XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. december / 12. szám

71 Néptáncos gyermektalálkozó Szűknek bizonyult november 15-én a Pannónia Általános Iskola tornaterme. A XIII. kerületi Né­met Kisebbségi Önkormányzat és az iskola német nemzetiségi gyermek-tánccsoportok találkozóját rendezte meg. A Pannónia Általános Iskolában már több mint egy éve alakult meg a német tánc­csoport. Most házigazdaként, a kerületi német ön- kormányzat anyagi támogatásával további öt né­met gyermek-tánccsoportot láthattak vendégül. Terézváros, Soroksár és Csepel tánccsoportjai, va­lamint Piliscsaba és Vecsés táncosai mondtak örömmel igent a meghívásnak. Sok szülő és ér­deklődő élvezte a színvonalas műsort. A rendez­vény célja a tapasztalatcsere, a kapcsolatteremtés volt és természetesen az, hogy kellemes órákat töltsenek el Angyalföldön. Elköszöntek Kokótól Amatőr pályafutásának befejeztével no­vember 21-én a XIII. kerületi Önkormány­zatnál is elköszöntek Kovács István olimpiai- és kétszeres világbajnoktól. A népszerű „Kokó” nem csak mint a Vasas SC kimagas­ló sportolója, hanem mint XIII. kerületi la­kos, elválaszthatatlan mesterével, Szántó Im­rével együtt vette át dr. Tóth József polgár- mestertől a jutalmat. X ’jfenyőiffaí ne'Űtüí Melyikünk ne szeretett volna gyermek­korában a Mikulás ölébe ülni, és megható-* dottan a fülébe suttogni, mit is szeretne kapni karácsonyra, minek örülne leginkább a fa alatt. Néhány éve már Magyarorszá­gon is lehet Télapót bérelni. Persze ez ko­rántsem olcsó mulatság, nem sokan enged­hetik meg maguknak, hogy a kedvesjáagy- szakállú öreggel lepjék meg csemetéiket. Télapót bérelni tehát jó ötlet, már ha elég pénzünk van és meg tudjuk fizetni/őt. Az év egyik legmeghittebb hónapjában dúl egy másik új divat: hazánkba is betört az „újrafelhasználhatósági láz”. Egyre több lakás karácsonyi dísze, az ,éteriekből összerakható karácsonyfa. És aki egy kicsit többet is tud rá áldozni, az már díszekkel együtt veheti meg ennek a-bensőséges, őszinte ünnepnek a főszereplőjét. Ezzel „megússza” a fenyő díszítését, és abban az évben is elmaradhat az az izgalmas egy-két óra, amikor a gyerekek qt apukával a fe­nyőfa körül sürögnek-forognak, míg az anyuka a konyhában elkészíti a halászlé és a rántott hal mellé a bejglit. Hogy ki miért visz az otthonába mű­anyag fenyőt, azt nein lehet tudni, hacsak nem az a heti háromszori porszívózás ri­asztja vissza az igazidétól és attól a jelleg­zetes karácsonyi illattól? Mert az „álfa” egy kicsit sem olcsóbb, mint egy méretben az­zal megegyező valódi fenyő. Bár. ha job­ban utána számolunk, néhány éven belül megtérül a fa ára, de így lehet, hogy nem­csak gyerekeinkből öljük ki a szeretet ün­nepét, hanem az unokáinkat is arra nevel­jük, hogy a karácsony a játékokról, az aján­dékokról és a meglepetésekről szól. S eközben mi is megfeledkezünk arról, hogy mit is jelent a karácsony. \ ___________xy ^ Baranyai Ferenc: =^\ JíÓ^’BTCTlSm És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Dó-álmaim örvényeidbe hullnak, s Örvényeid <’ \ havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég lií - ha vízre hullt - a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az'ár a Végtelen ködökbe és hó .»Sett az örvénylő gyönyörre. / / GsiffarjÉiiffas X Egy angyalföldi, vagy akár máshol épült panelház erkélyéiíől'még felhőtlen éjszaká­kon sem látszanak igazán a csillagok. Ostorrtyelű lámpák .világítják a környé­ket, forgalmas főútvonalak környékén ez így is van rendjén. Csendes családi ház kertjéből esténként áTejutát is léhét látni, no de hát... Gyerünk a Planetáriumba! Elmentünk! Nagy élmény volt! Igaz, nem szorongattuk egymás kezét, nem sóhajtoztunk, nem csókolóztunk, csak néztünk. Néztük a „csillagokat”. Elmúltunk ötvenévesek. X X/ 1997. december 20-21. VII. Országos Betlehemes Találkozó Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház - Bp. XIII., Dagály utca 15/A Idén immár hetedik alka­lommal rendezi meg kerüle­tünkben a Magyar Művelődési Intézet és az Angyalföldi Gyer­mek- és Ifjúsági Ház e színvo­nalas karácsonyi népi misztéri- um-játékforma képviselőinek a találkozóját. A fellépők - kb. 30 csoport - kis falvakból, na­gyobb városokból érkeznek ha­tárainkon innen és túl, többek között Kárpátaljáról, Szlováki­ából, Romániából, Jugoszláviá­ból, Burgenlandból, Szlovéniá­ból. A határon túli fellépők már 19-én este megérkeznek, de a találkozó érdemi része a szom­bat-vasárnapi előadásokon zaj­lik majd, amelybe mindkét na­pon bármikor be lehet kapcso­lódni, hiszen színháztermünk­ben egymást követik majd a különböző betlehemes játékok előadóinak műsorai. Itt lesz an­nak a képzőművészeti pályá­zatnak az eredményhirdetése is, amelyet a budapesti általá­nos iskolások diákjai számára hirdettünk meg a betlehemes hagyományok ábrázolására. Egy „élő” betlehemi jászol fel­állítását is tervezzük, valószí­nűleg Budapesten egyedülálló­an. A rendezvény helyszíneit népi iparművészek kirakodó­vásárával kötjük össze. A talál­kozóra a magyar néprajzzal, folklórral, népzenével, tánccal és egyháztörténettel foglalkozó szakértőket is várunk, számuk­ra előadást is szervezünk ebben a témakörben a szakma jeles képviselőinek közreműködésé­vel. Szeretettel vájjuk továbbá azoknak a külső helyszínek­nek a jelentkezését is, akik szí­vesen fogadnák egy-egy cso­port vendégjátékát. Kérjük ezt minél előbb jelezni szívesked­jenek a 149-7761, illetve a 330-5367-es telefonszámokon az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban. Látogatás Kepes András műhelyében IFtogyasssoalk HgyXiXl ® i H allomásból tudom, hogy ismerőseim közül sokan a heti műsorújság fellapozása­kor elsők között Kepes András két műsorát, az Apropót és a Desszertet keresik meg és ka- rikázzák be piros ceruzával. Magam sem vagyok vele más­képp. Azokra az estékre lehe­tőleg nem csinálok más prog­ramot, vagy ha elkerülhetet­len, nem felejtem el a videó­mat „ráállítani”. Ezen az ala­pon bátran állíthatnám, hogy sztárriporter, ha ezzel nem mondanék kevesebbet, mint hogy nagy tudású, kellemesen társalgó, megnyerő modorú közember. Mindannyiunké. Saját produkciós irodájában és műhelyében kerestem fel, hogy megkérdezzem, miként választja ki oly szerencsés kézzel a témáit és a ri­portalanyait. Erre így válaszolt:- Azt választom, ami vagy aki érdekel. Aktualitáshoz nem kell kötődnie. Témáim közt szerepelt az Ap­ropóban a dalai láma, a húszgyermekes csa­lád, a Sziklás hegység, az Amazonas őserdei indiánok, egyiket sem az időszerűsége miatt válasz­tottam, hanem mert bíztam ab­ban, hogy rajtam kívül még 2-3 millió nézőt is érdekel. A riporter vágya is, hogy a saját ki tudja előre hány évig tartó élete alatt sok más ember éle­tét is közelről megismerje, megismertesse, ha úgy adódik át is élje, ahogyan a színész te­szi a szerepeiben a színpadon. Engem a legkülönbözőbb em­beri életutak érdekelnek, ame­lyekből mindenki tanulhat, s emiatt izgalmasak. Vagyis pró­bálom a magam módján kutat­ni, mi az emberéletekben a lo­gika, az érték.- S miként találsz rájuk?- Ez a dolgom. Van egy lis­tám az olyan személyiségekből, akiket én fedezek fel magam­nak, de ezen kívül jönnek az öt­letek, az ajánlatok a nézőktől is, s így egyre bővül a kör.- Milyen feltételei vannak a megfelelésnek?- Ha nem ismerem az aján­lott riportalanyt, a munkatársa­im keresik fel előbb, s ha ked­vezően ítélik meg, magam is egy kis próbának vetem alá. Lehet színész, balett-táncos, tudós professzor, tűznyelő, a fontos az - hiszen már mond­tam -, hogy érdekes élete és egyénisége legyen. Arról is meg kell győződnöm, hogy jól tud-e beszélni, amikor hat ka­mera és több lámpa szegező- dik rá, mert vannak, akiket ez megbénít. Aztán arra is figye­lek, hogy jó kedélyű ember le­gyen, rendelkezzen fogékony­sággal a humorra. A lelki nyi­tottsága sem másodlagos, amin azt értem, van-e benne kíváncsiság a kis vacsoraasz­talunk mellett helyet foglaló többiek iránt.- Hogy ez mennyire így van, bizonyítéka az egyik legutóbbi remek Desszert-adás, amely­nek résztvevői Eperjes Károly, azaz Szarni a színész, Puhl Sándor világhírű foci­játékvezető, Cserházi Zsuzsa újraszületett énekesnő és Kar­dos Sándor, a sokoldalú ope­ratőr volt. Valóban élvezetes volt a csevegésük. Nemkevésbé szerettük dr. Kamud Jenő igaz­gató főorvos, vívóvilágbajnok, dr. Pemer Ferenc transzplan­tációs sebészprofesszor, dr. Móna István öttusa olimpiai és világbajnok és Égető Szabó János asztrológus vacsoraasz­tal melletti találkozóját. Mondd, ismerték ők korábbról egymást?- Ez egyáltalán nem előfel­tétele, hogy a Desszertben egy asztalhoz ültessem őket. Em­beri adottságaikból megérzem, hogy akkor is kialakulhat köz­tük valamilyen rejtett emberi kapcsolat, ha nem is ismerik egymást. Lippay Ágnes felvétele- Ez spontán alakul ki vagy előre megtervezed?- Én természetesen mind­egyik vendégemből előre fel­készülök. Amit lehet megné­zek, elolvasok róluk, szemé­lyesen is elbeszélgetek velük még az adás előtt. De az „iga­zi” beszélgetésnek ott kell ki­alakulnia a kamerák előtt, a kellő oldottsága, hangulata csak így teremtődhet meg. Csak így lehetnek hitelesek az arcrezdülések, a fintorok, a né­zések, a hangsúlyok, a mozdu­latok, amelyek a szövegek hallgatása mellett magukhoz vonzzák a néző szemeket és szórakoztatóvá, élvezetessé, de ha kell drámaivá is teszik az adást.- Úgy tudom, hogy a desszertet megelőzi a vacsora, s a beszélgető partnerek már aközben „megkóstolgatják” egymást, mintegy bemelegíté­sül. így van?- így. Sőt, azt is elárulha­tom, hogy a közös desszert- csemegézésnek van némi utó­élete is. Ez ugyanis nem egye­nes adás...- Pedig annak látszik.- Ha így van, ez a közös produkciónk dicsérete. A Desszert ugyanis felvett anyag, amelyet utána megvá­gunk, hogy feszesebb, flot- tabb, pergőbb legyen.- Ez a művi beavatkozás egyáltalán nem ront a műsor természetességén. Úgy gondo­lom, ezt a szakmai hozzáértés teszi. Az pedig a műsorvezető­riporter és munkatársai kezé­be van letéve.- A műsorvezető-riporter ebben az esetben a vendéglátó házigazda szerepét tölti be. Ugyanolyan természetesség­gel is kell viselkednie, mintha magánemberként hívná meg a vacsbravendégeit. Én akkor ta­lálom magamat megfelelőnek - amikor viszontlátom a moni­toron -, ha ugyanolyan va­gyok, Tnint egyébként az élet­ben. A felvétel közben is így érzem jól magam.- És egyben nyilván ezt te­kinted szakmai sikernek is. A személyes magatartásnak és a riporteri alapállásnak ezt az egybeesését.- Én ezt nem elemzem. Én ezt csinálom, művelem, amió­ta a pályán vagyok. És annak már a jövő évben lesz 25 esz­tendeje. Elmondhatom, hogy sohasem a saját fontosságom­mal törődtem. Az adásaimban nem szeretek az előtérbe tola­kodni, annak örülök, ha ven­dégeim beszélnek. Hagyom őket, beszéljenek. Azért van a műsor. Annak érdekében, hogy érdekesebb legyen, elő­szeretettel vágom ki magamat a felvett anyagból. Még egy- egy csöndet is szíveseb­ben hagyom meg benne, mert adott esetben be­szédesebb tud lenni ná­lam.- Apropó, kik lesznek a legközelebbi desszert­vendégeid?- Január 13-án, pénte­ken Haumann Péter szín­művész, Popova Aleszja, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, dr. Persényi Miklós, a budapesti Állatkert főigazgatója és Laux József az Omega és az LGT egykori do­bosa, most könyvkiadó.- Tervezel-e más, további új műsoro­kat?- Nem terve­zek. Ez a kettő ki­tölti minden idő- , f met. Az Apropó különösen mun­kaigényes, hiszen olykor távo­li utazásokat igényel. És még annyi téma izgat. A Desszert­ről szólván pedig - annyi még az érdekes ember.- Élvezed a népszerűséget?- Inkább a Desszert népsze­rűségével foglalkozom. Tudod mit hallok? Itt, ott, amott bará­ti társaságok alakulnak. Együtt megvacsoráznak, majd bekap­csolják a Desszert-műsort és - az esetleg házilag készített desszert eszegetése közben - közösen megnézik. Azután maguk is „házilag” mesélget- nek, anekdotáznak. Visszaad­ják a baráti beszélgetések be­csületét. Fel is kértem őket, ír­ják meg nekem az így elmon­dott történeteiket.- Jó kedvre derítene, ha ez a kedves szokás itt a környékün­kön, a XIII. kerületben is elter­jedne?- Annál inkább is örülnék neki, mert ez a tájék, köze­lebbről a Pozsonyi út és vidé­ke az én szülőföldem. Itt szü­lettem a 25-ben, az akkori Szi­get utca sarkán 1948-ban; egy négyszobás lakásban laktunk négyes társbérletben. Igaz, 55- ben elköltöztünk, de néhány évvel ezelőtt felnőtt fejjel visszaköltöztem. Három lá­nyom közül a legidősebb a fér­jével szintén ideköltözött. A középső lányom is férjnél van, de van egy legkisebb is, hét és fél éves...- Mesélik, vele szoktál sé­tálni a Pozsonyi úton.- Mint ahogyan az én szüle­im is itt sétáltak velem 5-6 éves koromban. Vannak még üzletek, amelyeknek a tulajdo­nosai annak idején selyemcu­korkával ajándékozták meg és még máig is emlegetik. Ne­kem olyan ez, mint egy nagy falu. Itt lakom, néhány háznyi­ra innen, a munkahelyemtől, itt zajlik az életem. Itt moso­lyognak rám az utcán az em­berek. Itt élnek a rokonaim. Kell ennél több, hogy minde­nestől idevalósinak valljam magam?- Akkor bizonyára jó néven veszed, ha a tágabb értelem­ben vett szomszédaid, a kerü­letiek is felkeresnek levélben a dppjeikkel, tanácsaikkal, véle­ményükkel. Igen? Megadha­tom a címed? Tehát: Kepes Produkció, 1245 Budapest, Pf. 964. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom