Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
MŰTERMEK A LAKÁSOK MÖGÖTT Központ bárki, bármilyen kérdésével itt érdeklődik, eligazítást talál. Volt eset, hogy egy idős néni Itt hagyott üzenetet a kéményseprőnek: mikor jöjjön kéményt seperni, aztán arra vártak feleletet, hogy kihez forduljanak a tanácsnál ilyenolyan ügyben vagy hol kapnának választ fontos családi problémájukra. Országosan is jelentős alkotásuk: létrehozták a „Moholy- Nagy László” képző- és ipar- művészeti kört, amelyet a Művelődési Központ vezetők komplex körként emlegetnek. Miből áll a kör komplexicitá- sa? Elsősorban aibből, hogy gyermek- és felnőtt tagozata van, kb. 200 gyermek és 300 felnőtt taggal. A körben szobrász, festő, rajz, grafika, textil, kerámia tagozatokban folyik a munka. A tagozatok munkáiból kiállításokat rendeznek nemcsak a Központban, hanem az üzemekben is. A klubélet nyolc klubban bonyolódik. Ezek: helytörténeti, bélyeg, kertbarátok, MZ motoros, szocialista brigádvezetők, nyugdíjasok, tv, DX és a Váci Mihály ifjúsági klub. Visszatérve a művészeti kör munkájára: heti négy alkalommal van számukra foglalkozás s ezekből szerdai napokon a kötelező elméleti oktatás folyik. Minden tagozatnak képzőművész tanár vezetője van; a kör irányítását Orvos András festő-grafikus végzi. Külön érdemes szólni a különféle tanfolyamokról. Kezdő és haladó fokon szabás-varrás tanfolyamot indítottak be és több száz résztvevővel folyik a gépi síkkötő tanfolyam. Sikeresek a német és angol nyelv- tanfolyamaik. Maguk sem hitték, hogy olyan sok ember szeretne a kerületből idegen nyelven megtanulni. A művészeti csoportjaik — „Corodin” bűvészcsoport, dzsessz-balett, a „Szabó Ferenc” vegyeskórus — ugyancsak látogatottak. Népesek a kondicionáló torna, a színpadi tánc, valamint az akrobatika foglalkozásaik. Ügy tűnik számunkra: a József Attila Művelődési Központ az utóbbi években azt teszi, amire hivatott. Pénzügyeiről, anyagi helyzetéről itt nem írtunk, de a Központ vezetőinek dicséretére legyen mondva: jól sáfárkodnak a lehetőségeikkel. Igaz, ha több anyagiakkal rendelkeznének, többre futná. Mégis úgy érezzük, hogy jó úton haladnak és büszkék lehetnek eredményeikre. Sok sikert kívánunk a következő harminc esztendőben! Biró András Rajk László u. 85—95. Űj bérházak. Lászlólag ugyanolyanok, mint a többiek. Azazhogy szebbek, tisztábbak. Amikor ott jártam, frissen felmosott követ, a lépcsőházban száradó linóleumot találtam. Kicsit irigyeltem is.- A mi százéves házunkat is szorgalmas, gondos kezek takarítják, de azon nem látszik. Nemrég a televízió Művészeti Magazin című műsora ezekből a házakból adott hírt anról, hogy műtermeket, valamint kiállítóhely isógek-öt adtak át. Az angyalföldiek nagyon örültek a kiállítóteremnek, hiszen az itt élő több mint háromszáz művész alkotásait ők sem ismerik jobban, mint az ország lakói, mivel kerületi bemutatkozásukra alig van lehetőség. A kiállítótermet nem tudtam megnézni, mert zárt ajtókat találtam. A gondnok, Mécsért Gyuláné arról tájékoztatott, hogy fél éve zárva van. Szóval van kiállítóterem, de nincs kiállítás. Arra még várni kell! Hogy meddig, azt Borbély Ká- rolytól, a Művészeti Alap igazgatóhelyettesétől tudtam meg. — 1980 januárjában nyitjuk meg a Művészeti Alap Galériájaként — mondja. — Elsősorban művészpolitikai és köz- művelődési célokat szolgáló kiállításokat tervezünk itt, műkereskedelemmel nem foglalkozunk. Az első kiállítás januárban, az új műtermekben dolgozó művészek kollektív tárlata lesz. Februárban a Munkácsy Grafikai Alkotó kollektíva 25 éves jubileumi kiállítását rendezzük meg, ahol nemcsak klasszikus, hanem ma .élő művészek — minit pl. Rincz Gyula, Borsos Miklós — művei is helyet kapnak. Márciusra kprtárs művészek kollektív festészeti tárlatát tervezzük. Természetesen a galéria végleges profilja az első tapasztalatok alapján, még majd módosul. A műtermeket pályázat útján osztották el. A több mint száz igénylő közül tizennyolcán kaptak itt alkotói otthont. Négy házban, öt emeleten, a lakások mögött pillérszerűen helyezkednek el a műtermek. Nagy, világos ablakaik egy másik ház tűzfalára néznek. A művésZfek többnyire fiatalok, íme a névsoruk: Bálványos Huba grafikus, Tulipán László grafikus, Dobi Piroska festő, Csavlek András festő, grafikus, Attalai Gábor textilművész és felesége, Nemes Mária iparművész, Kiss Zoltán László festő és felesége Katona Zsuzsa szobrászművész, Komáromi