XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. december / 12. szám
71 Néptáncos gyermektalálkozó Szűknek bizonyult november 15-én a Pannónia Általános Iskola tornaterme. A XIII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat és az iskola német nemzetiségi gyermek-tánccsoportok találkozóját rendezte meg. A Pannónia Általános Iskolában már több mint egy éve alakult meg a német tánccsoport. Most házigazdaként, a kerületi német ön- kormányzat anyagi támogatásával további öt német gyermek-tánccsoportot láthattak vendégül. Terézváros, Soroksár és Csepel tánccsoportjai, valamint Piliscsaba és Vecsés táncosai mondtak örömmel igent a meghívásnak. Sok szülő és érdeklődő élvezte a színvonalas műsort. A rendezvény célja a tapasztalatcsere, a kapcsolatteremtés volt és természetesen az, hogy kellemes órákat töltsenek el Angyalföldön. Elköszöntek Kokótól Amatőr pályafutásának befejeztével november 21-én a XIII. kerületi Önkormányzatnál is elköszöntek Kovács István olimpiai- és kétszeres világbajnoktól. A népszerű „Kokó” nem csak mint a Vasas SC kimagasló sportolója, hanem mint XIII. kerületi lakos, elválaszthatatlan mesterével, Szántó Imrével együtt vette át dr. Tóth József polgár- mestertől a jutalmat. X ’jfenyőiffaí ne'Űtüí Melyikünk ne szeretett volna gyermekkorában a Mikulás ölébe ülni, és megható-* dottan a fülébe suttogni, mit is szeretne kapni karácsonyra, minek örülne leginkább a fa alatt. Néhány éve már Magyarországon is lehet Télapót bérelni. Persze ez korántsem olcsó mulatság, nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy a kedvesjáagy- szakállú öreggel lepjék meg csemetéiket. Télapót bérelni tehát jó ötlet, már ha elég pénzünk van és meg tudjuk fizetni/őt. Az év egyik legmeghittebb hónapjában dúl egy másik új divat: hazánkba is betört az „újrafelhasználhatósági láz”. Egyre több lakás karácsonyi dísze, az ,éteriekből összerakható karácsonyfa. És aki egy kicsit többet is tud rá áldozni, az már díszekkel együtt veheti meg ennek a-bensőséges, őszinte ünnepnek a főszereplőjét. Ezzel „megússza” a fenyő díszítését, és abban az évben is elmaradhat az az izgalmas egy-két óra, amikor a gyerekek qt apukával a fenyőfa körül sürögnek-forognak, míg az anyuka a konyhában elkészíti a halászlé és a rántott hal mellé a bejglit. Hogy ki miért visz az otthonába műanyag fenyőt, azt nein lehet tudni, hacsak nem az a heti háromszori porszívózás riasztja vissza az igazidétól és attól a jellegzetes karácsonyi illattól? Mert az „álfa” egy kicsit sem olcsóbb, mint egy méretben azzal megegyező valódi fenyő. Bár. ha jobban utána számolunk, néhány éven belül megtérül a fa ára, de így lehet, hogy nemcsak gyerekeinkből öljük ki a szeretet ünnepét, hanem az unokáinkat is arra neveljük, hogy a karácsony a játékokról, az ajándékokról és a meglepetésekről szól. S eközben mi is megfeledkezünk arról, hogy mit is jelent a karácsony. \ ___________xy ^ Baranyai Ferenc: =^\ JíÓ^’BTCTlSm És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Dó-álmaim örvényeidbe hullnak, s Örvényeid <’ \ havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég lií - ha vízre hullt - a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az'ár a Végtelen ködökbe és hó .»Sett az örvénylő gyönyörre. / / GsiffarjÉiiffas X Egy angyalföldi, vagy akár máshol épült panelház erkélyéiíől'még felhőtlen éjszakákon sem látszanak igazán a csillagok. Ostorrtyelű lámpák .világítják a környéket, forgalmas főútvonalak környékén ez így is van rendjén. Csendes családi ház kertjéből esténként áTejutát is léhét látni, no de hát... Gyerünk a Planetáriumba! Elmentünk! Nagy élmény volt! Igaz, nem szorongattuk egymás kezét, nem sóhajtoztunk, nem csókolóztunk, csak néztünk. Néztük a „csillagokat”. Elmúltunk ötvenévesek. X X/ 1997. december 20-21. VII. Országos Betlehemes Találkozó Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház - Bp. XIII., Dagály utca 15/A Idén immár hetedik alkalommal rendezi meg kerületünkben a Magyar Művelődési Intézet és az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház e színvonalas karácsonyi népi misztéri- um-játékforma képviselőinek a találkozóját. A fellépők - kb. 30 csoport - kis falvakból, nagyobb városokból érkeznek határainkon innen és túl, többek között Kárpátaljáról, Szlovákiából, Romániából, Jugoszláviából, Burgenlandból, Szlovéniából. A határon túli fellépők már 19-én este megérkeznek, de a találkozó érdemi része a szombat-vasárnapi előadásokon zajlik majd, amelybe mindkét napon bármikor be lehet kapcsolódni, hiszen színháztermünkben egymást követik majd a különböző betlehemes játékok előadóinak műsorai. Itt lesz annak a képzőművészeti pályázatnak az eredményhirdetése is, amelyet a budapesti általános iskolások diákjai számára hirdettünk meg a betlehemes hagyományok ábrázolására. Egy „élő” betlehemi jászol felállítását is tervezzük, valószínűleg Budapesten egyedülállóan. A rendezvény helyszíneit népi iparművészek kirakodóvásárával kötjük össze. A találkozóra a magyar néprajzzal, folklórral, népzenével, tánccal és egyháztörténettel foglalkozó szakértőket is várunk, számukra előadást is szervezünk ebben a témakörben a szakma jeles képviselőinek közreműködésével. Szeretettel vájjuk továbbá azoknak a külső helyszíneknek a jelentkezését is, akik szívesen fogadnák egy-egy csoport vendégjátékát. Kérjük ezt minél előbb jelezni szíveskedjenek a 149-7761, illetve a 330-5367-es telefonszámokon az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban. Látogatás Kepes András műhelyében IFtogyasssoalk HgyXiXl ® i H allomásból tudom, hogy ismerőseim közül sokan a heti műsorújság fellapozásakor elsők között Kepes András két műsorát, az Apropót és a Desszertet keresik meg és ka- rikázzák be piros ceruzával. Magam sem vagyok vele másképp. Azokra az estékre lehetőleg nem csinálok más programot, vagy ha elkerülhetetlen, nem felejtem el a videómat „ráállítani”. Ezen az alapon bátran állíthatnám, hogy sztárriporter, ha ezzel nem mondanék kevesebbet, mint hogy nagy tudású, kellemesen társalgó, megnyerő modorú közember. Mindannyiunké. Saját produkciós irodájában és műhelyében kerestem fel, hogy megkérdezzem, miként választja ki oly szerencsés kézzel a témáit és a riportalanyait. Erre így válaszolt:- Azt választom, ami vagy aki érdekel. Aktualitáshoz nem kell kötődnie. Témáim közt szerepelt az Apropóban a dalai láma, a húszgyermekes család, a Sziklás hegység, az Amazonas őserdei indiánok, egyiket sem az időszerűsége miatt választottam, hanem mert bíztam abban, hogy rajtam kívül még 2-3 millió nézőt is érdekel. A riporter vágya is, hogy a saját ki tudja előre hány évig tartó élete alatt sok más ember életét is közelről megismerje, megismertesse, ha úgy adódik át is élje, ahogyan a színész teszi a szerepeiben a színpadon. Engem a legkülönbözőbb emberi életutak érdekelnek, amelyekből mindenki tanulhat, s emiatt izgalmasak. Vagyis próbálom a magam módján kutatni, mi az emberéletekben a logika, az érték.- S miként találsz rájuk?- Ez a dolgom. Van egy listám az olyan személyiségekből, akiket én fedezek fel magamnak, de ezen kívül jönnek az ötletek, az ajánlatok a nézőktől is, s így egyre bővül a kör.- Milyen feltételei vannak a megfelelésnek?- Ha nem ismerem az ajánlott riportalanyt, a munkatársaim keresik fel előbb, s ha kedvezően ítélik meg, magam is egy kis próbának vetem alá. Lehet színész, balett-táncos, tudós professzor, tűznyelő, a fontos az - hiszen már mondtam -, hogy érdekes élete és egyénisége legyen. Arról is meg kell győződnöm, hogy jól tud-e beszélni, amikor hat kamera és több lámpa szegező- dik rá, mert vannak, akiket ez megbénít. Aztán arra is figyelek, hogy jó kedélyű ember legyen, rendelkezzen fogékonysággal a humorra. A lelki nyitottsága sem másodlagos, amin azt értem, van-e benne kíváncsiság a kis vacsoraasztalunk mellett helyet foglaló többiek iránt.- Hogy ez mennyire így van, bizonyítéka az egyik legutóbbi remek Desszert-adás, amelynek résztvevői Eperjes Károly, azaz Szarni a színész, Puhl Sándor világhírű focijátékvezető, Cserházi Zsuzsa újraszületett énekesnő és Kardos Sándor, a sokoldalú operatőr volt. Valóban élvezetes volt a csevegésük. Nemkevésbé szerettük dr. Kamud Jenő igazgató főorvos, vívóvilágbajnok, dr. Pemer Ferenc transzplantációs sebészprofesszor, dr. Móna István öttusa olimpiai és világbajnok és Égető Szabó János asztrológus vacsoraasztal melletti találkozóját. Mondd, ismerték ők korábbról egymást?- Ez egyáltalán nem előfeltétele, hogy a Desszertben egy asztalhoz ültessem őket. Emberi adottságaikból megérzem, hogy akkor is kialakulhat köztük valamilyen rejtett emberi kapcsolat, ha nem is ismerik egymást. Lippay Ágnes felvétele- Ez spontán alakul ki vagy előre megtervezed?- Én természetesen mindegyik vendégemből előre felkészülök. Amit lehet megnézek, elolvasok róluk, személyesen is elbeszélgetek velük még az adás előtt. De az „igazi” beszélgetésnek ott kell kialakulnia a kamerák előtt, a kellő oldottsága, hangulata csak így teremtődhet meg. Csak így lehetnek hitelesek az arcrezdülések, a fintorok, a nézések, a hangsúlyok, a mozdulatok, amelyek a szövegek hallgatása mellett magukhoz vonzzák a néző szemeket és szórakoztatóvá, élvezetessé, de ha kell drámaivá is teszik az adást.- Úgy tudom, hogy a desszertet megelőzi a vacsora, s a beszélgető partnerek már aközben „megkóstolgatják” egymást, mintegy bemelegítésül. így van?- így. Sőt, azt is elárulhatom, hogy a közös desszert- csemegézésnek van némi utóélete is. Ez ugyanis nem egyenes adás...- Pedig annak látszik.- Ha így van, ez a közös produkciónk dicsérete. A Desszert ugyanis felvett anyag, amelyet utána megvágunk, hogy feszesebb, flot- tabb, pergőbb legyen.- Ez a művi beavatkozás egyáltalán nem ront a műsor természetességén. Úgy gondolom, ezt a szakmai hozzáértés teszi. Az pedig a műsorvezetőriporter és munkatársai kezébe van letéve.- A műsorvezető-riporter ebben az esetben a vendéglátó házigazda szerepét tölti be. Ugyanolyan természetességgel is kell viselkednie, mintha magánemberként hívná meg a vacsbravendégeit. Én akkor találom magamat megfelelőnek - amikor viszontlátom a monitoron -, ha ugyanolyan vagyok, Tnint egyébként az életben. A felvétel közben is így érzem jól magam.- És egyben nyilván ezt tekinted szakmai sikernek is. A személyes magatartásnak és a riporteri alapállásnak ezt az egybeesését.- Én ezt nem elemzem. Én ezt csinálom, művelem, amióta a pályán vagyok. És annak már a jövő évben lesz 25 esztendeje. Elmondhatom, hogy sohasem a saját fontosságommal törődtem. Az adásaimban nem szeretek az előtérbe tolakodni, annak örülök, ha vendégeim beszélnek. Hagyom őket, beszéljenek. Azért van a műsor. Annak érdekében, hogy érdekesebb legyen, előszeretettel vágom ki magamat a felvett anyagból. Még egy- egy csöndet is szívesebben hagyom meg benne, mert adott esetben beszédesebb tud lenni nálam.- Apropó, kik lesznek a legközelebbi desszertvendégeid?- Január 13-án, pénteken Haumann Péter színművész, Popova Aleszja, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, dr. Persényi Miklós, a budapesti Állatkert főigazgatója és Laux József az Omega és az LGT egykori dobosa, most könyvkiadó.- Tervezel-e más, további új műsorokat?- Nem tervezek. Ez a kettő kitölti minden idő- , f met. Az Apropó különösen munkaigényes, hiszen olykor távoli utazásokat igényel. És még annyi téma izgat. A Desszertről szólván pedig - annyi még az érdekes ember.- Élvezed a népszerűséget?- Inkább a Desszert népszerűségével foglalkozom. Tudod mit hallok? Itt, ott, amott baráti társaságok alakulnak. Együtt megvacsoráznak, majd bekapcsolják a Desszert-műsort és - az esetleg házilag készített desszert eszegetése közben - közösen megnézik. Azután maguk is „házilag” mesélget- nek, anekdotáznak. Visszaadják a baráti beszélgetések becsületét. Fel is kértem őket, írják meg nekem az így elmondott történeteiket.- Jó kedvre derítene, ha ez a kedves szokás itt a környékünkön, a XIII. kerületben is elterjedne?- Annál inkább is örülnék neki, mert ez a tájék, közelebbről a Pozsonyi út és vidéke az én szülőföldem. Itt születtem a 25-ben, az akkori Sziget utca sarkán 1948-ban; egy négyszobás lakásban laktunk négyes társbérletben. Igaz, 55- ben elköltöztünk, de néhány évvel ezelőtt felnőtt fejjel visszaköltöztem. Három lányom közül a legidősebb a férjével szintén ideköltözött. A középső lányom is férjnél van, de van egy legkisebb is, hét és fél éves...- Mesélik, vele szoktál sétálni a Pozsonyi úton.- Mint ahogyan az én szüleim is itt sétáltak velem 5-6 éves koromban. Vannak még üzletek, amelyeknek a tulajdonosai annak idején selyemcukorkával ajándékozták meg és még máig is emlegetik. Nekem olyan ez, mint egy nagy falu. Itt lakom, néhány háznyira innen, a munkahelyemtől, itt zajlik az életem. Itt mosolyognak rám az utcán az emberek. Itt élnek a rokonaim. Kell ennél több, hogy mindenestől idevalósinak valljam magam?- Akkor bizonyára jó néven veszed, ha a tágabb értelemben vett szomszédaid, a kerületiek is felkeresnek levélben a dppjeikkel, tanácsaikkal, véleményükkel. Igen? Megadhatom a címed? Tehát: Kepes Produkció, 1245 Budapest, Pf. 964. S. Gy.
