XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. szeptember / 9. szám

Táborban szép a nyár ♦ Táborban szép a nyár # Táborban szép a nyár A 7. Diákönkormányzati Táborban Egyenseb a tanárlábakon Erdélyi diákok részvételével Minden évre jut újdonság Kézműves tábor a Gyöngyösi úti óvodában Angyalföldi mesevilág Az ágyak éles sarkai miatti karcolások - és természetesen az együtt töltött tíz nap - tet­tek bennünket, tanárokat megjelöltté és összetartozóvá Velencén, a XIII. kerületi önkormányzat ifjúsági táborá­ban, a 7. Diákönkormányzati Táborban. A több mint egy hetes kép­zés ideje alatt, öt napon át az Állampolgári Tanulmányok Központjának trénerei kalau­zoltak bennünket, tanárokat és diákokat egyaránt. A fennma­radó napokon a XIII. kerület iskoláiban a diákönkormány­zatot patronáló pedagógusok segítségével szervezett vetél­kedők és játékok tették pergő­vé és felejthetetlenné a tábort. A szigorúan szakmai rész, a képzés célja a diákok szá­mára az volt, hogy megismer­jék saját döntéseiknek a jelen­tőségét, megtanulják mind­azokat az állampolgári techni­kákat, amelyek segítenek ab­ban, hogy érvényt szerezze­nek saját, illetve az általuk képviselt közösség szándékai­nak, akaratának. A kerület ál­talános iskoláiból érkező diá­kok a beszélgetések folyamán megismerhették azokat a jo­gokat, amelyek a törvény be­tűi szerint megilletik őket: el­ső szinten az emberi-állam­polgári jogok, második szin­ten az ehhez képest speciális tartalmat képviselő gyermeki jogok, végül a harmadik szin­ten a gyermeki jogok között is önálló szintet alkotó tanulói jogok. A táborozok érdeklőd­ve tudatosították a kapott in­formációkat, és csodálkozva tapasztalták például, hogy helytelenül jár el az a tanár, aki a diákjának órai magánle­velezését az osztálya előtt fel­olvassa, hiszen ez a magánti­tok védelmének megsértése. Az ilyen apróságnak tűnő, de fontos kérdések nem kerülhe­tik el a pedagógusok figyel­mét sem, hiszen ezeknek a jo­goknak nem csak az ismerete, hanem következetes szem előtt tartása a tanártársadalom tekintélyét erősíti, s nem ássa alá. Sokak számára hihetet­lennek tűnik az is, hogy van értelme már elsős korban taní­tani, fejleszteni az állampol- gáriság szempontjából fontos technikákat, mint például a döntőképességet. Holott ez a képesség olyan alap, amelyre nem csak állampolgárként, hanem szuverén személyiség­ként van szükségünk. Már pe­dig ez tanítható és fejleszthető - mindezt nevelési projektek bizonyítják -, miért ne fej­lesztenénk következetesen? A tábor szakmai program­ját kiscsoportos foglalkozá­sok alkalmával sajátították el a diákok, téma volt többek kö­zött a jogok és a jogvédelem technikái, az iskolai választá­sok kiírása és lebonyolítása, az érdekképviselet, a vita­készség fejlesztése, érvelés- technikák, a diákmédiák, a közvéleménykutatás, sőt két napot fordítottak a program­szervezés gyakorlatának meg­ismerésére. A képzés elméleti része nem lett volna hiteles, ha a tanult információkat nem próbálhatták volna ki a tábo­rozok a gyakorlatban is. így fordulhatott elő, hogy a diák­programszervezőktől egy szép nyári estén valamennyi tanár egy meghívót kapott ha­sonló szöveggel: „ Tisztelt Tanárnő! Szeretet­tel meghívjuk ’97. aug. 1-jén tartandó Tanárvadászatunk­ra. Kellemes időtöltést, jó szó­rakozást és teljes kimerülést biztosítunk.” A sebeken túl immár zöld krepp-papírral is megjelölt tanárok közel a 15 perces túl­élőversenyben volt, aki a fa­ház tetején menekült meg, de sokan végezték a fogda sa­nyarú körülményei között. Hasonló izgalmakat kínált a