XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. május / 5. szám
XIII. KERÜLETI — Közgyűlés koszonto Több száz újságíró otthona és műhelye is kerületünk Néhány gondolatomnak újságíróink szövetsége, a MÚOSZ napokban folyó közgyűlése ürügyén helyet kérhettem volna bármely napi vagy időszaki lapban, amely őszintén törekszik hazánkban az alkotmányos demokrácia, a parlamentarizmus őrzésére, erősítésére. Hogy soraim mégis a főváros XIII. kerületének lapjában látnak napvilágot, annak legfőbb oka, hogy ebben a nagymúltú kerületben lelhető fel a magyar újságírás hagyományainak számos epizódja és mai érdemleges művelői sokaságának otthona. Fél évszázadnál hosszabb vidéki, majd budapesti hivatásos újságírói működésem és itteni lakos voltom alapján, szabad legyen magamat is ide sorolom. Úgy vélem, éppen a tradíciók alapján a főváros e nagymúltú részén is az említett célok - alkotmányosság, demokrácia - megerősítése dolgában fokozott az újságírók felelőssége. Méghozzá tekintet nélkül bármelyikünk politikai nézetére, hitére, meggyőződésére az idézett célokon belül, lett légyen a zsurnaliszta bal- vagy jobboldali, szocialista vagy keresztény, liberális vagy konzervatív. E formációk vélhetően és érezhetően a Krisztus utáni harmadik évezredben is huzamos időn át élnek és váltogatják majd egymást itt és ott a hatalom gyakorlásában. Valaki közülünk a közgyűlés előtt szakmánk lapjában, a Magyar Sajtóban figyelmeztetett: „...hatásosabb lenne együtt, egy célért dolgozni, még akkor is, ha a rendszer- váltás óta alaposan elhaladtunk egymás mellett. Miért kell a nagypolitika baklövéseit nekünk, a szakmának ismételni?” Még egy szaktársunk pazar szavait érzem roppant ideillő- nek. Ő ötvennyolc év távlatából, a szörnyű 1939-es évből. Lynceust, a toronyőrt idézte fel „a fausti és európai éjszakában... aki, arra született, hogy lásson, arra rendeltetett, hogy nézzen... és végeredményben szépnek találta a világot, amikor visszapillantott a múltba. Európa toronyőrei, ha elgondolkodnának élményeiken, hasonló érzésekkel várhatják az éjszakát kisebb- nagyobb magaslataikon. Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendeltetett, hogy nézzen, akit esküje kötött őrhelyéhez, az nem panaszkodhat. A világ csakugyan szép volt, minden válságával és minden szörnyűségével együtt... Minden szép, ha a toronyból nézzük. De ha lent vagyunk is a nagy kavargásban, ha látszólag beleveszünk is az életbe: lelkünk mélyén mindig meg kell őriznünk a magunk külön tornyát és meg kell találnunk néha a madártávlat nagy pillanatait. Különösen azoknak, akik arra rendeltettek, hogy nézzenek, és akiket hűségesküjük köt a toronyhoz.” (Bálint György: A toronyőr visszapillant.) Aki mindezt rettentő halála előtt így írta, szintén ebben a kerületben lakott. Emléktábláját ismételten szétverték. Kik? Azok, akiknek tornyokról, hűségről, őrhelyről, igaz szépségről fogalmuk sincs. Akik elgondolkodnak mindezen, még sokat tehetnek - gyermeik még többet! - egy újabb „fausti és európai éjszaka” elhárítása érdekében. Hogy - amelyikük majd még teheti - visszapillantva szépnek láthassa mai tisztes küzdelmeit. Rajk András 200 munkanélkülinek teremt munkaalkalmat az önkormányzat Kerületünkben körülbelül 7000 a munkanélküliek száma. A helyzet súlyosságát jelzi a tartós munkanélküliek arányának és a munkanélküliség átlagos időtartamának kedvezőtlen alakulása. A Fővárosi Munkaügyi Központ kerületi kirendeltségének adatai szerint az alacsonyabb iskolázottságúak, a szakképzetlenek és a pályakezdők körében nagy az állástalanok aránya. A regisztrált munkanélküliek többsége veszélyeztetett, tartósan gondoskodásra szorul. A kerületre jellemző munkanélküliség mérséklése érdekében az önkormányzat az 1997. évben a közhasznú foglalkoztatás keretében összesen 200 munkanélküli részére nyújt megfelelő munkaalkalmat. Az egyéves közhasznú foglalkoztatás ideje: 1997. május 1.-1998. április 30. A tervezett létszám 100 fő, akik a Fővárosi Munkaügyi Központ kerületi kirendeltsége által nyilvántartott munkanélküliekből és a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő munkanélküliekből kerülnek ki. A foglalkoztatottak a kerületben élő, rászoruló, idős, beteg, mozgásukban korlátozott személyek gondozásában, ellátásában segítenek, amit a szakképzett gondozónők mellett végeznek el. Szociális intézményekben konyhai, szociális mosodai és egyéb intézményi fizikai munkaköröket látnak el. A szociális rászorultság alapján a kerületi önkormányzati és magántulajdonú lakások kisebb felújítását, karbantartását, kisebb műszaki hibák kijavítását végzik. További feladatuk az önkormányzat által felújított parkok őrzése, tisztántartása és a közterületek tisztántartása, karbantartása is. A 180 napos munkavégzés ideje: 1997. július 1.-1997. december 31. A tervezett létszám szintén 100 fő segédmunkás, akik munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő munkanélküliek, vagy rendszeres szociális segélyben részesülő tartós munkanélküliek. Tevékenységi körük a felosztott körzeteken belül közterület tisztántartása, karbantartása. A téli időszakban a hó eltakarítása, hóügyelet tartása. Az önkormányzati telkeken, házakban lomtalanítás, takarítás. Színház és gazdálkodók együttműködése A képen dr. Tóth József polgármester és Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója azon a baráti, partneri, támogatói összejövetelen, amelyet a polgármester „hozott össze” április 24-én a színházban. A találkozón szép számban vettek részt és tettek jelentős felajánlást a kerületben működő vállalatok vezetői a színház művészi munkájának segítésére, amit a színház kész a maga lehetőségeivel viszonozni. A MH-allsiiplíl^toy © H IB 1E Ifi K N A IP 2®sa imíijiis M-ém» astmúbifltai (foríüg a M, tartöM, IPammtoüa m 4J®=lb®iii» A számítástechnikás lányok jók röplabdában is 1997. április 5-én és 6-án rendezték meg a röplabda sportágban a diákolimpia budapesti döntőjét. Kerületünket a III. korcsoportos lányok versenyén a Gyöngyösi sétány 7. szám alatti Számítástechnika Tagozatos Általános Iskola csapata képviselte. Kitűnő, eredményes játékkal - az iskola történetében először - megnyerték a bajnoki döntőt, amelyhez ezúton is gratulálunk. A győztes csapat tagjai: Schlachta Henrietta, Váczi Katalin, Monolovits Nóra, Bekő Krisztina, Jungvert Szilvia, Erdős Mónika, Gelcta Tímea, Kocsis Gabriella, Kanok Ildikó, Bíró Erika felkerülnek az „Akikre büszkék vagyunk” tablóra. Edzők: Érsekújvári Gyuláné és Bpsnyák Józsefné. Felhívás a XIII. kerület hadigondozottjaihoz: A március 28-án megjelent (28. számú Magyar Közlöny) 1997. évi XIX. törvény értelmében mindazok a hadigondozottak, akiknek az „egyszeri térítési” kérelmét elutasították, ismételten adják be ez- irányú kérelmüket a XIII. kerületi önkormányzat szociális osztályához, mert ez a kérésük a fenti törvény értelmében jogos. Ez ügyben érdeklődhetnek a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségénél (1085 Budapest, Horánszky utca 24. Telefon: 267-0586). Szalai György, a XIII. kerületi csoport elnöke (telefon: 111- 8544). A Berzeviczy Gizella Általános Iskola megüresedett gondoki állására munkatársakat keres. Érdeklődni lehet az iskola igazgatójánál. 