Angyalföld, 1986 (11. évfolyam, 1. szám)

1986. április / 1. szám

EGY SZERÉNY GYÁR A BULCSü UTCÁBAN Látogatás a Ganz Műszer Művek Közlekedési Műszergyárában A Ganz-Műszer Művek Közlekedési Műszergyárának központja és budapes­ti gyáregysége a Bulcsú utcában mű­ködik, két percre az Élmunkás téri metróállomástól. Az élmúlt évben 550 dolgozóval 161 milliós forintos nyere­séget ért el, több, mint egymillió dol­láros tőkés, és 9,3 millió rubeles szo­cialista exportot bonyolított le. Túl sokat nem hallatnak magukról, sem a sajtóban, sem másként. Illik te­hát e „Hamupipőke” gyárat bemutatni, mert amit produkálnak, az nem éppen mindennapi a rendre gondokról nehéz­ségekről kesergő magyar iparban. Az elmúlt ötéves tervben az ipar átlago­san évi 2 százalékkal emelte termelé­sét. ez a gyár 14-16 százalékkal. Volu­menben megkétszerezték termelésüket. Erre az ötéves tervre ugyancsak két­szereződéssel számolnak. Pedig nem lehet azt mondani, hogy éleve megvolt minden adottságuk éh­hez. Mert igaz ugyan, hogy maga a gyár 80 éves és híres múltja volt elő­deinek, hiszen a „Marx és Mérei” pél­dául a felszabadulás előtt, és még utá­na is sokáig a repülőgépiparban volt fogalom —. de igaz az is, hogy 1956 után olyan mértékű termékváltás kö­vetkezett, hogy gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdeni. A hatvanas évek végén pedig azon kellett töprengeni: gazdaságos-e százötvenvaíahányféle termékkel bíbelődni? Nem töprengtek sóikat, léptek, Három évvel élőbb, mint az országos feladattá válit, alapos pro­filtisztítást hajtottak végre, és á meg­maradt harminc-egynéhány gyártmány­nyal azóta gond nélkül megvannak. A GYÁRTMÁNYAIK De mi is készül itt tulajdonképpen? A kérdésre együtt keressük a választ Kádas Endrével, a gyár főkonstruktőr­ből lett igazgatójával, valamint Katona Istvánnal, a gyári MSZMP-szervezet titkárával. — A közlekedésben használatos villa­mos és elektronikai műszereket készí­tünk. Hogy az elvekkel tisztában legyen az is, akinek nem kenyere a műszaki tudomány, nézzünk egy egyszerű példát. Személygépkocsit többnyire látott már mindenki: műszerfal van rajta, többfé­le jelzővel. Az egyik benzinszintet, a másik fordulatszámot, a harmadik hű­tés-hőmérsékletet, a negyedik sebessé­get jelez. Manapság már személygépko­csikban sem sok az olyan műszer, ame­lyet a jeladóegységgel — például a kilo­méterszámlálóval — mechanikusan köt össze például egy spirál. Hasznosabb, védettebb a jelzésadó műszertől — mint a benzinszintmérőtöl — elektronikus jelet továbbítani a kocsiszekrényen be­lül húzódó vezetékben a jelzőműszerig. Most képzeljük el mindezt kamionon, buszon, mi több, traktoron, kombájnon, útépítő gépen, ahol esetleg jóval távo­labb van a műszerfal a hajtóműtől, az üzemanyagtartálytól, a hajtott kerék­től, és így tovább. Igen nehéz lenne a kettő kapcsolatát mechanikus módon biztosítani. Itt kapnak tehát szerepet a mi| termékeink. — Az utca embere hol találkozhat mindezzel? *— Idehaza például a Ganz-gyártmá- nyú csuklós villamosokon, az Ikarus buszokon és trolikon, a Csepel teher­autókon és speciális járműveken, á Rá­ba kamionokon, a Rába-Steiger trak­torokon, a Hódmezővásárhelyen gyár­tott iborsókombájnon alkalmazzák mű­szereinket. De mindez csak termelésünk egytizede. — Nocsak. És a többi? — Export. — Szovjet piacra? — íme, a közgazdasági sablon. Nem, mert a Szovjetunió ilyen típusú műsze­rekből önellátó. Viszont a többi szocia- tistai országgal sikerült azt a szakosítást megvalósítani, amelyet az ipar sok ága­zatában még csak áhítanak. STABIL EXPORTPIACOK — iNézzük talán országonként! — A legnagyobb partner Csehszlová­kia. Itt az évi 24 ezer traktort gyártó Zetornak, a Károssá autóbuszgyárnak (a főváros körüli elővárosi forgalomban futnak általuk gyártott buszok is), a Tátrának és a LIAZ-nak (ezek teher­autógyárak, de a 613-as luxus Tátra személygépkocsit is mi műszerezzük) szállítunk. De a csehszlovák erdő- és mezőgazdasági gépeket is a mi műsze­reinkkel szerelik. — Ha már szakosodásról beszéltünk, nem „zavarja” mindez az ismert nagy csehszlovák közlekedési műszergyárat, a PAL-t? — Zavarná, ha konkurenciaként lép­tünk volna fel. De mivel egyeztettük velük: mi az, amit nem gyártanak, így zavartalan az együttműködés. — Egy időben itt készültek a „kis Polskik” műszerei is ... — Igen, de ma már más jellegű a kapcsolat a lengyel vállalatokkal. A Jele teherautókat és a francia Berliet-licenc- cel készülő buszokat isi mi látjuk el mű­szerekkel, csakúgy, mint a Star teher­autókat, vagy a BUMAR gyártmányú útépítői gépeket. A plocki aratógépgyár­ban készülnek az itthon is ismert Bison-Gigant kombájnok, felük tőkés exportra megy. Nem túlzás azt monda­ni, hogy exportképességükben szerepe van a mi műszereinknek is. Romániá­ban az Autobusul Bucuresti, Bulgáriá­ban a Csaivdar buszai futnak Ganz-mű- szerekkel, de a Balcancar targoncáit is a írni védjegyünket viselő termékekkel műszerezik. — Jugoszláviában a Sanos buszokat, egyes zágrábi és martbori nagy gyárak termékeit szerelik velük, az NSZK-ba is éveken át nagymennyiségű mérő- részt szállítottunk. Kisebb tételek a vi­lág több távoli) pontjára, így Argentíná­ba is jutnak műszereinkből. — Két kérdést mindez óhatatlanul felveti Az egyik: hogyan tartják a nem­zetközi színvonalat? A másik: a külke­reskedelemmel nincsenek zökkenők? — Ami a színvonalat illeti, azt egy világcég, a^ NSZK-beli VDO licence ga­rantálja. A másik kérdésre adott vá­laszt megkönnyíti, hogy vállalatunknak önálló export-import joga is van. A FEJLŐDÉS LEHETŐSÉGEI — A jövő? — A hatalmas kínai piacra való be­jutásról is tárgyalunk, licenc-eladási tárgyalások folynak Pakisztánnal, ma­gyarán: a fejlődés további lehetőségei adottak. — Vidéki gyáregységük is van ... — Igen, Nyírbélteken 450 embert fog lalkoztatunk. Ott gyártják például az erőművi műszerek bizonyos típusait, amelyek iráni exportra is készülnek. — A „házon belüli szakosodás”? — Nem; túl bonyolult: alkatrészt nem gyártunk, azt a vállalat egy másik gyá­ra készíti Vajszlón. Az ehhez szükséges gépparkot nekik adtuk át. Ny írbél tek gyártja az adóműszereket a jelzőmű­szerekhez. Mi itt, a Bulcsu utcában el­sősorban szerelögyárrá kívánunk ala­kulni. — Az ok? — Szervezési egyszerűsítésen kívül például a helyhiány: 85 százalékos az itteni gyártelep beépítettsége, nagy a zsúfoltság, még úgy is, hogy átálltunk egyről kétműszakos termelésre. Ide te­hát azt a tevékenységet koncentráljuk, amelynek kevés a helyigénye, viszont több szakember kell hozzá, így például a technológiai fejlesztést, az elektroni­kát. Ráadásul ezt a vállalaton belüli szakosodást is gazdasági eszközökkel ANGYALFÖLD 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom