Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
3. szám
Nincs állami garancia (Folyatás az 1. oldalról)- A maradék ötezer-valahányszáz igénylő hogyan jut otthonhoz?- Az 1992-ben névjegyzékre került nagycsaládos igénylőket önkormányzatunk képviselőtestületi döntése alapján megpróbáljuk lakáshoz juttatni. Akárcsak a műszaki szempontból bontandó házak lakóit. A jövőben azonban a bérleti szerződéseket határozott időre kötjük, s azokat időnként felülvizsgáljuk, ugyanis lehetséges, hogy a hajdan csakugyan rászoruló, segítendő család anyagi helyzete jobbra fordul. Azok az igénylők, akik lakásra várnak, úgy vélem, a jövőben ne csak az önkormányzat erejére számítsanak, hanem mozgósítsák saját erőforrásaikat. A XIII. kerület pályázatokat ír ki a megszerezhető otthonokra. Kérem, ezeket kísérjék figyelemmel a lakásigénylők. A szociális rászorultságon túl lehetőségük szerint támaszkodjanak az önkörmányzat kamatmentes, illetve az egyéb, kedvezményes kamatozású köl- csöneire és természetesen a saját erejükre.- Ez bizonyára visszatetszést ■sziil a bérlakásra ingyen várók‘'körében, ám megértésre talál azok között, akik a hajdani tanács lakás- osztályán való kilincslés helyett saját otthon teremtésébe jogiak. Természetest^ vállalva a több évtizedre szóló eladósodást. De menjünk tovább: van-e egyáltalán elég lakás, telek Angyalfödön?- A lakáshiány égető gond a XIII. kerületben is. A korábbi lakáselosztási modell formailag fennmaradt, praktikusan már régen megszűnt. Uj otthonok alig épülnek, s ezek készítését az ön- kormányzat a lakáseladásokból kell hogy fizesse. Rossz, de átmeneti helyzetben vagyunk. Telket tudunk adni, mindenfélét, üreset is, illetve olyant, amin lebontásra ítélt ház állott, nem egy ilyen telken épültek már szép lakások. Keressük, kutatjuk a lakásgazdálkodás új lehetőségeit. Sok nyugdíjas kéri például, hogy kapjon életjáradékot annak fejében, hogy otthona tulajdona, majd az önkormányzati képviselő-testületünk vizsgálja a módját, hogyan teheti ezt jogossá, törvényessé. Sokat javít ezen kívül helyzetünkön lakáspiacunk mobilitása: példaértékű, hogy Budapesten a kerületek között dobogósak vagyunk az otthonok adás-vétele tekintetében. S az is segít, ha a jómódú emberek jó lakásokat nemcsak az ön- kormányzattól, hanem - piaci áron - magánszemélyektől bérelnének.- A lakásbérlés, vagy lakásvétel nagy kérdés most a XIII. kerület lakói számára.- Az országgyűlés tavaly nyáron fogadta el a lakástörvényt, és a képviselő-testület ez év elején alkotta meg idevágó rendeletét. A rövidesen hatálybalépő törvény szerint várhatóan a bérlakásban élő polgáraink jövő év áprilisig kell, hogy eldöntsék: megveszik- e otthonukat, vagy továbbra is bérlakásban kívánnak lakni.- Sokak szerint ez az igazi lutri: mikor járnak jobban?- Előzetesen annyit elmondhatok, hogy a privatizáció után az önkormányzat nem kívánja nehezíteni az ittlakók gondjait. A venni vagy bérelni dilemmája kerületünkben úgy néz ki, hogy a bérlők szinte menekülnek a lakástulajdonba, azonban önmagának ellentmondó folyamat, hogy a lakás megvételében szinte mindenki érdekelt, ám a ház épületének - annak padlásával, el- romló liftjével, pincéjével - megvásárlása már úgy tűnik, senkinek sem érdeke.- 1988 óta nem emelkedtek a lakbérek, a parlament befagyasztotta, ám hamarosan lejárt a moratórium. Lesz piaci lakbér a XIII. kerületben a bérlakásban maradók számára?- Sajnos, míg a lakbérek maradtak a régiek, addig a fenntartási költségek jelentősen megnőttek. A lakbéremelés törvényi tiltása 1994 első félévében jár le. Magánvéleményem szerint akkor még nem lehet számítani nagyobb mérvű lakbéremelésre, s hogy később mi lesz a helyzet? Ma ki tudja, csak jósolni lehet. Ám itt megemlíteném, hogy a víz- és csatornadíj emelések terhét önkormányzatunk a lehető legnagyobb mértékben elhárította lakosaink feje fölül, még 1992- ben is segítette a kerület lakóit.- Végezetül engedjen meg egy mindenkit érdeklő' kényes kérdést: vannak, akik nem csinálnak különösebb gondot abból, van-e kiutalásuk a lakásra, avagy sem...- Igen. Régebben ezeket úgymond önkényes lakásfoglalóknak nevezték, ma lakást jogtalanul megszállva tartóknak. Á közvélemény úgy értékeli, hogy a XIII. kerülteben több ezer lakást birtokolnak ilyenek, a valóságban körülbelül 100 lakást törtek fel. Ám önkormányzatunk ezt nem tűri, még akkor sem, ha egyébként rászoruló emberek türelmetlenségből, esetleg a többi lakó megfélemlítésével törnek fel üres lakásokat. Ezért a jövőben nyilvántartásba vesszük az üres otthonokat, s valamennyit lepecsételjük. Az ilyen ajtó feltörése már nem egyszerű szabálysértés, hanem - mint azt a pecséten látható felirat is mutatni fogja - bűncselekmény.- Köszönjük a beszélgetést. T. Köz(?)hangulat A karalábé-Jó reggelt - állt meg az idős asszony a piacon a zöldséges pult előtt.- Mennyi a karalábé?- Nem eladó, jöjjön vissza egy fél óra múlva, majd meglátja.- Miért? Most nem tudja megmondani, csak fél óra múlva? Ki érti ezt? - háborodik fel az asszony. - Miféle kereskedő maga? Nekem fél óra múlva dolgozni kell mennem, este meg már nem érek rá vásárolni.- Na figyeljen csak, asszonyom! Vigye azt a karalábét a fenébe, adjon egy ötvenest, és kész. De aztán jól dugja el, és ha kérdik, hol vette, hát nem nálam, engem felejtsen el!- Mi ez a titoktartás?- Ne faggasson! Nagy a család, három gyerekem van. Elégedjen meg annyival: a piacon nem az árus mondja meg az árat, ha jót akar. Jön majd egy ember, majd az dönti el, hogy mit mennyiért adhatok. Többet nem mondhatok, ne akarjon rosszat nekem. Vigye azt a karalábét, aztán kész.- Tudja mit, nem kell a karalábé. Nagyon rossz szájízzel enném azt a levest... 2 ÖNKORMÁNYZATI LAP. Szerkesztői szemmel Nézőpont (!?) A XIII. kerület lakói (de nem csak ők) - számomra úgy tűnik - többnyire rosszkedvűek. Igen, rosszkedvűek a munkanélküliség miatt, a magas árak miatt, a levegő szennyezését okozó füstölgő gépkocsik miatt, a közbiztonság állapota miatt, s még sorolhatnám. Rosszkedvűkre nem tudok gyógyírt. Ám minden viszonylagos: Hadd ismertessem meg őket egy barátom véleményével. Józsi nemrég költözött ide, a Béke útra. Nem, nem külföldről érkezett, Romániából, vagy a háborús délvidékről, csak innen az egyik Pest környéki faluból. Tanulságos, s talán megszívlelendő, hogyan látja új otthonát, Angyalföldet. Az autók füstje őt is bosszantja, bár kevésbé, mint régi falusi otthonában a szomszéd házi barkácsgé- peinek zaja. Ezt leszámítva: el van ájulva. Kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink, Budapest áraitól, olcsóságától! Itt töredékébe kerül a víz, a villany, a csatorna, mint falujában. A közlekedésről nem is beszélve. Gyermekét színvonalasabb iskolába járathatja, mint mondja: idegen nyelvet is tanulhat a lurkó. Náluk a faluban nem volt ehhez tanár. A lakbér összege nevetséges a falun kirótt helyi adókhoz képest. A fűtés számláját nevetve fizeti Budapesten. Ez is fillérekben van, újságolja boldogan, s nyilván arra emlékezik szívesen, amikor ötvenezer forint alatt nem tudta megvenni falun a téli tüzelőjét. S ámuldozik a közellátáson is. Hogy bemegy az angyalföldi közértbe, s mit lát: olcsóbbak az árak, s még az is át van húzva piros vonallal, s még olcsóbb ár van aláírva. Vidéken az ilyesmi - árleszállítás. Meg az.tán itt még az utcán is van telefon! És olyan, amivel húsz kilométerre, Csepelre el tud csörögni. Bezzeg, ha a régi otthonában lement a postára, két marék húszas csörgött a zsebében, ha a szomszédba át kellett szólni az orvosnak. Apropó, orvos. Hát igen. Újságolja örömmel, itt tán minden sarkon van ilyen. S lelkendezik tovább, hogy itt akkor is elindul a busz, hogyha nincs teli utassal, mint a falun. Hogy nem kell söprögetni a járdát, hogy eladja a zártkertet is, hiszen a pesti piacon annyiért megveszi a zöldséget, mint amennyiért eddig otthon megtermelte. S beszél tovább, sorolja, sorolja Angyalföld olcsóságát, jó ellátását, az itteni élet - vidéki mércével mérve könnyebbségét. Hát ilyen Angyalföld is van. Nézőpont kérdése, ahonnan ez is látszik. Becsüljük meg. LASZ GYÖRGY
