itt korlátlanabb a válogatás lehe­tősége, a választék édes zavara. Csak éppen mára már a céhbeli női kala­posok - irodalmibb nevükön a masamódok - közt nincs mód a válogatásra. Ebben a szakmá­ban a kézimunkát végző mesterek elfogyóban vannak, városszerte alig található belőlük egy- kettő. Amikor már nem egy és nem két hölgy szí­véből hallottam felszakadni ezt a panaszt, dön­töttem el, hogy betérek az első utamba eső női kalaposhoz. Nem volt nehéz, mert a Hollán Er­nő utcában, a Duna mozi közelében járva sok­szor akadt meg a szemem egy kalapformájú ki­ugró cégéren. Kicsiny portál, vitrinméretű kira­kat, néhány lépcsőfok lefelé, s máris Várhegyi Éva szalonjában találom magam. Neve a cég­táblán, bemutatkoznia sem kell. Bent körbetekintve a legkülönbözőbb fazo­nú, anyagú, színű kalapok kavalkádja szerte­szét. Mindegyik önálló alkotás.- A régebbi romantikus divatirányzatokban nagyobb szerep jutott a kalapoknak. Egykori lapokból malomkerék nagyságú, gyümölcsö­sökkel, virágkertekkel, még madarakkal is túl- cicomázott kalapköltemények üzennek az utó­kornak. Manapság, úgy látom, a könnyedség képviseli az eleganciát - hozakodom elő Vár­hegyi Évának fogyatékos kalaptudományom­mal.- Ma azért még a legszolidabb kalapokban is jó ha érvényesül valamilyen játékosság. Persze a viselőjéhez illő, a korához, az alkalomhoz, a felvett öltözékéhez alkalmazkodó. Ez adja a je­lentőségét az egyedi daraboknak - világosít fel a derűs és rokonszenves tulajdonosnő.- Megfigyeltem, milyen, szinte áhítatos szertartásnak látszik, amikor egy nő feltesz a fejére egy kalapot. Gondolom, itt ebben a sza­lonban ez jó néhányszor lejátszódik. Pillanatnyilag nincs lehetőség a válaszra, mert benyit egy hölgy. Szótlanul szétnéz, latol­gat, meditál. Várhegyi Éva egyelőre diszkréten figyeli, tapintata mögött azonban sokéves em­berismerete és szakmai tapasztalata már készül a vevő kiszolgálásának érzékeny műveletére. Mert, mint tapasztaltam, itt nem eladásról van szó, hanem valóban kiszolgálásról. Itt hozzá­alakítják a vevő alkatához, habitusához a kí­vánságait és az elképzeléseit. De mondhatnám ugyanezt megfordítva is. A vásárlás lebonyolódott. A hölgy számtalan kalap és variációi kipróbálása után megállapodott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a vevő és az eladó között a megállapodás megköttetett. A hölgy a jö­vő héten bejön az óhaja szerinti kalapért.- Addig mi történik az üzlet hátterében? - kérdem Várhegyi Évát.- A műhelymunka, a kézműipari érték hoz­záadása. Mi minden kalapot a neki legmegfele­lőbb stock, azaz faidom segítségével formá­lunk meg, s kézzel dolgozunk ki. Belőlünk már kevés van.- Ennek bizonyára van előnye is. Kicsi a konkurencia.- De nagy a hátránya. Nincs utánpótlás. A mai kislányok nem jelentkeznek kisipari kala­postanulónak, és mester és szakiskola hiányá­ban lassan nem is lesz, ahol jelentkezhetnének. Amikor én 1960-ban elvégeztem a szakipari is­kolát, tizenheten vágtunk neki választott szép szakmánknak. Ma közülük egyedül én marad­tam meg a kalaposság mellett. Ami a konku­renciát illeti, akad még a városban egy-két „utolsó mohikán”. Vannak a vevőkörben, akik a Váci utcához ragaszkodnak, de már ott is el­fogynak a szalonok. Azt hihetnénk, hogy min­ket is elnyelnek a bevásárlóközpontok, de én nem tartok az ő konkurenciájuktól sem, mert náluk nem az egyedi kiszolgálás dívik, hanem a tömegtermelésen épülő kereskedelem.