Velencei Vidámpark is, amelynek szellemvasútján sajnos nem utazhattam, de a rémségek között előfordult kukából kinyúló krepp-papír- véres kéz rettentő hangokkal kísértve, a fák sötét rengete­gében felbukkanó akasztott pokrócember, és nem sorolom tovább a válogatott borzalma­kat, mert gondolom a kimerít­hetetlen gyerekkreativitásból ez is példaértékű. A táborozás célja a demok­rácia tanulása, hiszen Velen­cén egy olyan mikrotár- sadalom jött létre, mely mo­dellezi a felnőtt önérvényesí­tés folyamatát. Reméljük, hogy a következő tábori idényben ezt a modellszerűsé- get még következetesebben meg tudjuk valósítani, s a tá­borpolgárság diákból, tanár­ból, sőt tábort működtető sze­mélyzetből egyaránt áll majd, közösen hozzuk majd saját törvényeinket a tíz napra vo­natkozólag, sőt a tábor sza­badidős programjait is közös ötletekre alapozva együttesen valósítjuk meg. Gyakoroljuk, hogy saját in­tézményeinkbe visszatérve sokaknak átadva folytassuk az elkezdett lépéseket, és mi, pe­dagógusok, akik „megjelöltet­tünk”, teljes szívünkből tud­junk diákjaink mellett állni, és reális elképzeléseik mellett segítőként közreműködni. Él és mondhatni, virágzik máris az Internet használata a tanuló ifjúság körében. S az sem kétséges, hogy további rohamos terjedés, fejlődés előtt áll, amit az állam is támogat. E ténynek és folyamatnak egyik állomása volt az idei nyá­ron a Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium Középiskolai Internet Programjának, a Subnet programnak keretében megszer­vezett Internetes tábor a Szári If­júsági Táborban. Idén olyan gyermekeket hívtak meg, akiket valamilyen módon már meg­érintett az Internet, akik a szá­mítógépben nem a játékot, nem is a technikai eszközt látják el­sősorban, hanem az ismeretek és információk új, eddig soha nem ismert lehetőségeit kínáló, köz­vetítőjét. Hiszen a Világhálón található mennyiségű informá­ció, ha jól használják, a fiatalok látókörét is a történelemben ed­dig még nem lehetséges mérték­ben kitágítja. A táborban meg­győződhettek a fiatalok, hogy - ellentétben a korábbi félelmek­kel a technika elidegenítő hatá­sával kapcsolatban - a világmé­retű összekapcsolódás közelebb hozza egymáshoz akár az egy­mástól legtávolabb élő embere­ket. is. Körülnézhettek a Hálón és mindenütt hozzájuk hasonló „csoportosulásokat” láthattak, közvetlenül csevegőket (chat), Július közepén a XIII. kerü­leti önkormányzat velencei gyermek- és ifjúsági táborá­ban a polgári védelmi és élet­mód táborok mellett - harma­dik altáborként - erdélyi diá­kok is nyaralhattak. Az egyébként szerényebb körülményekhez szokott kis csapat tagjait minden közös foglalkozásra, játékra könnyű volt ráhangolni. Kifejezetten élvezték a polgári védelmi szaktábor motoros fecskendő­vel való „tűzoltását”, amely­hez a vizet a táboron keresztül folyó patakból nyertük, de nem kisebb sikert aratott a szépségverseny, a fiú lábszép­ségverseny és a Ki mit tud? sem. Még a tanáraink is önfe­ledten szórakoztak, elmondá­suk szerint ellesve azokat az eredeti ötleteket, amelyek a ti­zenéves XIII. kerületi diákok fantáziájából születtek. Nemcsak az övék, de mind­annyiunk öröme volt az önkor­mányzat ötlete és anyagi tá­mogatása nyomán megvalósí­tott, mi általunk csak ügyessé­gi pályának nevezett fából ké­szült szerkezet, amely akár egész napos lekötöttséget is levelezőlistákat, hírcsokrokat, faliújságokat, játékokat, ame­lyeket a világ minden részéből „összegyűltek” játszanak egy­mással, sőt, sok helyen ezek az emberek a maguk kis virtuális világát is megteremtik, miköz­ben valódi kapcsolatok épülhet­nek ki köztük (Global City, Van Gogh TV). A táborban 99 fiú és 19 lány gyűlt össze, és alkotott 7 teamet 7 egyetemista csoportvezetővel az élükön. A munkájukhoz kü­lönböző cégek összesen 150 millió forint értékben adtak esz­közöket. Minden két ifjú részt­vevőre jutott egy-egy legmoder­jelenthetett a gyerekeknek. Arról már nem is beszélve, hogy a csúszda, a kötélmá­szás, a vietnami híd, a tűzoltó lecsúszó rúd - amely akadá­lyok egymás után folyamato­san időre küzdhetők le - min­den testrészét megmozgatta annak, aki ezen a pályán be­csületesen gyakorolt. A közös nevelői faházban minden este téma volt, hogy az erdélyi diákok otthon ho­gyan juthatnának hozzá egy ilyen lehetőséghez. Ez annál is fontosabb lenne számukra, mivel tornatermük nincs, és a gyerekek testedzésére a szer­vezett lehetőség minimális. Ennek kapcsán jutott arra az elhatározásra a tusnádfürdői Jókai Mór általános iskola igazgatója, hogy a nagy torna­terem hiány kiváltására hason­ló ügyességi pályát építtet, és népszerűsíti azt otthon, a kör­nyező falvak iskoláiban is. Felmerült az a gondolat is, hogy a polgári védelmi szaktá­bort a későbbiekben - csere­üdültetés formájában - egy hangulatos erdélyi falucská­ban szervezzük meg. Széphalmi Ildikó nebb számítógép, amelyek előtt idejük 54%-át töltötték el, nem egy nap a kora hajnalba nyúló­an. A csoportok a következő fel­adatokat vállalták: Online ma­gazin (Sulitnetto) készítése, hír- ügynökség (SUHI) létrehozása, Interneten keresztül nyelvtanu­lás, Gulliver történetek képregényváltozata (ebben egy grafikus csoport is segített), bio­lógiai homepage, külföldi isko­lák keresése partneri célból a WWW-n (ezt a törekvést, saj­nos, erősen korlátozta, hogy nyáron másutt is nyári szünidőt tartanak az iskolák) stb. Az idén negyediké alkalom­mal szerveztek a Gyöngyösi úti óvodában szünidei kézműves tábort. Ebben az évben a „Sárga kicsi kígyó” című népmese cse­lekményébe épített szituációs drámajáték, kézműves foglal­kozások, közös főzőcske, ki­rándulások várták a jelentkező­ket. E tudósítás írója szülőként élte a tábor mindennapjait. A gyermekek ismerős környezet­ben, a saját óvodájukban olyan élményekhez jutottak e két hét alatt, amelyek láthatóan elmé­lyítették kötődésüket az intéz­ményhez. Különböző életkorú gyermekeket kovácsoltak két hét alatt közösséggé, de a szü­lők közötti és a szülő-gyermek kapcsolatra is pozitív hatást gyakoroltak. A tábor főszervezőjével, Nagy Zsókával beszélgettem a program céljáról és eddigi ta­pasztalatairól.- A táboroztatást nem itt kezdtem - tájékoztatott -, ha­nem az Almássy téri egyszülős klub táborában. Ott próbáltuk ki a drámajátékot tábori körül­mények között. Onnan jött az ötlet, hogy ezt a típusú táboroz­tatást az óvodában is ki lehetne próbálni. Mi úgy táborozunk, hogy közben a gyermek otthon alszik, és napközben is a meg­szokott környezetében kap a Az, úgymond, kemény szak­mai munka mellett azért jutott némi idő játékra, sportra is. A táborlakók a befejező napon megismerkedhettek dr. Magyar Bálint művelődési és közoktatá­si miniszterrel is, aki Racskó Pé­ténél, a Sulinet program vezető­jével érkezett. Hutai László tá­borvezető, valamint a 7 munka- csoport egy-egy képviselője be­számolt nekik az elvégzett fel­adatokról és tapasztalatokról. A miniszter tájékoztatott az 1,7 milliárd forintos, az Internet- kabinetek felszerelésére rendel­kezésre álló összeg elosztási el­veiről és azokról az iskolákról, amelyek az első körben gépet kaptak. Ebbe beletartoznak a XIII. kerület középiskolái is. Az általános iskolák ellátása folya­matosan történik, 2000 körül az országban valamennyi be lesz kötve a Hálózatba. A tanulók megtudhatták, hogy a miniszté­rium keretében egy 25 fős Internet labor dolgozik, amely a tanárok internetes képzésével is intenzíven foglalkozik, hiszen ebben az ismeretágban jórészt még ők is tanulók. Mindebből világosan kitűnt, hogy az Internetet az oktatásban sem lehet immár megkerülni, arról lemaradni nagy mulasztás lenne. Most még az ismerkedés és kísérletezés időszaka van. In­tézményesen és személyesen is, mert végül is kinek-kinek saját­magának kell felfedeznie, ho­gyan lehet belakni ezt az új vilá­got, miként lehet a legjobban hasznosítani a társadalmi nyil­vánosságnak ezt a kimeríthetet- lennek látszó új vívmányát. megszokottól eltérő új élmé­nyeket. Ez azért fontos, mert ha az óvodás korosztály számára a biztonság- és komfortérzet megvan, akkor nála bármilyen érzelmi, vagy értelmi kaput tu­dunk nyitogatni. Erre az isme­retre alapozva tartjuk most már a negyedik táborunkat itt az óvodában. Az idén kapcsoltuk be a drámajátékot, illetve a kéz­műves foglalkozásokat egy me­se kereteibe illesztettük. Ezek a tevékenységek fejlesztik a gye­rekek kreativitását, és a szülők is pontosabban tudják értékelni a gyermekük megnyilvánulása­it, hiszen felhívjuk figyelmüket a gyermek olyan értékeire, amelyekre a rohanó hétköznap­okban nincs módjuk felfigyelni. Igyekszünk, hogy a gyerekek­ben kialakuljon a képi kommu­nikációs rendszer is, ami épp olyan fontos, mint a beszéd, és az érzelem. Ehhez viszont az kell, hogy hagyjuk a gyereket szabadon játszani és játékot vá­lasztani. Nagyon jó, hogy kü­lönböző korosztályok kerülnek össze, mert a kicsik tanulhatnak a nagyoktól, mintát, ötleteket leshetnek el tőlük, a nagyobbak pedig megtanulnak felelősséget érezni, vigyázni a kisebbekre. Ez nagyon lényeges napjaink­ban, amikor oly sok az egyke, és a gyerekek idejük legna­gyobb részét már bölcsődés és óvodás koruktól kezdve szinte kizárólag a saját korosztályuk­kal „összezárva” töltik. Amikor a gyermekeket kér­deztem a táborról, lelkesen, egymás szavába vágva sorolták a számukra legkedvesebb tevé­kenységeket: a festést, agyago­zást, gyöngyfűzést, a jelmezké­szítést, a mese eljátszását, az éneklést, zenehallgatást, a sok­sok játékot, a főzőcskézést, a pancsolást és persze a kirándu­lásokat a lovardába, a Götz Ba­bagyárba és a Városligetbe. Juhász Katalin Tanévkezdési segélyakció A Magyar Vöröskereszt a rászo­ruló családok segítésére segélyak­ciót szervez. Az akció célja a nehéz anyagi helyzetben lévő családok őszi iskolakezdési gondjainak eny­hítése. Az akcióra várunk füzeteket, írószereket, akár egy-egy darabot is, és egyéb iskolaszereket. Ezeket rászorultságtól függően szeptem­berben osztjuk szét a kerület isko­lásai között. A felajánlásokat a XIII. kerületi Vöröskereszt irodájába várjuk. Budapest XIII, Váci út 67. I. emelet. Köszönjük támogatásukat! Magyar Vöröskereszt XIII. kerületi Szervezete VAN MÁR FEDÉL AZ AKNÁN. Egy korábbi lapszámunkban szóvá tettük, hogy a Lőportár-Tű- zér-Taksony-Kassák Lajos utca által határolt játszótér kutyafut­tatójában egy mély vizesakna fedetlenül áll, mivel az öntöttvas fedelét ellopták. Illetékes kezek azóta új fedelet helyeztek rá, így a baleseti veszély elmúlt. Köszönjük. Már én sem tudok meglenni Internet nélkül Hegyessy Ildikó 1,7 milliárd forinttal támogatja a kulturális kormányzat Hódít az Internet a diákság körében Csoportkép az ügyességi pályán Jelmezkészítés közben Zsóka nénivel I

Next

/
Oldalképek
Tartalom