XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. június / 6. szám

XIII. KERÜLETI Dp. Szepesi György Élete több mint fél évszázada oly mértékben zajlik az ország legszélesebb érdeklő­dése és nyilvánossága előtt, hogy tevékenységét ismertetni felesleges. Mindenki tud­ja róla, hogy minden idők leghallgatottabb rádiós sportriportere. Közvetítéseinek nem csak a pontossága, hitelessége, szakszerűsége volt mindig imponáló, hanem - bátran mondhatjuk - drámai ereje és feszültsége is. Még a sporttól távolabbi érdek­lődésű embereket is lázba tudta hozni. Angyalföldi srácként látta meg a napvilágot, de ha lakóhelyileg másfelé is költözött, szülőföldjének tekintette mindig ezt a helyet, hűséges fiának vallotta magát. És Angyalföld is büszke lehet rá, hiszen nem csak hír­nevével, hanem példás intelligenciájával, kulturáltságával, barátságos és rokonszen­ves személyiségével is megszolgálta a feléje áradó szeretetet. Sportdiplomáciai szere­pe kiemelkedő, a maga módján és helyén Magyarország utazó nagykövetének is te­kinthetjük.- Eléggé feltárt tények és sztorik al­kotják az Ön gyermekkorát megidéző fres­kót, mivel erről már sokszor és szívesen emlékezett meg, a többi közt a XIII. kerü­leti Hírnök hasábjain is. Van ehhez még hozzáfűznivalója?- Csak megismételhetem, hogy szép volt. Mindazonáltal nem mindig. Egyszer például - úgy 7-8 éves lehet­tem - a Forgách utcában két srác, akikkel erőm biztos tudatában elkezd­tem bunyózni -, ami eléggé gyakori szokás volt azon a környéken - úgy megvert engem, hogy azóta is jól ész­ben tartom: kettővel sohase szálljak szembe egymagám.- Tudna-e mesélni valami megindítób- bat?- A Váci út 87-be jártam elemibe. Az egyik tanítóm, a Magda néni - so­hasem felejtem el -, aki Pancsováról származott el, könnyek között mondta el nekünk, apró nebulóknak, hogy mi­lyen igazságtalan dolog és fájdalmas érzés a szülőföldtől elszakítva élni. Ez százszorta érthetőbbé és átélhetőbbé tette számunkra minden hazafias dal­nál és költeménynél, hogy mit tett ha­zánkkal Trianon, amely még Pancsovát is elszakította tőlünk.- Látom, fejben még válogat az emlék­mozaikok között.-A negyvenes évekre már fiatalem­berré cseperedtem. A Váci úti házunk egyik lakásában volt a Szociáldemok­rata Párt helyi szervezete. Többek kö­zött onnan is szervezték az 1942-es nagy antifasiszta, háborúellenes tün­tetést, amely a pesti Petőfi szobornál zajlott le. Mi, ifik is odavonultunk. Egyszer csak a Vigadó felől elkezdtek özönleni felénk a rendőrök. Sokunkat megverték, én valahogy kicsúsztam az ütlegek alól és kisiettem a Tatai útra, a Testvériség futballcsapatának sportte­lepére, ahol ők a Vasassal mérték össze az erejüket. A Vasas aznap nagy for­mában volt: 7:0-ra győzött. Bihari egy­magahárom gólt rúgott.- Ot természetesen máig nem tudja el­felejteni.- Nem csak őt, hanem az egész csa­patot, amelyik az 1941-42-es idényre feljutott az NB I-be. Megérdemlik, hogy néliányukat megemlítsem: An­gyal, Aradi, Németh Tóni, Bihari, Jenőfi, Hermann, Nagy Pista, Juhász, Szálkái. Ebben a bajnokságban Gallovich Tibor vezetésével szenzációs sorozatot teljesített a Vasas. A feljutást a Beszkárt elleni 4:2-es győzelem biz­tosította be a Fáy utcai mai kínai piac helyén lévő pályán. Az Újpestet 6:2-re, a Fradit 5:2-re, a Csepelt szintén 5:2-re győzték le. Ha Gallovich ma élne, egy percig nem lehetne vitás, hogy ki kap­hatná meg az én díszpolgári címemet.- Tavaly megkapta a - gondolom - nem sokkal kisebb Vasas-diadalokat ková­csoló lllovszky Rudolf.- Külön megtiszteltetés számomra, hogy egy évvel később ő utána én kö­vetkezhetek.- Mit lát még olyan elragadónak az angyalföldi szép napokból?- Barna Évikét, első szerelmemet. Ott lakott a mi házunkban egy emelet­tel lejjebb.-Alő kedvéért kész beszélgetésünk­ben elhagyni a sportvonalat?- Ha azokra az időkre gondolok, nem fojthatom magamba a fájdalma­mat az akkoriban működő rengeteg angyalföldi kis csapat eltűnésén, jó­részt a pályáikkal együtt. Hol van a Láng-gyár, a Kender-Juta, a Magyar Acél, a Hajógyárföcicsapata?- Szerencsére, él a Vasas.- De a Vasas múltja is már halvá­nyodik. Egy mai fiatal Vasas-játékos­nak már halvány fogalmas sincs a ré­giekről és az eredményeikről. Klubtör­téneti előadásokat kellene tartani, ez nem csak a tudásukat gyarapíthatná, hanem megerősíthetné a klubhűségü­ket is.- Önnek, amint a szavaiból is kiderül, erkölcsi erőssége a klubhűség, amely sok­sok éven át nem hűlt ki a szívéből.- Viszont 1945 tavaszától, amikor­tól a Rádióhoz kerültem, ez szigorúan a háttérbe szorult. Számomra és min­den kollégám számára, aki meccseket közvetített, megengedhetetlen volt a legkisebb szurkolói elfogultság is, de magától értetődően csak akkor, ha a magyar klubcsapatok találkozóiról volt szó. Amikor bármilyen magyar csapat külföldi ellenféllel játszott, ne­künk is mindent bele kellett adnunk a magyarok győzelméért való lelkesedés­be. Persze ez előjött belőlünk magától is.- Előbukkannak bennem távoli hang- foszlányok Szepesi György hangján, ame­lyekben az Angyalföld szó is szerepel.- Valóban készítettem nem egy sportpályán kívüli rádióriportot is. Csináltam például műsort a Váci úti Hajógyárból éppen akkortájt, amikor a londoni 6:3 volt. De ki emlékszik már arra? A 6:3 benne van a hangar­chívumban, sokszor fel is idézik egyes részleteit, de a sporton kívül mást tő­lem sem igen őriztek meg. Volt magá­ról a Váci útról is egyszer egy műso­rom, teljes egyórás, amelyben vallot­tam a hozzákötődésemről.- Pedig milyen érdekes lehetne, ha most elővehetnénk és mellé rakhatnánk egy hasonló Szepesi-riportot a mai Váci útról. Szédületes összehasonlítás kereked­hetne ki belőle.- Ez már csak amiatt sem lehetsé­ges, mivel én ez idő szerint rádiós mű­sorokat nem csinálhatok. Összeférhe­tetlen a rádiós kuratóriumi tagságom­mal. Közben eszembe jutott egy másik régi műsorom is, ez egy zenés produk­ció volt és a városligeti Vidám Parkban vették fel, méghozzá az óriáskerék leg­magasabb pontjáról. Arról kellett be­számolnom, hogy mit látok onnan fentről Angyalföldből.- Hát, ezt sem lenne érdektelen össze­vetni az ugyanonnan ma szeme elé tárul­kozó látványról. De hát, mi tagadás, e szűkebb pátrián kívül is van mire vissza­emlékeznie a nagyvilág legkülönbözőbb pontjairól. Meg is tette, hiszen jó néhány könyvet megírt. Hányat is?- Tizenkettőt. Meg kellene írnom a tizenharmadikát is, de annyi még mindig az egyéb elfoglaltság.- Ebben, amennyire az életrajzából ki­derül, részes szüntelen tudásszomja is. Még 1954-ben szerzett tanári diplomát a Testnevelési Főiskolán. Ez rendjén van. De 1982-ben, hatvan évesen doktorált. Azt hiszem, kevés olyan polgártársunk akad, aki már eddig is annyi mindent fo­gadott volna be magába a világból, mint Ön. 1948 és 1988 között tudósítóként min­den nyári olimpián ott volt. Mennyi ez összesen?- Tizenegy. Megkaptam érte a leg­magasabb Olimpiai Érdemrendet, ma­gának Samaranch úrnak, a NOB el­nökének a kezéből.- Tudom úgy is, hogy kapásból nem tudná most felsorolni mindazokat a kitün­tetéseket, relikviákat, trófeákat, amelyek­kel pályafutása alatt kitüntették. Kérem, valamit azért soroljon elő. Meg a címei közül is.