- A kalapot - több helyen olvastam - a női ruházkodás kiegészítő tartozékának mondják. De rövid itt tartózkodásom alatt is meggyőződ­hettem, hogy a kalapnak akár főszerep is jut­hat, hiszen ez kerül a legközelebb az archoz, s így hozzájárulhat az arc szépségének, egyéni kifejező erejének a kidomborításához. Jó vol­na, ha a kalapkészítés avatott mestereinek munkájával a női kalapok megőriznék ezt a tu­lajdonságukat. Ez itt egy ilyen kis sziget. Meg­kérdezhetem, hogy ön vajon jól érzi-e magát benne?- Hogyan is szokás mondani? A gondokat leszámítva jól. Szeretném kicsit szépíteni for­galmas új lipótvárosi környezetem szépségét. Egy kis zöld növényzetet el is helyeztem előt­tünk egy szakaszon. Errefelé több nemigen jut a természetből. S. Gy. Ez jól fog állni a kedves vevőnek „Fülemülék" a Berzevkzyben A Tüzér utcai Berzeviczy Gizella Általános Iskolának évek óta egyik kiemelt peda­gógiai programja a környezet­védelem. Ehhez a pedagógiai munkához szorosan kapcsoló­dik az immár ötödik éve műkö­dó' Fülemüle természetismereti és környezetvédő szakkör. Iskolán kívüli programok­kal élményközpontú helyzete­ket teremtve számos lehetősé­get kínálok a gyerekeknek ar­ra, hogy bőséges ismeretanya­got szerezzenek a természet­ről. A szakkör éves munkájá­nak zárásaként idén a Vértes­ben meghúzódó Gánton szer­veztem tábort. A széles körű ismeretnyúj­tás érdekében törekszem mi­nél több intézménnyel, szer­vezettel felvenni a kapcsola­tot. Állandó partnereink a Vasutasok Ásványgyűjtő Kö­re, a Bársony István Vadász- társaság, a Magyar Csillagá­szati Egyesület, valamint a XIII. kerületi önkormányzat környezetvédelmi képviselői. A sokrétű és változatás ská­lán működő szakkör legutóbb a Magyar Emuszövetséggel kötött barátságot, mely célul tűzte ki a Föld második legnagyobb futómada­rának, az Ausztráliában őshonos emunak ma­gyarországi meghonosí­tását. Szakkörünk, hogy minél jobban megis­merje ezt az egzotikus madarat, képletesen örökbefogadott egy tíz­napos emut, Emuska Bóbitát. A szövetség dr. Szalontai Éva elnök ve­zetésével iskolánkban bemutatkozott, vetélke­dőt szervezett a gyere­keknek. Diákjaink részt vettek, sőt ismereteket nyújtottak azon a tájé­koztatón, amelyet Gödöllőn az Ág- rártudomány i Egyetem Trópusi Tanszékén tartot­tak Emu és hasz­nosítása címmel. Az idén ősszel egy emufarmot is meg­látogatunk. Mi a célom a geológia, a csilla­gászat, a vadászat stb. mellett az emuval? Az, hogy tanítványaimnak, ezeknek a minden­re fogékony gye­rekeknek minél többféle irányt, le­hetőséget mutas­sak, hogy majd sa­ját maguk döntsék el, mi érdekli őket, mivel szeretnének alaposabban meg­ismerkedni. Lehet, hogy az egyiknek az ásványgyűjtés, másiknak a világ­mindenséggel való ismerke­dés lesz a hobbija, vagy akár vadászként lesz természetvé­dő, de az is meglehet, hogy a 1111 UK a soroksári tenyeszteiepen. Innen származik az örökbefogadott kis emucsemete is jövő emuszakembere vagy emutenyésztője járkál már kö­zöttünk. Emri Erika a Fülemüle Szakkör vezetője ÍZEK ORGIÁJA A LAKÓTELEP SZÉLÉN Mit tegyen a szentmihályi polgár, ha éppen párolt szarvascombra