Györgyi ötvös, Dienes Gábor festő, grafikus, Mihály Gábor szobrász, Szabó Zoltán festő, grafikus, Tölg-Molnár Zoltán festő, Szervátius Tibor szobrász, Bujdosó Ernő festő és felesége Bány-ai Gizella grafikus, Nagy Gábor festő, Gyurcsek Ferenc szobrász, Luzsicza Lajos festő, Kovács Péter festő, grafikus, Polgár Csaba textil- művész. Valamennyiüket megkeresni nem tudtuk, így csak két művészt kérdezhettünk meg: mit jelent számukra az új környezet, mennyire hat a munkájukra? Luzsicza Lajos Munkácsy- és SZOT-díjas jestőművészt kérdezem: hol dolgozott eddig? — Egyáltalán nem volt műtermem. S bár ez — azt hiszem — a legkisebb, mégis nagyon örülök, mert táblaképek készítésére nagyon alkalmas. Amint látja, szinte egy kicsit elrejtve képezték itt ki a tizennyolc műtermet. Az építésnél az volt a cél: olcsón, gyorsan, praktikusan. Ez sikerült is. Nagyon várjuk a galéria beindítását is, mert ez „szűz” terület, jó tárlatokkal ide kell csalogatni a látogatókat. — Ügy tudom, ön itt szervezett egyet-mást. — Egy-két akciót szerveztünk, amiben én is segítettem, de csupán „prózai” dolgokat. Villany- és gázügyben kellett segítséget kérnünk, ugyanis vállalatnak, vagy maszekoknak tekintettek bennünket, s így háromszoros díjat vetettek ki ránk. Nem méltányosságot, csupán jogorvoslást kértünk, mivel itt alkotómunka és nem szériagyártás folyik. Ez a kérdés már jogilag tisztázott, s úgy tűnik, hogy meg is oldódik. — Hogy megy itt a munka? — Ezek a csöndes, szeparált, külön beugrókkal, belépőkkel megépített műtermek a művészek minden igényét kiszolgálják. A kerület, a telep most van kialakulóban. Nagyon szép, új városrész jön itt létre. Jó helyre, az emberek közé települhetünk. Az alkotások a műtermekben készülnek, a közösségi élet — reméljük — kívül zajlik majd. Ősszel Oroszlányban lesz egy kamarakiállításom, melynek az anyaga jórészt már itt készült és készül. Tematikáját tekintve a program: Balaton, Velence, Duna-kanyair. Miközben boldogan s elégedetten beszél, falnak fordított festményeit megfordítja és sorba rakja. Hegyes-dombos tájak ihletik művészetét, amelyeket merész színek, színvariációk jellemeznek. Barna, kék, zöld. Végtelen csend. Sokáig nézegetem őket. Mielőtt búcsúznék, még megjegyzi: — Észrevették, figyelnek ránk. A kerületi tanács parkosított, kellemes környezetet alakított ki körülöttünk. A Hazafias Népfront Képzőművész Baráti Körének titkára megkeresett. hogy évenként kiállításokat rendeznek, s számítanak ránk. Csavlek András Munkácsy- díjas festőművészt nagy munkában találom. Képek, keretek összevissza, üveget vág éppen. Napokon belül kiállítása nyílik a Csók István Galériában, arra készül. — Mit jelent az új műterem? — kérdezem. — Jó volt és mégis nehéz volt beköltözni. Tudom, hogy rajtunk kívül még sokan megérdemelték volna ... Örömöt és szorongást is jelentett egyben. — Van már valamiféle közösségi élet itt? — Jó, hogy így együtt vagyunk. Én úgy jöttem ide, hogy kollektív munkát is végzünk majd Lehetőség volna rá, hiszen többnyire már a középiskola óta ismerjük egymást. Tudjuk, ki hogyan gondolkodik, mik a szándékai. De egyelőre mindnyájan a berendezéssel vagyunk elfoglalva, s tele vagyunk alkotókedvvel. — Eddig hol dolgozott? — Otthon, egy nagy, de rosszul megvilágított szobában. — Nem fáradságos, hogy ez csak műterem és nem műteremlakás? Ide utazni kell... — Valóban, sohat vitatott kérdés, műteremlakást vagy műtermet építsenek. Én a műteremmel értek egyet. Ez állami tulajdon, mi béreljük. Sok műteremlakásból kihal a művész, a műterem nem funkcionál. Itt, ha a bérlet megszűnik, akkor átadhatják másnak. A másik pedig, hogy a műte- temlakásokban a családi élet sokszor zavarhatja az alkotó munkát. Csavlek András képei lírai hangvételűek, érzelmi telített- ségűek. Vizionárius szemlélettel tárul elém a Balaton téli s nyári kék-fehér hangulata, ezer arca, színe. Művei, amelyek különös látószögben — felülről nézve — készültek, a művész hangulatát, emberi, társadalmi problémákhoz való kapcsolódását fejezik ki. Az új műtermekbe — úgy tűnik — hivatására jól felkészült, erős művészgárda került. A képzőművészeti élet reprezentánsai, akik a jövőben és már a jelenben is jelentős szerepet képviselnek. A fiatalok Angyalföldön kezdik el nyugodt alkotómunkájukat. A szárnybontogatások — reméljük — itt szárnycsapásokká változnak majd, s ehhez feltétlenül szükséges volt a műterem. Csorba Mária ANGYALFÖLD 17