- Megkaptam a Sport Érdemérem aranyfokozatát, az Arany Mikrofont, az Ezüst Antennát, a FIFA végreha­jtóbizottságának tagja vagyok, meg az UEFA örökös nagykövete. De elmon­dom, hogy mindennél értékesebb szá­momra megszámlálhatatlan barátaim serege, akiket megszerettem világszer­te és itthon. Talán ők is engem. Ha ez is benne van a díszpolgári címben, jog­gal lehetek boldog, ugye? Dr. Tétényi Pál A kutató tudós munkáját általában nem kíséri a széles nyilvánosság figyelme, ám ez - meglehet - mit sem von le kutatásai fontosságából. Ha laikus ésszel nem is tudnánk felméri, feltétlenül megbízhatunk abban a hazai és nemzetközi elismertségben, amely Tétényi Pál akadémikus munkásságát évtizedek óta övezi. Életét a magfizikai kutatá­soknak szentelte, eddig 210 katalízissel, izotópkémiával foglalkozó publikációja jelent meg. 1979-tól a Magyar Tudomány os Akadémia rendes tagja. De tagja többek közt az Országos Atomerő Bizottságnak, a Nemzetközi Katalízis Szövetség Tanácsának, a New York-i Tudományos Akadémiának, a Svéd Mérnöki Tudományos Akadémiának. Hatvankét évesen is lankadatlan odaadással dolgozik az akadémiai Izotópkutató In­tézetben, mint kutató professzor és mint a tudományos tanács elnöke. Mindemellett nem zárkózik be szakterületének falai közé, érdeklődése nyitva áll a közélet jelensé­gei előtt, ugyanúgy, mint a tudományban, az előbbrelépés igyekezetével.- Professzor úr, honnan vezetett az út­ja a szellemi élet magasszintű posztjára?- Természetesen az iskoláimból, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumból, majd a Műegyetemről, ahol a kémikus diplomámat szereztem. Engem az ál­lam taníttatott, özvegy édesanyámnak erre nem lett volna módja.- Az Ön díszpolgári címéből követke­zik, hogy a kerület igyekszik megbecsülni intellektuális értékeit azzal is, hogy, mi­ként jelen esetben, feléjük irányítja lakos­ságának az érdeklődését. De ez a gesztus a kerületi polgárság önbecsülésének is része. Hallani azonban olykor olyan véle­ményt is, hogy nincs különösebb jelentő­sége annak, ki hol lakik. Azt mondják, ez annak a véletlenszerű következménye, hogy annak idején hol jutott lakáshoz.- Az én esetemben ebben nem volt szerepe a véletlennek. Más kerületben laktunk ugyan és a XIII. kerület akko­ri elrendezése is más volt, mint ma, sőt a Berzsenyi Dániel Gimnázium sem itt volt, de mindettől függetlenül már fia­tal diákként vonzódtam az Újlipótvároshoz, ahol, amint láthatja, ma lakom. Gimnáziumi osztálytársaim többsége ugyanis már akkor itt lakott, és én a társaságukban jól éreztem ma­gam. S habár ez akkor még álmodo­zásnak tűnt, erős volt bennem a vágy, hogy egyszer majd ide költözöm. 45 után, mint annyian, társbérletben lak­tunk. 1955-ben házasodtunk össze...- Legyen szabad itt megemlítenem a kedvességet, amellyel Ön és felesége fo­gadott. Otthonukon érződik a háziasszo­nyi gondoskodás. De úgy vélem, a hivatás is összeköti Önöket.- A feleségem tanár, 1959-61 kö­zött a Berzsenyi Gimnáziumban taní­tott olyan tanárokkal együtt, akik vala­mivel korábban még engem tanítottak. Később a feleségem egyetemi tanár lett. De összeházasodásunkkor az anyámmal laktunk együtt egy leválasz­tott lakásban. A hetvenes években tu­datosan ezen a környéken kerestünk lakást magunknak, és egy saroknyira innen az anyámnak. Diákköri vágyam bevált; szeretek itt lakni.- Kerületi illetőségének gyökereiben - mint mondta - része volt a Berzsenyi Gimnáziumnak. Hanem ebben, bizonyára tudja, a mostani díszpolgárainkat számba véve, Ön nem áll egyedül. Szepesi György, Bényei Károly, Tétényi Pál neve benne ta­lálható a régi osztálykönyvekben.