Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
PRO ŰRBE Angyalföld a „hobbija" A budapestiek ivóvízéért Már-már azt (hittem, nem tudom megírni az interjút, a telefon,próbálkozásaim sikertelensége miatt. Lakatos Dezsőt, az 1985. évi Pro Űrbe egyik kitüntetettjét mindannyiszor társadalmi munkája szólította' „házon kívülre”. Végre találkoztunk.. S a találkozás a számomra igen kellemes meglepetést hozott. Nem tízet, jóyal többet letagadhatna a korából. Küllemre és gondolkodásra egyaránt. Az életéről kérdezem, a kerület életéről beszél. Számok, tények, adatok hangzanak el. . . Hány lakás épült, hány ,új lakó költözött ide, hány pártkörzet van, milyen értékű társadalmi munkát végeztek itt meg itt, és ebiben mennyi ember vett részt. Úgy ismeri Angyalföld iközéletét, mint más a családi eseményeket. Mégiscsak rá, az ő személyére terelem a szót. Nines kömy- nyű dolgom. — Bár személy szerint engem ért a megtiszteltetés, mégis azt hiszem, a korosztályomnak szól — mondja. — Azoknak, akik az elmúlt 40 évben létrehozták itt azt, ami van. Csak én vagyok az a szerencsés, akiről most írni akar, mert átvehettem ezt a szép kitüntetést. — Végül is igaz: mindenki nem kaphat kitüntetést, csak a legjobbak. Kérem, meséljen arról, milyen szerepet töltött be ez alatt a négy évtized alatt a kerületben! — Ne beszéljen múlt időben! A jelen idő is aktuális, és remélem, még hosszú ideig a jövő idő is ... De hát ha már ennyire faggat: jelenleg a Hazafias Népfront kerületi bizottságának alelnöke vagyok. És végre meséli az életét. Börtön negyvenöt előtt, sztrájktörőkkel való verekedésért. Bőrösök szakszervezete, illegalitás, aztán emibenpró- báló pártmegbízatások a fel- szabadulás után. Az első a házmegbízottak testületének jelentős főtitkári posztja volt. A háború sújtotta város lakóit fel kellett hozni a pincéből, el kellett indítani az életet. Éppen csak lélegzetet vehetett, 1946-ban már Zalába küldte a párt, ahol a megyei pártbizottság titkára lett. Évekig ingázott Pesten élő családja és a távoli megye között. Volt osztályvezetője a budapesti pártbizottságnak, majd a Központi Bizottságnak is. Innen ment nyugdíjba 1961-ben. Ennek lassan negyedszázada. — Telek, kocsi, külföld? — kérdem. Legyint. — A nyugdíj nagy szabadságot jelent — mondja. — Az ember kiélheti az összes ambícióit, hohbyját. Még mindig budapesti pártbizottsági és fővárosi tanácstag vagyok. Különböző munkabizottságokban dolgozom, no meg a népfront, az jMSZiBT. — Nem lenne jobb egy kicsit pihenni? — Amikor annyi munka van ?! Ezrével iköUöznek ide az új lakók. Meg kell ismertetni velük a városrészt, hogy szeressék úgy ők is, mint mi, régiek. Metrómegállót kaptunk. Ehhez társadalmi munkát kellett szervezni: takarítottuk a környéket, hogy a kerületiek mielőbb birtokba vehessék a metrót. .. Ugye most a választások jönnek... Csak nem képzeli, hogy a fűtőtestnek nyomom a hátamat! Angyalföldön nemrég hely- történeti múzeum nyílt. Tudom, hogy ennek a létrehozásáért is dolgozott. Ezt kérdi, amikor erről faggatom: — Látta a múzeumot? — Még nem. — Akkor ez most házi feladat. Hogy akar a kerületről írni, ha nem ismeri a történetét? — Én önről akarok írni. — Akkor írja meg, hogy jól vagyok. Van éltető munkám, van jó feleségem, rendes fiam és menyem, s már az unokámnak is van gyereke! Mi bajom lehet?! S van még jó egészsége is. Kívánjuk, őrizze meg minél tovább. Mert a kerület szereti, aki a közügyeknek szenteli az életét! Frommer Miklóst szóra bírni: nem tartozik a nehéz újságírói feladatok közé. Ahogy mesél,, az ember szinte még jegyzetelni is elfelejt. — Amikor meghallottam, istenbizony megijedtem — mondja arra a kérdésemre, hogy mit érzett, amikor megtudta, hogy a Pro Uribe kitüntetés tulajdonosa lesz. — Nem szeretek szerepelni. Nem úgy néz ki, mint aki megijed egy kis szerepléstől. Jó kiállású, maglabiztas férfi, ősz haja ellenére még jóval innen az alkonyon. — Gratuláló táviratok, telefonok özöne árasztott el bennünket -— meséli a titkárnője. — Nagyon népszerű a főnököm. Pro Űribe azt jelenti: „A városért”. Mit tett Frommer Miklós, a Fővárosi Vízművek műszaki igazgatója ezért a városért, amelyet valamennyien — kimondva vagy kimondatlanul — a világon a legjobban szeretünk? Egy ország, egy város közérzete, hangulata nem utolsósorban a közszolgáltatások minőségétől függ. Mit kezdenénk gáz, villany, víz nélkül? Elgondolni is rossz! Persze, ha nincs gáz, fűthetünk villanynyal, s végső soron megteszi a régi vaskályha is. Vagy elmegyünk melegedni rokonokhoz, moziba. Áramszünet esetére ott a gyertya, a petróleum. De ha a vízszolgáltatás szünetel!... Nem véletlen, hogy eleink a nagy folyók partjára települtek. A víz valóban: maga az élet. Ha nincs víz, a föld sem terem. A hiánya: életveszély. A víz mennyisége és minősége szempontjából Budapest a legjobban ellátott fővárosok közé tartozik Európában. Szó, ami szó, jó adottságokat örököltünk. Frommer Miiklóstó tudom, hogy Szentendre és i Csepel-sziget közti 120 ki,lomé teres partszakaszon több min 80 kilométernyi vízlelőhelye kiaknáztunk már a Duna ké oldalán. A további igényekbe: szükséges víz kitermelése má: költségesebb, mivel ezek tisz tításra szorulnak, ami másfaj ta technológiát igényel. Vízmüveink építési és üze meltetési költsége 3-4-szeres a réginek. A .természetlegyőzi technika drága! Budapest i vízszükségletét ma már ,na gyón drágán és nagyon mész sziről meríti. Nemrég, 198- decemberében helyezték üzem be Ráckevénál a két és fé milliárdos beruházással épí tett, közép-európai nívójú lé tesítményt, amely 100 000 köb méter napi teljesítményű. Fél millió embernek szolgáltat vi zet. A munka itt állandó készült séget jelent. Hajnal, éjjel vág; vasárnap, mindegy: ha valam zökkenő jelentkezik, Fromme Miklósnál csörög a telefon. — Kétgyerekes falusi ipa rosember gyereke vagyok - mondja. — Mi még „petróval világítottunk, és messzi kilo méterekről hordtuk a vizel A lét minden percéért me kellett kjizdeni. Ezt hoztan magammal, s a véremmé vál: mint az anya tej. Hiszek benn* hogy az ember életét igaza: csak a munka teljesítheti k Ez ad tartalmat, az ember eb ben éli ki imagát, a fantáziájá a hajlamait. Szenvedéllyé less mint a kártya vagy a rulet És izgalmat is ad annyit örc met, kudarcot, sikert. Az ék csak úgy teljes, ha küzdelme: S .ha minden nap — mindé feladattal — újrakezdheti Aki ezt nem érzi, sajnálatr méltó ember. Angyalföldön, a Fővároí Vízművek még csak rövid ide je honos. Szép, modern épüle mint egy fellegvár, olyan. Ke zelében a Fővárosi Elektromc Művek épülete, mellette mel rókijárat. Igazi nagyvárosi ké] A régi Angyalföld hangulaté nak őrzőjeként ott kedvesk* dik szemben vele egy kiskocs ma is, kockás terítőivei. Ügy tűnik, a Vízművek épi lete a városrész szerves törte zéka lett. Az itt dolgozók mur kajától függ, van-e napont tiszte ivóvizünk. V. É. ANGYALFÖLI 12