1134 Tüzér u. 58. Telefon: 140-9375 Szívesen jön Schirilla, ha kerületiek hívják Ötször futhatta volna körül a Földet Schirilla Györgyöt sokan ismerik, nemcsak itthon, külföldön is. Természetesen előttem sem volt ismeretlen, amikor becsöngettem hozzá. Mondhatnám róla, mindig tudta a módját, miként hívja fel magára a figyelmet, viszont rögtön hozzá is tehetném: próbálja meg valaki eddigi teljesítményeit akárcsak utolérni, de még csak megközelíteni is. Az önmegvalósító akaraterő dolgában kevesen vetekedhetnek vele, még ha voltak is, akik úgy gondolták: öncélúan bravúroskodik. Olykor egy kis irónia is vegyült a róla alkotott képbe. Erről tanúskodik egy kitűnő film, amelyet „Hosszú futásodra mindig számíthatunk” címmel Gazdag Gyula rendező forgatott róla 1969- ben. Ami persze nem zárja ki, hogy amit véghez vitt, igazából tiszteletet érdemel.- A legutóbb megjelent könyvében - amely Az élet könyve címet viseli - azt olvasom, hogy kisgyermek korában mozgássérült volt. Ahhoz képest igencsak figyelemreméltó, hogy legnagyobb sikereit a hosszútávfutásban érte el, nem is akármilyen távokon. Hogyan is követték ezek egymást? Schirillának nem kell a jegyzeteit fellapoznia. Kapásból válaszol.- 1965-ben lefutottam a maratoni táv dupláját, azaz 84 kilométert. 1966-ban már 100 kilométert futottam egyfolytában. 1967-ben Budapesttől Moszkváig futottam, napi 70 kilométert téve meg. így jutottam el a 2226 kilométeres táv végcéljáig. 1968-han következett a Budapest-Bécs futásom: 24 óra alatt tettem meg a 267 kilométert. Ezt a világrekordot 11 évig én tartottam. 1969-ben Budapesttől Varsóig futottam 719 kilométert.- Ezek voltak a nevezetesebb futásai. De úgy tudjuk, akkor is szenvedélyesen futott, amikor nem kellett ekkora kihívásokkal megküzdenie.- Az egész országot befutottam. Sokfelé hívtak előadásokat tartani, és én ilyenkor minden magyar városba futva tettem meg az utat. így ^ött össze életem folyamán a 200 ezer kilométeres futás.- Eddig a szárazföldről beszéltünk. Hanem ennyivel nem érte be.- Vízben csak 8 ezer kilométerrel dicsekedhetek. Ennek javát a klasszikus téli hónapokban, december-január- februárban a jeges Duna .át- úszása jelentette.- Igen, ez visszatérő eseménye volt a télnek.- De a Tiszát sem hanyagoltam el. Szegednél 1987- ben kétszer úsztam át. Jégtábla alatt is úsztam a csepeli szabad kikötőben. Egy kétméteres léket vágva merültem alá biztosítókötél nélkül. Ott lent csak egy kis fénybeszűrő- dés alapján tudtam tájékozódni. 40 métert tettem meg így. Ez igazán hosszú volt. A két fiam mentett ki.- Ha már említette őket: követték-e édesapjuk példáját?- Tamás fiam a vasi vasember címét nyerte el kétszer is. És nemzetközi kerékpárversenyeken győzött. Gyuri fiam sokat segített a felkészüléseimben. Anett lányom ötször nyert országos kerékpár-bajnokságot. De Kinga lányommal együtt mind a négyen a legtöbbel ajándékoztak meg, amit csak álmaimban várhattam tőlük. Eddig kilenc unokával. És alighanem lesz még folytatás. — A tizenöttagú nagycsalád nagyrészt nyilván kirepült, hiszen aligha férnének el ebben a két, de inkább egy és fél szocipo, amelyben eppen JU eve vegigtutotta Moszkvába az utat Schirilla György bás lakásban. Szép otthon, ablakai a Hélia Szállóra néznek, de nagynak éppen nem mondható.- Amíg együtt voltunk, egy négyszobás óbudai lakásban laktunk. Nemrég költöztünk ide a feleségemmel, Zsuzsával. Kettőnknek elég itt a hely. Én a kisebbik szobában dolgozom, írom a könyveimet. Igaz, amikor felkeresnek az unokáink, van egy kis felfordulás. Ebben a szekrényben tartjuk korosztályok szerint a játékokat...- Az még egyelőre nem bontakozott ki, hogy az unokák mennyire követik a nagypapai hagyományt? Ebbe beleértem a gondolkodással, a szóval tartással, a tanítással, korszerűen szólva a kommunikációval való rekordokat is. Schirilla Györgyben nemcsak a fizikai önmegmutatás munkál, hanem ugyanúgy a szellemi is. Rendkívül széles körű és beható ismeretei vannak az emberi szervezetről, kutatja az egészséges életmód és a lelki harmónia alapjait és feltételeit. Erről eddig megjelent számos könyve is vall, amelynek címlapjaival kitapétázta kis szobája falát.- Orvos nem vagyok, természetgyógyásznak tartom magam, de nem ezoterikus alapon. Nem hiszek a kézráte- vős gyógymódban. Valóban sok a mondanivalóm az embereknek szóban és írásban. Úgy tapasztalom, az emberek szívesen veszik, ha beszélek hozzájuk. És persze velük. Egy ilyen rekordról is beszámolhatok. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen egy alkalommal kilencórás előadást tartottam. Szám szerint jelenleg az 1740. előadásomnál tartok.- Mostanában, amikor már nincsenek látványos megnyilvánulásai, nem érzi-e, hogy halványul az ismertsége, a népszerűsége?- Volt idő, amikor az újságban megjelent egy kis történet. Megkérdeztek egy kisfiút, hogy mi szeretne lenni, ha megnő. Gondolkodás nélkül vágta rá, hogy - Schirilla. Most, hogy a hatvanat átléptem, már megelégszem a boldog tudattal: igen eseménydús életben volt részem. A lelkem nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok. Vallom, hogy a visszaút- ban is van fantázia. Foglalkoztat a gerontológia, de még inkább a makro- biotológia, amely a hosszú élet lehetőségeit tárja fel. A magam korabeliekkel sportolok, persze sokkal rövidebb távokon. Ebben az életszakaszban is a dinamikát, az ugróerőt, a rugalmasságot, a gyorsaságot kell fejleszteni, persze a tudományosság, a rendszeresség és a fokozatosság alapján. Nem mondom, hogy nincsenek nosztalgiáim. Van úgy, hogy éjjel háromkor lemegyek a Dunához. De az már nem fogad. Nem engednek úszni benne a hajózás miatt. Sőt, már az utódomat sem. De ha már itt lakom, volna egy kívánságom, amiben a Hírnök segíthetne.- És mi lenne az?- Amennyiben közzétenné, hogy szívesen elmennék nyugdíjasok közé, baráti társaságokba ingyen előadást tartani és beszélgetni. Ha úgy gondolják, hogy érdeklem őket, szeretnék hallani, amit nekik mondani tudok, kérem, írjanak levelet a címemre: Schirilla György 1133 Budapest, Pannónia utca 91. Legalább két héttel a kívánt időpont előtt írjanak, hogy korrektül felkészülhessek. És csak a kerületen belüliek hívjanak. Sas György Dolgozószobájának fala - házimúzeum íV > k