- Igen, velük és még sok hazai és külföldi kiválósággal együtt tagja va­gyok a Berzsenyis Öreg Diákok Baráti Körének. Osztálytársam volt-például Soros György.- Értesültem, hogy Ön segítette az el­ső Soros Alapítvány létrehozását. S itt em­líteném meg, hogy tudom: Ön mint a Mű­szaki Fejlesztési Bizottság tagja támogat­ta kerületünk egyik jelentős vállalatának, a Medicornak a fejlesztését.- Ha már ilyen súllyal hoztuk szó­ba a Berzsenyit, hadd mondjam el tör­ténetének egy nem eléggé ismert epi­zódját. Amikor a feleségem ott tanított, egy egykori népi kollégista tanárnő, Pápai Ilona és az akkori diákok, főleg lányok, az iskolában egy kollégista szellemű, szabadabb, önállóbb ifjúsági szerveződést kezdeményezett. Am fe­lülről hamarosan, 1961-ben, talán mert lazadast gyanítottak benne, szét­robbantották. Ha ma is kitüntetetten beszélünk a berzsenyis szellemről, múltjának ilyen törekvéseiről sem sza­bad megfeledkeznünk.- A természettudományok sokunk szá­mára bonyolult, sőt megfejthetetlen részei a valóságnak. Ilyen az Ön területe, az izo­tópkutatás is.- Azokat a kémiai folyamatokat, amelyeket mi vizsgálunk, amelyeknek a kísérleteit végezzük, ez alkalommal nem írnám le. A különböző sugárzó izotópokat ma már tudvalévőén sokol­dalúan használják fel az orvosi gya­korlatban. Például a szervezetbe fecs­kendezve kimutatják a szív vérellátásá­nak kritikus helyeit, az oxigénhiány mértékét, attól függően hová, hogyan kötődik az izotóp. Közismert a sugár- zásos rákterápia. Egyes rákfajtáknál fájdalomcsillapításra használható fel. Régebben az ipari termelésben hasz­nosították nagyobb mértékben, minde­nekelőtt a különböző öntvények hibái­nak felismeréséhez. Az egyik kollégám meg is jegyezte: - Amióta ti az izotó­pokkal vacakoltok, sokkal több az üze­mekben a selejt. - Semmivel sem több - feleltem -, mint eddig, csak az izo­tóppal mi hamarabb észrevesszük.. *- Nyilvánvaló, hogy az Önök kutatá­sainak még vannak feltáratlan lehetősé­gei. Úgy vélem, hogy ez ma is kitölti az Ön idejét és gondolatvilágát. Jut hely és idő az érdeklődésében más témákra is?- Foglalkoztat a történelem, külö­nösképp a huszadik századé. Koráb­ban kikapcsolódásul szívesen jártam ki a futballmeccsekre. Nemrégiben műtéten estem át, s azóta van egy köte­lező elfoglaltságom. A regenerálódá­som érdekében napi egy órát gyalogo­lok. Többnyire a közeli Duna-parton a Jászai Mari tértől elmegyek a Hélia szállóig és vissza. De ha fent vagyok Csillebércen, ahol a kutatóintézet van, ezt a tárát ott a jó hegyi levegőn teszem meg. De ez nem séta, ez gyaloglás. Emellett heti 2000 métert leúszom.- A gyaloglás és az úszás azt gondo­lom, nagyon alkalmas a tudományos té­mák feletti tűnődésre.- Csak a gyaloglás. Úszáskor szám­lálni kell a hosszakat.-A kerületi közélet is számontartja az Ön közreműködését.- 1990-91-ben bekapcsolódtam a kerület társadalmi életébe. 1994-ben megválasztottak az Angyalföldért Ala­pítvány kuratóriumi elnökének, de mi­vel kutatói elfoglaltságom akadályo­zott a lelkiismeretes ellátásában, 1996- ban lemondtam e tisztemről. Sok jelből érzem és látom az önkormányzati munka jelenlétét, leginkább abból, hogy informálni igyekeznek a kerületi Hírnök útján, de más kiadványokkal is a kerületben történtekről. Amit hiá­nyolok: nincs elegendőfóruma a kerü­leti vezetés és a lakosság közötti párbe­szédnek. Miért szűntek meg a korábbi képviselői - akkor úgy neveztük: ta­nácstagi - beszámolók?- Bevezették helyettük az évi közmeg­hallgatást.- Kevés. És nem is eléggé az adott lakóhelyhez kötődő. Én is nagyon örültem a Katona József utcai rendőrőrs létesítésének. Most már he­lyénvaló volna megkérdezni tőlünk, autósoktól és gyalogosoktól egyaránt, milyenek ezzel kapcsolatban a tapasz­talataink, és mi a véleményünk. Kü­lönben a javulás jelei mellett sok a ne­hézség, az értékek devalválódása, a bi­zonytalanság. Itt a közelünkben van egy iroda, ahol az utcán olykor hosszú sorban állnak a munkanélküliek. Nagy gond, s egyben a dolgozók szá­mára is fenyegetettség. Mégsem ta­pasztalom általában, hogy erősödne ettől a munkafegyelem. Ellentmondá­sos világban élünk. XIII. mULSTI NAPOK 1997 A Folyosó-Galéria második kiállítása A Polgármesteri Hivatal el­ső emeletén létesített Folyo­só-Galéria május 26-án meg­nyitotta második kiállítását, amely szeptember elejéig a félfogadási időben minden ér­deklődő számára nyitva áll. Ez alkalommal a XIII. kerüle­ti képző- és iparművészek grafikai és rajzi alkotásaiból látható válogatás várja őket. A 33 kiállító művész munkáiban - amint megnyitójában dr. Po­gány Gábor művészettörté­nész rendkívül láttatóan és él­vezetesen részletezte - a stílu­sok sokfélesége és az alkotási módok változatossága nyújt összképet a grafikai művészet széles határok közt mozgó le­hetőségeiről és hatásáról. A megnyitón színvonalasan köz­reműködött a Németh László Gimnázium kórusa. Álljon itt a kiállítók névsora: Bednay Dezső, Boza Erzsé­bet, Csavlek András, Dárday Nikolett, Engel Tevan István, Gáli Adám, Garajszki József Gergely Nóra, Gink Judit, He­gyi György, Kallus László, Káplár Ferenc, Káka Ferenc, Kőmíves István, Lukács Ag­nes, M. Tóth Éva, Magyar Gábor, Marosán László, Maró sits István, Mohácsi Sándor, Paulikovics Iván, Radó Károly, Redő Ferenc, Stroe Krisztián, Szántó Mar­git, Szathmáry József Szécsi Katalin, Szilvitzky Margit, Szurcsik József, Tápay Nóra, V. Bazsonyi Arany, Vásárhelyi Kata, Würtz Adám Jr. Véradás a Polgármesteri Hivatalban Ebben az évben először - de hagyományteremtő céllal - a XIII. kerületi Önkormányzat saját székházában a Béke téren szervezett véradást. A 39 fő donor - többségében a hivatal munkatársai, a kerületi tűzoltóparancsnokság dolgozói és néhányan a környékről - összesen 15,6 liter vérrel segítették hozzá a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem szívműtétre váró betegeit a gyó­gyuláshoz. A LEHEL TÉRI TEMPLOMBAN június elsején megrende­zett hangversenyről - amelyen Puccini, Bánkúti Gábor kar­nagytól hallott értesülésünk szerint, nálunk még elő nem adott Messa di Gloria című. miséje hangzott el - még fotót sem tudunk adni. „Jogbanjárás”-ra invitálnak Antal Líviát mindazok jól ismerhetik, akik készülékü­kön fogni és nézni tudják az Angyalföldi Kábeltelevízió adásait. Ó egyben e tévéadá­sok vezetőriportere is. Akik az ugyanezen a csatornán su­gárzó ATV műsorait is nézik, szintén találkozhatnak Antal Líviával és az általa vezetett riportműsorokkal. Most dr. Langer János ügyvéddel új té­mához nyúltak: május 20-tól elindították a Jogbanjárás cí­mű sorozatot. E talk-show ke­retében a szerkesztő-riporter- nő és az ügyvéd-házigazda kérdéseire ügyvédek, bírák, ügyészek, szakértők válaszol­nak az ügyvédi tevékenység­ről, az egymás közötti kap­csolatukról, az igazságszol­gáltatásban betöltött szere­pükről. Ugyancsak vendég­ként az állampolgárok is szót kaphatnak e témakörben a tá­jékoztató jelleg mellett szóra­koztató sorozatban, amely mindig kedden 19.55-től 20.25 óráig kerül az ATV-n képernyőre, majd a következő hét hétfőjén 22 órakor megis­métlik. Képünkön Antal Lívia a Jogbanjárás adásában. A díszpolgárokkal az interjúkat Sas György, a portréfotókat Csontos Jolán készítette M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom