Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

3. szám

Nincs állami garancia (Folyatás az 1. oldalról)- A maradék ötezer-valahányszáz igénylő hogyan jut otthonhoz?- Az 1992-ben névjegyzékre került nagycsaládos igénylőket önkormányzatunk képviselőtes­tületi döntése alapján megpró­báljuk lakáshoz juttatni. Akárcsak a műszaki szempontból bontan­dó házak lakóit. A jövőben azon­ban a bérleti szerződéseket hatá­rozott időre kötjük, s azokat időnként felülvizsgáljuk, ugyanis lehetséges, hogy a hajdan csak­ugyan rászoruló, segítendő család anyagi helyzete jobbra fordul. Azok az igénylők, akik lakásra várnak, úgy vélem, a jövőben ne csak az önkormányzat erejére számítsanak, hanem mozgósítsák saját erőforrásaikat. A XIII. kerü­let pályázatokat ír ki a megsze­rezhető otthonokra. Kérem, eze­ket kísérjék figyelemmel a lakás­igénylők. A szociális rászorultsá­gon túl lehetőségük szerint tá­maszkodjanak az önkörmányzat kamatmentes, illetve az egyéb, kedvezményes kamatozású köl- csöneire és természetesen a saját erejükre.- Ez bizonyára visszatetszést ■sziil a bérlakásra ingyen várók‘'kö­rében, ám megértésre talál azok kö­zött, akik a hajdani tanács lakás- osztályán való kilincslés helyett saját otthon teremtésébe jogiak. Termé­szetest^ vállalva a több évtizedre szóló eladósodást. De menjünk to­vább: van-e egyáltalán elég lakás, telek Angyalfödön?- A lakáshiány égető gond a XIII. kerületben is. A korábbi la­káselosztási modell formailag fennmaradt, praktikusan már ré­gen megszűnt. Uj otthonok alig épülnek, s ezek készítését az ön- kormányzat a lakáseladásokból kell hogy fizesse. Rossz, de átmeneti helyzetben vagyunk. Telket tudunk adni, mindenfélét, üreset is, illetve olyant, amin lebontásra ítélt ház állott, nem egy ilyen telken épül­tek már szép lakások. Keressük, kutatjuk a lakásgazdálkodás új lehetőségeit. Sok nyugdíjas kéri például, hogy kapjon életjáradé­kot annak fejében, hogy otthona tulajdona, majd az önkormányza­ti képviselő-testületünk vizsgálja a módját, hogyan teheti ezt jo­gossá, törvényessé. Sokat javít ezen kívül helyzetünkön lakás­piacunk mobilitása: példaértékű, hogy Budapesten a kerületek kö­zött dobogósak vagyunk az ott­honok adás-vétele tekintetében. S az is segít, ha a jómódú embe­rek jó lakásokat nemcsak az ön- kormányzattól, hanem - piaci áron - magánszemélyektől bérel­nének.- A lakásbérlés, vagy lakásvétel nagy kérdés most a XIII. kerület lakói számára.- Az országgyűlés tavaly nyá­ron fogadta el a lakástörvényt, és a képviselő-testület ez év elején alkotta meg idevágó rendeletét. A rövidesen hatálybalépő törvény szerint várhatóan a bérlakásban élő polgáraink jövő év áprilisig kell, hogy eldöntsék: megveszik- e otthonukat, vagy továbbra is bérlakásban kívánnak lakni.- Sokak szerint ez az igazi lutri: mikor járnak jobban?- Előzetesen annyit elmond­hatok, hogy a privatizáció után az önkormányzat nem kívánja nehezíteni az ittlakók gondjait. A venni vagy bérelni dilemmája kerületünkben úgy néz ki, hogy a bérlők szinte menekülnek a la­kástulajdonba, azonban önmagá­nak ellentmondó folyamat, hogy a lakás megvételében szinte mindenki érdekelt, ám a ház épü­letének - annak padlásával, el- romló liftjével, pincéjével - meg­vásárlása már úgy tűnik, senkinek sem érdeke.- 1988 óta nem emelkedtek a lakbérek, a parlament befagyasztot­ta, ám hamarosan lejárt a morató­rium. Lesz piaci lakbér a XIII. ke­rületben a bérlakásban maradók számára?- Sajnos, míg a lakbérek ma­radtak a régiek, addig a fenntar­tási költségek jelentősen megnőt­tek. A lakbéremelés törvényi til­tása 1994 első félévében jár le. Magánvéleményem szerint akkor még nem lehet számítani na­gyobb mérvű lakbéremelésre, s hogy később mi lesz a helyzet? Ma ki tudja, csak jósolni lehet. Ám itt megemlíteném, hogy a víz- és csatornadíj emelések ter­hét önkormányzatunk a lehető legnagyobb mértékben elhárítot­ta lakosaink feje fölül, még 1992- ben is segítette a kerület lakóit.- Végezetül engedjen meg egy mindenkit érdeklő' kényes kérdést: vannak, akik nem csinálnak külö­nösebb gondot abból, van-e kiutalá­suk a lakásra, avagy sem...- Igen. Régebben ezeket úgy­mond önkényes lakásfoglalóknak nevezték, ma lakást jogtalanul megszállva tartóknak. Á közvéle­mény úgy értékeli, hogy a XIII. kerülteben több ezer lakást birto­kolnak ilyenek, a valóságban kö­rülbelül 100 lakást törtek fel. Ám önkormányzatunk ezt nem tűri, még akkor sem, ha egyébként rá­szoruló emberek türelmetlenség­ből, esetleg a többi lakó megfé­lemlítésével törnek fel üres laká­sokat. Ezért a jövőben nyilvántar­tásba vesszük az üres otthonokat, s valamennyit lepecsételjük. Az ilyen ajtó feltörése már nem egy­szerű szabálysértés, hanem - mint azt a pecséten látható felirat is mutatni fogja - bűncselekmény.- Köszönjük a beszélgetést. T. Köz(?)hangulat A karalábé-Jó reggelt - állt meg az idős asszony a piacon a zöldséges pult előtt.- Mennyi a karalábé?- Nem eladó, jöjjön vissza egy fél óra múlva, majd meglátja.- Miért? Most nem tudja megmondani, csak fél óra múlva? Ki érti ezt? - háborodik fel az asszony. - Miféle kereskedő maga? Nekem fél óra múlva dolgozni kell mennem, este meg már nem érek rá vásárolni.- Na figyeljen csak, asszonyom! Vigye azt a karalábét a fenébe, adjon egy ötvenest, és kész. De aztán jól dugja el, és ha kérdik, hol vette, hát nem nálam, engem felejtsen el!- Mi ez a titoktartás?- Ne faggasson! Nagy a család, három gyere­kem van. Elégedjen meg annyival: a piacon nem az árus mondja meg az árat, ha jót akar. Jön majd egy ember, majd az dönti el, hogy mit mennyiért adhatok. Többet nem mondhatok, ne akarjon rosszat nekem. Vigye azt a karalábét, aztán kész.- Tudja mit, nem kell a karalábé. Nagyon rossz szájízzel enném azt a levest... 2 ÖNKORMÁNYZATI LAP. Szerkesztői szemmel Nézőpont (!?) A XIII. kerület lakói (de nem csak ők) - számomra úgy tűnik - többnyire rosszkedvűek. Igen, rosszkedvűek a munkanélkü­liség miatt, a magas árak miatt, a le­vegő szennyezését okozó füstölgő gépkocsik miatt, a közbiztonság álla­pota miatt, s még sorolhatnám. Rosszkedvűkre nem tudok gyógyírt. Ám minden viszonylagos: Hadd is­mertessem meg őket egy barátom véleményével. Józsi nemrég költözött ide, a Béke útra. Nem, nem külföldről érkezett, Romániából, vagy a háborús délvi­dékről, csak innen az egyik Pest kör­nyéki faluból. Tanulságos, s talán megszívlelendő, hogyan látja új ott­honát, Angyalföldet. Az autók füstje őt is bosszantja, bár kevésbé, mint régi falusi ottho­nában a szomszéd házi barkácsgé- peinek zaja. Ezt leszámítva: el van ájulva. Kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink, Budapest áraitól, olcsó­ságától! Itt töredékébe kerül a víz, a villany, a csatorna, mint falujában. A közleke­désről nem is beszélve. Gyermekét színvonalasabb iskolába járathatja, mint mondja: idegen nyelvet is tanul­hat a lurkó. Náluk a faluban nem volt ehhez tanár. A lakbér összege nevet­séges a falun kirótt helyi adókhoz ké­pest. A fűtés számláját nevetve fizeti Budapesten. Ez is fillérekben van, újságolja boldogan, s nyilván arra emlékezik szívesen, amikor ötvenezer forint alatt nem tudta megvenni falun a téli tüzelőjét. S ámuldozik a közellá­táson is. Hogy bemegy az angyalföldi közértbe, s mit lát: olcsóbbak az árak, s még az is át van húzva piros vonallal, s még olcsóbb ár van aláír­va. Vidéken az ilyesmi - árleszállítás. Meg az.tán itt még az utcán is van te­lefon! És olyan, amivel húsz kilomé­terre, Csepelre el tud csörögni. Bezzeg, ha a régi otthonában le­ment a postára, két marék húszas csörgött a zsebében, ha a szomszéd­ba át kellett szólni az orvosnak. Apropó, orvos. Hát igen. Újságolja örömmel, itt tán minden sarkon van ilyen. S lelkendezik tovább, hogy itt akkor is elindul a busz, hogyha nincs teli utassal, mint a falun. Hogy nem kell söprögetni a járdát, hogy eladja a zártkertet is, hiszen a pesti piacon annyiért megveszi a zöldséget, mint amennyiért eddig otthon megtermel­te. S beszél tovább, sorolja, sorolja Angyalföld olcsóságát, jó ellátását, az itteni élet - vidéki mércével mérve könnyebbségét. Hát ilyen Angyalföld is van. Néző­pont kérdése, ahonnan ez is látszik. Becsüljük meg. LASZ GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom