XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. március / 3. szám
Mező, gőzmalom, nyomortanya övezte Száz éve nyílt meg a Vígszínház Nincs már a ma élők közt, aki szemtanúként idézhetné fel a lüktető forgalmú Szent István körút legszebb, legpatinásabb, csodálatos emlékekben leggazdagabb palotájának felépülését és megnyitását. Ezért Bárdi Ödönhöz folyamodunk, aki jelen volt e kultúrtörténeti eseményen, majd több mint ötven évig színművésze volt e háznak, s 1957-ben kötetben közreadta A régi Vígszínház címen emlékeit. Egy évvel később 81 éves korában halt meg. Könyvéből idézünk. A kkor még Lipót körútnak hívták a Szent István körutat. Én még csak 17 éves voltam, és ezen a környéken mező, gőzmalom és a Suhaj- da-féle nyomortanya alkotta mesém díszletét. Egy napon, 1894 szeptemberében siettem a színitanodába, a mezőn keresztül, azon a keskeny ösvényen, amelyen járni szoktam. De ott, ahol ma a Vígszínház utca van, megtorpantam, mert munkások ásták a földet.- Mit csinálnak itt bácsikám?- Mi köze hozzá - válaszolta egy zord ember.- Hát csak annyi, hogy utamat állja ez a gödör. Most merre menjek? — Miattam akár itt is maradhat. Csak évekkel később jutott eszembe ez a párbeszéd, mert hát tényleg „ott maradtam” és az ott töltött évek számát tekintve, nekem volt a „legtöbb közöm” hozzá. Azon a napon kezdték építeni a Vígszínházát. Külvárosi gyerek létemre nagyon örültem, hogy a mi istenháta mögötti vidékünk színházat kap. De hónapok után, amikor már bontakozni kezdtek az épület komoly arányai, elgondolkodtam az építtetők merészségén. Minél magasabbra nőttek a falak, annál inkább szembeötlött a sok kerítés, földszintes viskó, a csúf gőzmalom pontosan szemben a színházzal és mindez a szánalmas környezet szinte üvöltötte: „Ide színházat és ilyen óriásit?” Mert ott a „falu végén” hatalmas palotának tűnt. Később, zseniális városrendezőink gondoskodtak róla, hogy ezt a gyönyörű épületet, Fellner és Helmeréknek talán legsikerültebb színházát, négyemeletes házaknak a tyúkszemére építésével agyonnyomják, megfullasszák. V égre, 1896. május 1-ének reggelén elkészült az épület. Az épület. De a környéke!? És ezt a színházat ma akarják megnyitni? Egy karzati jegynek boldog tulajdonosa lévén, már 7 óra előtt ott voltam. Me- szesgödömek, homokbuckának nyoma sem volt. Aszfaltos járdák, gázlámpák, új kerítések rámázták a színház körüli utcákat - villany és gáz ontotta a fényt, a mi szemünknek szokatlant. Hintók tömege hajtott a főbejárat elé, S a portás - mint egy táborszernagy, olyan előkelő volt ezüstgombos hosszú pálcájával - segített kiszállni az estélyi ruhás közönséget... Ilyet a mi környékünk most látott először. És belül? A nézőtere? Mesébe illő! Jókai Mór „Baranghok” című igen gyenge darabját adták. Az első felvonás végén ilyen megjegyzések hangzottak - és méltán - az udvarias tapsok után, amelyeket az ősz író a páholyából köszönt meg: — Mit akarnak itt ezek a vidékiek? A mi nagyszerű színészeink mellett ezek a ripacsok mernek itt fellépni? És ki az a Sziklai Kornél, Ráthonyi Ákos meg az a Molnár László? így dohogott az elsőrangú színházaihoz szokott közönség, amely nagyon elszégyellte volna magát, ha csak sejti is, hogy mi vár rá majd három nap múlva, mit jelent majd számára, de még az unokái számára is, például az a két név, amelyet én is csak úgy tudtam megtalálni a színlapon, hogy ceruzával áthúztam a jelentékenyebb szerepeket játszó művészek neveit. így maradt áthúzatla- nul két akkor még jelentéktelen név: Hegedűs Gyula és Varsányi Irén. Ez a Hegedűs Gyula lesz három nap múlva annak a stílus-forradalomnak a vezére, amely ledönti, a dohos színészet utolsó bástyáit és kitűzi a tökéletes színjátszás zászlaját. És egy év múlva azt is megtudja, hogy ki az a Sziklai Kornél, amikor majd Vun- csit fogja játszani a Gésák-ban, és Molnár Lászlót is megismeri Radvá- nyi ezredesben, ha majd játsszák a Gyurkovics lányok-M, meg Ráthonyi Ákost is a Víz özvegy-ben. A Vígszínház természetesen számított arra, hogy a „Baranghok” három előadás után végleg a süllyesztőbe kerül. A bemutatóból neki mindössze Jókai Mór neve kellett. Minden erejével Bisson: Az államtitkár úr című vígjátékára készült, és azt olyan előadásban és olyan keretek között hozta színre, amely valóban forradalom volt a magyar színészet történetében. Én hát nyugodt lélekkel állíthatom, hogy 1896. május negyediké színészetünk egyik legfontosabb mérföldköve. Az államtitkár úr előadásának a híre, díszleteinek tökéletessége - akkor jelent meg például magyar színpadon az első mennyezet, a legmodernebb világítási berendezés üdvös hatása, a ruhatári és jegykezelő személyzet külseje és modora, és általában minden, ami úgy hatott ránk, mintha kölnivíz illata áradt volna belőle - villámgyorsan terjedt el, és a másnap reggeli hírlapok közreműködésével számumként sodort el néhány színházi bálványt. És a színházat mégsem látogatta a közönség. Nagy csalódás ért mindenkit abban a hitében, hogy a május 2- án megnyitott Millenáris kiállítás ontani fogja a vidékről felözönlő embertömeget. Mert rengeteg látogatója volt a kiállításnak, de ezek este holt fáradtan a Weingruber asztalai mellett élvezték a bosnyák zenekar kitűnő muzsikáját, a csinos fiatal karnagy vezénylésével, akit úgy hívtak, hogy Lehár Ferenc - vagy átmentek a szomszédos Ősbudavárába. De ha már színházra szánták magukat, akkor is a Népszínházba mentek, ahol a Ditrói Mór, a Vígszínház első igazgatója látványos Ezerév-el nézték meg, Verő György ügyes alkalmi darabját. Egy évig nyögte színházunk a részvétlenség súlyát. A közönség pedig már sok szépet és jót hallott a kitűnő új színházról, de bosszantotta, hogy a Nyugati pályaudvartól gyalog kellett mennie, mert a villamos csak odáig közlekedett. A nagyszerű előadásokat csak a potyajegyesek, a színházak és szerkesztőségek tagjai élvezték. A színház vezetősége és társulata pedig leste a csodát, várta, hogy mikor fog megtörni a jég? E s a csoda egy év múlva elérkezett. 1897. május 8-án színre került a Trilby, és a szenzációs darab végre meghozta az anyagi sikert. Ezért az izgalmas drámáért és Fenyvesi Emilért, akinek Svengalija olyan alakítás volt, amilyen csak nagy ritkán látható színpadon, rászánta magát még a cipőjére kényes közönség is, hogy naponta zsúfolásig megtöltse a színházat. Ez a Triby aztán évekig műsordarabja maradt a színháznak, több felújítást ért meg, a címszerep Delli Emmától a fiatal Varsányi Irénhez jutott, Ráthonyi Ákos és Molnár László a Magyar Színház tagja lett - csak Fenyvesi fekete szakálla rémít- gette továbbra is a gyengébb idegzetű nézőket. Tisztelt Hírnök! A februári számban érdeklődéssel olvastam a szemétdíjról szóló cikket. A szemétdíjat megértem, elfogadom, és ki is fizetem, bár a fejenkénti napi 3 literes szemetet sehogy sem tudom megérteni. Azt hiszem, még nem jóléti államban élünk, hogy annyi szemetet tudjunk „termelni”, (Mi a fiammal ketten „termelünk” napi 2-2,5 liter szemetet). A cikkben azonban a legmegdöbbentőbb a szorzótábla ismeretének abszolút hiánya: „1 liter szemét = 1,- Ft. Lakásonként 3 fő, személyenként 3 liter/nap.” Ez havonta (30 nap átlag) 9x30 = 270 liter. Ha 1 liter 1 forint, akkor hogy jön ki a 270 forint helyett 448,- Ft lakásonként? (Még 25%-áfával sem!) Gondolom, ez minden olvasónak feltűnt, ezért az újságban kérek választ a kérdésemre! Üdvözlettel: Csörgey Sándorné 1139 Budapest, Gömb. u. 5. II. 35. Találkozás a német nagykövettel Az önkormányzatok a kisebbségi jogok érvényesítésének fontos intézményei. Németország a maga eszközeivel támogatja a magyarországi németek új szervezeteinek működését, hogy azok betölthessék rendeltetésüket - mondotta dr. Otto-Rabatt Heimchen németországi nagykövet a XIII. kerületi Német Önkormányzat irodahelyiségében február 19-én tett látogatása során. A kisebbségi önkormányzat által szervezett találkozón részt vett dr. Tóth József ketükú polgármester is. Hambuch Géza elnök tájékoztatta a vendéget az önkormányzat eddigi munkájáról és terveiről, méltatta a kerületi önkormányzat támogatását. Szólt többek között a bevezetett nyelvtanfolyamokról, német általános iskolai tagozat létrehozásáról, kulturális rendezvényekről, kultúr- csoport megszervezéséről, továbbképzésekről, ösztöndíjak alapításáról, diákok nyári táborozásáról és a külföldi kapcsolatokról. — Úgy ítéljük meg — mondta -, hogy 1995-ben sikerült megalapoznunk a jövőbeni eredményesebb tevékenységünket, amely a kerület és az ország érdekeit egyaránt szolgálja. Tóth József polgármester szólt a kerület eredményeiről, gondjairól. Különös hangsúlyt kaptak a gazdasági kapcsolatok Németországgal. Német cégeknek is lehetőségük nyílik arra, hogy az eddigieknél aktívabban részt vegyenek a privatizációban, befektetésekben, közös vállalatok működtetésében, többek között a kerületben meglévő üres telkek beépítéé- ben - hangsúlyozta a polgármester. A gazdasági együttműködés kiszélesítésében nagy segítséget nyújthat a Magyar-Német Kereskedelmi Kamara. Természetesen a nagykövetség is szívesen rendelkezésre áll, támogatja a kerület Németországgal való sokoldalú kapcsolatok bővítését. Hasznos találkozó volt.-ghKedves Olvasónk! A februári számunkban nyilatkozó igazgatótól nyert tájékoztatás szerint a kiszámításnál nem a szorzótábla egyszerű alkalmazása, hanem a szemételszállítások heti száma is szerepet játszott. Azt is átlagolták. Ilyen kalkuláció alapján számított a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat az Angyalföldi Vagyonkezelő Részvénytársaságnak egy lakásra átszámítva havi bruttó 448 forintot. Ezt az összeget azonban azóta a háromnegyedére^ 336 forintra csökkentette, úgy hogy az egyes lakásoknak a kü- lönbözetet márciusban és áprilisban visszatérítik, vagyis ezekben a hónapokban a 448 forint negyedét kell fizetniük. Hamarosan lakásokra bontva differenciáltan számítják ki a szemétdíjat. Akkortól lehet az utánszá- molást elölről kezdeni. A szerk. Szemétdíj-matematika