támad gusztu­sa? Semmiképpen se induljon neki az éj leple alatt a csömö­ri határnak egy kis orvvadá­szatra, de az is felesleges, hogy szmokingot öltve a Gundel felé vegye az irányt. Elég, ha a Csömöri út elején megkeresi a Pálya utcai lakó­telepet. Az emeletes házak szomszédsá­gában, a Rigó u. 28. szám alatt egy mér­téktartóan elegáns családi házon felirat világít: Ribai Ven­déglő. Az emberléptékű 40-50 főt befogadó helyiségben kelle­mes, halk zene, ked­ves mosolyú pincér fogadja a betérő ven­déget. A falakon vadásztrófe­ák, az asztalokon tiszta terítő, friss virág. Szolid elegancia, barátságos, családias hangulat. Az udvariasan - az „étkez­tetés kényszerét” nem érezte- tően - elénk tett étlap külle­mében és belbecsben egyaránt kellemes élmény, fenséges ízeket nevez néven, kielégü­lést ígérve KULINÁRIA gyö­nyöreire érdemeseknek. És hogy mik a konyhaművészet gyönyöreinek fokozatai: Előjátéknak - akarom mon­dani - előételnek mit szólna a kedves olvasó - reménybeli vendég - egy adag csőben sü­tött karfiolhoz, vagy egy kis töltött rántott palacsintához. A tárkonyos nyelvleves érzéke­inket tovább korbácsolja, hogy aztán a meggymártással felszolgált őzcomb - érett szépasszonyként - csillapítsa éhségünk. És aki ezek után még egy kis simogatásra vá­gyik, az kóstolja meg a házi desszertkülönlegességeket, a 60 féle borkülönlegességet, a koktélokat, a Wernesgrüner csapolt sört és a kiváló minő­ségű cseh bamasöröket. A fent említett örömök for­rása egy meglepően fiatal em­ber: Ribai Tamás. Szakács ké­pesítése mellé a szakmai ta­pasztalatot egy neves bankban szerezte. Az elvesztett kalóri­ák gyors pótlására kitalált „üzemi étkezdéből” rövid idő alatt függönyökkel, térítőkkel, virágokkal és persze a szakma szeretetével és tudásával igazi kedvelt vendéglőt formált, ahonnan már nem rohan éhe csillapodtával „korunk hőse”, a bankár. Öt év után valósul­hatott meg az álom, jött el a pillanat, nyílhatott meg a Ribai Vendéglő. Családias, barátságos hely, fiatal, lelkes alkalmazottakkal. Olyan hely ez, ahol Papa, Mama és a Gyerekek jó ebéd mellé né­hány jó szót is kaphatnak. A családok mellett persze nagyobb csoportokat is szíve­sen látnak. Ésküvők, banket­tek, baráti összejövetelek, születésnapok, név­napok kiváló helyszí­ne lehet ez az ínyen­ceket is kielégítő ételkínálattal rendel­kező kisvendéglő. Szinte nincs az a Ma­gyarországon földön, vízen és levegőben fellelhető ehető állat, amit itt sülve, főve, párolva, tűzdelve és pácolva nem kapható. Félszáz fajta bor és pezsgő, tucatnyi sör, gazdag rövidital kínálat rövidíti az utat „lélektől lélekig”. Aztán ha végre megjön a tavasz, és május éjszakáján orgonailla­tot hoz a szél, kiülhetünk mi is a kertbe, forgathatjuk a grill­sütő nyársát, bámulhatjuk az izzó parázs sejtelmes fényét. A kert egyik homályos sarká­ban megszólal a harmonika, és megint érezhetjük mint ré­gen: hogy talán a cél mégsem csak a „küzdés maga”. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket! Asztalfoglalás: 405-3941 (x) Leáv^Lc LcuuaicLdsú. LetéUeLeuírS lucLl- t ed d Liftes tdetdl-uiLuL-ci ltd ólrí Tállyán Encsi György magángyűjteménye kápráztatott el bennünket, amely 1947 óta gyűjti a zempléni-hegység ásványait, kőzeteit

Next

/
Oldalképek
Tartalom